Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante Esther 5

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
Καὶ ἐγενήθη ἐν τῇ ἡμέρᾳ τῇ τρίτῃ, ὡς ἐπαύσατο προσευχομένη, ἐξεδύσατο τὰ ἱμάτια τῆς θεραπείας καὶ περιεβάλετο τὴν δόξαν αὐτῆς

Kaì egenḗthē en tē̂i hēmérāi tē̂i trítēi, hōs epaúsato proseuchoménē, exedýsato tà himátia tē̂s therapeías kaì periebáleto tḕn dóxan autē̂s

1A.1
καὶ γενηθεῖσα ἐπιϕανὴς ἐπικαλεσαμένη τὸν πάντων ἐπόπτην θεὸν καὶ σωτῆρα παρέλαβεν τὰς δύο ἅβρας

kaì genētheîsa epiphanḕs epikalesaménē tòn pántōn epóptēn theòn kaì sōtē̂ra parélaben tàs dýo hábras

1A.2
καὶ τῇ μὲν μιᾷ ἐπηρείδετο ὡς τρυϕερευομένη,

kaì tē̂i mèn miā̂i epēreídeto hōs tryphereuoménē,

1A.3
ἡ δὲ ἑτέρα ἐπηκολούθει κουϕίζουσα τὴν ἔνδυσιν αὐτῆς,

hē dè hetéra epēkoloúthei kouphízousa tḕn éndysin autē̂s,

1B
καὶ αὐτὴ ἐρυθριῶσα ἀκμῇ κάλλους αὐτῆς, καὶ τὸ πρόσωπον αὐτῆς ἱλαρὸν ὡς προσϕιλές, ἡ δὲ καρδία αὐτῆς ἀπεστενωμένη ἀπὸ τοῦ ϕόβου.

kaì autḕ erythriō̂sa akmē̂i kállous autē̂s, kaì tò prósōpon autē̂s hilaròn hōs prosphilés, hē dè kardía autē̂s apestenōménē apò toû phóbou.

1C
καὶ εἰσελθοῦσα πάσας τὰς θύρας κατέστη ἐνώπιον τοῦ βασιλέως, καὶ αὐτὸς ἐκάθητο ἐπὶ τοῦ θρόνου τῆς βασιλείας αὐτοῦ καὶ πᾶσαν στολὴν τῆς ἐπιϕανείας αὐτοῦ ἐνεδεδύκει, ὅλος διὰ χρυσοῦ καὶ λίθων πολυτελῶν, καὶ ἦν ϕοβερὸς σϕόδρα.

kaì eiselthoûsa pásas tàs thýras katéstē enṓpion toû basiléōs, kaì autòs ekáthēto epì toû thrónou tē̂s basileías autoû kaì pâsan stolḕn tē̂s epiphaneías autoû enededýkei, hólos dià chrysoû kaì líthōn polytelō̂n, kaì ē̂n phoberòs sphódra.

1D
καὶ ἄρας τὸ πρόσωπον αὐτοῦ πεπυρωμένον δόξῃ ἐν ἀκμῇ θυμοῦ ἔβλεψεν, καὶ ἔπεσεν ἡ βασίλισσα καὶ μετέβαλεν τὸ χρῶμα αὐτῆς ἐν ἐκλύσει καὶ κατεπέκυψεν ἐπὶ τὴν κεϕαλὴν τῆς ἅβρας τῆς προπορευομένης.

kaì áras tò prósōpon autoû pepyrōménon dóxēi en akmē̂i thymoû éblepsen, kaì épesen hē basílissa kaì metébalen tò chrō̂ma autē̂s en eklýsei kaì katepékypsen epì tḕn kephalḕn tē̂s hábras tē̂s proporeuoménēs.

1E
καὶ μετέβαλεν ὁ θεὸς τὸ πνεῦμα τοῦ βασιλέως εἰς πραΰτητα, καὶ ἀγωνιάσας ἀνεπήδησεν ἀπὸ τοῦ θρόνου αὐτοῦ καὶ ἀνέλαβεν αὐτὴν ἐπὶ τὰς ἀγκάλας αὐτοῦ, μέχρις οὗ κατέστη, καὶ παρεκάλει αὐτὴν λόγοις εἰρηνικοῖς καὶ εἶπεν αὐτῇ

kaì metébalen ho theòs tò pneûma toû basiléōs eis praǘtēta, kaì agōniásas anepḗdēsen apò toû thrónou autoû kaì anélaben autḕn epì tàs ankálas autoû, méchris hoû katéstē, kaì parekálei autḕn lógois eirēnikoîs kaì eîpen autē̂i

1F.1
Τί ἐστιν, Εσθηρ; ἐγὼ ὁ ἀδελϕός σου, θάρσει,

Tí estin, Esthēr? egṑ ho adelphós sou, thársei,

1F.2
οὐ μὴ ἀποθάνῃς, ὅτι κοινὸν τὸ πρόσταγμα ἡμῶν ἐστιν·

ou mḕ apothánēis, hóti koinòn tò próstagma hēmō̂n estin:

1F.3
πρόσελθε.

próselthe.

2
καὶ ἄρας τὴν χρυσῆν ῥάβδον ἐπέθηκεν ἐπὶ τὸν τράχηλον αὐτῆς καὶ ἠσπάσατο αὐτὴν καὶ εἶπεν Λάλησόν μοι.

kaì áras tḕn chrysē̂n rhábdon epéthēken epì tòn tráchēlon autē̂s kaì ēspásato autḕn kaì eîpen Lálēsón moi.

2A.1
καὶ εἶπεν αὐτῷ Εἶδόν σε, κύριε, ὡς ἄγγελον θεοῦ, καὶ ἐταράχθη ἡ καρδία μου ἀπὸ ϕόβου τῆς δόξης σου·

kaì eîpen autō̂i Eîdón se, kýrie, hōs ángelon theoû, kaì etaráchthē hē kardía mou apò phóbou tē̂s dóxēs sou:

2A.2
ὅτι θαυμαστὸς εἶ, κύριε, καὶ τὸ πρόσωπόν σου χαρίτων μεστόν.

hóti thaumastòs eî, kýrie, kaì tò prósōpón sou charítōn mestón.

2B.1
ἐν δὲ τῷ διαλέγεσθαι αὐτὴν ἔπεσεν ἀπὸ ἐκλύσεως αὐτῆς,

en dè tō̂i dialégesthai autḕn épesen apò eklýseōs autē̂s,

2B.2
καὶ ὁ βασιλεὺς ἐταράσσετο, καὶ πᾶσα ἡ θεραπεία αὐτοῦ παρεκάλει αὐτήν.

kaì ho basileùs etarásseto, kaì pâsa hē therapeía autoû parekálei autḗn.

3
καὶ εἶπεν ὁ βασιλεύς Τί θέλεις, Εσθηρ, καὶ τί σού ἐστιν τὸ ἀξίωμα; ἕως τοῦ ἡμίσους τῆς βασιλείας μου καὶ ἔσται σοι.

kaì eîpen ho basileús Tí théleis, Esthēr, kaì tí soú estin tò axíōma? héōs toû hēmísous tē̂s basileías mou kaì éstai soi.

4
εἶπεν δὲ Εσθηρ ‘Ημέρα μου ἐπίσημος σήμερόν ἐστιν· εἰ οὖν δοκεῖ τῷ βασιλεῖ, ἐλθάτω καὶ αὐτὸς καὶ Αμαν εἰς τὴν δοχήν, ἣν ποιήσω σήμερον.

eîpen dè Esthēr ‘Ēméra mou epísēmos sḗmerón estin: ei oûn dokeî tō̂i basileî, elthátō kaì autòs kaì Aman eis tḕn dochḗn, hḕn poiḗsō sḗmeron.

5
καὶ εἶπεν ὁ βασιλεύς Κατασπεύσατε Αμαν, ὅπως ποιήσωμεν τὸν λόγον Εσθηρ· καὶ παραγίνονται ἀμϕότεροι εἰς τὴν δοχήν, ἣν εἶπεν Εσθηρ.

kaì eîpen ho basileús Kataspeúsate Aman, hópōs poiḗsōmen tòn lógon Esthēr: kaì paragínontai amphóteroi eis tḕn dochḗn, hḕn eîpen Esthēr.

6
ἐν δὲ τῷ πότῳ εἶπεν ὁ βασιλεὺς πρὸς Εσθηρ Τί ἐστιν, βασίλισσα Εσθηρ; καὶ ἔσται σοι ὅσα ἀξιοῖς.

en dè tō̂i pótōi eîpen ho basileùs pròs Esthēr Tí estin, basílissa Esthēr? kaì éstai soi hósa axioîs.

7
καὶ εἶπεν Τὸ αἴτημά μου καὶ τὸ ἀξίωμά μου·

kaì eîpen Tò aítēmá mou kaì tò axíōmá mou:

8
εἰ εὗρον χάριν ἐνώπιον τοῦ βασιλέως, ἐλθάτω ὁ βασιλεὺς καὶ Αμαν ἐπὶ τὴν αὔριον εἰς τὴν δοχήν, ἣν ποιήσω αὐτοῖς, καὶ αὔριον ποιήσω τὰ αὐτά.

ei heûron chárin enṓpion toû basiléōs, elthátō ho basileùs kaì Aman epì tḕn aúrion eis tḕn dochḗn, hḕn poiḗsō autoîs, kaì aúrion poiḗsō tà autá.

9
Καὶ ἐξῆλθεν ὁ Αμαν ἀπὸ τοῦ βασιλέως ὑπερχαρὴς εὐϕραινόμενος· ἐν δὲ τῷ ἰδεῖν Αμαν Μαρδοχαῖον τὸν Ιουδαῖον ἐν τῇ αὐλῇ ἐθυμώθη σϕόδρα.

Kaì exē̂lthen ho Aman apò toû basiléōs hypercharḕs euphrainómenos: en dè tō̂i ideîn Aman Mardochaîon tòn Ioudaîon en tē̂i aulē̂i ethymṓthē sphódra.

10
καὶ εἰσελθὼν εἰς τὰ ἴδια ἐκάλεσεν τοὺς ϕίλους καὶ Ζωσαραν τὴν γυναῖκα αὐτοῦ

kaì eiselthṑn eis tà ídia ekálesen toùs phílous kaì Zōsaran tḕn gynaîka autoû

11
καὶ ὑπέδειξεν αὐτοῖς τὸν πλοῦτον αὐτοῦ καὶ τὴν δόξαν, ἣν ὁ βασιλεὺς αὐτῷ περιέθηκεν, καὶ ὡς ἐποίησεν αὐτὸν πρωτεύειν καὶ ἡγεῖσθαι τῆς βασιλείας.

kaì hypédeixen autoîs tòn ploûton autoû kaì tḕn dóxan, hḕn ho basileùs autō̂i periéthēken, kaì hōs epoíēsen autòn prōteúein kaì hēgeîsthai tē̂s basileías.

12
καὶ εἶπεν Αμαν Οὐ κέκληκεν ἡ βασίλισσα μετὰ τοῦ βασιλέως οὐδένα εἰς τὴν δοχὴν ἀλλ’ ἢ ἐμέ, καὶ εἰς τὴν αὔριον κέκλημαι·

kaì eîpen Aman Ou kéklēken hē basílissa metà toû basiléōs oudéna eis tḕn dochḕn all’ ḕ emé, kaì eis tḕn aúrion kéklēmai:

13
καὶ ταῦτά μοι οὐκ ἀρέσκει, ὅταν ἴδω Μαρδοχαῖον τὸν Ιουδαῖον ἐν τῇ αὐλῇ.

kaì taûtá moi ouk aréskei, hótan ídō Mardochaîon tòn Ioudaîon en tē̂i aulē̂i.

14
καὶ εἶπεν πρὸς αὐτὸν Ζωσαρα ἡ γυνὴ αὐτοῦ καὶ οἱ ϕίλοι Κοπήτω σοι ξύλον πηχῶν πεντήκοντα, ὄρθρου δὲ εἰπὸν τῷ βασιλεῖ καὶ κρεμασθήτω Μαρδοχαῖος ἐπὶ τοῦ ξύλου· σὺ δὲ εἴσελθε εἰς τὴν δοχὴν σὺν τῷ βασιλεῖ καὶ εὐϕραίνου. καὶ ἤρεσεν τὸ ῥῆμα τῷ Αμαν, καὶ ἡτοιμάσθη τὸ ξύλον.

kaì eîpen pròs autòn Zōsara hē gynḕ autoû kaì hoi phíloi Kopḗtō soi xýlon pēchō̂n pentḗkonta, órthrou dè eipòn tō̂i basileî kaì kremasthḗtō Mardochaîos epì toû xýlou: sỳ dè eíselthe eis tḕn dochḕn sỳn tō̂i basileî kaì euphraínou. kaì ḗresen tò rhē̂ma tō̂i Aman, kaì hētoimásthē tò xýlon.