Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante Deutéronome 5

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
Καὶ ἐκάλεσεν Μωυσῆς πάντα Ισραηλ καὶ εἶπεν πρὸς αὐτούς ῎Ακουε, Ισραηλ, τὰ δικαιώματα καὶ τὰ κρίματα, ὅσα ἐγὼ λαλῶ ἐν τοῖς ὠσὶν ὑμῶν ἐν τῇ ἡμέρᾳ ταύτῃ, καὶ μαθήσεσθε αὐτὰ καὶ ϕυλάξεσθε ποιεῖν αὐτά.

Kaì ekálesen Mōysē̂s pánta Israēl kaì eîpen pròs autoús ῎Akoue, Israēl, tà dikaiṓmata kaì tà krímata, hósa egṑ lalō̂ en toîs ōsìn hymō̂n en tē̂i hēmérāi taútēi, kaì mathḗsesthe autà kaì phyláxesthe poieîn autá.

2
κύριος ὁ θεὸς ὑμῶν διέθετο πρὸς ὑμᾶς διαθήκην ἐν Χωρηβ·

kýrios ho theòs hymō̂n diétheto pròs hymâs diathḗkēn en Chōrēb:

3
οὐχὶ τοῖς πατράσιν ὑμῶν διέθετο κύριος τὴν διαθήκην ταύτην, ἀλλ’ ἢ πρὸς ὑμᾶς, ὑμεῖς ὧδε πάντες ζῶντες σήμερον·

ouchì toîs patrásin hymō̂n diétheto kýrios tḕn diathḗkēn taútēn, all’ ḕ pròs hymâs, hymeîs hō̂de pántes zō̂ntes sḗmeron:

4
πρόσωπον κατὰ πρόσωπον ἐλάλησεν κύριος πρὸς ὑμᾶς ἐν τῷ ὄρει ἐκ μέσου τοῦ πυρός –

prósōpon katà prósōpon elálēsen kýrios pròs hymâs en tō̂i órei ek mésou toû pyrós –

5
κἀγὼ εἱστήκειν ἀνὰ μέσον κυρίου καὶ ὑμῶν ἐν τῷ καιρῷ ἐκείνῳ ἀναγγεῖλαι ὑμῖν τὰ ῥήματα κυρίου, ὅτι ἐϕοβήθητε ἀπὸ προσώπου τοῦ πυρὸς καὶ οὐκ ἀνέβητε εἰς τὸ ὄρος – λέγων

kagṑ heistḗkein anà méson kyríou kaì hymō̂n en tō̂i kairō̂i ekeínōi anangeîlai hymîn tà rhḗmata kyríou, hóti ephobḗthēte apò prosṓpou toû pyròs kaì ouk anébēte eis tò óros – légōn

6
’Εγὼ κύριος ὁ θεός σου ὁ ἐξαγαγών σε ἐκ γῆς Αἰγύπτου ἐξ οἴκου δουλείας.

’Egṑ kýrios ho theós sou ho exagagṓn se ek gē̂s Aigýptou ex oíkou douleías.

7
οὐκ ἔσονταί σοι θεοὶ ἕτεροι πρὸ προσώπου μου.

ouk ésontaí soi theoì héteroi prò prosṓpou mou.

8
οὐ ποιήσεις σεαυτῷ εἴδωλον οὐδὲ παντὸς ὁμοίωμα, ὅσα ἐν τῷ οὐρανῷ ἄνω καὶ ὅσα ἐν τῇ γῇ κάτω καὶ ὅσα ἐν τοῖς ὕδασιν ὑποκάτω τῆς γῆς.

ou poiḗseis seautō̂i eídōlon oudè pantòs homoíōma, hósa en tō̂i ouranō̂i ánō kaì hósa en tē̂i gē̂i kátō kaì hósa en toîs hýdasin hypokátō tē̂s gē̂s.

9
οὐ προσκυνήσεις αὐτοῖς οὐδὲ μὴ λατρεύσῃς αὐτοῖς, ὅτι ἐγώ εἰμι κύριος ὁ θεός σου, θεὸς ζηλωτὴς ἀποδιδοὺς ἁμαρτίας πατέρων ἐπὶ τέκνα ἐπὶ τρίτην καὶ τετάρτην γενεὰν τοῖς μισοῦσίν με

ou proskynḗseis autoîs oudè mḕ latreúsēis autoîs, hóti egṓ eimi kýrios ho theós sou, theòs zēlōtḕs apodidoùs hamartías patérōn epì tékna epì trítēn kaì tetártēn geneàn toîs misoûsín me

10
καὶ ποιῶν ἔλεος εἰς χιλιάδας τοῖς ἀγαπῶσίν με καὶ τοῖς ϕυλάσσουσιν τὰ προστάγματά μου.

kaì poiō̂n éleos eis chiliádas toîs agapō̂sín me kaì toîs phylássousin tà prostágmatá mou.

11
οὐ λήμψῃ τὸ ὄνομα κυρίου τοῦ θεοῦ σου ἐπὶ ματαίῳ· οὐ γὰρ μὴ καθαρίσῃ κύριος τὸν λαμβάνοντα τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἐπὶ ματαίῳ.

ou lḗmpsēi tò ónoma kyríou toû theoû sou epì mataíōi: ou gàr mḕ katharísēi kýrios tòn lambánonta tò ónoma autoû epì mataíōi.

12
ϕύλαξαι τὴν ἡμέραν τῶν σαββάτων ἁγιάζειν αὐτήν, ὃν τρόπον ἐνετείλατό σοι κύριος ὁ θεός σου.

phýlaxai tḕn hēméran tō̂n sabbátōn hagiázein autḗn, hòn trópon eneteílató soi kýrios ho theós sou.

13
ἓξ ἡμέρας ἐργᾷ καὶ ποιήσεις πάντα τὰ ἔργα σου·

hèx hēméras ergā̂i kaì poiḗseis pánta tà érga sou:

14
τῇ δὲ ἡμέρᾳ τῇ ἑβδόμῃ σάββατα κυρίῳ τῷ θεῷ σου, οὐ ποιήσεις ἐν αὐτῇ πᾶν ἔργον, σὺ καὶ οἱ υἱοί σου καὶ ἡ θυγάτηρ σου, ὁ παῖς σου καὶ ἡ παιδίσκη σου, ὁ βοῦς σου καὶ τὸ ὑποζύγιόν σου καὶ πᾶν κτῆνός σου καὶ ὁ προσήλυτος ὁ παροικῶν ἐν σοί, ἵνα ἀναπαύσηται ὁ παῖς σου καὶ ἡ παιδίσκη σου ὥσπερ καὶ σύ·

tē̂i dè hēmérāi tē̂i hebdómēi sábbata kyríōi tō̂i theō̂i sou, ou poiḗseis en autē̂i pân érgon, sỳ kaì hoi hyioí sou kaì hē thygátēr sou, ho paîs sou kaì hē paidískē sou, ho boûs sou kaì tò hypozýgión sou kaì pân ktē̂nós sou kaì ho prosḗlytos ho paroikō̂n en soí, hína anapaúsētai ho paîs sou kaì hē paidískē sou hṓsper kaì sý:

15
καὶ μνησθήσῃ ὅτι οἰκέτης ἦσθα ἐν γῇ Αἰγύπτῳ καὶ ἐξήγαγέν σε κύριος ὁ θεός σου ἐκεῖθεν ἐν χειρὶ κραταιᾷ καὶ ἐν βραχίονι ὑψηλῷ, διὰ τοῦτο συνέταξέν σοι κύριος ὁ θεός σου ὥστε ϕυλάσσεσθαι τὴν ἡμέραν τῶν σαββάτων καὶ ἁγιάζειν αὐτήν.

kaì mnēsthḗsēi hóti oikétēs ē̂stha en gē̂i Aigýptōi kaì exḗgagén se kýrios ho theós sou ekeîthen en cheirì krataiā̂i kaì en brachíoni hypsēlō̂i, dià toûto synétaxén soi kýrios ho theós sou hṓste phylássesthai tḕn hēméran tō̂n sabbátōn kaì hagiázein autḗn.

16
τίμα τὸν πατέρα σου καὶ τὴν μητέρα σου, ὃν τρόπον ἐνετείλατό σοι κύριος ὁ θεός σου, ἵνα εὖ σοι γένηται, καὶ ἵνα μακροχρόνιος γένῃ ἐπὶ τῆς γῆς, ἧς κύριος ὁ θεός σου δίδωσίν σοι.

tíma tòn patéra sou kaì tḕn mētéra sou, hòn trópon eneteílató soi kýrios ho theós sou, hína eû soi génētai, kaì hína makrochrónios génēi epì tē̂s gē̂s, hē̂s kýrios ho theós sou dídōsín soi.

17
οὐ μοιχεύσεις.

ou moicheúseis.

18
οὐ ϕονεύσεις.

ou phoneúseis.

19
οὐ κλέψεις.

ou klépseis.

20
οὐ ψευδομαρτυρήσεις κατὰ τοῦ πλησίον σου μαρτυρίαν ψευδῆ.

ou pseudomartyrḗseis katà toû plēsíon sou martyrían pseudē̂.

21
οὐκ ἐπιθυμήσεις τὴν γυναῖκα τοῦ πλησίον σου. οὐκ ἐπιθυμήσεις τὴν οἰκίαν τοῦ πλησίον σου οὔτε τὸν ἀγρὸν αὐτοῦ οὔτε τὸν παῖδα αὐτοῦ οὔτε τὴν παιδίσκην αὐτοῦ οὔτε τοῦ βοὸς αὐτοῦ οὔτε τοῦ ὑποζυγίου αὐτοῦ οὔτε παντὸς κτήνους αὐτοῦ οὔτε ὅσα τῷ πλησίον σού ἐστιν.

ouk epithymḗseis tḕn gynaîka toû plēsíon sou. ouk epithymḗseis tḕn oikían toû plēsíon sou oúte tòn agròn autoû oúte tòn paîda autoû oúte tḕn paidískēn autoû oúte toû boòs autoû oúte toû hypozygíou autoû oúte pantòs ktḗnous autoû oúte hósa tō̂i plēsíon soú estin.

22
Τὰ ῥήματα ταῦτα ἐλάλησεν κύριος πρὸς πᾶσαν συναγωγὴν ὑμῶν ἐν τῷ ὄρει ἐκ μέσου τοῦ πυρός, σκότος, γνόϕος, θύελλα, ϕωνὴ μεγάλη, καὶ οὐ προσέθηκεν· καὶ ἔγραψεν αὐτὰ ἐπὶ δύο πλάκας λιθίνας καὶ ἔδωκέν μοι.

Tà rhḗmata taûta elálēsen kýrios pròs pâsan synagōgḕn hymō̂n en tō̂i órei ek mésou toû pyrós, skótos, gnóphos, thýella, phōnḕ megálē, kaì ou proséthēken: kaì égrapsen autà epì dýo plákas lithínas kaì édōkén moi.

23
καὶ ἐγένετο ὡς ἠκούσατε τὴν ϕωνὴν ἐκ μέσου τοῦ πυρὸς καὶ τὸ ὄρος ἐκαίετο πυρί, καὶ προσήλθετε πρός με, πάντες οἱ ἡγούμενοι τῶν ϕυλῶν ὑμῶν καὶ ἡ γερουσία ὑμῶν,

kaì egéneto hōs ēkoúsate tḕn phōnḕn ek mésou toû pyròs kaì tò óros ekaíeto pyrí, kaì prosḗlthete prós me, pántes hoi hēgoúmenoi tō̂n phylō̂n hymō̂n kaì hē gerousía hymō̂n,

24
καὶ ἐλέγετε ’Ιδοὺ ἔδειξεν ἡμῖν κύριος ὁ θεὸς ἡμῶν τὴν δόξαν αὐτοῦ, καὶ τὴν ϕωνὴν αὐτοῦ ἠκούσαμεν ἐκ μέσου τοῦ πυρός· ἐν τῇ ἡμέρᾳ ταύτῃ εἴδομεν ὅτι λαλήσει ὁ θεὸς πρὸς ἄνθρωπον, καὶ ζήσεται.

kaì elégete ’Idoù édeixen hēmîn kýrios ho theòs hēmō̂n tḕn dóxan autoû, kaì tḕn phōnḕn autoû ēkoúsamen ek mésou toû pyrós: en tē̂i hēmérāi taútēi eídomen hóti lalḗsei ho theòs pròs ánthrōpon, kaì zḗsetai.

25
καὶ νῦν μὴ ἀποθάνωμεν, ὅτι ἐξαναλώσει ἡμᾶς τὸ πῦρ τὸ μέγα τοῦτο, ἐὰν προσθώμεθα ἡμεῖς ἀκοῦσαι τὴν ϕωνὴν κυρίου τοῦ θεοῦ ἡμῶν ἔτι, καὶ ἀποθανούμεθα.

kaì nŷn mḕ apothánōmen, hóti exanalṓsei hēmâs tò pŷr tò méga toûto, eàn prosthṓmetha hēmeîs akoûsai tḕn phōnḕn kyríou toû theoû hēmō̂n éti, kaì apothanoúmetha.

26
τίς γὰρ σάρξ, ἥτις ἤκουσεν ϕωνὴν θεοῦ ζῶντος λαλοῦντος ἐκ μέσου τοῦ πυρὸς ὡς ἡμεῖς καὶ ζήσεται;

tís gàr sárx, hḗtis ḗkousen phōnḕn theoû zō̂ntos laloûntos ek mésou toû pyròs hōs hēmeîs kaì zḗsetai?

27
πρόσελθε σὺ καὶ ἄκουσον ὅσα ἐὰν εἴπῃ κύριος ὁ θεὸς ἡμῶν, καὶ σὺ λαλήσεις πρὸς ἡμᾶς πάντα, ὅσα ἂν λαλήσῃ κύριος ὁ θεὸς ἡμῶν πρὸς σέ, καὶ ἀκουσόμεθα καὶ ποιήσομεν.

próselthe sỳ kaì ákouson hósa eàn eípēi kýrios ho theòs hēmō̂n, kaì sỳ lalḗseis pròs hēmâs pánta, hósa àn lalḗsēi kýrios ho theòs hēmō̂n pròs sé, kaì akousómetha kaì poiḗsomen.

28
καὶ ἤκουσεν κύριος τὴν ϕωνὴν τῶν λόγων ὑμῶν λαλούντων πρός με, καὶ εἶπεν κύριος πρός με ῎Ηκουσα τὴν ϕωνὴν τῶν λόγων τοῦ λαοῦ τούτου, ὅσα ἐλάλησαν πρὸς σέ· ὀρθῶς πάντα, ὅσα ἐλάλησαν.

kaì ḗkousen kýrios tḕn phōnḕn tō̂n lógōn hymō̂n laloúntōn prós me, kaì eîpen kýrios prós me ῎Ēkousa tḕn phōnḕn tō̂n lógōn toû laoû toútou, hósa elálēsan pròs sé: orthō̂s pánta, hósa elálēsan.

29
τίς δώσει οὕτως εἶναι τὴν καρδίαν αὐτῶν ἐν αὐτοῖς ὥστε ϕοβεῖσθαί με καὶ ϕυλάσσεσθαι τὰς ἐντολάς μου πάσας τὰς ἡμέρας, ἵνα εὖ ᾖ αὐτοῖς καὶ τοῖς υἱοῖς αὐτῶν δι’ αἰῶνος;

tís dṓsei hoútōs eînai tḕn kardían autō̂n en autoîs hṓste phobeîsthaí me kaì phylássesthai tàs entolás mou pásas tàs hēméras, hína eû ē̂i autoîs kaì toîs hyioîs autō̂n di’ aiō̂nos?

30
βάδισον εἰπὸν αὐτοῖς ’Αποστράϕητε ὑμεῖς εἰς τοὺς οἴκους ὑμῶν·

bádison eipòn autoîs ’Apostráphēte hymeîs eis toùs oíkous hymō̂n:

31
σὺ δὲ αὐτοῦ στῆθι μετ’ ἐμοῦ, καὶ λαλήσω πρὸς σὲ τὰς ἐντολὰς καὶ τὰ δικαιώματα καὶ τὰ κρίματα, ὅσα διδάξεις αὐτούς, καὶ ποιείτωσαν ἐν τῇ γῇ, ἣν ἐγὼ δίδωμι αὐτοῖς ἐν κλήρῳ.

sỳ dè autoû stē̂thi met’ emoû, kaì lalḗsō pròs sè tàs entolàs kaì tà dikaiṓmata kaì tà krímata, hósa didáxeis autoús, kaì poieítōsan en tē̂i gē̂i, hḕn egṑ dídōmi autoîs en klḗrōi.

32
καὶ ϕυλάξεσθε ποιεῖν ὃν τρόπον ἐνετείλατό σοι κύριος ὁ θεός σου· οὐκ ἐκκλινεῖτε εἰς δεξιὰ οὐδὲ εἰς ἀριστερὰ

kaì phyláxesthe poieîn hòn trópon eneteílató soi kýrios ho theós sou: ouk ekklineîte eis dexià oudè eis aristerà

33
κατὰ πᾶσαν τὴν ὁδόν, ἣν ἐνετείλατό σοι κύριος ὁ θεός σου πορεύεσθαι ἐν αὐτῇ, ὅπως καταπαύσῃ σε καὶ εὖ σοι ᾖ καὶ μακροημερεύσητε ἐπὶ τῆς γῆς, ἧς κληρονομήσετε.

katà pâsan tḕn hodón, hḕn eneteílató soi kýrios ho theós sou poreúesthai en autē̂i, hópōs katapaúsēi se kaì eû soi ē̂i kaì makroēmereúsēte epì tē̂s gē̂s, hē̂s klēronomḗsete.