Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante Exode 22

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
ἐὰν δὲ ἐν τῷ διορύγματι εὑρεθῇ ὁ κλέπτης καὶ πληγεὶς ἀποθάνῃ, οὐκ ἔστιν αὐτῷ ϕόνος·

eàn dè en tō̂i diorýgmati heurethē̂i ho kléptēs kaì plēgeìs apothánēi, ouk éstin autō̂i phónos:

2
ἐὰν δὲ ἀνατείλῃ ὁ ἥλιος ἐπ’ αὐτῷ, ἔνοχός ἐστιν, ἀνταποθανεῖται. ἐὰν δὲ μὴ ὑπάρχῃ αὐτῷ, πραθήτω ἀντὶ τοῦ κλέμματος.

eàn dè anateílēi ho hḗlios ep’ autō̂i, énochós estin, antapothaneîtai. eàn dè mḕ hypárchēi autō̂i, prathḗtō antì toû klémmatos.

3
ἐὰν δὲ καταλημϕθῇ, καὶ εὑρεθῇ ἐν τῇ χειρὶ αὐτοῦ τὸ κλέμμα ἀπό τε ὄνου ἕως προβάτου ζῶντα, διπλᾶ αὐτὰ ἀποτείσει.

eàn dè katalēmphthē̂i, kaì heurethē̂i en tē̂i cheirì autoû tò klémma apó te ónou héōs probátou zō̂nta, diplâ autà apoteísei.

4
ἐὰν δὲ καταβοσκήσῃ τις ἀγρὸν ἢ ἀμπελῶνα καὶ ἀϕῇ τὸ κτῆνος αὐτοῦ καταβοσκῆσαι ἀγρὸν ἕτερον, ἀποτείσει ἐκ τοῦ ἀγροῦ αὐτοῦ κατὰ τὸ γένημα αὐτοῦ· ἐὰν δὲ πάντα τὸν ἀγρὸν καταβοσκήσῃ, τὰ βέλτιστα τοῦ ἀγροῦ αὐτοῦ καὶ τὰ βέλτιστα τοῦ ἀμπελῶνος αὐτοῦ ἀποτείσει.

eàn dè kataboskḗsēi tis agròn ḕ ampelō̂na kaì aphē̂i tò ktē̂nos autoû kataboskē̂sai agròn héteron, apoteísei ek toû agroû autoû katà tò génēma autoû: eàn dè pánta tòn agròn kataboskḗsēi, tà béltista toû agroû autoû kaì tà béltista toû ampelō̂nos autoû apoteísei.

5
ἐὰν δὲ ἐξελθὸν πῦρ εὕρῃ ἀκάνθας καὶ προσεμπρήσῃ ἅλωνα ἢ στάχυς ἢ πεδίον, ἀποτείσει ὁ τὸ πῦρ ἐκκαύσας.

eàn dè exelthòn pŷr heúrēi akánthas kaì prosemprḗsēi hálōna ḕ stáchys ḕ pedíon, apoteísei ho tò pŷr ekkaúsas.

6
ἐὰν δέ τις δῷ τῷ πλησίον ἀργύριον ἢ σκεύη ϕυλάξαι, καὶ κλαπῇ ἐκ τῆς οἰκίας τοῦ ἀνθρώπου, ἐὰν εὑρεθῇ ὁ κλέψας, ἀποτείσει διπλοῦν·

eàn dé tis dō̂i tō̂i plēsíon argýrion ḕ skeúē phyláxai, kaì klapē̂i ek tē̂s oikías toû anthrṓpou, eàn heurethē̂i ho klépsas, apoteísei diploûn:

7
ἐὰν δὲ μὴ εὑρεθῇ ὁ κλέψας, προσελεύσεται ὁ κύριος τῆς οἰκίας ἐνώπιον τοῦ θεοῦ καὶ ὀμεῖται ἦ μὴν μὴ αὐτὸς πεπονηρεῦσθαι ἐϕ’ ὅλης τῆς παρακαταθήκης τοῦ πλησίον.

eàn dè mḕ heurethē̂i ho klépsas, proseleúsetai ho kýrios tē̂s oikías enṓpion toû theoû kaì omeîtai ē̂ mḕn mḕ autòs peponēreûsthai eph’ hólēs tē̂s parakatathḗkēs toû plēsíon.

8
κατὰ πᾶν ῥητὸν ἀδίκημα περί τε μόσχου καὶ ὑποζυγίου καὶ προβάτου καὶ ἱματίου καὶ πάσης ἀπωλείας τῆς ἐγκαλουμένης, ὅ τι οὖν ἂν ᾖ, ἐνώπιον τοῦ θεοῦ ἐλεύσεται ἡ κρίσις ἀμϕοτέρων, καὶ ὁ ἁλοὺς διὰ τοῦ θεοῦ ἀποτείσει διπλοῦν τῷ πλησίον.

katà pân rhētòn adíkēma perí te móschou kaì hypozygíou kaì probátou kaì himatíou kaì pásēs apōleías tē̂s enkalouménēs, hó ti oûn àn ē̂i, enṓpion toû theoû eleúsetai hē krísis amphotérōn, kaì ho haloùs dià toû theoû apoteísei diploûn tō̂i plēsíon.

9
ἐὰν δέ τις δῷ τῷ πλησίον ὑποζύγιον ἢ μόσχον ἢ πρόβατον ἢ πᾶν κτῆνος ϕυλάξαι, καὶ συντριβῇ ἢ τελευτήσῃ ἢ αἰχμάλωτον γένηται, καὶ μηδεὶς γνῷ,

eàn dé tis dō̂i tō̂i plēsíon hypozýgion ḕ móschon ḕ próbaton ḕ pân ktē̂nos phyláxai, kaì syntribē̂i ḕ teleutḗsēi ḕ aichmálōton génētai, kaì mēdeìs gnō̂i,

10
ὅρκος ἔσται τοῦ θεοῦ ἀνὰ μέσον ἀμϕοτέρων ἦ μὴν μὴ αὐτὸν πεπονηρεῦσθαι καθ’ ὅλης τῆς παρακαταθήκης τοῦ πλησίον· καὶ οὕτως προσδέξεται ὁ κύριος αὐτοῦ, καὶ οὐκ ἀποτείσει.

hórkos éstai toû theoû anà méson amphotérōn ē̂ mḕn mḕ autòn peponēreûsthai kath’ hólēs tē̂s parakatathḗkēs toû plēsíon: kaì hoútōs prosdéxetai ho kýrios autoû, kaì ouk apoteísei.

11
ἐὰν δὲ κλαπῇ παρ’ αὐτοῦ, ἀποτείσει τῷ κυρίῳ.

eàn dè klapē̂i par’ autoû, apoteísei tō̂i kyríōi.

12
ἐὰν δὲ θηριάλωτον γένηται, ἄξει αὐτὸν ἐπὶ τὴν θήραν καὶ οὐκ ἀποτείσει.

eàn dè thēriálōton génētai, áxei autòn epì tḕn thḗran kaì ouk apoteísei.

13
ἐὰν δὲ αἰτήσῃ τις παρὰ τοῦ πλησίον, καὶ συντριβῇ ἢ ἀποθάνῃ ἢ αἰχμάλωτον γένηται, ὁ δὲ κύριος μὴ ᾖ μετ’ αὐτοῦ, ἀποτείσει·

eàn dè aitḗsēi tis parà toû plēsíon, kaì syntribē̂i ḕ apothánēi ḕ aichmálōton génētai, ho dè kýrios mḕ ē̂i met’ autoû, apoteísei:

14
ἐὰν δὲ ὁ κύριος ᾖ μετ’ αὐτοῦ, οὐκ ἀποτείσει· ἐὰν δὲ μισθωτὸς ᾖ, ἔσται αὐτῷ ἀντὶ τοῦ μισθοῦ αὐτοῦ.

eàn dè ho kýrios ē̂i met’ autoû, ouk apoteísei: eàn dè misthōtòs ē̂i, éstai autō̂i antì toû misthoû autoû.

15
’Εὰν δὲ ἀπατήσῃ τις παρθένον ἀμνήστευτον καὶ κοιμηθῇ μετ’ αὐτῆς, ϕερνῇ ϕερνιεῖ αὐτὴν αὐτῷ γυναῖκα.

’Eàn dè apatḗsēi tis parthénon amnḗsteuton kaì koimēthē̂i met’ autē̂s, phernē̂i phernieî autḕn autō̂i gynaîka.

16
ἐὰν δὲ ἀνανεύων ἀνανεύσῃ καὶ μὴ βούληται ὁ πατὴρ αὐτῆς δοῦναι αὐτὴν αὐτῷ γυναῖκα, ἀργύριον ἀποτείσει τῷ πατρὶ καθ’ ὅσον ἐστὶν ἡ ϕερνὴ τῶν παρθένων.

eàn dè ananeúōn ananeúsēi kaì mḕ boúlētai ho patḕr autē̂s doûnai autḕn autō̂i gynaîka, argýrion apoteísei tō̂i patrì kath’ hóson estìn hē phernḕ tō̂n parthénōn.

17
ϕαρμακοὺς οὐ περιποιήσετε.

pharmakoùs ou peripoiḗsete.

18
πᾶν κοιμώμενον μετὰ κτήνους, θανάτῳ ἀποκτενεῖτε αὐτούς.

pân koimṓmenon metà ktḗnous, thanátōi apokteneîte autoús.

19
ὁ θυσιάζων θεοῖς θανάτῳ ὀλεθρευθήσεται πλὴν κυρίῳ μόνῳ.

ho thysiázōn theoîs thanátōi olethreuthḗsetai plḕn kyríōi mónōi.

20
Καὶ προσήλυτον οὐ κακώσετε οὐδὲ μὴ θλίψητε αὐτόν· ἦτε γὰρ προσήλυτοι ἐν γῇ Αἰγύπτῳ.

Kaì prosḗlyton ou kakṓsete oudè mḕ thlípsēte autón: ē̂te gàr prosḗlytoi en gē̂i Aigýptōi.

21
πᾶσαν χήραν καὶ ὀρϕανὸν οὐ κακώσετε·

pâsan chḗran kaì orphanòn ou kakṓsete:

22
ἐὰν δὲ κακίᾳ κακώσητε αὐτοὺς καὶ κεκράξαντες καταβοήσωσι πρός με, ἀκοῇ εἰσακούσομαι τῆς ϕωνῆς αὐτῶν

eàn dè kakíāi kakṓsēte autoùs kaì kekráxantes kataboḗsōsi prós me, akoē̂i eisakoúsomai tē̂s phōnē̂s autō̂n

23
καὶ ὀργισθήσομαι θυμῷ καὶ ἀποκτενῶ ὑμᾶς μαχαίρᾳ, καὶ ἔσονται αἱ γυναῖκες ὑμῶν χῆραι καὶ τὰ παιδία ὑμῶν ὀρϕανά.

kaì orgisthḗsomai thymō̂i kaì apoktenō̂ hymâs machaírāi, kaì ésontai hai gynaîkes hymō̂n chē̂rai kaì tà paidía hymō̂n orphaná.

24
ἐὰν δὲ ἀργύριον ἐκδανείσῃς τῷ ἀδελϕῷ τῷ πενιχρῷ παρὰ σοί, οὐκ ἔσῃ αὐτὸν κατεπείγων, οὐκ ἐπιθήσεις αὐτῷ τόκον.

eàn dè argýrion ekdaneísēis tō̂i adelphō̂i tō̂i penichrō̂i parà soí, ouk ésēi autòn katepeígōn, ouk epithḗseis autō̂i tókon.

25
ἐὰν δὲ ἐνεχύρασμα ἐνεχυράσῃς τὸ ἱμάτιον τοῦ πλησίον, πρὸ δυσμῶν ἡλίου ἀποδώσεις αὐτῷ·

eàn dè enechýrasma enechyrásēis tò himátion toû plēsíon, prò dysmō̂n hēlíou apodṓseis autō̂i:

26
ἔστιν γὰρ τοῦτο περιβόλαιον αὐτοῦ, μόνον τοῦτο τὸ ἱμάτιον ἀσχημοσύνης αὐτοῦ· ἐν τίνι κοιμηθήσεται; ἐὰν οὖν καταβοήσῃ πρός με, εἰσακούσομαι αὐτοῦ· ἐλεήμων γάρ εἰμι.

éstin gàr toûto peribólaion autoû, mónon toûto tò himátion aschēmosýnēs autoû: en tíni koimēthḗsetai? eàn oûn kataboḗsēi prós me, eisakoúsomai autoû: eleḗmōn gár eimi.

27
θεοὺς οὐ κακολογήσεις καὶ ἄρχοντας τοῦ λαοῦ σου οὐ κακῶς ἐρεῖς.

theoùs ou kakologḗseis kaì árchontas toû laoû sou ou kakō̂s ereîs.

28
ἀπαρχὰς ἅλωνος καὶ ληνοῦ σου οὐ καθυστερήσεις· τὰ πρωτότοκα τῶν υἱῶν σου δώσεις ἐμοί.

aparchàs hálōnos kaì lēnoû sou ou kathysterḗseis: tà prōtótoka tō̂n hyiō̂n sou dṓseis emoí.

29
οὕτως ποιήσεις τὸν μόσχον σου καὶ τὸ πρόβατόν σου καὶ τὸ ὑποζύγιόν σου· ἑπτὰ ἡμέρας ἔσται ὑπὸ τὴν μητέρα, τῇ δὲ ὀγδόῃ ἡμέρᾳ ἀποδώσεις μοι αὐτό.

hoútōs poiḗseis tòn móschon sou kaì tò próbatón sou kaì tò hypozýgión sou: heptà hēméras éstai hypò tḕn mētéra, tē̂i dè ogdóēi hēmérāi apodṓseis moi autó.

30
καὶ ἄνδρες ἅγιοι ἔσεσθέ μοι. καὶ κρέας θηριάλωτον οὐκ ἔδεσθε, τῷ κυνὶ ἀπορρίψατε αὐτό.

kaì ándres hágioi ésesthé moi. kaì kréas thēriálōton ouk édesthe, tō̂i kynì aporrípsate autó.