Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante 4 Maccabées 3

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
ἔστιν δὲ κομιδῇ γελοῖος ὁ λόγος· οὐ γὰρ τῶν ἑαυτοῦ παθῶν ὁ λογισμὸς ἐπικρατεῖν ϕαίνεται, ἀλλὰ τῶν σωματικῶν.

éstin dè komidē̂i geloîos ho lógos: ou gàr tō̂n heautoû pathō̂n ho logismòs epikrateîn phaínetai, allà tō̂n sōmatikō̂n.

2
οἷον ἐπιθυμίαν τις οὐ δύναται ἐκκόψαι ἡμῶν, ἀλλὰ μὴ δουλωθῆναι τῇ ἐπιθυμίᾳ δύναται ὁ λογισμὸς παρασχέσθαι.

hoîon epithymían tis ou dýnatai ekkópsai hēmō̂n, allà mḕ doulōthē̂nai tē̂i epithymíāi dýnatai ho logismòs paraschésthai.

3
θυμόν τις οὐ δύναται ἐκκόψαι ὑμῶν τῆς ψυχῆς, ἀλλὰ τῷ θυμῷ δυνατὸν τὸν λογισμὸν βοηθῆσαι.

thymón tis ou dýnatai ekkópsai hymō̂n tē̂s psychē̂s, allà tō̂i thymō̂i dynatòn tòn logismòn boēthē̂sai.

4
κακοήθειάν τις ἡμῶν οὐ δύναται ἐκκόψαι, ἀλλὰ τὸ μὴ καμϕθῆναι τῇ κακοηθείᾳ δύναιτ’ ἂν ὁ λογισμὸς συμμαχῆσαι·

kakoḗtheián tis hēmō̂n ou dýnatai ekkópsai, allà tò mḕ kamphthē̂nai tē̂i kakoētheíāi dýnait’ àn ho logismòs symmachē̂sai:

5
οὐ γὰρ ἐκριζωτὴς τῶν παθῶν ὁ λογισμός ἐστιν, ἀλλὰ ἀνταγωνιστής.

ou gàr ekrizōtḕs tō̂n pathō̂n ho logismós estin, allà antagōnistḗs.

6
῎Εστιν γοῦν τοῦτο διὰ τῆς Δαυιδ τοῦ βασιλέως δίψης σαϕέστερον ἐπιλογίσασθαι.

῎Estin goûn toûto dià tē̂s Dauid toû basiléōs dípsēs saphésteron epilogísasthai.

7
ἐπεὶ γὰρ δι’ ὅλης ἡμέρας προσβαλὼν τοῖς ἀλλοϕύλοις ὁ Δαυιδ πολλοὺς αὐτῶν ἀπέκτεινεν μετὰ τῶν τοῦ ἔθνους στρατιωτῶν,

epeì gàr di’ hólēs hēméras prosbalṑn toîs allophýlois ho Dauid polloùs autō̂n apékteinen metà tō̂n toû éthnous stratiōtō̂n,

8
τότε δὴ γενομένης ἑσπέρας ἱδρῶν καὶ σϕόδρα κεκμηκὼς ἐπὶ τὴν βασίλειον σκηνὴν ἦλθεν, περὶ ἣν ὁ πᾶς τῶν προγόνων στρατὸς ἐστρατοπεδεύκει.

tóte dḕ genoménēs hespéras hidrō̂n kaì sphódra kekmēkṑs epì tḕn basíleion skēnḕn ē̂lthen, perì hḕn ho pâs tō̂n progónōn stratòs estratopedeúkei.

9
οἱ μὲν οὖν ἄλλοι πάντες ἐπὶ τὸ δεῖπνον ἦσαν,

hoi mèn oûn álloi pántes epì tò deîpnon ē̂san,

10
ὁ δὲ βασιλεὺς ὡς μάλιστα διψῶν, καίπερ ἀϕθόνους ἔχων πηγάς, οὐκ ἠδύνατο δι’ αὐτῶν ἰάσασθαι τὴν δίψαν,

ho dè basileùs hōs málista dipsō̂n, kaíper aphthónous échōn pēgás, ouk ēdýnato di’ autō̂n iásasthai tḕn dípsan,

11
ἀλλά τις αὐτὸν ἀλόγιστος ἐπιθυμία τοῦ παρὰ τοῖς πολεμίοις ὕδατος ἐπιτείνουσα συνέϕρυγεν καὶ λύουσα κατέϕλεγεν.

allá tis autòn alógistos epithymía toû parà toîs polemíois hýdatos epiteínousa synéphrygen kaì lýousa katéphlegen.

12
ὅθεν τῶν ὑπασπιστῶν ἐπὶ τῇ τοῦ βασιλέως ἐπιθυμίᾳ σχετλιαζόντων δύο νεανίσκοι στρατιῶται καρτεροὶ καταιδεσθέντες τὴν τοῦ βασιλέως ἐπιθυμίαν τὰς παντευχίας καθωπλίσαντο καὶ κάλπην λαβόντες ὑπερέβησαν τοὺς τῶν πολεμίων χάρακας

hóthen tō̂n hypaspistō̂n epì tē̂i toû basiléōs epithymíāi schetliazóntōn dýo neanískoi stratiō̂tai karteroì kataidesthéntes tḕn toû basiléōs epithymían tàs panteuchías kathōplísanto kaì kálpēn labóntes hyperébēsan toùs tō̂n polemíōn chárakas

13
καὶ λαθόντες τοὺς τῶν πυλῶν ἀκροϕύλακας διεξῄεσαν ἀνερευνώμενοι κατὰ πᾶν τὸ τῶν πολεμίων στρατόπεδον

kaì lathóntes toùs tō̂n pylō̂n akrophýlakas diexḗiesan anereunṓmenoi katà pân tò tō̂n polemíōn stratópedon

14
καὶ ἀνευράμενοι τὴν πηγὴν ἐξ αὐτῆς θαρραλέως ἐκόμισαν τῷ βασιλεῖ τὸ ποτόν·

kaì aneurámenoi tḕn pēgḕn ex autē̂s tharraléōs ekómisan tō̂i basileî tò potón:

15
ὁ δὲ καίπερ τῇ δίψῃ διαπυρούμενος ἐλογίσατο πάνδεινον εἶναι κίνδυνον ψυχῇ λογισθὲν ἰσοδύναμον ποτὸν αἵματι,

ho dè kaíper tē̂i dípsēi diapyroúmenos elogísato pándeinon eînai kíndynon psychē̂i logisthèn isodýnamon potòn haímati,

16
ὅθεν ἀντιθεὶς τῇ ἐπιθυμίᾳ τὸν λογισμὸν ἔσπεισεν τὸ πόμα τῷ θεῷ.

hóthen antitheìs tē̂i epithymíāi tòn logismòn éspeisen tò póma tō̂i theō̂i.

17
δυνατὸς γὰρ ὁ σώϕρων νοῦς νικῆσαι τὰς τῶν παθῶν ἀνάγκας καὶ σβέσαι τὰς τῶν οἴστρων ϕλεγμονὰς

dynatòs gàr ho sṓphrōn noûs nikē̂sai tàs tō̂n pathō̂n anánkas kaì sbésai tàs tō̂n oístrōn phlegmonàs

18
καὶ τὰς τῶν σωμάτων ἀλγηδόνας καθ’ ὑπερβολὴν οὔσας καταπαλαῖσαι καὶ τῇ καλοκἀγαθίᾳ τοῦ λογισμοῦ ἀποπτύσαι πάσας τὰς τῶν παθῶν ἐπικρατείας.

kaì tàs tō̂n sōmátōn algēdónas kath’ hyperbolḕn oúsas katapalaîsai kaì tē̂i kalokagathíāi toû logismoû apoptýsai pásas tàs tō̂n pathō̂n epikrateías.

19
῎Ηδη δὲ καὶ ὁ καιρὸς ἡμᾶς καλεῖ ἐπὶ τὴν ἀπόδειξιν τῆς ἱστορίας τοῦ σώϕρονος λογισμοῦ.

῎Ēdē dè kaì ho kairòs hēmâs kaleî epì tḕn apódeixin tē̂s historías toû sṓphronos logismoû.

20
’Επειδὴ γὰρ βαθεῖαν εἰρήνην διὰ τὴν εὐνομίαν οἱ πατέρες ἡμῶν εἶχον καὶ ἔπραττον καλῶς ὥστε καὶ τὸν τῆς ’Ασίας βασιλέα Σέλευκον τὸν Νικάνορα καὶ χρήματα εἰς τὴν ἱερουργίαν αὐτοῖς ἀϕορίσαι καὶ τὴν πολιτείαν αὐτῶν ἀποδέχεσθαι,

’Epeidḕ gàr batheîan eirḗnēn dià tḕn eunomían hoi patéres hēmō̂n eîchon kaì épratton kalō̂s hṓste kaì tòn tē̂s ’Asías basiléa Séleukon tòn Nikánora kaì chrḗmata eis tḕn hierourgían autoîs aphorísai kaì tḕn politeían autō̂n apodéchesthai,

21
τότε δή τινες πρὸς τὴν κοινὴν νεωτερίσαντες ὁμόνοιαν πολυτρόποις ἐχρήσαντο συμϕοραῖς.

tóte dḗ tines pròs tḕn koinḕn neōterísantes homónoian polytrópois echrḗsanto symphoraîs.