Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante Deutéronome 12

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
Καὶ ταῦτα τὰ προστάγματα καὶ αἱ κρίσεις, ἃς ϕυλάξετε τοῦ ποιεῖν ἐπὶ τῆς γῆς, ἧς κύριος ὁ θεὸς τῶν πατέρων ὑμῶν δίδωσιν ὑμῖν ἐν κλήρῳ, πάσας τὰς ἡμέρας, ἃς ὑμεῖς ζῆτε ἐπὶ τῆς γῆς.

Kaì taûta tà prostágmata kaì hai kríseis, hàs phyláxete toû poieîn epì tē̂s gē̂s, hē̂s kýrios ho theòs tō̂n patérōn hymō̂n dídōsin hymîn en klḗrōi, pásas tàs hēméras, hàs hymeîs zē̂te epì tē̂s gē̂s.

2
ἀπωλείᾳ ἀπολεῖτε πάντας τοὺς τόπους, ἐν οἷς ἐλάτρευσαν ἐκεῖ τοῖς θεοῖς αὐτῶν οὓς ὑμεῖς κληρονομεῖτε αὐτούς, ἐπὶ τῶν ὀρέων τῶν ὑψηλῶν καὶ ἐπὶ τῶν θινῶν καὶ ὑποκάτω δένδρου δασέος

apōleíāi apoleîte pántas toùs tópous, en hoîs elátreusan ekeî toîs theoîs autō̂n hoùs hymeîs klēronomeîte autoús, epì tō̂n oréōn tō̂n hypsēlō̂n kaì epì tō̂n thinō̂n kaì hypokátō déndrou daséos

3
καὶ κατασκάψετε τοὺς βωμοὺς αὐτῶν καὶ συντρίψετε τὰς στήλας αὐτῶν καὶ τὰ ἄλση αὐτῶν ἐκκόψετε καὶ τὰ γλυπτὰ τῶν θεῶν αὐτῶν κατακαύσετε πυρί, καὶ ἀπολεῖται τὸ ὄνομα αὐτῶν ἐκ τοῦ τόπου ἐκείνου.

kaì kataskápsete toùs bōmoùs autō̂n kaì syntrípsete tàs stḗlas autō̂n kaì tà álsē autō̂n ekkópsete kaì tà glyptà tō̂n theō̂n autō̂n katakaúsete pyrí, kaì apoleîtai tò ónoma autō̂n ek toû tópou ekeínou.

4
οὐ ποιήσετε οὕτως κυρίῳ τῷ θεῷ ὑμῶν,

ou poiḗsete hoútōs kyríōi tō̂i theō̂i hymō̂n,

5
ἀλλ’ ἢ εἰς τὸν τόπον, ὃν ἂν ἐκλέξηται κύριος ὁ θεὸς ὑμῶν ἐν μιᾷ τῶν ϕυλῶν ὑμῶν ἐπονομάσαι τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἐκεῖ ἐπικληθῆναι, καὶ ἐκζητήσετε καὶ εἰσελεύσεσθε ἐκεῖ

all’ ḕ eis tòn tópon, hòn àn ekléxētai kýrios ho theòs hymō̂n en miā̂i tō̂n phylō̂n hymō̂n eponomásai tò ónoma autoû ekeî epiklēthē̂nai, kaì ekzētḗsete kaì eiseleúsesthe ekeî

6
καὶ οἴσετε ἐκεῖ τὰ ὁλοκαυτώματα ὑμῶν καὶ τὰ θυσιάσματα ὑμῶν καὶ τὰς ἀπαρχὰς ὑμῶν καὶ τὰς εὐχὰς ὑμῶν καὶ τὰ ἑκούσια ὑμῶν καὶ τὰ πρωτότοκα τῶν βοῶν ὑμῶν καὶ τῶν προβάτων ὑμῶν

kaì oísete ekeî tà holokautṓmata hymō̂n kaì tà thysiásmata hymō̂n kaì tàs aparchàs hymō̂n kaì tàs euchàs hymō̂n kaì tà hekoúsia hymō̂n kaì tà prōtótoka tō̂n boō̂n hymō̂n kaì tō̂n probátōn hymō̂n

7
καὶ ϕάγεσθε ἐκεῖ ἐναντίον κυρίου τοῦ θεοῦ ὑμῶν καὶ εὐϕρανθήσεσθε ἐπὶ πᾶσιν, οὗ ἂν τὴν χεῖρα ἐπιβάλητε, ὑμεῖς καὶ οἱ οἶκοι ὑμῶν, καθότι εὐλόγησέν σε κύριος ὁ θεός σου.

kaì phágesthe ekeî enantíon kyríou toû theoû hymō̂n kaì euphranthḗsesthe epì pâsin, hoû àn tḕn cheîra epibálēte, hymeîs kaì hoi oîkoi hymō̂n, kathóti eulógēsén se kýrios ho theós sou.

8
οὐ ποιήσετε πάντα, ἃ ἡμεῖς ποιοῦμεν ὧδε σήμερον, ἕκαστος τὸ ἀρεστὸν ἐνώπιον αὐτοῦ·

ou poiḗsete pánta, hà hēmeîs poioûmen hō̂de sḗmeron, hékastos tò arestòn enṓpion autoû:

9
οὐ γὰρ ἥκατε ἕως τοῦ νῦν εἰς τὴν κατάπαυσιν καὶ εἰς τὴν κληρονομίαν, ἣν κύριος ὁ θεὸς ὑμῶν δίδωσιν ὑμῖν.

ou gàr hḗkate héōs toû nŷn eis tḕn katápausin kaì eis tḕn klēronomían, hḕn kýrios ho theòs hymō̂n dídōsin hymîn.

10
καὶ διαβήσεσθε τὸν Ιορδάνην καὶ κατοικήσετε ἐπὶ τῆς γῆς, ἧς κύριος ὁ θεὸς ὑμῶν κατακληρονομεῖ ὑμῖν, καὶ καταπαύσει ὑμᾶς ἀπὸ πάντων τῶν ἐχθρῶν ὑμῶν τῶν κύκλῳ, καὶ κατοικήσετε μετὰ ἀσϕαλείας.

kaì diabḗsesthe tòn Iordánēn kaì katoikḗsete epì tē̂s gē̂s, hē̂s kýrios ho theòs hymō̂n kataklēronomeî hymîn, kaì katapaúsei hymâs apò pántōn tō̂n echthrō̂n hymō̂n tō̂n kýklōi, kaì katoikḗsete metà asphaleías.

11
καὶ ἔσται ὁ τόπος, ὃν ἂν ἐκλέξηται κύριος ὁ θεὸς ὑμῶν ἐπικληθῆναι τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἐκεῖ, ἐκεῖ οἴσετε πάντα, ὅσα ἐγὼ ἐντέλλομαι ὑμῖν σήμερον, τὰ ὁλοκαυτώματα ὑμῶν καὶ τὰ θυσιάσματα ὑμῶν καὶ τὰ ἐπιδέκατα ὑμῶν καὶ τὰς ἀπαρχὰς τῶν χειρῶν ὑμῶν καὶ τὰ δόματα ὑμῶν καὶ πᾶν ἐκλεκτὸν τῶν δώρων ὑμῶν, ὅσα ἐὰν εὔξησθε τῷ θεῷ ὑμῶν,

kaì éstai ho tópos, hòn àn ekléxētai kýrios ho theòs hymō̂n epiklēthē̂nai tò ónoma autoû ekeî, ekeî oísete pánta, hósa egṑ entéllomai hymîn sḗmeron, tà holokautṓmata hymō̂n kaì tà thysiásmata hymō̂n kaì tà epidékata hymō̂n kaì tàs aparchàs tō̂n cheirō̂n hymō̂n kaì tà dómata hymō̂n kaì pân eklektòn tō̂n dṓrōn hymō̂n, hósa eàn eúxēsthe tō̂i theō̂i hymō̂n,

12
καὶ εὐϕρανθήσεσθε ἐναντίον κυρίου τοῦ θεοῦ ὑμῶν, ὑμεῖς καὶ οἱ υἱοὶ ὑμῶν καὶ αἱ θυγατέρες ὑμῶν, οἱ παῖδες ὑμῶν καὶ αἱ παιδίσκαι ὑμῶν καὶ ὁ Λευίτης ὁ ἐπὶ τῶν πυλῶν ὑμῶν, ὅτι οὐκ ἔστιν αὐτῷ μερὶς οὐδὲ κλῆρος μεθ’ ὑμῶν.

kaì euphranthḗsesthe enantíon kyríou toû theoû hymō̂n, hymeîs kaì hoi hyioì hymō̂n kaì hai thygatéres hymō̂n, hoi paîdes hymō̂n kaì hai paidískai hymō̂n kaì ho Leuítēs ho epì tō̂n pylō̂n hymō̂n, hóti ouk éstin autō̂i merìs oudè klē̂ros meth’ hymō̂n.

13
πρόσεχε σεαυτῷ μὴ ἀνενέγκῃς τὰ ὁλοκαυτώματά σου ἐν παντὶ τόπῳ, οὗ ἐὰν ἴδῃς,

próseche seautō̂i mḕ anenénkēis tà holokautṓmatá sou en pantì tópōi, hoû eàn ídēis,

14
ἀλλ’ ἢ εἰς τὸν τόπον, ὃν ἂν ἐκλέξηται κύριος ὁ θεός σου αὐτὸν ἐν μιᾷ τῶν ϕυλῶν σου, ἐκεῖ ἀνοίσεις τὰ ὁλοκαυτώματά σου καὶ ἐκεῖ ποιήσεις πάντα, ὅσα ἐγὼ ἐντέλλομαί σοι σήμερον.

all’ ḕ eis tòn tópon, hòn àn ekléxētai kýrios ho theós sou autòn en miā̂i tō̂n phylō̂n sou, ekeî anoíseis tà holokautṓmatá sou kaì ekeî poiḗseis pánta, hósa egṑ entéllomaí soi sḗmeron.

15
ἀλλ’ ἢ ἐν πάσῃ ἐπιθυμίᾳ σου θύσεις καὶ ϕάγῃ κρέα κατὰ τὴν εὐλογίαν κυρίου τοῦ θεοῦ σου, ἣν ἔδωκέν σοι ἐν πάσῃ πόλει· ὁ ἀκάθαρτος ἐν σοὶ καὶ ὁ καθαρὸς ἐπὶ τὸ αὐτὸ ϕάγεται αὐτὸ ὡς δορκάδα ἢ ἔλαϕον·

all’ ḕ en pásēi epithymíāi sou thýseis kaì phágēi kréa katà tḕn eulogían kyríou toû theoû sou, hḕn édōkén soi en pásēi pólei: ho akáthartos en soì kaì ho katharòs epì tò autò phágetai autò hōs dorkáda ḕ élaphon:

16
πλὴν τὸ αἷμα οὐ ϕάγεσθε, ἐπὶ τὴν γῆν ἐκχεεῖτε αὐτὸ ὡς ὕδωρ.

plḕn tò haîma ou phágesthe, epì tḕn gē̂n ekcheeîte autò hōs hýdōr.

17
οὐ δυνήσῃ ϕαγεῖν ἐν ταῖς πόλεσίν σου τὸ ἐπιδέκατον τοῦ σίτου σου καὶ τοῦ οἴνου σου καὶ τοῦ ἐλαίου σου, τὰ πρωτότοκα τῶν βοῶν σου καὶ τῶν προβάτων σου καὶ πάσας εὐχάς, ὅσας ἂν εὔξησθε, καὶ τὰς ὁμολογίας ὑμῶν καὶ τὰς ἀπαρχὰς τῶν χειρῶν ὑμῶν,

ou dynḗsēi phageîn en taîs pólesín sou tò epidékaton toû sítou sou kaì toû oínou sou kaì toû elaíou sou, tà prōtótoka tō̂n boō̂n sou kaì tō̂n probátōn sou kaì pásas euchás, hósas àn eúxēsthe, kaì tàs homologías hymō̂n kaì tàs aparchàs tō̂n cheirō̂n hymō̂n,

18
ἀλλ’ ἢ ἐναντίον κυρίου τοῦ θεοῦ σου ϕάγῃ αὐτὰ ἐν τῷ τόπῳ, ᾧ ἂν ἐκλέξηται κύριος ὁ θεός σου αὐτῷ, σὺ καὶ ὁ υἱός σου καὶ ἡ θυγάτηρ σου, ὁ παῖς σου καὶ ἡ παιδίσκη σου καὶ ὁ προσήλυτος ὁ ἐν ταῖς πόλεσιν ὑμῶν, καὶ εὐϕρανθήσῃ ἐναντίον κυρίου τοῦ θεοῦ σου ἐπὶ πάντα, οὗ ἂν ἐπιβάλῃς τὴν χεῖρά σου.

all’ ḕ enantíon kyríou toû theoû sou phágēi autà en tō̂i tópōi, hō̂i àn ekléxētai kýrios ho theós sou autō̂i, sỳ kaì ho hyiós sou kaì hē thygátēr sou, ho paîs sou kaì hē paidískē sou kaì ho prosḗlytos ho en taîs pólesin hymō̂n, kaì euphranthḗsēi enantíon kyríou toû theoû sou epì pánta, hoû àn epibálēis tḕn cheîrá sou.

19
πρόσεχε σεαυτῷ μὴ ἐγκαταλίπῃς τὸν Λευίτην πάντα τὸν χρόνον, ὅσον ἐὰν ζῇς ἐπὶ τῆς γῆς.

próseche seautō̂i mḕ enkatalípēis tòn Leuítēn pánta tòn chrónon, hóson eàn zē̂is epì tē̂s gē̂s.

20
’Εὰν δὲ ἐμπλατύνῃ κύριος ὁ θεός σου τὰ ὅριά σου, καθάπερ ἐλάλησέν σοι, καὶ ἐρεῖς Φάγομαι κρέα, ἐὰν ἐπιθυμήσῃ ἡ ψυχή σου ὥστε ϕαγεῖν κρέα, ἐν πάσῃ ἐπιθυμίᾳ τῆς ψυχῆς σου ϕάγῃ κρέα.

’Eàn dè emplatýnēi kýrios ho theós sou tà hóriá sou, katháper elálēsén soi, kaì ereîs Phágomai kréa, eàn epithymḗsēi hē psychḗ sou hṓste phageîn kréa, en pásēi epithymíāi tē̂s psychē̂s sou phágēi kréa.

21
ἐὰν δὲ μακρότερον ἀπέχῃ σου ὁ τόπος, ὃν ἂν ἐκλέξηται κύριος ὁ θεός σου ἐπικληθῆναι τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἐκεῖ, καὶ θύσεις ἀπὸ τῶν βοῶν σου καὶ ἀπὸ τῶν προβάτων σου, ὧν ἂν δῷ ὁ θεός σοι, ὃν τρόπον ἐνετειλάμην σοι, καὶ ϕάγῃ ἐν ταῖς πόλεσίν σου κατὰ τὴν ἐπιθυμίαν τῆς ψυχῆς σου·

eàn dè makróteron apéchēi sou ho tópos, hòn àn ekléxētai kýrios ho theós sou epiklēthē̂nai tò ónoma autoû ekeî, kaì thýseis apò tō̂n boō̂n sou kaì apò tō̂n probátōn sou, hō̂n àn dō̂i ho theós soi, hòn trópon eneteilámēn soi, kaì phágēi en taîs pólesín sou katà tḕn epithymían tē̂s psychē̂s sou:

22
ὡς ἔσθεται ἡ δορκὰς καὶ ἡ ἔλαϕος, οὕτως ϕάγῃ αὐτό, ὁ ἀκάθαρτος ἐν σοὶ καὶ ὁ καθαρὸς ὡσαύτως ἔδεται.

hōs ésthetai hē dorkàs kaì hē élaphos, hoútōs phágēi autó, ho akáthartos en soì kaì ho katharòs hōsaútōs édetai.

23
πρόσεχε ἰσχυρῶς τοῦ μὴ ϕαγεῖν αἷμα, ὅτι τὸ αἷμα αὐτοῦ ψυχή· οὐ βρωθήσεται ἡ ψυχὴ μετὰ τῶν κρεῶν,

próseche ischyrō̂s toû mḕ phageîn haîma, hóti tò haîma autoû psychḗ: ou brōthḗsetai hē psychḕ metà tō̂n kreō̂n,

24
οὐ ϕάγεσθε, ἐπὶ τὴν γῆν ἐκχεεῖτε αὐτὸ ὡς ὕδωρ·

ou phágesthe, epì tḕn gē̂n ekcheeîte autò hōs hýdōr:

25
οὐ ϕάγῃ αὐτό, ἵνα εὖ σοι γένηται καὶ τοῖς υἱοῖς σου μετὰ σέ, ἐὰν ποιήσῃς τὸ καλὸν καὶ τὸ ἀρεστὸν ἐναντίον κυρίου τοῦ θεοῦ σου.

ou phágēi autó, hína eû soi génētai kaì toîs hyioîs sou metà sé, eàn poiḗsēis tò kalòn kaì tò arestòn enantíon kyríou toû theoû sou.

26
πλὴν τὰ ἅγιά σου, ἐὰν γένηταί σοι, καὶ τὰς εὐχάς σου λαβὼν ἥξεις εἰς τὸν τόπον, ὃν ἂν ἐκλέξηται κύριος ὁ θεός σου ἐπικληθῆναι τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἐκεῖ,

plḕn tà hágiá sou, eàn génētaí soi, kaì tàs euchás sou labṑn hḗxeis eis tòn tópon, hòn àn ekléxētai kýrios ho theós sou epiklēthē̂nai tò ónoma autoû ekeî,

27
καὶ ποιήσεις τὰ ὁλοκαυτώματά σου· τὰ κρέα ἀνοίσεις ἐπὶ τὸ θυσιαστήριον κυρίου τοῦ θεοῦ σου, τὸ δὲ αἷμα τῶν θυσιῶν σου προσχεεῖς πρὸς τὴν βάσιν τοῦ θυσιαστηρίου κυρίου τοῦ θεοῦ σου, τὰ δὲ κρέα ϕάγῃ.

kaì poiḗseis tà holokautṓmatá sou: tà kréa anoíseis epì tò thysiastḗrion kyríou toû theoû sou, tò dè haîma tō̂n thysiō̂n sou proscheeîs pròs tḕn básin toû thysiastēríou kyríou toû theoû sou, tà dè kréa phágēi.

28
ϕυλάσσου καὶ ἄκουε καὶ ποιήσεις πάντας τοὺς λόγους, οὓς ἐγὼ ἐντέλλομαί σοι, ἵνα εὖ σοι γένηται καὶ τοῖς υἱοῖς σου δι’ αἰῶνος, ἐὰν ποιήσῃς τὸ καλὸν καὶ τὸ ἀρεστὸν ἐναντίον κυρίου τοῦ θεοῦ σου.

phylássou kaì ákoue kaì poiḗseis pántas toùs lógous, hoùs egṑ entéllomaí soi, hína eû soi génētai kaì toîs hyioîs sou di’ aiō̂nos, eàn poiḗsēis tò kalòn kaì tò arestòn enantíon kyríou toû theoû sou.

29
’Εὰν δὲ ἐξολεθρεύσῃ κύριος ὁ θεός σου τὰ ἔθνη, εἰς οὓς σὺ εἰσπορεύῃ ἐκεῖ κληρονομῆσαι τὴν γῆν αὐτῶν, ἀπὸ προσώπου σου καὶ κατακληρονομήσῃς αὐτοὺς καὶ κατοικήσῃς ἐν τῇ γῇ αὐτῶν,

’Eàn dè exolethreúsēi kýrios ho theós sou tà éthnē, eis hoùs sỳ eisporeúēi ekeî klēronomē̂sai tḕn gē̂n autō̂n, apò prosṓpou sou kaì kataklēronomḗsēis autoùs kaì katoikḗsēis en tē̂i gē̂i autō̂n,

30
πρόσεχε σεαυτῷ μὴ ἐκζητήσῃς ἐπακολουθῆσαι αὐτοῖς μετὰ τὸ ἐξολεθρευθῆναι αὐτοὺς ἀπὸ προσώπου σου· οὐ μὴ ἐκζητήσῃς τοὺς θεοὺς αὐτῶν λέγων Πῶς ποιοῦσιν τὰ ἔθνη ταῦτα τοῖς θεοῖς αὐτῶν; ποιήσω κἀγώ.

próseche seautō̂i mḕ ekzētḗsēis epakolouthē̂sai autoîs metà tò exolethreuthē̂nai autoùs apò prosṓpou sou: ou mḕ ekzētḗsēis toùs theoùs autō̂n légōn Pō̂s poioûsin tà éthnē taûta toîs theoîs autō̂n? poiḗsō kagṓ.

31
οὐ ποιήσεις οὕτως κυρίῳ τῷ θεῷ σου· τὰ γὰρ βδελύγματα, ἃ κύριος ἐμίσησεν, ἐποίησαν τοῖς θεοῖς αὐτῶν, ὅτι τοὺς υἱοὺς αὐτῶν καὶ τὰς θυγατέρας αὐτῶν κατακαίουσιν ἐν πυρὶ τοῖς θεοῖς αὐτῶν.

ou poiḗseis hoútōs kyríōi tō̂i theō̂i sou: tà gàr bdelýgmata, hà kýrios emísēsen, epoíēsan toîs theoîs autō̂n, hóti toùs hyioùs autō̂n kaì tàs thygatéras autō̂n katakaíousin en pyrì toîs theoîs autō̂n.