Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante Ézéchiel 12

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
Καὶ ἐγένετο λόγος κυρίου πρός με λέγων

Kaì egéneto lógos kyríou prós me légōn

2
Υἱὲ ἀνθρώπου, ἐν μέσῳ τῶν ἀδικιῶν αὐτῶν σὺ κατοικεῖς, οἳ ἔχουσιν ὀϕθαλμοὺς τοῦ βλέπειν καὶ οὐ βλέπουσιν καὶ ὦτα ἔχουσιν τοῦ ἀκούειν καὶ οὐκ ἀκούουσιν, διότι οἶκος παραπικραίνων ἐστίν.

Hyiè anthrṓpou, en mésōi tō̂n adikiō̂n autō̂n sỳ katoikeîs, hoì échousin ophthalmoùs toû blépein kaì ou blépousin kaì ō̂ta échousin toû akoúein kaì ouk akoúousin, dióti oîkos parapikraínōn estín.

3
καὶ σύ, υἱὲ ἀνθρώπου, ποίησον σεαυτῷ σκεύη αἰχμαλωσίας ἡμέρας ἐνώπιον αὐτῶν καὶ αἰχμαλωτευθήσῃ ἐκ τοῦ τόπου σου εἰς ἕτερον τόπον ἐνώπιον αὐτῶν, ὅπως ἴδωσιν, διότι οἶκος παραπικραίνων ἐστίν.

kaì sý, hyiè anthrṓpou, poíēson seautō̂i skeúē aichmalōsías hēméras enṓpion autō̂n kaì aichmalōteuthḗsēi ek toû tópou sou eis héteron tópon enṓpion autō̂n, hópōs ídōsin, dióti oîkos parapikraínōn estín.

4
καὶ ἐξοίσεις τὰ σκεύη σου ὡς σκεύη αἰχμαλωσίας ἡμέρας κατ’ ὀϕθαλμοὺς αὐτῶν, καὶ σὺ ἐξελεύσῃ ἑσπέρας ὡς ἐκπορεύεται αἰχμάλωτος·

kaì exoíseis tà skeúē sou hōs skeúē aichmalōsías hēméras kat’ ophthalmoùs autō̂n, kaì sỳ exeleúsēi hespéras hōs ekporeúetai aichmálōtos:

5
ἐνώπιον αὐτῶν διόρυξον σεαυτῷ εἰς τὸν τοῖχον καὶ διεξελεύσῃ δι’ αὐτοῦ·

enṓpion autō̂n dióryxon seautō̂i eis tòn toîchon kaì diexeleúsēi di’ autoû:

6
ἐνώπιον αὐτῶν ἐπ’ ὤμων ἀναλημϕθήσῃ καὶ κεκρυμμένος ἐξελεύσῃ, τὸ πρόσωπόν σου συγκαλύψεις καὶ οὐ μὴ ἴδῃς τὴν γῆν· διότι τέρας δέδωκά σε τῷ οἴκῳ Ισραηλ.

enṓpion autō̂n ep’ ṓmōn analēmphthḗsēi kaì kekrymménos exeleúsēi, tò prósōpón sou synkalýpseis kaì ou mḕ ídēis tḕn gē̂n: dióti téras dédōká se tō̂i oíkōi Israēl.

7
καὶ ἐποίησα οὕτως κατὰ πάντα, ὅσα ἐνετείλατό μοι, καὶ σκεύη ἐξήνεγκα ὡς σκεύη αἰχμαλωσίας ἡμέρας καὶ ἑσπέρας διώρυξα ἐμαυτῷ τὸν τοῖχον καὶ κεκρυμμένος ἐξῆλθον, ἐπ’ ὤμων ἀνελήμϕθην ἐνώπιον αὐτῶν.

kaì epoíēsa hoútōs katà pánta, hósa eneteílató moi, kaì skeúē exḗnenka hōs skeúē aichmalōsías hēméras kaì hespéras diṓryxa emautō̂i tòn toîchon kaì kekrymménos exē̂lthon, ep’ ṓmōn anelḗmphthēn enṓpion autō̂n.

8
καὶ ἐγένετο λόγος κυρίου πρός με τὸ πρωὶ λέγων

kaì egéneto lógos kyríou prós me tò prōì légōn

9
Υἱὲ ἀνθρώπου, οὐκ εἶπαν πρὸς σὲ ὁ οἶκος τοῦ Ισραηλ οἶκος ὁ παραπικραίνων Τί σὺ ποιεῖς;

Hyiè anthrṓpou, ouk eîpan pròs sè ho oîkos toû Israēl oîkos ho parapikraínōn Tí sỳ poieîs?

10
εἰπὸν πρὸς αὐτούς Τάδε λέγει κύριος κύριος ‘Ο ἄρχων καὶ ὁ ἀϕηγούμενος ἐν Ιερουσαλημ καὶ παντὶ οἴκῳ Ισραηλ, οἵ εἰσιν ἐν μέσῳ αὐτῶν,

eipòn pròs autoús Táde légei kýrios kýrios ‘O árchōn kaì ho aphēgoúmenos en Ierousalēm kaì pantì oíkōi Israēl, hoí eisin en mésōi autō̂n,

11
εἰπὸν ὅτι ἐγὼ τέρατα ποιῶ ἐν μέσῳ αὐτῆς· ὃν τρόπον πεποίηκα, οὕτως ἔσται αὐτοῖς· ἐν μετοικεσίᾳ καὶ ἐν αἰχμαλωσίᾳ πορεύσονται,

eipòn hóti egṑ térata poiō̂ en mésōi autē̂s: hòn trópon pepoíēka, hoútōs éstai autoîs: en metoikesíāi kaì en aichmalōsíāi poreúsontai,

12
καὶ ὁ ἄρχων ἐν μέσῳ αὐτῶν ἐπ’ ὤμων ἀρθήσεται καὶ κεκρυμμένος ἐξελεύσεται διὰ τοῦ τοίχου, καὶ διορύξει τοῦ ἐξελθεῖν αὐτὸν δι’ αὐτοῦ· τὸ πρόσωπον αὐτοῦ συγκαλύψει, ὅπως μὴ ὁραθῇ ὀϕθαλμῷ, καὶ αὐτὸς τὴν γῆν οὐκ ὄψεται.

kaì ho árchōn en mésōi autō̂n ep’ ṓmōn arthḗsetai kaì kekrymménos exeleúsetai dià toû toíchou, kaì diorýxei toû exeltheîn autòn di’ autoû: tò prósōpon autoû synkalýpsei, hópōs mḕ horathē̂i ophthalmō̂i, kaì autòs tḕn gē̂n ouk ópsetai.

13
καὶ ἐκπετάσω τὸ δίκτυόν μου ἐπ’ αὐτόν, καὶ συλλημϕθήσεται ἐν τῇ περιοχῇ μου, καὶ ἄξω αὐτὸν εἰς Βαβυλῶνα εἰς γῆν Χαλδαίων, καὶ αὐτὴν οὐκ ὄψεται καὶ ἐκεῖ τελευτήσει.

kaì ekpetásō tò díktyón mou ep’ autón, kaì syllēmphthḗsetai en tē̂i periochē̂i mou, kaì áxō autòn eis Babylō̂na eis gē̂n Chaldaíōn, kaì autḕn ouk ópsetai kaì ekeî teleutḗsei.

14
καὶ πάντας τοὺς κύκλῳ αὐτοῦ τοὺς βοηθοὺς αὐτοῦ καὶ πάντας τοὺς ἀντιλαμβανομένους αὐτοῦ διασπερῶ εἰς πάντα ἄνεμον καὶ ῥομϕαίαν ἐκκενώσω ὀπίσω αὐτῶν·

kaì pántas toùs kýklōi autoû toùs boēthoùs autoû kaì pántas toùs antilambanoménous autoû diasperō̂ eis pánta ánemon kaì rhomphaían ekkenṓsō opísō autō̂n:

15
καὶ γνώσονται διότι ἐγὼ κύριος ἐν τῷ διασκορπίσαι με αὐτοὺς ἐν τοῖς ἔθνεσιν, καὶ διασπερῶ αὐτοὺς ἐν ταῖς χώραις.

kaì gnṓsontai dióti egṑ kýrios en tō̂i diaskorpísai me autoùs en toîs éthnesin, kaì diasperō̂ autoùs en taîs chṓrais.

16
καὶ ὑπολείψομαι ἐξ αὐτῶν ἄνδρας ἀριθμῷ ἐκ ῥομϕαίας καὶ ἐκ λιμοῦ καὶ ἐκ θανάτου, ὅπως ἐκδιηγῶνται πάσας τὰς ἀνομίας αὐτῶν ἐν τοῖς ἔθνεσιν, οὗ εἰσήλθοσαν ἐκεῖ· καὶ γνώσονται ὅτι ἐγὼ κύριος.

kaì hypoleípsomai ex autō̂n ándras arithmō̂i ek rhomphaías kaì ek limoû kaì ek thanátou, hópōs ekdiēgō̂ntai pásas tàs anomías autō̂n en toîs éthnesin, hoû eisḗlthosan ekeî: kaì gnṓsontai hóti egṑ kýrios.

17
καὶ ἐγένετο λόγος κυρίου πρός με λέγων

kaì egéneto lógos kyríou prós me légōn

18
Υἱὲ ἀνθρώπου, τὸν ἄρτον σου μετ’ ὀδύνης ϕάγεσαι καὶ τὸ ὕδωρ σου μετὰ βασάνου καὶ θλίψεως πίεσαι

Hyiè anthrṓpou, tòn árton sou met’ odýnēs phágesai kaì tò hýdōr sou metà basánou kaì thlípseōs píesai

19
καὶ ἐρεῖς πρὸς τὸν λαὸν τῆς γῆς Τάδε λέγει κύριος τοῖς κατοικοῦσιν Ιερουσαλημ ἐπὶ τῆς γῆς τοῦ Ισραηλ Τοὺς ἄρτους αὐτῶν μετ’ ἐνδείας ϕάγονται καὶ τὸ ὕδωρ αὐτῶν μετὰ ἀϕανισμοῦ πίονται, ὅπως ἀϕανισθῇ ἡ γῆ σὺν πληρώματι αὐτῆς, ἐν ἀσεβείᾳ γὰρ πάντες οἱ κατοικοῦντες ἐν αὐτῇ·

kaì ereîs pròs tòn laòn tē̂s gē̂s Táde légei kýrios toîs katoikoûsin Ierousalēm epì tē̂s gē̂s toû Israēl Toùs ártous autō̂n met’ endeías phágontai kaì tò hýdōr autō̂n metà aphanismoû píontai, hópōs aphanisthē̂i hē gē̂ sỳn plērṓmati autē̂s, en asebeíāi gàr pántes hoi katoikoûntes en autē̂i:

20
καὶ αἱ πόλεις αὐτῶν αἱ κατοικούμεναι ἐξερημωθήσονται, καὶ ἡ γῆ εἰς ἀϕανισμὸν ἔσται· καὶ ἐπιγνώσεσθε διότι ἐγὼ κύριος.

kaì hai póleis autō̂n hai katoikoúmenai exerēmōthḗsontai, kaì hē gē̂ eis aphanismòn éstai: kaì epignṓsesthe dióti egṑ kýrios.

21
Καὶ ἐγένετο λόγος κυρίου πρός με λέγων

Kaì egéneto lógos kyríou prós me légōn

22
Υἱὲ ἀνθρώπου, τίς ὑμῖν ἡ παραβολὴ αὕτη ἐπὶ τῆς γῆς τοῦ Ισραηλ λέγοντες Μακρὰν αἱ ἡμέραι ἀπόλωλεν ὅρασις;

Hyiè anthrṓpou, tís hymîn hē parabolḕ haútē epì tē̂s gē̂s toû Israēl légontes Makràn hai hēmérai apólōlen hórasis?

23
διὰ τοῦτο εἰπὸν πρὸς αὐτούς Τάδε λέγει κύριος ’Αποστρέψω τὴν παραβολὴν ταύτην, καὶ οὐκέτι μὴ εἴπωσιν τὴν παραβολὴν ταύτην οἶκος τοῦ Ισραηλ, ὅτι λαλήσεις πρὸς αὐτούς ’Ηγγίκασιν αἱ ἡμέραι καὶ λόγος πάσης ὁράσεως·

dià toûto eipòn pròs autoús Táde légei kýrios ’Apostrépsō tḕn parabolḕn taútēn, kaì oukéti mḕ eípōsin tḕn parabolḕn taútēn oîkos toû Israēl, hóti lalḗseis pròs autoús ’Ēngíkasin hai hēmérai kaì lógos pásēs horáseōs:

24
ὅτι οὐκ ἔσται ἔτι πᾶσα ὅρασις ψευδὴς καὶ μαντευόμενος τὰ πρὸς χάριν ἐν μέσῳ τῶν υἱῶν Ισραηλ,

hóti ouk éstai éti pâsa hórasis pseudḕs kaì manteuómenos tà pròs chárin en mésōi tō̂n hyiō̂n Israēl,

25
διότι ἐγὼ κύριος λαλήσω τοὺς λόγους μου, λαλήσω καὶ ποιήσω καὶ οὐ μὴ μηκύνω ἔτι, ὅτι ἐν ταῖς ἡμέραις ὑμῶν, οἶκος ὁ παραπικραίνων, λαλήσω λόγον καὶ ποιήσω, λέγει κύριος.

dióti egṑ kýrios lalḗsō toùs lógous mou, lalḗsō kaì poiḗsō kaì ou mḕ mēkýnō éti, hóti en taîs hēmérais hymō̂n, oîkos ho parapikraínōn, lalḗsō lógon kaì poiḗsō, légei kýrios.

26
καὶ ἐγένετο λόγος κυρίου πρός με λέγων

kaì egéneto lógos kyríou prós me légōn

27
Υἱὲ ἀνθρώπου, ἰδοὺ οἶκος Ισραηλ ὁ παραπικραίνων λέγοντες λέγουσιν ‘Η ὅρασις, ἣν οὗτος ὁρᾷ, εἰς ἡμέρας πολλάς, καὶ εἰς καιροὺς μακροὺς οὗτος προϕητεύει.

Hyiè anthrṓpou, idoù oîkos Israēl ho parapikraínōn légontes légousin ‘Ē hórasis, hḕn hoûtos horā̂i, eis hēméras pollás, kaì eis kairoùs makroùs hoûtos prophēteúei.

28
διὰ τοῦτο εἰπὸν πρὸς αὐτούς Τάδε λέγει κύριος Οὐ μὴ μηκύνωσιν οὐκέτι πάντες οἱ λόγοι μου, οὓς ἂν λαλήσω· λαλήσω καὶ ποιήσω, λέγει κύριος.

dià toûto eipòn pròs autoús Táde légei kýrios Ou mḕ mēkýnōsin oukéti pántes hoi lógoi mou, hoùs àn lalḗsō: lalḗsō kaì poiḗsō, légei kýrios.