Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante Deutéronome 28

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
Καὶ ἔσται ὡς ἂν διαβῆτε τὸν Ιορδάνην εἰς τὴν γῆν, ἣν κύριος ὁ θεὸς ὑμῶν δίδωσιν ὑμῖν, ἐὰν ἀκοῇ εἰσακούσητε τῆς ϕωνῆς κυρίου τοῦ θεοῦ ὑμῶν ϕυλάσσειν καὶ ποιεῖν πάσας τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ, ἃς ἐγὼ ἐντέλλομαί σοι σήμερον, καὶ δώσει σε κύριος ὁ θεός σου ὑπεράνω πάντων τῶν ἐθνῶν τῆς γῆς,

Kaì éstai hōs àn diabē̂te tòn Iordánēn eis tḕn gē̂n, hḕn kýrios ho theòs hymō̂n dídōsin hymîn, eàn akoē̂i eisakoúsēte tē̂s phōnē̂s kyríou toû theoû hymō̂n phylássein kaì poieîn pásas tàs entolàs autoû, hàs egṑ entéllomaí soi sḗmeron, kaì dṓsei se kýrios ho theós sou hyperánō pántōn tō̂n ethnō̂n tē̂s gē̂s,

2
καὶ ἥξουσιν ἐπὶ σὲ πᾶσαι αἱ εὐλογίαι αὗται καὶ εὑρήσουσίν σε, ἐὰν ἀκοῇ ἀκούσῃς τῆς ϕωνῆς κυρίου τοῦ θεοῦ σου.

kaì hḗxousin epì sè pâsai hai eulogíai haûtai kaì heurḗsousín se, eàn akoē̂i akoúsēis tē̂s phōnē̂s kyríou toû theoû sou.

3
εὐλογημένος σὺ ἐν πόλει, καὶ εὐλογημένος σὺ ἐν ἀγρῷ·

eulogēménos sỳ en pólei, kaì eulogēménos sỳ en agrō̂i:

4
εὐλογημένα τὰ ἔκγονα τῆς κοιλίας σου καὶ τὰ γενήματα τῆς γῆς σου, τὰ βουκόλια τῶν βοῶν σου καὶ τὰ ποίμνια τῶν προβάτων σου·

eulogēména tà ékgona tē̂s koilías sou kaì tà genḗmata tē̂s gē̂s sou, tà boukólia tō̂n boō̂n sou kaì tà poímnia tō̂n probátōn sou:

5
εὐλογημέναι αἱ ἀποθῆκαί σου καὶ τὰ ἐγκαταλείμματά σου·

eulogēménai hai apothē̂kaí sou kaì tà enkataleímmatá sou:

6
εὐλογημένος σὺ ἐν τῷ εἰσπορεύεσθαί σε, καὶ εὐλογημένος σὺ ἐν τῷ ἐκπορεύεσθαί σε.

eulogēménos sỳ en tō̂i eisporeúesthaí se, kaì eulogēménos sỳ en tō̂i ekporeúesthaí se.

7
παραδῷ κύριος ὁ θεός σου τοὺς ἐχθρούς σου τοὺς ἀνθεστηκότας σοι συντετριμμένους πρὸ προσώπου σου· ὁδῷ μιᾷ ἐξελεύσονται πρὸς σὲ καὶ ἐν ἑπτὰ ὁδοῖς ϕεύξονται ἀπὸ προσώπου σου.

paradō̂i kýrios ho theós sou toùs echthroús sou toùs anthestēkótas soi syntetrimménous prò prosṓpou sou: hodō̂i miā̂i exeleúsontai pròs sè kaì en heptà hodoîs pheúxontai apò prosṓpou sou.

8
ἀποστείλαι κύριος ἐπὶ σὲ τὴν εὐλογίαν ἐν τοῖς ταμιείοις σου καὶ ἐν πᾶσιν, οὗ ἂν ἐπιβάλῃς τὴν χεῖρά σου, ἐπὶ τῆς γῆς, ἧς κύριος ὁ θεός σου δίδωσίν σοι.

aposteílai kýrios epì sè tḕn eulogían en toîs tamieíois sou kaì en pâsin, hoû àn epibálēis tḕn cheîrá sou, epì tē̂s gē̂s, hē̂s kýrios ho theós sou dídōsín soi.

9
ἀναστήσαι σε κύριος ὁ θεός σου ἑαυτῷ λαὸν ἅγιον, ὃν τρόπον ὤμοσεν τοῖς πατράσιν σου, ἐὰν εἰσακούσῃς τῆς ϕωνῆς κυρίου τοῦ θεοῦ σου καὶ πορευθῇς ἐν ταῖς ὁδοῖς αὐτοῦ·

anastḗsai se kýrios ho theós sou heautō̂i laòn hágion, hòn trópon ṓmosen toîs patrásin sou, eàn eisakoúsēis tē̂s phōnē̂s kyríou toû theoû sou kaì poreuthē̂is en taîs hodoîs autoû:

10
καὶ ὄψονταί σε πάντα τὰ ἔθνη τῆς γῆς ὅτι τὸ ὄνομα κυρίου ἐπικέκληταί σοι, καὶ ϕοβηθήσονταί σε.

kaì ópsontaí se pánta tà éthnē tē̂s gē̂s hóti tò ónoma kyríou epikéklētaí soi, kaì phobēthḗsontaí se.

11
καὶ πληθυνεῖ σε κύριος ὁ θεός σου εἰς ἀγαθὰ ἐπὶ τοῖς ἐκγόνοις τῆς κοιλίας σου καὶ ἐπὶ τοῖς γενήμασιν τῆς γῆς σου καὶ ἐπὶ τοῖς ἐκγόνοις τῶν κτηνῶν σου ἐπὶ τῆς γῆς, ἧς ὤμοσεν κύριος τοῖς πατράσιν σου δοῦναί σοι.

kaì plēthyneî se kýrios ho theós sou eis agathà epì toîs ekgónois tē̂s koilías sou kaì epì toîs genḗmasin tē̂s gē̂s sou kaì epì toîs ekgónois tō̂n ktēnō̂n sou epì tē̂s gē̂s, hē̂s ṓmosen kýrios toîs patrásin sou doûnaí soi.

12
ἀνοίξαι σοι κύριος τὸν θησαυρὸν αὐτοῦ τὸν ἀγαθόν, τὸν οὐρανόν, δοῦναι τὸν ὑετὸν τῇ γῇ σου ἐπὶ καιροῦ αὐτοῦ εὐλογῆσαι πάντα τὰ ἔργα τῶν χειρῶν σου, καὶ δανιεῖς ἔθνεσιν πολλοῖς, σὺ δὲ οὐ δανιῇ, καὶ ἄρξεις σὺ ἐθνῶν πολλῶν, σοῦ δὲ οὐκ ἄρξουσιν.

anoíxai soi kýrios tòn thēsauròn autoû tòn agathón, tòn ouranón, doûnai tòn hyetòn tē̂i gē̂i sou epì kairoû autoû eulogē̂sai pánta tà érga tō̂n cheirō̂n sou, kaì danieîs éthnesin polloîs, sỳ dè ou daniē̂i, kaì árxeis sỳ ethnō̂n pollō̂n, soû dè ouk árxousin.

13
καταστήσαι σε κύριος ὁ θεός σου εἰς κεϕαλὴν καὶ μὴ εἰς οὐράν, καὶ ἔσῃ τότε ἐπάνω καὶ οὐκ ἔσῃ ὑποκάτω, ἐὰν ἀκούσῃς τῶν ἐντολῶν κυρίου τοῦ θεοῦ σου, ὅσα ἐγὼ ἐντέλλομαί σοι σήμερον ϕυλάσσειν καὶ ποιεῖν·

katastḗsai se kýrios ho theós sou eis kephalḕn kaì mḕ eis ourán, kaì ésēi tóte epánō kaì ouk ésēi hypokátō, eàn akoúsēis tō̂n entolō̂n kyríou toû theoû sou, hósa egṑ entéllomaí soi sḗmeron phylássein kaì poieîn:

14
οὐ παραβήσῃ ἀπὸ πάντων τῶν λόγων, ὧν ἐγὼ ἐντέλλομαί σοι σήμερον, δεξιὰ οὐδὲ ἀριστερὰ πορεύεσθαι ὀπίσω θεῶν ἑτέρων λατρεύειν αὐτοῖς.

ou parabḗsēi apò pántōn tō̂n lógōn, hō̂n egṑ entéllomaí soi sḗmeron, dexià oudè aristerà poreúesthai opísō theō̂n hetérōn latreúein autoîs.

15
Καὶ ἔσται ἐὰν μὴ εἰσακούσῃς τῆς ϕωνῆς κυρίου τοῦ θεοῦ σου ϕυλάσσειν καὶ ποιεῖν πάσας τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ, ὅσας ἐγὼ ἐντέλλομαί σοι σήμερον, καὶ ἐλεύσονται ἐπὶ σὲ πᾶσαι αἱ κατάραι αὗται καὶ καταλήμψονταί σε.

Kaì éstai eàn mḕ eisakoúsēis tē̂s phōnē̂s kyríou toû theoû sou phylássein kaì poieîn pásas tàs entolàs autoû, hósas egṑ entéllomaí soi sḗmeron, kaì eleúsontai epì sè pâsai hai katárai haûtai kaì katalḗmpsontaí se.

16
ἐπικατάρατος σὺ ἐν πόλει, καὶ ἐπικατάρατος σὺ ἐν ἀγρῷ·

epikatáratos sỳ en pólei, kaì epikatáratos sỳ en agrō̂i:

17
ἐπικατάρατοι αἱ ἀποθῆκαί σου καὶ τὰ ἐγκαταλείμματά σου·

epikatáratoi hai apothē̂kaí sou kaì tà enkataleímmatá sou:

18
ἐπικατάρατα τὰ ἔκγονα τῆς κοιλίας σου καὶ τὰ γενήματα τῆς γῆς σου, τὰ βουκόλια τῶν βοῶν σου καὶ τὰ ποίμνια τῶν προβάτων σου·

epikatárata tà ékgona tē̂s koilías sou kaì tà genḗmata tē̂s gē̂s sou, tà boukólia tō̂n boō̂n sou kaì tà poímnia tō̂n probátōn sou:

19
ἐπικατάρατος σὺ ἐν τῷ ἐκπορεύεσθαί σε, καὶ ἐπικατάρατος σὺ ἐν τῷ εἰσπορεύεσθαί σε.

epikatáratos sỳ en tō̂i ekporeúesthaí se, kaì epikatáratos sỳ en tō̂i eisporeúesthaí se.

20
ἐξαποστείλαι κύριός σοι τὴν ἔνδειαν καὶ τὴν ἐκλιμίαν καὶ τὴν ἀνάλωσιν ἐπὶ πάντα, οὗ ἂν ἐπιβάλῃς τὴν χεῖρά σου, ὅσα ἐὰν ποιήσῃς, ἕως ἂν ἐξολεθρεύσῃ σε καὶ ἕως ἂν ἀπολέσῃ σε ἐν τάχει διὰ τὰ πονηρὰ ἐπιτηδεύματά σου, διότι ἐγκατέλιπές με.

exaposteílai kýriós soi tḕn éndeian kaì tḕn eklimían kaì tḕn análōsin epì pánta, hoû àn epibálēis tḕn cheîrá sou, hósa eàn poiḗsēis, héōs àn exolethreúsēi se kaì héōs àn apolésēi se en táchei dià tà ponērà epitēdeúmatá sou, dióti enkatélipés me.

21
προσκολλήσαι κύριος εἰς σὲ τὸν θάνατον, ἕως ἂν ἐξαναλώσῃ σε ἀπὸ τῆς γῆς, εἰς ἣν σὺ εἰσπορεύῃ ἐκεῖ κληρονομῆσαι αὐτήν.

proskollḗsai kýrios eis sè tòn thánaton, héōs àn exanalṓsēi se apò tē̂s gē̂s, eis hḕn sỳ eisporeúēi ekeî klēronomē̂sai autḗn.

22
πατάξαι σε κύριος ἀπορίᾳ καὶ πυρετῷ καὶ ῥίγει καὶ ἐρεθισμῷ καὶ ϕόνῳ καὶ ἀνεμοϕθορίᾳ καὶ τῇ ὤχρᾳ, καὶ καταδιώξονταί σε, ἕως ἂν ἀπολέσωσίν σε.

patáxai se kýrios aporíāi kaì pyretō̂i kaì rhígei kaì erethismō̂i kaì phónōi kaì anemophthoríāi kaì tē̂i ṓchrāi, kaì katadiṓxontaí se, héōs àn apolésōsín se.

23
καὶ ἔσται σοι ὁ οὐρανὸς ὁ ὑπὲρ κεϕαλῆς σου χαλκοῦς καὶ ἡ γῆ ἡ ὑποκάτω σου σιδηρᾶ.

kaì éstai soi ho ouranòs ho hypèr kephalē̂s sou chalkoûs kaì hē gē̂ hē hypokátō sou sidērâ.

24
δῴη κύριος τὸν ὑετὸν τῇ γῇ σου κονιορτόν, καὶ χοῦς ἐκ τοῦ οὐρανοῦ καταβήσεται ἐπὶ σέ, ἕως ἂν ἐκτρίψῃ σε καὶ ἕως ἂν ἀπολέσῃ σε.

dṓiē kýrios tòn hyetòn tē̂i gē̂i sou koniortón, kaì choûs ek toû ouranoû katabḗsetai epì sé, héōs àn ektrípsēi se kaì héōs àn apolésēi se.

25
δῴη σε κύριος ἐπικοπὴν ἐναντίον τῶν ἐχθρῶν σου· ἐν ὁδῷ μιᾷ ἐξελεύσῃ πρὸς αὐτοὺς καὶ ἐν ἑπτὰ ὁδοῖς ϕεύξῃ ἀπὸ προσώπου αὐτῶν· καὶ ἔσῃ ἐν διασπορᾷ ἐν πάσαις ταῖς βασιλείαις τῆς γῆς.

dṓiē se kýrios epikopḕn enantíon tō̂n echthrō̂n sou: en hodō̂i miā̂i exeleúsēi pròs autoùs kaì en heptà hodoîs pheúxēi apò prosṓpou autō̂n: kaì ésēi en diasporā̂i en pásais taîs basileíais tē̂s gē̂s.

26
καὶ ἔσονται οἱ νεκροὶ ὑμῶν κατάβρωμα τοῖς πετεινοῖς τοῦ οὐρανοῦ καὶ τοῖς θηρίοις τῆς γῆς, καὶ οὐκ ἔσται ὁ ἀποσοβῶν.

kaì ésontai hoi nekroì hymō̂n katábrōma toîs peteinoîs toû ouranoû kaì toîs thēríois tē̂s gē̂s, kaì ouk éstai ho aposobō̂n.

27
πατάξαι σε κύριος ἐν ἕλκει Αἰγυπτίῳ ἐν ταῖς ἕδραις καὶ ψώρᾳ ἀγρίᾳ καὶ κνήϕῃ ὥστε μὴ δύνασθαί σε ἰαθῆναι.

patáxai se kýrios en hélkei Aigyptíōi en taîs hédrais kaì psṓrāi agríāi kaì knḗphēi hṓste mḕ dýnasthaí se iathē̂nai.

28
πατάξαι σε κύριος παραπληξίᾳ καὶ ἀορασίᾳ καὶ ἐκστάσει διανοίας,

patáxai se kýrios paraplēxíāi kaì aorasíāi kaì ekstásei dianoías,

29
καὶ ἔσῃ ψηλαϕῶν μεσημβρίας, ὡσεὶ ψηλαϕήσαι ὁ τυϕλὸς ἐν τῷ σκότει, καὶ οὐκ εὐοδώσει τὰς ὁδούς σου· καὶ ἔσῃ τότε ἀδικούμενος καὶ διαρπαζόμενος πάσας τὰς ἡμέρας, καὶ οὐκ ἔσται σοι ὁ βοηθῶν.

kaì ésēi psēlaphō̂n mesēmbrías, hōseì psēlaphḗsai ho typhlòs en tō̂i skótei, kaì ouk euodṓsei tàs hodoús sou: kaì ésēi tóte adikoúmenos kaì diarpazómenos pásas tàs hēméras, kaì ouk éstai soi ho boēthō̂n.

30
γυναῖκα λήμψῃ, καὶ ἀνὴρ ἕτερος ἕξει αὐτήν· οἰκίαν οἰκοδομήσεις καὶ οὐκ οἰκήσεις ἐν αὐτῇ· ἀμπελῶνα ϕυτεύσεις καὶ οὐ τρυγήσεις αὐτόν·

gynaîka lḗmpsēi, kaì anḕr héteros héxei autḗn: oikían oikodomḗseis kaì ouk oikḗseis en autē̂i: ampelō̂na phyteúseis kaì ou trygḗseis autón:

31
ὁ μόσχος σου ἐσϕαγμένος ἐναντίον σου, καὶ οὐ ϕάγῃ ἐξ αὐτοῦ· ὁ ὄνος σου ἡρπασμένος ἀπὸ σοῦ καὶ οὐκ ἀποδοθήσεταί σοι· τὰ πρόβατά σου δεδομένα τοῖς ἐχθροῖς σου, καὶ οὐκ ἔσται σοι ὁ βοηθῶν·

ho móschos sou esphagménos enantíon sou, kaì ou phágēi ex autoû: ho ónos sou hērpasménos apò soû kaì ouk apodothḗsetaí soi: tà próbatá sou dedoména toîs echthroîs sou, kaì ouk éstai soi ho boēthō̂n:

32
οἱ υἱοί σου καὶ αἱ θυγατέρες σου δεδομέναι ἔθνει ἑτέρῳ, καὶ οἱ ὀϕθαλμοί σου βλέψονται σϕακελίζοντες εἰς αὐτά, καὶ οὐκ ἰσχύσει ἡ χείρ σου·

hoi hyioí sou kaì hai thygatéres sou dedoménai éthnei hetérōi, kaì hoi ophthalmoí sou blépsontai sphakelízontes eis autá, kaì ouk ischýsei hē cheír sou:

33
τὰ ἐκϕόρια τῆς γῆς σου καὶ πάντας τοὺς πόνους σου ϕάγεται ἔθνος, ὃ οὐκ ἐπίστασαι, καὶ ἔσῃ ἀδικούμενος καὶ τεθραυσμένος πάσας τὰς ἡμέρας·

tà ekphória tē̂s gē̂s sou kaì pántas toùs pónous sou phágetai éthnos, hò ouk epístasai, kaì ésēi adikoúmenos kaì tethrausménos pásas tàs hēméras:

34
καὶ ἔσῃ παράπληκτος διὰ τὰ ὁράματα τῶν ὀϕθαλμῶν σου, ἃ βλέψῃ.

kaì ésēi paráplēktos dià tà horámata tō̂n ophthalmō̂n sou, hà blépsēi.

35
πατάξαι σε κύριος ἐν ἕλκει πονηρῷ ἐπὶ τὰ γόνατα καὶ ἐπὶ τὰς κνήμας ὥστε μὴ δύνασθαί σε ἰαθῆναι ἀπὸ ἴχνους τῶν ποδῶν σου ἕως τῆς κορυϕῆς σου.

patáxai se kýrios en hélkei ponērō̂i epì tà gónata kaì epì tàs knḗmas hṓste mḕ dýnasthaí se iathē̂nai apò íchnous tō̂n podō̂n sou héōs tē̂s koryphē̂s sou.

36
ἀπαγάγοι κύριός σε καὶ τοὺς ἄρχοντάς σου, οὓς ἐὰν καταστήσῃς ἐπὶ σεαυτόν, εἰς ἔθνος, ὃ οὐκ ἐπίστασαι σὺ καὶ οἱ πατέρες σου, καὶ λατρεύσεις ἐκεῖ θεοῖς ἑτέροις, ξύλοις καὶ λίθοις.

apagágoi kýriós se kaì toùs árchontás sou, hoùs eàn katastḗsēis epì seautón, eis éthnos, hò ouk epístasai sỳ kaì hoi patéres sou, kaì latreúseis ekeî theoîs hetérois, xýlois kaì líthois.

37
καὶ ἔσῃ ἐκεῖ ἐν αἰνίγματι καὶ παραβολῇ καὶ διηγήματι ἐν πᾶσιν τοῖς ἔθνεσιν, εἰς οὓς ἂν ἀπαγάγῃ σε κύριος ἐκεῖ.

kaì ésēi ekeî en ainígmati kaì parabolē̂i kaì diēgḗmati en pâsin toîs éthnesin, eis hoùs àn apagágēi se kýrios ekeî.

38
σπέρμα πολὺ ἐξοίσεις εἰς τὸ πεδίον καὶ ὀλίγα εἰσοίσεις, ὅτι κατέδεται αὐτὰ ἡ ἀκρίς.

spérma polỳ exoíseis eis tò pedíon kaì olíga eisoíseis, hóti katédetai autà hē akrís.

39
ἀμπελῶνα ϕυτεύσεις καὶ κατεργᾷ καὶ οἶνον οὐ πίεσαι οὐδὲ εὐϕρανθήσῃ ἐξ αὐτοῦ, ὅτι καταϕάγεται αὐτὰ ὁ σκώληξ.

ampelō̂na phyteúseis kaì katergā̂i kaì oînon ou píesai oudè euphranthḗsēi ex autoû, hóti kataphágetai autà ho skṓlēx.

40
ἐλαῖαι ἔσονταί σοι ἐν πᾶσι τοῖς ὁρίοις σου, καὶ ἔλαιον οὐ χρίσῃ, ὅτι ἐκρυήσεται ἡ ἐλαία σου.

elaîai ésontaí soi en pâsi toîs horíois sou, kaì élaion ou chrísēi, hóti ekryḗsetai hē elaía sou.

41
υἱοὺς καὶ θυγατέρας γεννήσεις, καὶ οὐκ ἔσονταί σοι· ἀπελεύσονται γὰρ ἐν αἰχμαλωσίᾳ.

hyioùs kaì thygatéras gennḗseis, kaì ouk ésontaí soi: apeleúsontai gàr en aichmalōsíāi.

42
πάντα τὰ ξύλινά σου καὶ τὰ γενήματα τῆς γῆς σου ἐξαναλώσει ἡ ἐρυσίβη.

pánta tà xýliná sou kaì tà genḗmata tē̂s gē̂s sou exanalṓsei hē erysíbē.

43
ὁ προσήλυτος, ὅς ἐστιν ἐν σοί, ἀναβήσεται ἐπὶ σὲ ἄνω ἄνω, σὺ δὲ καταβήσῃ κάτω κάτω·

ho prosḗlytos, hós estin en soí, anabḗsetai epì sè ánō ánō, sỳ dè katabḗsēi kátō kátō:

44
οὗτος δανιεῖ σοι, σὺ δὲ τούτῳ οὐ δανιεῖς· οὗτος ἔσται κεϕαλή, σὺ δὲ ἔσῃ οὐρά.

hoûtos danieî soi, sỳ dè toútōi ou danieîs: hoûtos éstai kephalḗ, sỳ dè ésēi ourá.

45
καὶ ἐλεύσονται ἐπὶ σὲ πᾶσαι αἱ κατάραι αὗται καὶ καταδιώξονταί σε καὶ καταλήμψονταί σε, ἕως ἂν ἐξολεθρεύσῃ σε καὶ ἕως ἂν ἀπολέσῃ σε, ὅτι οὐκ εἰσήκουσας τῆς ϕωνῆς κυρίου τοῦ θεοῦ σου ϕυλάξαι τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ καὶ τὰ δικαιώματα αὐτοῦ, ὅσα ἐνετείλατό σοι.

kaì eleúsontai epì sè pâsai hai katárai haûtai kaì katadiṓxontaí se kaì katalḗmpsontaí se, héōs àn exolethreúsēi se kaì héōs àn apolésēi se, hóti ouk eisḗkousas tē̂s phōnē̂s kyríou toû theoû sou phyláxai tàs entolàs autoû kaì tà dikaiṓmata autoû, hósa eneteílató soi.

46
καὶ ἔσται ἐν σοὶ σημεῖα καὶ τέρατα καὶ ἐν τῷ σπέρματί σου ἕως τοῦ αἰῶνος,

kaì éstai en soì sēmeîa kaì térata kaì en tō̂i spérmatí sou héōs toû aiō̂nos,

47
ἀνθ’ ὧν οὐκ ἐλάτρευσας κυρίῳ τῷ θεῷ σου ἐν εὐϕροσύνῃ καὶ ἀγαθῇ καρδίᾳ διὰ τὸ πλῆθος πάντων.

anth’ hō̂n ouk elátreusas kyríōi tō̂i theō̂i sou en euphrosýnēi kaì agathē̂i kardíāi dià tò plē̂thos pántōn.

48
καὶ λατρεύσεις τοῖς ἐχθροῖς σου, οὓς ἐπαποστελεῖ κύριος ἐπὶ σέ, ἐν λιμῷ καὶ ἐν δίψει καὶ ἐν γυμνότητι καὶ ἐν ἐκλείψει πάντων· καὶ ἐπιθήσει κλοιὸν σιδηροῦν ἐπὶ τὸν τράχηλόν σου, ἕως ἂν ἐξολεθρεύσῃ σε.

kaì latreúseis toîs echthroîs sou, hoùs epaposteleî kýrios epì sé, en limō̂i kaì en dípsei kaì en gymnótēti kaì en ekleípsei pántōn: kaì epithḗsei kloiòn sidēroûn epì tòn tráchēlón sou, héōs àn exolethreúsēi se.

49
ἐπάξει κύριος ἐπὶ σὲ ἔθνος μακρόθεν ἀπ’ ἐσχάτου τῆς γῆς ὡσεὶ ὅρμημα ἀετοῦ, ἔθνος, ὃ οὐκ ἀκούσῃ τῆς ϕωνῆς αὐτοῦ,

epáxei kýrios epì sè éthnos makróthen ap’ eschátou tē̂s gē̂s hōseì hórmēma aetoû, éthnos, hò ouk akoúsēi tē̂s phōnē̂s autoû,

50
ἔθνος ἀναιδὲς προσώπῳ, ὅστις οὐ θαυμάσει πρόσωπον πρεσβύτου καὶ νέον οὐκ ἐλεήσει,

éthnos anaidès prosṓpōi, hóstis ou thaumásei prósōpon presbýtou kaì néon ouk eleḗsei,

51
καὶ κατέδεται τὰ ἔκγονα τῶν κτηνῶν σου καὶ τὰ γενήματα τῆς γῆς σου ὥστε μὴ καταλιπεῖν σοι σῖτον, οἶνον, ἔλαιον, τὰ βουκόλια τῶν βοῶν σου καὶ τὰ ποίμνια τῶν προβάτων σου, ἕως ἂν ἀπολέσῃ σε

kaì katédetai tà ékgona tō̂n ktēnō̂n sou kaì tà genḗmata tē̂s gē̂s sou hṓste mḕ katalipeîn soi sîton, oînon, élaion, tà boukólia tō̂n boō̂n sou kaì tà poímnia tō̂n probátōn sou, héōs àn apolésēi se

52
καὶ ἐκτρίψῃ σε ἐν πάσαις ταῖς πόλεσίν σου, ἕως ἂν καθαιρεθῶσιν τὰ τείχη σου τὰ ὑψηλὰ καὶ τὰ ὀχυρά, ἐϕ’ οἷς σὺ πέποιθας ἐπ’ αὐτοῖς, ἐν πάσῃ τῇ γῇ σου, καὶ θλίψει σε ἐν πάσαις ταῖς πόλεσίν σου, αἷς ἔδωκέν σοι κύριος ὁ θεός σου.

kaì ektrípsēi se en pásais taîs pólesín sou, héōs àn kathairethō̂sin tà teíchē sou tà hypsēlà kaì tà ochyrá, eph’ hoîs sỳ pépoithas ep’ autoîs, en pásēi tē̂i gē̂i sou, kaì thlípsei se en pásais taîs pólesín sou, haîs édōkén soi kýrios ho theós sou.

53
καὶ ϕάγῃ τὰ ἔκγονα τῆς κοιλίας σου, κρέα υἱῶν σου καὶ θυγατέρων σου, ὅσα ἔδωκέν σοι κύριος ὁ θεός σου, ἐν τῇ στενοχωρίᾳ σου καὶ ἐν τῇ θλίψει σου, ᾗ θλίψει σε ὁ ἐχθρός σου.

kaì phágēi tà ékgona tē̂s koilías sou, kréa hyiō̂n sou kaì thygatérōn sou, hósa édōkén soi kýrios ho theós sou, en tē̂i stenochōríāi sou kaì en tē̂i thlípsei sou, hē̂i thlípsei se ho echthrós sou.

54
ὁ ἁπαλὸς ἐν σοὶ καὶ ὁ τρυϕερὸς σϕόδρα βασκανεῖ τῷ ὀϕθαλμῷ τὸν ἀδελϕὸν καὶ τὴν γυναῖκα τὴν ἐν τῷ κόλπῳ αὐτοῦ καὶ τὰ καταλελειμμένα τέκνα, ἃ ἂν καταλειϕθῇ,

ho hapalòs en soì kaì ho trypheròs sphódra baskaneî tō̂i ophthalmō̂i tòn adelphòn kaì tḕn gynaîka tḕn en tō̂i kólpōi autoû kaì tà kataleleimména tékna, hà àn kataleiphthē̂i,

55
ὥστε δοῦναι ἑνὶ αὐτῶν ἀπὸ τῶν σαρκῶν τῶν τέκνων αὐτοῦ, ὧν ἂν κατέσθῃ, διὰ τὸ μὴ καταλειϕθῆναι αὐτῷ μηθὲν ἐν τῇ στενοχωρίᾳ σου καὶ ἐν τῇ θλίψει σου, ᾗ ἂν θλίψωσίν σε οἱ ἐχθροί σου ἐν πάσαις ταῖς πόλεσίν σου.

hṓste doûnai henì autō̂n apò tō̂n sarkō̂n tō̂n téknōn autoû, hō̂n àn katésthēi, dià tò mḕ kataleiphthē̂nai autō̂i mēthèn en tē̂i stenochōríāi sou kaì en tē̂i thlípsei sou, hē̂i àn thlípsōsín se hoi echthroí sou en pásais taîs pólesín sou.

56
καὶ ἡ ἁπαλὴ ἐν ὑμῖν καὶ ἡ τρυϕερὰ σϕόδρα, ἧς οὐχὶ πεῖραν ἔλαβεν ὁ ποὺς αὐτῆς βαίνειν ἐπὶ τῆς γῆς διὰ τὴν τρυϕερότητα καὶ διὰ τὴν ἁπαλότητα, βασκανεῖ τῷ ὀϕθαλμῷ αὐτῆς τὸν ἄνδρα αὐτῆς τὸν ἐν τῷ κόλπῳ αὐτῆς καὶ τὸν υἱὸν καὶ τὴν θυγατέρα αὐτῆς

kaì hē hapalḕ en hymîn kaì hē trypherà sphódra, hē̂s ouchì peîran élaben ho poùs autē̂s baínein epì tē̂s gē̂s dià tḕn trypherótēta kaì dià tḕn hapalótēta, baskaneî tō̂i ophthalmō̂i autē̂s tòn ándra autē̂s tòn en tō̂i kólpōi autē̂s kaì tòn hyiòn kaì tḕn thygatéra autē̂s

57
καὶ τὸ χόριον αὐτῆς τὸ ἐξελθὸν διὰ τῶν μηρῶν αὐτῆς καὶ τὸ τέκνον, ὃ ἂν τέκῃ· καταϕάγεται γὰρ αὐτὰ διὰ τὴν ἔνδειαν πάντων κρυϕῇ ἐν τῇ στενοχωρίᾳ σου καὶ ἐν τῇ θλίψει σου, ᾗ θλίψει σε ὁ ἐχθρός σου ἐν πάσαις ταῖς πόλεσίν σου.

kaì tò chórion autē̂s tò exelthòn dià tō̂n mērō̂n autē̂s kaì tò téknon, hò àn tékēi: kataphágetai gàr autà dià tḕn éndeian pántōn kryphē̂i en tē̂i stenochōríāi sou kaì en tē̂i thlípsei sou, hē̂i thlípsei se ho echthrós sou en pásais taîs pólesín sou.

58
ἐὰν μὴ εἰσακούσητε ποιεῖν πάντα τὰ ῥήματα τοῦ νόμου τούτου τὰ γεγραμμένα ἐν τῷ βιβλίῳ τούτῳ ϕοβεῖσθαι τὸ ὄνομα τὸ ἔντιμον καὶ τὸ θαυμαστὸν τοῦτο, κύριον τὸν θεόν σου,

eàn mḕ eisakoúsēte poieîn pánta tà rhḗmata toû nómou toútou tà gegramména en tō̂i biblíōi toútōi phobeîsthai tò ónoma tò éntimon kaì tò thaumastòn toûto, kýrion tòn theón sou,

59
καὶ παραδοξάσει κύριος τὰς πληγάς σου καὶ τὰς πληγὰς τοῦ σπέρματός σου, πληγὰς μεγάλας καὶ θαυμαστάς, καὶ νόσους πονηρὰς καὶ πιστὰς

kaì paradoxásei kýrios tàs plēgás sou kaì tàs plēgàs toû spérmatós sou, plēgàs megálas kaì thaumastás, kaì nósous ponēràs kaì pistàs

60
καὶ ἐπιστρέψει ἐπὶ σὲ πᾶσαν τὴν ὀδύνην Αἰγύπτου τὴν πονηράν, ἣν διευλαβοῦ ἀπὸ προσώπου αὐτῶν, καὶ κολληθήσονται ἐν σοί.

kaì epistrépsei epì sè pâsan tḕn odýnēn Aigýptou tḕn ponērán, hḕn dieulaboû apò prosṓpou autō̂n, kaì kollēthḗsontai en soí.

61
καὶ πᾶσαν μαλακίαν καὶ πᾶσαν πληγὴν τὴν μὴ γεγραμμένην ἐν τῷ βιβλίῳ τοῦ νόμου τούτου ἐπάξει κύριος ἐπὶ σέ, ἕως ἂν ἐξολεθρεύσῃ σε.

kaì pâsan malakían kaì pâsan plēgḕn tḕn mḕ gegramménēn en tō̂i biblíōi toû nómou toútou epáxei kýrios epì sé, héōs àn exolethreúsēi se.

62
καὶ καταλειϕθήσεσθε ἐν ἀριθμῷ βραχεῖ ἀνθ’ ὧν ὅτι ἦτε ὡσεὶ τὰ ἄστρα τοῦ οὐρανοῦ τῷ πλήθει, ὅτι οὐκ εἰσηκούσατε τῆς ϕωνῆς κυρίου τοῦ θεοῦ ὑμῶν.

kaì kataleiphthḗsesthe en arithmō̂i bracheî anth’ hō̂n hóti ē̂te hōseì tà ástra toû ouranoû tō̂i plḗthei, hóti ouk eisēkoúsate tē̂s phōnē̂s kyríou toû theoû hymō̂n.

63
καὶ ἔσται ὃν τρόπον εὐϕράνθη κύριος ἐϕ’ ὑμῖν εὖ ποιῆσαι ὑμᾶς καὶ πληθῦναι ὑμᾶς, οὕτως εὐϕρανθήσεται κύριος ἐϕ’ ὑμῖν ἐξολεθρεῦσαι ὑμᾶς, καὶ ἐξαρθήσεσθε ἀπὸ τῆς γῆς, εἰς ἣν ὑμεῖς εἰσπορεύεσθε ἐκεῖ κληρονομῆσαι αὐτήν.

kaì éstai hòn trópon euphránthē kýrios eph’ hymîn eû poiē̂sai hymâs kaì plēthŷnai hymâs, hoútōs euphranthḗsetai kýrios eph’ hymîn exolethreûsai hymâs, kaì exarthḗsesthe apò tē̂s gē̂s, eis hḕn hymeîs eisporeúesthe ekeî klēronomē̂sai autḗn.

64
καὶ διασπερεῖ σε κύριος ὁ θεός σου εἰς πάντα τὰ ἔθνη ἀπ’ ἄκρου τῆς γῆς ἕως ἄκρου τῆς γῆς, καὶ δουλεύσεις ἐκεῖ θεοῖς ἑτέροις, ξύλοις καὶ λίθοις, οὓς οὐκ ἠπίστω σὺ καὶ οἱ πατέρες σου.

kaì diaspereî se kýrios ho theós sou eis pánta tà éthnē ap’ ákrou tē̂s gē̂s héōs ákrou tē̂s gē̂s, kaì douleúseis ekeî theoîs hetérois, xýlois kaì líthois, hoùs ouk ēpístō sỳ kaì hoi patéres sou.

65
ἀλλὰ καὶ ἐν τοῖς ἔθνεσιν ἐκείνοις οὐκ ἀναπαύσει σε, οὐδ’ οὐ μὴ γένηται στάσις τῷ ἴχνει τοῦ ποδός σου, καὶ δώσει σοι κύριος ἐκεῖ καρδίαν ἀθυμοῦσαν καὶ ἐκλείποντας ὀϕθαλμοὺς καὶ τηκομένην ψυχήν.

allà kaì en toîs éthnesin ekeínois ouk anapaúsei se, oud’ ou mḕ génētai stásis tō̂i íchnei toû podós sou, kaì dṓsei soi kýrios ekeî kardían athymoûsan kaì ekleípontas ophthalmoùs kaì tēkoménēn psychḗn.

66
καὶ ἔσται ἡ ζωή σου κρεμαμένη ἀπέναντι τῶν ὀϕθαλμῶν σου, καὶ ϕοβηθήσῃ ἡμέρας καὶ νυκτὸς καὶ οὐ πιστεύσεις τῇ ζωῇ σου·

kaì éstai hē zōḗ sou kremaménē apénanti tō̂n ophthalmō̂n sou, kaì phobēthḗsēi hēméras kaì nyktòs kaì ou pisteúseis tē̂i zōē̂i sou:

67
τὸ πρωὶ ἐρεῖς Πῶς ἂν γένοιτο ἑσπέρα; καὶ τὸ ἑσπέρας ἐρεῖς Πῶς ἂν γένοιτο πρωί; ἀπὸ τοῦ ϕόβου τῆς καρδίας σου, ἃ ϕοβηθήσῃ, καὶ ἀπὸ τῶν ὁραμάτων τῶν ὀϕθαλμῶν σου, ὧν ὄψῃ.

tò prōì ereîs Pō̂s àn génoito hespéra? kaì tò hespéras ereîs Pō̂s àn génoito prōí? apò toû phóbou tē̂s kardías sou, hà phobēthḗsēi, kaì apò tō̂n horamátōn tō̂n ophthalmō̂n sou, hō̂n ópsēi.

68
καὶ ἀποστρέψει σε κύριος εἰς Αἴγυπτον ἐν πλοίοις καὶ ἐν τῇ ὁδῷ, ᾗ εἶπα Οὐ προσθήσεσθε ἔτι ἰδεῖν αὐτήν· καὶ πραθήσεσθε ἐκεῖ τοῖς ἐχθροῖς ὑμῶν εἰς παῖδας καὶ παιδίσκας, καὶ οὐκ ἔσται ὁ κτώμενος.

kaì apostrépsei se kýrios eis Aígypton en ploíois kaì en tē̂i hodō̂i, hē̂i eîpa Ou prosthḗsesthe éti ideîn autḗn: kaì prathḗsesthe ekeî toîs echthroîs hymō̂n eis paîdas kaì paidískas, kaì ouk éstai ho ktṓmenos.

69
Οὗτοι οἱ λόγοι τῆς διαθήκης, οὓς ἐνετείλατο κύριος Μωυσῇ στῆσαι τοῖς υἱοῖς Ισραηλ ἐν γῇ Μωαβ, πλὴν τῆς διαθήκης, ἧς διέθετο αὐτοῖς ἐν Χωρηβ.

Hoûtoi hoi lógoi tē̂s diathḗkēs, hoùs eneteílato kýrios Mōysē̂i stē̂sai toîs hyioîs Israēl en gē̂i Mōab, plḕn tē̂s diathḗkēs, hē̂s diétheto autoîs en Chōrēb.