Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante 1 Esdras 4

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
Καὶ ἤρξατο ὁ δεύτερος λαλεῖν ὁ εἴπας περὶ τῆς ἰσχύος τοῦ βασιλέως

Kaì ḗrxato ho deúteros laleîn ho eípas perì tē̂s ischýos toû basiléōs

2
Ὦ ἄνδρες, οὐχ ὑπερισχύουσιν οἱ ἄνθρωποι τὴν γῆν καὶ τὴν θάλασσαν κατακρατοῦντες καὶ πάντα τὰ ἐν αὐτοῖς;

Ō̂ ándres, ouch hyperischýousin hoi ánthrōpoi tḕn gē̂n kaì tḕn thálassan katakratoûntes kaì pánta tà en autoîs?

3
ὁ δὲ βασιλεὺς ὑπερισχύει καὶ κυριεύει αὐτῶν καὶ δεσπόζει αὐτῶν, καὶ πᾶν, ὃ ἐὰν εἴπῃ αὐτοῖς, ἐνακούουσιν.

ho dè basileùs hyperischýei kaì kyrieúei autō̂n kaì despózei autō̂n, kaì pân, hò eàn eípēi autoîs, enakoúousin.

4
ἐὰν εἴπῃ αὐτοῖς ποιῆσαι πόλεμον ἕτερος πρὸς τὸν ἕτερον, ποιοῦσιν· ἐὰν δὲ ἐξαποστείλῃ αὐτοὺς πρὸς τοὺς πολεμίους, βαδίζουσιν καὶ κατεργάζονται τὰ ὄρη καὶ τὰ τείχη καὶ τοὺς πύργους.

eàn eípēi autoîs poiē̂sai pólemon héteros pròs tòn héteron, poioûsin: eàn dè exaposteílēi autoùs pròs toùs polemíous, badízousin kaì katergázontai tà órē kaì tà teíchē kaì toùs pýrgous.

5
ϕονεύουσιν καὶ ϕονεύονται καὶ τὸν λόγον τοῦ βασιλέως οὐ παραβαίνουσιν· ἐὰν δὲ νικήσωσιν, τῷ βασιλεῖ κομίζουσιν πάντα, καὶ ὅσα ἐὰν προνομεύσωσιν, καὶ τὰ ἄλλα πάντα.

phoneúousin kaì phoneúontai kaì tòn lógon toû basiléōs ou parabaínousin: eàn dè nikḗsōsin, tō̂i basileî komízousin pánta, kaì hósa eàn pronomeúsōsin, kaì tà álla pánta.

6
καὶ ὅσοι οὐ στρατεύονται οὐδὲ πολεμοῦσιν, ἀλλὰ γεωργοῦσιν τὴν γῆν, πάλιν ὅταν σπείρωσι, θερίσαντες ἀναϕέρουσιν τῷ βασιλεῖ· καὶ ἕτερος τὸν ἕτερον ἀναγκάζοντες ἀναϕέρουσι τοὺς ϕόρους τῷ βασιλεῖ.

kaì hósoi ou strateúontai oudè polemoûsin, allà geōrgoûsin tḕn gē̂n, pálin hótan speírōsi, therísantes anaphérousin tō̂i basileî: kaì héteros tòn héteron anankázontes anaphérousi toùs phórous tō̂i basileî.

7
καὶ αὐτὸς εἷς μόνος ἐστίν· ἐὰν εἴπῃ ἀποκτεῖναι, ἀποκτέννουσιν· εἶπεν ἀϕεῖναι, ἀϕίουσιν·

kaì autòs heîs mónos estín: eàn eípēi apokteînai, apokténnousin: eîpen apheînai, aphíousin:

8
εἶπε πατάξαι, τύπτουσιν· εἶπεν ἐρημῶσαι, ἐρημοῦσιν· εἶπεν οἰκοδομῆσαι, οἰκοδομοῦσιν·

eîpe patáxai, týptousin: eîpen erēmō̂sai, erēmoûsin: eîpen oikodomē̂sai, oikodomoûsin:

9
εἶπεν ἐκκόψαι, ἐκκόπτουσιν· εἶπεν ϕυτεῦσαι, ϕυτεύουσιν.

eîpen ekkópsai, ekkóptousin: eîpen phyteûsai, phyteúousin.

10
καὶ πᾶς ὁ λαὸς αὐτοῦ καὶ αἱ δυνάμεις αὐτοῦ ἐνακούουσιν.

kaì pâs ho laòs autoû kaì hai dynámeis autoû enakoúousin.

11
πρὸς δὲ τούτοις αὐτὸς ἀνάκειται, ἐσθίει καὶ πίνει καὶ καθεύδει, αὐτοὶ δὲ τηροῦσιν κύκλῳ περὶ αὐτὸν καὶ οὐ δύνανται ἕκαστος ἀπελθεῖν καὶ ποιεῖν τὰ ἔργα αὐτοῦ οὐδὲ παρακούουσιν αὐτοῦ.

pròs dè toútois autòs anákeitai, esthíei kaì pínei kaì katheúdei, autoì dè tēroûsin kýklōi perì autòn kaì ou dýnantai hékastos apeltheîn kaì poieîn tà érga autoû oudè parakoúousin autoû.

12
ὦ ἄνδρες, πῶς οὐχ ὑπερισχύει ὁ βασιλεύς, ὅτι οὕτως ἐπακουστός ἐστιν; καὶ ἐσίγησεν.

ō̂ ándres, pō̂s ouch hyperischýei ho basileús, hóti hoútōs epakoustós estin? kaì esígēsen.

13
Ὁ δὲ τρίτος ὁ εἴπας περὶ τῶν γυναικῶν καὶ τῆς ἀληθείαςοὗτός ἐστιν Ζοροβαβελ – ἤρξατο λαλεῖν

HO dè trítos ho eípas perì tō̂n gynaikō̂n kaì tē̂s alētheías̱hoûtós estin Zorobabel – ḗrxato laleîn

14
Ἄνδρες, οὐ μέγας ὁ βασιλεὺς καὶ πολλοὶ οἱ ἄνθρωποι καὶ ὁ οἶνος ἰσχύει; τίς οὖν ὁ δεσπόζων αὐτῶν ἢ τίς ὁ κυριεύων αὐτῶν; οὐχ αἱ γυναῖκες;

Ándres, ou mégas ho basileùs kaì polloì hoi ánthrōpoi kaì ho oînos ischýei? tís oûn ho despózōn autō̂n ḕ tís ho kyrieúōn autō̂n? ouch hai gynaîkes?

15
αἱ γυναῖκες ἐγέννησαν τὸν βασιλέα καὶ πάντα τὸν λαόν, ὃς κυριεύει τῆς θαλάσσης καὶ τῆς γῆς·

hai gynaîkes egénnēsan tòn basiléa kaì pánta tòn laón, hòs kyrieúei tē̂s thalássēs kaì tē̂s gē̂s:

16
καὶ ἐξ αὐτῶν ἐγένοντο, καὶ αὗται ἐξέθρεψαν αὐτοὺς τοὺς ϕυτεύοντας τοὺς ἀμπελῶνας, ἐξ ὧν ὁ οἶνος γίνεται.

kaì ex autō̂n egénonto, kaì haûtai exéthrepsan autoùs toùs phyteúontas toùs ampelō̂nas, ex hō̂n ho oînos gínetai.

17
καὶ αὗται ποιοῦσιν τὰς στολὰς τῶν ἀνθρώπων, καὶ αὗται ποιοῦσιν δόξαν τοῖς ἀνθρώποις, καὶ οὐ δύνανται οἱ ἄνθρωποι εἶναι χωρὶς τῶν γυναικῶν.

kaì haûtai poioûsin tàs stolàs tō̂n anthrṓpōn, kaì haûtai poioûsin dóxan toîs anthrṓpois, kaì ou dýnantai hoi ánthrōpoi eînai chōrìs tō̂n gynaikō̂n.

18
ἐὰν δὲ συναγάγωσιν χρυσίον καὶ ἀργύριον καὶ πᾶν πρᾶγμα ὡραῖον καὶ ἴδωσιν γυναῖκα μίαν καλὴν τῷ εἴδει καὶ τῷ κάλλει,

eàn dè synagágōsin chrysíon kaì argýrion kaì pân prâgma hōraîon kaì ídōsin gynaîka mían kalḕn tō̂i eídei kaì tō̂i kállei,

19
καὶ ταῦτα πάντα ἀϕέντες εἰς αὐτὴν ἐγκέχηναν καὶ χάσκοντες τὸ στόμα θεωροῦσιν αὐτήν, καὶ πάντες αὐτὴν αἱρετίζουσιν μᾶλλον ἢ τὸ χρυσίον καὶ τὸ ἀργύριον καὶ πᾶν πρᾶγμα ὡραῖον.

kaì taûta pánta aphéntes eis autḕn enkéchēnan kaì cháskontes tò stóma theōroûsin autḗn, kaì pántes autḕn hairetízousin mâllon ḕ tò chrysíon kaì tò argýrion kaì pân prâgma hōraîon.

20
ἄνθρωπος τὸν ἑαυτοῦ πατέρα ἐγκαταλείπει, ὃς ἐξέθρεψεν αὐτόν, καὶ τὴν ἰδίαν χώραν καὶ πρὸς τὴν ἰδίαν γυναῖκα κολλᾶται·

ánthrōpos tòn heautoû patéra enkataleípei, hòs exéthrepsen autón, kaì tḕn idían chṓran kaì pròs tḕn idían gynaîka kollâtai:

21
καὶ μετὰ τῆς γυναικὸς ἀϕίησι τὴν ψυχὴν καὶ οὔτε τὸν πατέρα μέμνηται οὔτε τὴν μητέρα οὔτε τὴν χώραν.

kaì metà tē̂s gynaikòs aphíēsi tḕn psychḕn kaì oúte tòn patéra mémnētai oúte tḕn mētéra oúte tḕn chṓran.

22
καὶ ἐντεῦθεν δεῖ ὑμᾶς γνῶναι ὅτι αἱ γυναῖκες κυριεύουσιν ὑμῶν· οὐχὶ πονεῖτε καὶ μοχθεῖτε καὶ πάντα ταῖς γυναιξὶν δίδοτε καὶ ϕέρετε;

kaì enteûthen deî hymâs gnō̂nai hóti hai gynaîkes kyrieúousin hymō̂n: ouchì poneîte kaì mochtheîte kaì pánta taîs gynaixìn dídote kaì phérete?

23
καὶ λαμβάνει ἄνθρωπος τὴν ῥομϕαίαν αὐτοῦ καὶ ἐκπορεύεται ἐξοδεύειν καὶ λῃστεύειν καὶ κλέπτειν καὶ εἰς τὴν θάλασσαν πλεῖν καὶ ποταμούς·

kaì lambánei ánthrōpos tḕn rhomphaían autoû kaì ekporeúetai exodeúein kaì lēisteúein kaì kléptein kaì eis tḕn thálassan pleîn kaì potamoús:

24
καὶ τὸν λέοντα θεωρεῖ καὶ ἐν σκότει βαδίζει, καὶ ὅταν κλέψῃ καὶ ἁρπάσῃ καὶ λωποδυτήσῃ, τῇ ἐρωμένῃ ἀποϕέρει.

kaì tòn léonta theōreî kaì en skótei badízei, kaì hótan klépsēi kaì harpásēi kaì lōpodytḗsēi, tē̂i erōménēi apophérei.

25
καὶ πλεῖον ἀγαπᾷ ἄνθρωπος τὴν ἰδίαν γυναῖκα μᾶλλον ἢ τὸν πατέρα καὶ τὴν μητέρα·

kaì pleîon agapā̂i ánthrōpos tḕn idían gynaîka mâllon ḕ tòn patéra kaì tḕn mētéra:

26
καὶ πολλοὶ ἀπενοήθησαν ταῖς ἰδίαις διανοίαις διὰ τὰς γυναῖκας καὶ δοῦλοι ἐγένοντο δι’ αὐτάς,

kaì polloì apenoḗthēsan taîs idíais dianoíais dià tàs gynaîkas kaì doûloi egénonto di’ autás,

27
καὶ πολλοὶ ἀπώλοντο καὶ ἐσϕάλησαν καὶ ἡμάρτοσαν διὰ τὰς γυναῖκας.

kaì polloì apṓlonto kaì esphálēsan kaì hēmártosan dià tàs gynaîkas.

28
καὶ νῦν οὐ πιστεύετέ μοι; οὐχὶ μέγας ὁ βασιλεὺς τῇ ἐξουσίᾳ αὐτοῦ; οὐχὶ πᾶσαι αἱ χῶραι εὐλαβοῦνται ἅψασθαι αὐτοῦ;

kaì nŷn ou pisteúeté moi? ouchì mégas ho basileùs tē̂i exousíāi autoû? ouchì pâsai hai chō̂rai eulaboûntai hápsasthai autoû?

29
ἐθεώρουν αὐτὸν καὶ Ἀπάμην τὴν θυγατέρα Βαρτάκου τοῦ θαυμαστοῦ τὴν παλλακὴν τοῦ βασιλέως καθημένην ἐν δεξιᾷ τοῦ βασιλέως

etheṓroun autòn kaì Apámēn tḕn thygatéra Bartákou toû thaumastoû tḕn pallakḕn toû basiléōs kathēménēn en dexiā̂i toû basiléōs

30
καὶ ἀϕαιροῦσαν τὸ διάδημα ἀπὸ τῆς κεϕαλῆς τοῦ βασιλέως καὶ ἐπιτιθοῦσαν ἑαυτῇ καὶ ἐρράπιζεν τὸν βασιλέα τῇ ἀριστερᾷ.

kaì aphairoûsan tò diádēma apò tē̂s kephalē̂s toû basiléōs kaì epitithoûsan heautē̂i kaì errápizen tòn basiléa tē̂i aristerā̂i.

31
καὶ πρὸς τούτοις ὁ βασιλεὺς χάσκων τὸ στόμα ἐθεώρει αὐτήν· καὶ ἐὰν προσγελάσῃ αὐτῷ, γελᾷ· ἐὰν δὲ πικρανθῇ ἐπ’ αὐτόν, κολακεύει αὐτήν, ὅπως διαλλαγῇ αὐτῷ.

kaì pròs toútois ho basileùs cháskōn tò stóma etheṓrei autḗn: kaì eàn prosgelásēi autō̂i, gelā̂i: eàn dè pikranthē̂i ep’ autón, kolakeúei autḗn, hópōs diallagē̂i autō̂i.

32
ὦ ἄνδρες, πῶς οὐχὶ ἰσχυραὶ αἱ γυναῖκες, ὅτι οὕτως πράσσουσιν;

ō̂ ándres, pō̂s ouchì ischyraì hai gynaîkes, hóti hoútōs prássousin?

33
καὶ τότε ὁ βασιλεὺς καὶ οἱ μεγιστᾶνες ἐνέβλεπον ἕτερος πρὸς τὸν ἕτερον.

kaì tóte ho basileùs kaì hoi megistânes enéblepon héteros pròs tòn héteron.

34
καὶ ἤρξατο λαλεῖν περὶ τῆς ἀληθείας Ἄνδρες, οὐχὶ ἰσχυραὶ αἱ γυναῖκες; μεγάλη ἡ γῆ, καὶ ὑψηλὸς ὁ οὐρανός, καὶ ταχὺς τῷ δρόμῳ ὁ ἥλιος, ὅτι στρέϕεται ἐν τῷ κύκλῳ τοῦ οὐρανοῦ καὶ πάλιν ἀποτρέχει εἰς τὸν ἑαυτοῦ τόπον ἐν μιᾷ ἡμέρᾳ.

kaì ḗrxato laleîn perì tē̂s alētheías Ándres, ouchì ischyraì hai gynaîkes? megálē hē gē̂, kaì hypsēlòs ho ouranós, kaì tachỳs tō̂i drómōi ho hḗlios, hóti stréphetai en tō̂i kýklōi toû ouranoû kaì pálin apotréchei eis tòn heautoû tópon en miā̂i hēmérāi.

35
οὐχὶ μέγας ὃς ταῦτα ποιεῖ; καὶ ἡ ἀλήθεια μεγάλη καὶ ἰσχυροτέρα παρὰ πάντα.

ouchì mégas hòs taûta poieî? kaì hē alḗtheia megálē kaì ischyrotéra parà pánta.

36
πᾶσα ἡ γῆ τὴν ἀλήθειαν καλεῖ, καὶ ὁ οὐρανὸς αὐτὴν εὐλογεῖ, καὶ πάντα τὰ ἔργα σείεται καὶ τρέμει, καὶ οὐκ ἔστιν μετ’ αὐτοῦ ἄδικον οὐθέν.

pâsa hē gē̂ tḕn alḗtheian kaleî, kaì ho ouranòs autḕn eulogeî, kaì pánta tà érga seíetai kaì trémei, kaì ouk éstin met’ autoû ádikon outhén.

37
ἄδικος ὁ οἶνος, ἄδικος ὁ βασιλεύς, ἄδικοι αἱ γυναῖκες, ἄδικοι πάντες οἱ υἱοὶ τῶν ἀνθρώπων, καὶ ἄδικα πάντα τὰ ἔργα αὐτῶν, πάντα τὰ τοιαῦτα· καὶ οὐκ ἔστιν ἐν αὐτοῖς ἀλήθεια, καὶ ἐν τῇ ἀδικίᾳ αὐτῶν ἀπολοῦνται.

ádikos ho oînos, ádikos ho basileús, ádikoi hai gynaîkes, ádikoi pántes hoi hyioì tō̂n anthrṓpōn, kaì ádika pánta tà érga autō̂n, pánta tà toiaûta: kaì ouk éstin en autoîs alḗtheia, kaì en tē̂i adikíāi autō̂n apoloûntai.

38
ἡ δὲ ἀλήθεια μένει καὶ ἰσχύει εἰς τὸν αἰῶνα καὶ ζῇ καὶ κρατεῖ εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος.

hē dè alḗtheia ménei kaì ischýei eis tòn aiō̂na kaì zē̂i kaì krateî eis tòn aiō̂na toû aiō̂nos.

39
καὶ οὐκ ἔστιν παρ’ αὐτῇ λαμβάνειν πρόσωπα οὐδὲ διάϕορα, ἀλλὰ τὰ δίκαια ποιεῖ ἀπὸ πάντων τῶν ἀδίκων καὶ πονηρῶν· καὶ πάντες εὐδοκοῦσι τοῖς ἔργοις αὐτῆς, καὶ οὐκ ἔστιν ἐν τῇ κρίσει αὐτῆς οὐθὲν ἄδικον.

kaì ouk éstin par’ autē̂i lambánein prósōpa oudè diáphora, allà tà díkaia poieî apò pántōn tō̂n adíkōn kaì ponērō̂n: kaì pántes eudokoûsi toîs érgois autē̂s, kaì ouk éstin en tē̂i krísei autē̂s outhèn ádikon.

40
καὶ αὐτῇ ἡ ἰσχὺς καὶ τὸ βασίλειον καὶ ἡ ἐξουσία καὶ ἡ μεγαλειότης τῶν πάντων αἰώνων. εὐλογητὸς ὁ θεὸς τῆς ἀληθείας.

kaì autē̂i hē ischỳs kaì tò basíleion kaì hē exousía kaì hē megaleiótēs tō̂n pántōn aiṓnōn. eulogētòs ho theòs tē̂s alētheías.

41
καὶ ἐσιώπησεν τοῦ λαλεῖν· καὶ πᾶς ὁ λαὸς τότε ἐϕώνησεν, καὶ τότε εἶπον Μεγάλη ἡ ἀλήθεια καὶ ὑπερισχύει.

kaì esiṓpēsen toû laleîn: kaì pâs ho laòs tóte ephṓnēsen, kaì tóte eîpon Megálē hē alḗtheia kaì hyperischýei.

42
Τότε ὁ βασιλεὺς εἶπεν αὐτῷ Αἴτησαι ὃ θέλεις πλείω τῶν γεγραμμένων, καὶ δώσομέν σοι, ὃν τρόπον εὑρέθης σοϕώτερος· καὶ ἐχόμενός μου καθήσῃ καὶ συγγενής μου κληθήσῃ.

Tóte ho basileùs eîpen autō̂i Aítēsai hò théleis pleíō tō̂n gegramménōn, kaì dṓsomén soi, hòn trópon heuréthēs sophṓteros: kaì echómenós mou kathḗsēi kaì syngenḗs mou klēthḗsēi.

43
τότε εἶπεν τῷ βασιλεῖ Μνήσθητι τὴν εὐχήν, ἣν ηὔξω οἰκοδομῆσαι τὴν Ιερουσαλημ ἐν τῇ ἡμέρᾳ, ᾗ τὸ βασίλειόν σου παρέλαβες,

tóte eîpen tō̂i basileî Mnḗsthēti tḕn euchḗn, hḕn ēýxō oikodomē̂sai tḕn Ierousalēm en tē̂i hēmérāi, hē̂i tò basíleión sou parélabes,

44
καὶ πάντα τὰ σκεύη τὰ λημϕθέντα ἐξ Ιερουσαλημ ἐκπέμψαι, ἃ ἐξεχώρισεν Κῦρος, ὅτε ηὔξατο ἐκκόψαι Βαβυλῶνα, καὶ ηὔξατο ἐξαποστεῖλαι ἐκεῖ.

kaì pánta tà skeúē tà lēmphthénta ex Ierousalēm ekpémpsai, hà exechṓrisen Kŷros, hóte ēýxato ekkópsai Babylō̂na, kaì ēýxato exaposteîlai ekeî.

45
καὶ σὺ εὔξω οἰκοδομῆσαι τὸν ναόν, ὃν ἐνεπύρισαν οἱ Ιδουμαῖοι, ὅτε ἠρημώθη ἡ Ιουδαία ὑπὸ τῶν Χαλδαίων.

kaì sỳ eúxō oikodomē̂sai tòn naón, hòn enepýrisan hoi Idoumaîoi, hóte ērēmṓthē hē Ioudaía hypò tō̂n Chaldaíōn.

46
καὶ νῦν τοῦτό ἐστιν, ὅ σε ἀξιῶ, κύριε βασιλεῦ, καὶ ὃ αἰτοῦμαί σε, καὶ αὕτη ἐστὶν ἡ μεγαλωσύνη ἡ παρὰ σοῦ· δέομαι οὖν ἵνα ποιήσῃς τὴν εὐχήν, ἣν ηὔξω τῷ βασιλεῖ τοῦ οὐρανοῦ ποιῆσαι ἐκ στόματός σου.

kaì nŷn toûtó estin, hó se axiō̂, kýrie basileû, kaì hò aitoûmaí se, kaì haútē estìn hē megalōsýnē hē parà soû: déomai oûn hína poiḗsēis tḕn euchḗn, hḕn ēýxō tō̂i basileî toû ouranoû poiē̂sai ek stómatós sou.

47
τότε ἀναστὰς Δαρεῖος ὁ βασιλεὺς κατεϕίλησεν αὐτὸν καὶ ἔγραψεν αὐτῷ τὰς ἐπιστολὰς πρὸς πάντας τοὺς οἰκονόμους καὶ τοπάρχας καὶ στρατηγοὺς καὶ σατράπας, ἵνα προπέμψωσιν αὐτὸν καὶ τοὺς μετ’ αὐτοῦ πάντας ἀναβαίνοντας οἰκοδομῆσαι τὴν Ιερουσαλημ.

tóte anastàs Dareîos ho basileùs katephílēsen autòn kaì égrapsen autō̂i tàs epistolàs pròs pántas toùs oikonómous kaì topárchas kaì stratēgoùs kaì satrápas, hína propémpsōsin autòn kaì toùs met’ autoû pántas anabaínontas oikodomē̂sai tḕn Ierousalēm.

48
καὶ πᾶσι τοῖς τοπάρχαις ἐν Κοίλῃ Συρίᾳ καὶ Φοινίκῃ καὶ τοῖς ἐν τῷ Λιβάνῳ ἔγραψεν ἐπιστολὰς μεταϕέρειν ξύλα κέδρινα ἀπὸ τοῦ Λιβάνου εἰς Ιερουσαλημ καὶ ὅπως οἰκοδομήσωσιν μετ’ αὐτοῦ τὴν πόλιν.

kaì pâsi toîs topárchais en Koílēi Syríāi kaì Phoiníkēi kaì toîs en tō̂i Libánōi égrapsen epistolàs metaphérein xýla kédrina apò toû Libánou eis Ierousalēm kaì hópōs oikodomḗsōsin met’ autoû tḕn pólin.

49
καὶ ἔγραψεν πᾶσι τοῖς Ιουδαίοις τοῖς ἀναβαίνουσιν ἀπὸ τῆς βασιλείας εἰς τὴν Ιουδαίαν ὑπὲρ τῆς ἐλευθερίας, πάντα δυνατὸν καὶ σατράπην καὶ τοπάρχην καὶ οἰκονόμον μὴ ἐπελεύσεσθαι ἐπὶ τὰς θύρας αὐτῶν,

kaì égrapsen pâsi toîs Ioudaíois toîs anabaínousin apò tē̂s basileías eis tḕn Ioudaían hypèr tē̂s eleutherías, pánta dynatòn kaì satrápēn kaì topárchēn kaì oikonómon mḕ epeleúsesthai epì tàs thýras autō̂n,

50
καὶ πᾶσαν τὴν χώραν, ἣν κρατήσουσιν, ἀϕορολόγητον αὐτοῖς ὑπάρχειν, καὶ ἵνα οἱ Ιδουμαῖοι ἀϕιῶσι τὰς κώμας ἃς διακρατοῦσιν τῶν Ιουδαίων,

kaì pâsan tḕn chṓran, hḕn kratḗsousin, aphorológēton autoîs hypárchein, kaì hína hoi Idoumaîoi aphiō̂si tàs kṓmas hàs diakratoûsin tō̂n Ioudaíōn,

51
καὶ εἰς τὴν οἰκοδομὴν τοῦ ἱεροῦ δοθῆναι κατ’ ἐνιαυτὸν τάλαντα εἴκοσι μέχρι τοῦ οἰκοδομηθῆναι,

kaì eis tḕn oikodomḕn toû hieroû dothē̂nai kat’ eniautòn tálanta eíkosi méchri toû oikodomēthē̂nai,

52
καὶ ἐπὶ τὸ θυσιαστήριον ὁλοκαυτώματα καρποῦσθαι καθ’ ἡμέραν, καθὰ ἔχουσιν ἐντολὴν ἑπτακαίδεκα προσϕέρειν, ἄλλα τάλαντα δέκα κατ’ ἐνιαυτόν,

kaì epì tò thysiastḗrion holokautṓmata karpoûsthai kath’ hēméran, kathà échousin entolḕn heptakaídeka prosphérein, álla tálanta déka kat’ eniautón,

53
καὶ πᾶσιν τοῖς προσβαίνουσιν ἀπὸ τῆς Βαβυλωνίας κτίσαι τὴν πόλιν ὑπάρχειν τὴν ἐλευθερίαν, αὐτοῖς τε καὶ τοῖς τέκνοις αὐτῶν καὶ πᾶσι τοῖς ἱερεῦσι τοῖς προσβαίνουσιν.

kaì pâsin toîs prosbaínousin apò tē̂s Babylōnías ktísai tḕn pólin hypárchein tḕn eleutherían, autoîs te kaì toîs téknois autō̂n kaì pâsi toîs hiereûsi toîs prosbaínousin.

54
ἔγραψεν δὲ καὶ τὴν χορηγίαν καὶ τὴν ἱερατικὴν στολήν, ἐν τίνι λατρεύουσιν ἐν αὐτῇ.

égrapsen dè kaì tḕn chorēgían kaì tḕn hieratikḕn stolḗn, en tíni latreúousin en autē̂i.

55
καὶ τοῖς Λευίταις ἔγραψεν δοῦναι τὴν χορηγίαν ἕως ἧς ἡμέρας ἐπιτελεσθῇ ὁ οἶκος καὶ Ιερουσαλημ οἰκοδομηθῆναι,

kaì toîs Leuítais égrapsen doûnai tḕn chorēgían héōs hē̂s hēméras epitelesthē̂i ho oîkos kaì Ierousalēm oikodomēthē̂nai,

56
καὶ πᾶσι τοῖς ϕρουροῦσι τὴν πόλιν, ἔγραψε δοῦναι αὐτοῖς κλήρους καὶ ὀψώνια.

kaì pâsi toîs phrouroûsi tḕn pólin, égrapse doûnai autoîs klḗrous kaì opsṓnia.

57
καὶ ἐξαπέστειλεν πάντα τὰ σκεύη, ἃ ἐξεχώρισεν Κῦρος ἀπὸ Βαβυλῶνος· καὶ πάντα, ὅσα εἶπεν Κῦρος ποιῆσαι, καὶ αὐτὸς ἐπέταξεν ποιῆσαι καὶ ἐξαποστεῖλαι εἰς Ιερουσαλημ.

kaì exapésteilen pánta tà skeúē, hà exechṓrisen Kŷros apò Babylō̂nos: kaì pánta, hósa eîpen Kŷros poiē̂sai, kaì autòs epétaxen poiē̂sai kaì exaposteîlai eis Ierousalēm.

58
Καὶ ὅτε ἐξῆλθεν ὁ νεανίσκος, ἄρας τὸ πρόσωπον εἰς τὸν οὐρανὸν ἐναντίον Ιερουσαλημ εὐλόγησεν τῷ βασιλεῖ τοῦ οὐρανοῦ λέγων

Kaì hóte exē̂lthen ho neanískos, áras tò prósōpon eis tòn ouranòn enantíon Ierousalēm eulógēsen tō̂i basileî toû ouranoû légōn

59
Παρὰ σοῦ ἡ νίκη, καὶ παρὰ σοῦ ἡ σοϕία, καὶ σὴ ἡ δόξα, καὶ ἐγὼ σὸς οἰκέτης.

Parà soû hē níkē, kaì parà soû hē sophía, kaì sḕ hē dóxa, kaì egṑ sòs oikétēs.

60
εὐλογητὸς εἶ, ὃς ἔδωκάς μοι σοϕίαν· καὶ σοὶ ὁμολογῶ, δέσποτα τῶν πατέρων.

eulogētòs eî, hòs édōkás moi sophían: kaì soì homologō̂, déspota tō̂n patérōn.

61
καὶ ἔλαβεν τὰς ἐπιστολὰς καὶ ἐξῆλθεν εἰς Βαβυλῶνα καὶ ἀπήγγειλεν τοῖς ἀδελϕοῖς αὐτοῦ πᾶσιν.

kaì élaben tàs epistolàs kaì exē̂lthen eis Babylō̂na kaì apḗngeilen toîs adelphoîs autoû pâsin.

62
καὶ εὐλόγησαν τὸν θεὸν τῶν πατέρων αὐτῶν, ὅτι ἔδωκεν αὐτοῖς ἄνεσιν καὶ ἄϕεσιν

kaì eulógēsan tòn theòn tō̂n patérōn autō̂n, hóti édōken autoîs ánesin kaì áphesin

63
ἀναβῆναι καὶ οἰκοδομῆσαι Ιερουσαλημ καὶ τὸ ἱερόν, οὗ ὠνομάσθη τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἐπ’ αὐτῷ, καὶ ἐκωθωνίζοντο μετὰ μουσικῶν καὶ χαρᾶς ἡμέρας ἑπτά.

anabē̂nai kaì oikodomē̂sai Ierousalēm kaì tò hierón, hoû ōnomásthē tò ónoma autoû ep’ autō̂i, kaì ekōthōnízonto metà mousikō̂n kaì charâs hēméras heptá.