Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante 2 Samuel 14

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
καὶ ἔγνω Ιωαβ υἱὸς Σαρουιας ὅτι ἡ καρδία τοῦ βασιλέως ἐπὶ Αβεσσαλωμ.

kaì égnō Iōab hyiòs Sarouias hóti hē kardía toû basiléōs epì Abessalōm.

2
καὶ ἀπέστειλεν Ιωαβ εἰς θεκωε καὶ ἔλαβεν ἐκεῖθεν γυναῖκα σοϕὴν καὶ εἶπεν πρὸς αὐτήν Πένθησον δὴ καὶ ἔνδυσαι ἱμάτια πενθικὰ καὶ μὴ ἀλείψῃ ἔλαιον καὶ ἔσῃ ὡς γυνὴ πενθοῦσα ἐπὶ τεθνηκότι τοῦτο ἡμέρας πολλὰς

kaì apésteilen Iōab eis thekōe kaì élaben ekeîthen gynaîka sophḕn kaì eîpen pròs autḗn Pénthēson dḕ kaì éndysai himátia penthikà kaì mḕ aleípsēi élaion kaì ésēi hōs gynḕ penthoûsa epì tethnēkóti toûto hēméras pollàs

3
καὶ ἐλεύσῃ πρὸς τὸν βασιλέα καὶ λαλήσεις πρὸς αὐτὸν κατὰ τὸ ῥῆμα τοῦτο· καὶ ἔθηκεν Ιωαβ τοὺς λόγους ἐν τῷ στόματι αὐτῆς.

kaì eleúsēi pròs tòn basiléa kaì lalḗseis pròs autòn katà tò rhē̂ma toûto: kaì éthēken Iōab toùs lógous en tō̂i stómati autē̂s.

4
καὶ εἰσῆλθεν ἡ γυνὴ ἡ θεκωῖτις πρὸς τὸν βασιλέα καὶ ἔπεσεν ἐπὶ πρόσωπον αὐτῆς εἰς τὴν γῆν καὶ προσεκύνησεν αὐτῷ καὶ εἶπεν Σῶσον, βασιλεῦ, σῶσον.

kaì eisē̂lthen hē gynḕ hē thekōîtis pròs tòn basiléa kaì épesen epì prósōpon autē̂s eis tḕn gē̂n kaì prosekýnēsen autō̂i kaì eîpen Sō̂son, basileû, sō̂son.

5
καὶ εἶπεν πρὸς αὐτὴν ὁ βασιλεύς Τί ἐστίν σοι; ἡ δὲ εἶπεν Καὶ μάλα γυνὴ χήρα ἐγώ εἰμι, καὶ ἀπέθανεν ὁ ἀνήρ μου.

kaì eîpen pròs autḕn ho basileús Tí estín soi? hē dè eîpen Kaì mála gynḕ chḗra egṓ eimi, kaì apéthanen ho anḗr mou.

6
καί γε τῇ δούλῃ σου δύο υἱοί, καὶ ἐμαχέσαντο ἀμϕότεροι ἐν τῷ ἀγρῷ, καὶ οὐκ ἦν ὁ ἐξαιρούμενος ἀνὰ μέσον αὐτῶν, καὶ ἔπαισεν ὁ εἷς τὸν ἀδελϕὸν αὐτοῦ καὶ ἐθανάτωσεν αὐτόν.

kaí ge tē̂i doúlēi sou dýo hyioí, kaì emachésanto amphóteroi en tō̂i agrō̂i, kaì ouk ē̂n ho exairoúmenos anà méson autō̂n, kaì épaisen ho heîs tòn adelphòn autoû kaì ethanátōsen autón.

7
καὶ ἰδοὺ ἐπανέστη ὅλη ἡ πατριὰ πρὸς τὴν δούλην σου καὶ εἶπαν Δὸς τὸν παίσαντα τὸν ἀδελϕὸν αὐτοῦ καὶ θανατώσομεν αὐτὸν ἀντὶ τῆς ψυχῆς τοῦ ἀδελϕοῦ αὐτοῦ, οὗ ἀπέκτεινεν, καὶ ἐξαροῦμεν καί γε τὸν κληρονόμον ὑμῶν· καὶ σβέσουσιν τὸν ἄνθρακά μου τὸν καταλειϕθέντα ὥστε μὴ θέσθαι τῷ ἀνδρί μου κατάλειμμα καὶ ὄνομα ἐπὶ προσώπου τῆς γῆς.

kaì idoù epanéstē hólē hē patrià pròs tḕn doúlēn sou kaì eîpan Dòs tòn paísanta tòn adelphòn autoû kaì thanatṓsomen autòn antì tē̂s psychē̂s toû adelphoû autoû, hoû apékteinen, kaì exaroûmen kaí ge tòn klēronómon hymō̂n: kaì sbésousin tòn ánthraká mou tòn kataleiphthénta hṓste mḕ thésthai tō̂i andrí mou katáleimma kaì ónoma epì prosṓpou tē̂s gē̂s.

8
καὶ εἶπεν ὁ βασιλεύς ‘Υγιαίνουσα βάδιζε εἰς τὸν οἶκόν σου, κἀγὼ ἐντελοῦμαι περὶ σοῦ.

kaì eîpen ho basileús ‘Ygiaínousa bádize eis tòn oîkón sou, kagṑ enteloûmai perì soû.

9
καὶ εἶπεν ἡ γυνὴ ἡ θεκωῖτις πρὸς τὸν βασιλέα ’Επ’ ἐμέ, κύριέ μου βασιλεῦ, ἡ ἀνομία καὶ ἐπὶ τὸν οἶκον τοῦ πατρός μου, καὶ ὁ βασιλεὺς καὶ ὁ θρόνος αὐτοῦ ἀθῷος.

kaì eîpen hē gynḕ hē thekōîtis pròs tòn basiléa ’Ep’ emé, kýrié mou basileû, hē anomía kaì epì tòn oîkon toû patrós mou, kaì ho basileùs kaì ho thrónos autoû athō̂ios.

10
καὶ εἶπεν ὁ βασιλεύς Τίς ὁ λαλῶν πρὸς σέ; καὶ ἄξεις αὐτὸν πρὸς ἐμέ, καὶ οὐ προσθήσει ἔτι ἅψασθαι αὐτοῦ.

kaì eîpen ho basileús Tís ho lalō̂n pròs sé? kaì áxeis autòn pròs emé, kaì ou prosthḗsei éti hápsasthai autoû.

11
καὶ εἶπεν Μνημονευσάτω δὴ ὁ βασιλεὺς τὸν κύριον θεὸν αὐτοῦ πληθυνθῆναι ἀγχιστέα τοῦ αἵματος τοῦ διαϕθεῖραι καὶ οὐ μὴ ἐξάρωσιν τὸν υἱόν μου· καὶ εἶπεν Ζῇ κύριος, εἰ πεσεῖται ἀπὸ τῆς τριχὸς τοῦ υἱοῦ σου ἐπὶ τὴν γῆν.

kaì eîpen Mnēmoneusátō dḕ ho basileùs tòn kýrion theòn autoû plēthynthē̂nai anchistéa toû haímatos toû diaphtheîrai kaì ou mḕ exárōsin tòn hyión mou: kaì eîpen Zē̂i kýrios, ei peseîtai apò tē̂s trichòs toû hyioû sou epì tḕn gē̂n.

12
καὶ εἶπεν ἡ γυνή Λαλησάτω δὴ ἡ δούλη σου πρὸς τὸν κύριόν μου τὸν βασιλέα ῥῆμα· καὶ εἶπεν Λάλησον.

kaì eîpen hē gynḗ Lalēsátō dḕ hē doúlē sou pròs tòn kýrión mou tòn basiléa rhē̂ma: kaì eîpen Lálēson.

13
καὶ εἶπεν ἡ γυνή ῞Ινα τί ἐλογίσω τοιοῦτο ἐπὶ λαὸν θεοῦ; ἦ ἐκ στόματος τοῦ βασιλέως ὁ λόγος οὗτος ὡς πλημμέλεια τοῦ μὴ ἐπιστρέψαι τὸν βασιλέα τὸν ἐξωσμένον αὐτοῦ.

kaì eîpen hē gynḗ ῞Ina tí elogísō toioûto epì laòn theoû? ē̂ ek stómatos toû basiléōs ho lógos hoûtos hōs plēmméleia toû mḕ epistrépsai tòn basiléa tòn exōsménon autoû.

14
ὅτι θανάτῳ ἀποθανούμεθα, καὶ ὥσπερ τὸ ὕδωρ τὸ καταϕερόμενον ἐπὶ τῆς γῆς, ὃ οὐ συναχθήσεται· καὶ λήμψεται ὁ θεὸς ψυχήν, καὶ λογιζόμενος τοῦ ἐξῶσαι ἀπ’ αὐτοῦ ἐξωσμένον.

hóti thanátōi apothanoúmetha, kaì hṓsper tò hýdōr tò katapherómenon epì tē̂s gē̂s, hò ou synachthḗsetai: kaì lḗmpsetai ho theòs psychḗn, kaì logizómenos toû exō̂sai ap’ autoû exōsménon.

15
καὶ νῦν ὃ ἦλθον λαλῆσαι πρὸς τὸν βασιλέα τὸν κύριόν μου τὸ ῥῆμα τοῦτο, ὅτι ὄψεταί με ὁ λαός, καὶ ἐρεῖ ἡ δούλη σου Λαλησάτω δὴ πρὸς τὸν βασιλέα, εἴ πως ποιήσει ὁ βασιλεὺς τὸ ῥῆμα τῆς δούλης αὐτοῦ·

kaì nŷn hò ē̂lthon lalē̂sai pròs tòn basiléa tòn kýrión mou tò rhē̂ma toûto, hóti ópsetaí me ho laós, kaì ereî hē doúlē sou Lalēsátō dḕ pròs tòn basiléa, eí pōs poiḗsei ho basileùs tò rhē̂ma tē̂s doúlēs autoû:

16
ὅτι ἀκούσει ὁ βασιλεὺς ῥύσασθαι τὴν δούλην αὐτοῦ ἐκ χειρὸς τοῦ ἀνδρὸς τοῦ ζητοῦντος ἐξᾶραί με καὶ τὸν υἱόν μου ἀπὸ κληρονομίας θεοῦ.

hóti akoúsei ho basileùs rhýsasthai tḕn doúlēn autoû ek cheiròs toû andròs toû zētoûntos exâraí me kaì tòn hyión mou apò klēronomías theoû.

17
καὶ εἶπεν ἡ γυνή Εἴη δὴ ὁ λόγος τοῦ κυρίου μου τοῦ βασιλέως εἰς θυσίαν, ὅτι καθὼς ἄγγελος θεοῦ οὕτως ὁ κύριός μου ὁ βασιλεὺς τοῦ ἀκούειν τὸ ἀγαθὸν καὶ τὸ πονηρόν, καὶ κύριος ὁ θεός σου ἔσται μετὰ σοῦ.

kaì eîpen hē gynḗ Eíē dḕ ho lógos toû kyríou mou toû basiléōs eis thysían, hóti kathṑs ángelos theoû hoútōs ho kýriós mou ho basileùs toû akoúein tò agathòn kaì tò ponērón, kaì kýrios ho theós sou éstai metà soû.

18
καὶ ἀπεκρίθη ὁ βασιλεὺς καὶ εἶπεν πρὸς τὴν γυναῖκα Μὴ δὴ κρύψῃς ἀπ’ ἐμοῦ ῥῆμα, ὃ ἐγὼ ἐπερωτῶ σε. καὶ εἶπεν ἡ γυνή Λαλησάτω δὴ ὁ κύριός μου ὁ βασιλεύς.

kaì apekríthē ho basileùs kaì eîpen pròs tḕn gynaîka Mḕ dḕ krýpsēis ap’ emoû rhē̂ma, hò egṑ eperōtō̂ se. kaì eîpen hē gynḗ Lalēsátō dḕ ho kýriós mou ho basileús.

19
καὶ εἶπεν ὁ βασιλεύς Μὴ ἡ χεὶρ Ιωαβ ἐν παντὶ τούτῳ μετὰ σοῦ; καὶ εἶπεν ἡ γυνὴ τῷ βασιλεῖ Ζῇ ἡ ψυχή σου, κύριέ μου βασιλεῦ, εἰ ἔστιν εἰς τὰ δεξιὰ ἢ εἰς τὰ ἀριστερὰ ἐκ πάντων, ὧν ἐλάλησεν ὁ κύριός μου ὁ βασιλεύς, ὅτι ὁ δοῦλός σου Ιωαβ αὐτὸς ἐνετείλατό μοι καὶ αὐτὸς ἔθετο ἐν τῷ στόματι τῆς δούλης σου πάντας τοὺς λόγους τούτους·

kaì eîpen ho basileús Mḕ hē cheìr Iōab en pantì toútōi metà soû? kaì eîpen hē gynḕ tō̂i basileî Zē̂i hē psychḗ sou, kýrié mou basileû, ei éstin eis tà dexià ḕ eis tà aristerà ek pántōn, hō̂n elálēsen ho kýriós mou ho basileús, hóti ho doûlós sou Iōab autòs eneteílató moi kaì autòs étheto en tō̂i stómati tē̂s doúlēs sou pántas toùs lógous toútous:

20
ἕνεκεν τοῦ περιελθεῖν τὸ πρόσωπον τοῦ ῥήματος τούτου ἐποίησεν ὁ δοῦλός σου Ιωαβ τὸν λόγον τοῦτον, καὶ ὁ κύριός μου σοϕὸς καθὼς σοϕία ἀγγέλου τοῦ θεοῦ τοῦ γνῶναι πάντα τὰ ἐν τῇ γῇ.

héneken toû perieltheîn tò prósōpon toû rhḗmatos toútou epoíēsen ho doûlós sou Iōab tòn lógon toûton, kaì ho kýriós mou sophòs kathṑs sophía angélou toû theoû toû gnō̂nai pánta tà en tē̂i gē̂i.

21
καὶ εἶπεν ὁ βασιλεὺς πρὸς Ιωαβ ’Ιδοὺ δὴ ἐποίησά σοι κατὰ τὸν λόγον σου τοῦτον· πορεύου ἐπίστρεψον τὸ παιδάριον τὸν Αβεσσαλωμ.

kaì eîpen ho basileùs pròs Iōab ’Idoù dḕ epoíēsá soi katà tòn lógon sou toûton: poreúou epístrepson tò paidárion tòn Abessalōm.

22
καὶ ἔπεσεν Ιωαβ ἐπὶ πρόσωπον αὐτοῦ ἐπὶ τὴν γῆν καὶ προσεκύνησεν καὶ εὐλόγησεν τὸν βασιλέα, καὶ εἶπεν Ιωαβ Σήμερον ἔγνω ὁ δοῦλός σου ὅτι εὗρον χάριν ἐν ὀϕθαλμοῖς σου, κύριέ μου βασιλεῦ, ὅτι ἐποίησεν ὁ κύριός μου ὁ βασιλεὺς τὸν λόγον τοῦ δούλου αὐτοῦ.

kaì épesen Iōab epì prósōpon autoû epì tḕn gē̂n kaì prosekýnēsen kaì eulógēsen tòn basiléa, kaì eîpen Iōab Sḗmeron égnō ho doûlós sou hóti heûron chárin en ophthalmoîs sou, kýrié mou basileû, hóti epoíēsen ho kýriós mou ho basileùs tòn lógon toû doúlou autoû.

23
καὶ ἀνέστη Ιωαβ καὶ ἐπορεύθη εἰς Γεδσουρ καὶ ἤγαγεν τὸν Αβεσσαλωμ εἰς Ιερουσαλημ.

kaì anéstē Iōab kaì eporeúthē eis Gedsour kaì ḗgagen tòn Abessalōm eis Ierousalēm.

24
καὶ εἶπεν ὁ βασιλεύς ’Αποστραϕήτω εἰς τὸν οἶκον αὐτοῦ καὶ τὸ πρόσωπόν μου μὴ βλεπέτω. καὶ ἀπέστρεψεν Αβεσσαλωμ εἰς τὸν οἶκον αὐτοῦ καὶ τὸ πρόσωπον τοῦ βασιλέως οὐκ εἶδεν.

kaì eîpen ho basileús ’Apostraphḗtō eis tòn oîkon autoû kaì tò prósōpón mou mḕ blepétō. kaì apéstrepsen Abessalōm eis tòn oîkon autoû kaì tò prósōpon toû basiléōs ouk eîden.

25
καὶ ὡς Αβεσσαλωμ οὐκ ἦν ἀνὴρ ἐν παντὶ Ισραηλ αἰνετὸς σϕόδρα, ἀπὸ ἴχνους ποδὸς αὐτοῦ καὶ ἕως κορυϕῆς αὐτοῦ οὐκ ἦν ἐν αὐτῷ μῶμος.

kaì hōs Abessalōm ouk ē̂n anḕr en pantì Israēl ainetòs sphódra, apò íchnous podòs autoû kaì héōs koryphē̂s autoû ouk ē̂n en autō̂i mō̂mos.

26
καὶ ἐν τῷ κείρεσθαι αὐτὸν τὴν κεϕαλὴν αὐτοῦ – καὶ ἐγένετο ἀπ’ ἀρχῆς ἡμερῶν εἰς ἡμέρας, ὡς ἂν ἐκείρετο, ὅτι κατεβαρύνετο ἐπ’ αὐτόν – καὶ κειρόμενος αὐτὴν ἔστησεν τὴν τρίχα τῆς κεϕαλῆς αὐτοῦ διακοσίους σίκλους ἐν τῷ σίκλῳ τῷ βασιλικῷ.

kaì en tō̂i keíresthai autòn tḕn kephalḕn autoû – kaì egéneto ap’ archē̂s hēmerō̂n eis hēméras, hōs àn ekeíreto, hóti katebarýneto ep’ autón – kaì keirómenos autḕn éstēsen tḕn trícha tē̂s kephalē̂s autoû diakosíous síklous en tō̂i síklōi tō̂i basilikō̂i.

27
καὶ ἐτέχθησαν τῷ Αβεσσαλωμ τρεῖς υἱοὶ καὶ θυγάτηρ μία, καὶ ὄνομα αὐτῇ θημαρ· αὕτη ἦν γυνὴ καλὴ σϕόδρα καὶ γίνεται γυνὴ τῷ Ροβοαμ υἱῷ Σαλωμων καὶ τίκτει αὐτῷ τὸν Αβια.

kaì etéchthēsan tō̂i Abessalōm treîs hyioì kaì thygátēr mía, kaì ónoma autē̂i thēmar: haútē ē̂n gynḕ kalḕ sphódra kaì gínetai gynḕ tō̂i Roboam hyiō̂i Salōmōn kaì tíktei autō̂i tòn Abia.

28
Καὶ ἐκάθισεν Αβεσσαλωμ ἐν Ιερουσαλημ δύο ἔτη ἡμερῶν καὶ τὸ πρόσωπον τοῦ βασιλέως οὐκ εἶδεν.

Kaì ekáthisen Abessalōm en Ierousalēm dýo étē hēmerō̂n kaì tò prósōpon toû basiléōs ouk eîden.

29
καὶ ἀπέστειλεν Αβεσσαλωμ πρὸς Ιωαβ τοῦ ἀποστεῖλαι αὐτὸν πρὸς τὸν βασιλέα, καὶ οὐκ ἠθέλησεν ἐλθεῖν πρὸς αὐτόν· καὶ ἀπέστειλεν ἐκ δευτέρου πρὸς αὐτόν, καὶ οὐκ ἠθέλησεν παραγενέσθαι.

kaì apésteilen Abessalōm pròs Iōab toû aposteîlai autòn pròs tòn basiléa, kaì ouk ēthélēsen eltheîn pròs autón: kaì apésteilen ek deutérou pròs autón, kaì ouk ēthélēsen paragenésthai.

30
καὶ εἶπεν Αβεσσαλωμ πρὸς τοὺς παῖδας αὐτοῦ ῎Ιδετε ἡ μερὶς ἐν ἀγρῷ τοῦ Ιωαβ ἐχόμενά μου, καὶ αὐτῷ κριθαὶ ἐκεῖ, πορεύεσθε καὶ ἐμπρήσατε αὐτὴν ἐν πυρί· καὶ ἐνέπρησαν αὐτὰς οἱ παῖδες Αβεσσαλωμ. καὶ παραγίνονται οἱ δοῦλοι Ιωαβ πρὸς αὐτὸν διερρηχότες τὰ ἱμάτια αὐτῶν καὶ εἶπαν ’Ενεπύρισαν οἱ δοῦλοι Αβεσσαλωμ τὴν μερίδα ἐν πυρί.

kaì eîpen Abessalōm pròs toùs paîdas autoû ῎Idete hē merìs en agrō̂i toû Iōab echómená mou, kaì autō̂i krithaì ekeî, poreúesthe kaì emprḗsate autḕn en pyrí: kaì enéprēsan autàs hoi paîdes Abessalōm. kaì paragínontai hoi doûloi Iōab pròs autòn dierrēchótes tà himátia autō̂n kaì eîpan ’Enepýrisan hoi doûloi Abessalōm tḕn merída en pyrí.

31
καὶ ἀνέστη Ιωαβ καὶ ἦλθεν πρὸς Αβεσσαλωμ εἰς τὸν οἶκον καὶ εἶπεν πρὸς αὐτόν ῞Ινα τί οἱ παῖδές σου ἐνεπύρισαν τὴν μερίδα τὴν ἐμὴν ἐν πυρί;

kaì anéstē Iōab kaì ē̂lthen pròs Abessalōm eis tòn oîkon kaì eîpen pròs autón ῞Ina tí hoi paîdés sou enepýrisan tḕn merída tḕn emḕn en pyrí?

32
καὶ εἶπεν Αβεσσαλωμ πρὸς Ιωαβ ’Ιδοὺ ἀπέστειλα πρὸς σὲ λέγων ῟Ηκε ὧδε καὶ ἀποστελῶ σε πρὸς τὸν βασιλέα λέγων ῞Ινα τί ἦλθον ἐκ Γεδσουρ; ἀγαθόν μοι ἦν τοῦ ἔτι εἶναί με ἐκεῖ· καὶ νῦν ἰδοὺ τὸ πρόσωπον τοῦ βασιλέως οὐκ εἶδον· εἰ δέ ἐστιν ἐν ἐμοὶ ἀδικία, καὶ θανάτωσόν με.

kaì eîpen Abessalōm pròs Iōab ’Idoù apésteila pròs sè légōn ῾̂Ēke hō̂de kaì apostelō̂ se pròs tòn basiléa légōn ῞Ina tí ē̂lthon ek Gedsour? agathón moi ē̂n toû éti eînaí me ekeî: kaì nŷn idoù tò prósōpon toû basiléōs ouk eîdon: ei dé estin en emoì adikía, kaì thanátōsón me.

33
καὶ εἰσῆλθεν Ιωαβ πρὸς τὸν βασιλέα καὶ ἀπήγγειλεν αὐτῷ, καὶ ἐκάλεσεν τὸν Αβεσσαλωμ, καὶ εἰσῆλθεν πρὸς τὸν βασιλέα καὶ προσεκύνησεν αὐτῷ καὶ ἔπεσεν ἐπὶ πρόσωπον αὐτοῦ ἐπὶ τὴν γῆν κατὰ πρόσωπον τοῦ βασιλέως, καὶ κατεϕίλησεν ὁ βασιλεὺς τὸν Αβεσσαλωμ.

kaì eisē̂lthen Iōab pròs tòn basiléa kaì apḗngeilen autō̂i, kaì ekálesen tòn Abessalōm, kaì eisē̂lthen pròs tòn basiléa kaì prosekýnēsen autō̂i kaì épesen epì prósōpon autoû epì tḕn gē̂n katà prósōpon toû basiléōs, kaì katephílēsen ho basileùs tòn Abessalōm.