Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante 4 Maccabées 5

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
Προκαθίσας γέ τοι μετὰ τῶν συνέδρων ὁ τύραννος ’Αντίοχος ἐπί τινος ὑψηλοῦ τόπου καὶ τῶν στρατευμάτων αὐτῷ παρεστηκότων κυκλόθεν ἐνόπλων

Prokathísas gé toi metà tō̂n synédrōn ho týrannos ’Antíochos epí tinos hypsēloû tópou kaì tō̂n strateumátōn autō̂i parestēkótōn kyklóthen enóplōn

2
παρεκέλευεν τοῖς δορυϕόροις ἕνα ἕκαστον Εβραῖον ἐπισπᾶσθαι καὶ κρεῶν ὑείων καὶ εἰδωλοθύτων ἀναγκάζειν ἀπογεύεσθαι·

parekéleuen toîs doryphórois héna hékaston Ebraîon epispâsthai kaì kreō̂n hyeíōn kaì eidōlothýtōn anankázein apogeúesthai:

3
εἰ δέ τινες μὴ θέλοιεν μιαροϕαγῆσαι, τούτους τροχισθέντας ἀναιρεθῆναι.

ei dé tines mḕ théloien miarophagē̂sai, toútous trochisthéntas anairethē̂nai.

4
πολλῶν δὲ συναρπασθέντων εἷς πρῶτος ἐκ τῆς ἀγέλης ὀνόματι Ελεαζαρος, τὸ γένος ἱερεύς, τὴν ἐπιστήμην νομικὸς καὶ τὴν ἡλικίαν προήκων καὶ πολλοῖς τῶν περὶ τὸν τύραννον διὰ τὴν ἡλικίαν γνώριμος, παρήχθη πλησίον αὐτοῦ.

pollō̂n dè synarpasthéntōn heîs prō̂tos ek tē̂s agélēs onómati Eleazaros, tò génos hiereús, tḕn epistḗmēn nomikòs kaì tḕn hēlikían proḗkōn kaì polloîs tō̂n perì tòn týrannon dià tḕn hēlikían gnṓrimos, parḗchthē plēsíon autoû.

5
Καὶ αὐτὸν ἰδὼν ὁ ’Αντίοχος ἔϕη

Kaì autòn idṑn ho ’Antíochos éphē

6
’Εγὼ πρὶν ἄρξασθαι τῶν κατὰ σοῦ βασάνων, ὦ πρεσβῦτα, συμβουλεύσαιμ’ ἄν σοι ταῦτα, ὅπως ἀπογευσάμενος τῶν ὑείων σῴζοιο·

’Egṑ prìn árxasthai tō̂n katà soû basánōn, ō̂ presbŷta, symbouleúsaim’ án soi taûta, hópōs apogeusámenos tō̂n hyeíōn sṓizoio:

7
αἰδοῦμαι γάρ σου τὴν ἡλικίαν καὶ τὴν πολιάν, ἣν μετὰ τοσοῦτον ἔχων χρόνον οὔ μοι δοκεῖς ϕιλοσοϕεῖν τῇ Ιουδαίων χρώμενος θρησκείᾳ.

aidoûmai gár sou tḕn hēlikían kaì tḕn polián, hḕn metà tosoûton échōn chrónon oú moi dokeîs philosopheîn tē̂i Ioudaíōn chrṓmenos thrēskeíāi.

8
διὰ τί γὰρ τῆς ϕύσεως κεχαρισμένης καλλίστην τὴν τοῦδε τοῦ ζῴου σαρκοϕαγίαν βδελύττῃ;

dià tí gàr tē̂s phýseōs kecharisménēs kallístēn tḕn toûde toû zṓiou sarkophagían bdelýttēi?

9
καὶ γὰρ ἀνόητον τοῦτο, τὸ μὴ ἀπολαύειν τῶν χωρὶς ὀνείδους ἡδέων, καὶ ἄδικον ἀποστρέϕεσθαι τὰς τῆς ϕύσεως χάριτας.

kaì gàr anóēton toûto, tò mḕ apolaúein tō̂n chōrìs oneídous hēdéōn, kaì ádikon apostréphesthai tàs tē̂s phýseōs cháritas.

10
σὺ δέ μοι καὶ ἀνοητότερον ποιήσειν δοκεῖς, εἰ κενοδοξῶν περὶ τὸ ἀληθὲς ἔτι κἀμοῦ καταϕρονήσεις ἐπὶ τῇ ἰδίᾳ τιμωρίᾳ.

sỳ dé moi kaì anoētóteron poiḗsein dokeîs, ei kenodoxō̂n perì tò alēthès éti kamoû kataphronḗseis epì tē̂i idíāi timōríāi.

11
οὐκ ἐξυπνώσεις ἀπὸ τῆς ϕλυάρου ϕιλοσοϕίας ὑμῶν καὶ ἀποσκεδάσεις τῶν λογισμῶν σου τὸν λῆρον καὶ ἄξιον τῆς ἡλικίας ἀναλαβὼν νοῦν ϕιλοσοϕήσεις τὴν τοῦ συμϕέροντος ἀλήθειαν

ouk exypnṓseis apò tē̂s phlyárou philosophías hymō̂n kaì aposkedáseis tō̂n logismō̂n sou tòn lē̂ron kaì áxion tē̂s hēlikías analabṑn noûn philosophḗseis tḕn toû symphérontos alḗtheian

12
καὶ προσκυνήσας μου τὴν ϕιλάνθρωπον παρηγορίαν οἰκτιρήσεις τὸ σεαυτοῦ γῆρας;

kaì proskynḗsas mou tḕn philánthrōpon parēgorían oiktirḗseis tò seautoû gē̂ras?

13
καὶ γὰρ ἐνθυμήθητι ὡς, εἰ καί τίς ἐστιν τῆσδε τῆς θρησκείας ὑμῶν ἐποπτικὴ δύναμις, συγγνωμονήσειεν ἄν σοι ἐπὶ πάσῃ δι’ ἀνάγκην παρανομίᾳ γινομένῃ.

kaì gàr enthymḗthēti hōs, ei kaí tís estin tē̂sde tē̂s thrēskeías hymō̂n epoptikḕ dýnamis, syngnōmonḗseien án soi epì pásēi di’ anánkēn paranomíāi ginoménēi.

14
Τοῦτον τὸν τρόπον ἐπὶ τὴν ἔκθεσμον σαρκοϕαγίαν ἐποτρύνοντος τοῦ τυράννου λόγον ᾔτησεν ὁ Ελεαζαρος

Toûton tòn trópon epì tḕn ékthesmon sarkophagían epotrýnontos toû tyránnou lógon ḗitēsen ho Eleazaros

15
καὶ λαβὼν τοῦ λέγειν ἐξουσίαν ἤρξατο δημηγορεῖν οὕτως

kaì labṑn toû légein exousían ḗrxato dēmēgoreîn hoútōs

16
‘Ημεῖς, ’Αντίοχε, θείῳ πεπεισμένοι νόμῳ πολιτεύεσθαι οὐδεμίαν ἀνάγκην βιαιοτέραν εἶναι νομίζομεν τῆς πρὸς τὸν νόμον ἡμῶν εὐπειθείας·

‘Ēmeîs, ’Antíoche, theíōi pepeisménoi nómōi politeúesthai oudemían anánkēn biaiotéran eînai nomízomen tē̂s pròs tòn nómon hēmō̂n eupeitheías:

17
διὸ δὴ κατ’ οὐδένα τρόπον παρανομεῖν ἀξιοῦμεν.

diò dḕ kat’ oudéna trópon paranomeîn axioûmen.

18
καίτοι εἰ κατὰ ἀλήθειαν μὴ ἦν ὁ νόμος ἡμῶν, ὡς ὑπολαμβάνεις, θεῖος, ἄλλως δὲ ἐνομίζομεν αὐτὸν εἶναι θεῖον, οὐδὲ οὕτως ἐξὸν ἦν ἡμῖν τὴν ἐπὶ τῇ εὐσεβείᾳ δόξαν ἀκυρῶσαι.

kaítoi ei katà alḗtheian mḕ ē̂n ho nómos hēmō̂n, hōs hypolambáneis, theîos, állōs dè enomízomen autòn eînai theîon, oudè hoútōs exòn ē̂n hēmîn tḕn epì tē̂i eusebeíāi dóxan akyrō̂sai.

19
μὴ μικρὰν οὖν εἶναι νομίσῃς ταύτην, εἰ μιαροϕαγήσαιμεν, ἁμαρτίαν·

mḕ mikràn oûn eînai nomísēis taútēn, ei miarophagḗsaimen, hamartían:

20
τὸ γὰρ ἐπὶ μικροῖς καὶ μεγάλοις παρανομεῖν ἰσοδύναμόν ἐστιν,

tò gàr epì mikroîs kaì megálois paranomeîn isodýnamón estin,

21
δι’ ἑκατέρου γὰρ ὡς ὁμοίως ὁ νόμος ὑπερηϕανεῖται.

di’ hekatérou gàr hōs homoíōs ho nómos hyperēphaneîtai.

22
χλευάζεις δὲ ἡμῶν τὴν ϕιλοσοϕίαν ὥσπερ οὐ μετὰ εὐλογιστίας ἐν αὐτῇ βιούντων·

chleuázeis dè hēmō̂n tḕn philosophían hṓsper ou metà eulogistías en autē̂i bioúntōn:

23
σωϕροσύνην τε γὰρ ἡμᾶς ἐκδιδάσκει ὥστε πασῶν τῶν ἡδονῶν καὶ ἐπιθυμιῶν κρατεῖν καὶ ἀνδρείαν ἐξασκεῖ ὥστε πάντα πόνον ἑκουσίως ὑπομένειν

sōphrosýnēn te gàr hēmâs ekdidáskei hṓste pasō̂n tō̂n hēdonō̂n kaì epithymiō̂n krateîn kaì andreían exaskeî hṓste pánta pónon hekousíōs hypoménein

24
καὶ δικαιοσύνην παιδεύει ὥστε· διὰ πάντων τῶν ἠθῶν ἰσονομεῖν καὶ εὐσέβειαν ἐκδιδάσκει ὥστε μόνον τὸν ὄντα θεὸν σέβειν μεγαλοπρεπῶς.

kaì dikaiosýnēn paideúei hṓste: dià pántōn tō̂n ēthō̂n isonomeîn kaì eusébeian ekdidáskei hṓste mónon tòn ónta theòn sébein megaloprepō̂s.

25
διὸ οὐ μιαροϕαγοῦμεν· πιστεύοντες γὰρ θεοῦ καθεστάναι τὸν νόμον οἴδαμεν ὅτι κατὰ ϕύσιν ἡμῖν συμπαθεῖ νομοθετῶν ὁ τοῦ κόσμου κτίστης·

diò ou miarophagoûmen: pisteúontes gàr theoû kathestánai tòn nómon oídamen hóti katà phýsin hēmîn sympatheî nomothetō̂n ho toû kósmou ktístēs:

26
τὰ μὲν οἰκειωθησόμενα ἡμῶν ταῖς ψυχαῖς ἐπέτρεψεν ἐσθίειν, τὰ δὲ ἐναντιωθησόμενα ἐκώλυσεν σαρκοϕαγεῖν.

tà mèn oikeiōthēsómena hēmō̂n taîs psychaîs epétrepsen esthíein, tà dè enantiōthēsómena ekṓlysen sarkophageîn.

27
τυραννικὸν δὲ οὐ μόνον ἀναγκάζειν ἡμᾶς παρανομεῖν, ἀλλὰ καὶ ἐσθίειν, ὅπως τῇ ἐχθίστῃ ἡμῶν μιαροϕαγίᾳ ταύτῃ ἐπεγγελάσῃς.

tyrannikòn dè ou mónon anankázein hēmâs paranomeîn, allà kaì esthíein, hópōs tē̂i echthístēi hēmō̂n miarophagíāi taútēi epengelásēis.

28
ἀλλ’ οὐ γελάσεις κατ’ ἐμοῦ τοῦτον τὸν γέλωτα,

all’ ou geláseis kat’ emoû toûton tòn gélōta,

29
οὔτε τοὺς ἱεροὺς τῶν προγόνων περὶ τοῦ ϕυλάξαι τὸν νόμον ὅρκους οὐ παρήσω,

oúte toùs hieroùs tō̂n progónōn perì toû phyláxai tòn nómon hórkous ou parḗsō,

30
οὐδ’ ἂν ἐκκόψειάς μου τὰ ὄμματα καὶ τὰ σπλάγχνα μου τήξειας.

oud’ àn ekkópseiás mou tà ómmata kaì tà splánchna mou tḗxeias.

31
οὐχ οὕτως εἰμὶ γέρων ἐγὼ καὶ ἄνανδρος ὥστε μοι διὰ τὴν εὐσέβειαν μὴ νεάζειν τὸν λογισμόν.

ouch hoútōs eimì gérōn egṑ kaì ánandros hṓste moi dià tḕn eusébeian mḕ neázein tòn logismón.

32
πρὸς ταῦτα τροχοὺς εὐτρέπιζε καὶ τὸ πῦρ ἐκϕύσα σϕοδρότερον.

pròs taûta trochoùs eutrépize kaì tò pŷr ekphýsa sphodróteron.

33
οὐχ οὕτως οἰκτίρομαι τὸ ἐμαυτοῦ γῆρας ὥστε δι’ ἐμαυτοῦ τὸν πάτριον καταλῦσαι νόμον.

ouch hoútōs oiktíromai tò emautoû gē̂ras hṓste di’ emautoû tòn pátrion katalŷsai nómon.

34
οὐ ψεύσομαί σε, παιδευτὰ νόμε, οὐδὲ ἐξομοῦμαί σε, ϕίλη ἐγκράτεια,

ou pseúsomaí se, paideutà nóme, oudè exomoûmaí se, phílē enkráteia,

35
οὐδὲ καταισχυνῶ σε, ϕιλόσοϕε λόγε, οὐδὲ ἐξαρνήσομαί σε, ἱερωσύνη τιμία καὶ νομοθεσίας ἐπιστήμη·

oudè kataischynō̂ se, philósophe lóge, oudè exarnḗsomaí se, hierōsýnē timía kaì nomothesías epistḗmē:

36
οὐδὲ μιανεῖς μου τὸ σεμνὸν γήρως στόμα οὐδὲ νομίμου βίου ἡλικίαν.

oudè mianeîs mou tò semnòn gḗrōs stóma oudè nomímou bíou hēlikían.

37
ἁγνόν με οἱ πατέρες εἰσδέξονται μὴ ϕοβηθέντα σου τὰς μέχρι θανάτου ἀνάγκας.

hagnón me hoi patéres eisdéxontai mḕ phobēthénta sou tàs méchri thanátou anánkas.

38
ἀσεβῶν μὲν γὰρ τυραννήσεις, τῶν δὲ ἐμῶν ὑπὲρ τῆς εὐσεβείας λογισμῶν οὔτε λόγοις δεσπόσεις οὔτε δι’ ἔργων.

asebō̂n mèn gàr tyrannḗseis, tō̂n dè emō̂n hypèr tē̂s eusebeías logismō̂n oúte lógois despóseis oúte di’ érgōn.