Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante Ézéchiel 17

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
Καὶ ἐγένετο λόγος κυρίου πρός με λέγων

Kaì egéneto lógos kyríou prós me légōn

2
Υἱὲ ἀνθρώπου, διήγησαι διήγημα καὶ εἰπὸν παραβολὴν πρὸς τὸν οἶκον τοῦ Ισραηλ

Hyiè anthrṓpou, diḗgēsai diḗgēma kaì eipòn parabolḕn pròs tòn oîkon toû Israēl

3
καὶ ἐρεῖς Τάδε λέγει κύριος ‘Ο ἀετὸς ὁ μέγας ὁ μεγαλοπτέρυγος ὁ μακρὸς τῇ ἐκτάσει πλήρης ὀνύχων, ὃς ἔχει τὸ ἥγημα εἰσελθεῖν εἰς τὸν Λίβανον καὶ ἔλαβε τὰ ἐπίλεκτα τῆς κέδρου,

kaì ereîs Táde légei kýrios ‘O aetòs ho mégas ho megaloptérygos ho makròs tē̂i ektásei plḗrēs onýchōn, hòs échei tò hḗgēma eiseltheîn eis tòn Líbanon kaì élabe tà epílekta tē̂s kédrou,

4
τὰ ἄκρα τῆς ἁπαλότητος ἀπέκνισεν καὶ ἤνεγκεν αὐτὰ εἰς γῆν Χανααν, εἰς πόλιν τετειχισμένην ἔθετο αὐτά.

tà ákra tē̂s hapalótētos apéknisen kaì ḗnenken autà eis gē̂n Chanaan, eis pólin teteichisménēn étheto autá.

5
καὶ ἔλαβεν ἀπὸ τοῦ σπέρματος τῆς γῆς καὶ ἔδωκεν αὐτὸ εἰς τὸ πεδίον ϕυτὸν ἐϕ’ ὕδατι πολλῷ, ἐπιβλεπόμενον ἔταξεν αὐτό.

kaì élaben apò toû spérmatos tē̂s gē̂s kaì édōken autò eis tò pedíon phytòn eph’ hýdati pollō̂i, epiblepómenon étaxen autó.

6
καὶ ἀνέτειλεν καὶ ἐγένετο εἰς ἄμπελον ἀσθενοῦσαν καὶ μικρὰν τῷ μεγέθει τοῦ ἐπιϕαίνεσθαι αὐτήν· τὰ κλήματα αὐτῆς ἐπ’ αὐτὴν καὶ αἱ ῥίζαι αὐτῆς ὑποκάτω αὐτῆς ἦσαν. καὶ ἐγένετο εἰς ἄμπελον καὶ ἐποίησεν ἀπώρυγας καὶ ἐξέτεινεν τὴν ἀναδενδράδα αὐτῆς.

kaì anéteilen kaì egéneto eis ámpelon asthenoûsan kaì mikràn tō̂i megéthei toû epiphaínesthai autḗn: tà klḗmata autē̂s ep’ autḕn kaì hai rhízai autē̂s hypokátō autē̂s ē̂san. kaì egéneto eis ámpelon kaì epoíēsen apṓrygas kaì exéteinen tḕn anadendráda autē̂s.

7
καὶ ἐγένετο ἀετὸς ἕτερος μέγας μεγαλοπτέρυγος πολὺς ὄνυξιν, καὶ ἰδοὺ ἡ ἄμπελος αὕτη περιπεπλεγμένη πρὸς αὐτόν, καὶ αἱ ῥίζαι αὐτῆς πρὸς αὐτόν, καὶ τὰ κλήματα αὐτῆς ἐξαπέστειλεν αὐτῷ τοῦ ποτίσαι αὐτὴν σὺν τῷ βώλῳ τῆς ϕυτείας αὐτῆς.

kaì egéneto aetòs héteros mégas megaloptérygos polỳs ónyxin, kaì idoù hē ámpelos haútē peripeplegménē pròs autón, kaì hai rhízai autē̂s pròs autón, kaì tà klḗmata autē̂s exapésteilen autō̂i toû potísai autḕn sỳn tō̂i bṓlōi tē̂s phyteías autē̂s.

8
εἰς πεδίον καλὸν ἐϕ’ ὕδατι πολλῷ αὕτη πιαίνεται τοῦ ποιεῖν βλαστοὺς καὶ ϕέρειν καρπὸν τοῦ εἶναι εἰς ἄμπελον μεγάλην.

eis pedíon kalòn eph’ hýdati pollō̂i haútē piaínetai toû poieîn blastoùs kaì phérein karpòn toû eînai eis ámpelon megálēn.

9
διὰ τοῦτο εἰπόν Τάδε λέγει κύριος Εἰ κατευθυνεῖ; οὐχὶ αἱ ῥίζαι τῆς ἁπαλότητος αὐτῆς καὶ ὁ καρπὸς σαπήσεται, καὶ ξηρανθήσεται πάντα τὰ προανατέλλοντα αὐτῆς; καὶ οὐκ ἐν βραχίονι μεγάλῳ οὐδ’ ἐν λαῷ πολλῷ τοῦ ἐκσπάσαι αὐτὴν ἐκ ῥιζῶν αὐτῆς.

dià toûto eipón Táde légei kýrios Ei kateuthyneî? ouchì hai rhízai tē̂s hapalótētos autē̂s kaì ho karpòs sapḗsetai, kaì xēranthḗsetai pánta tà proanatéllonta autē̂s? kaì ouk en brachíoni megálōi oud’ en laō̂i pollō̂i toû ekspásai autḕn ek rhizō̂n autē̂s.

10
καὶ ἰδοὺ πιαίνεται· μὴ κατευθυνεῖ; οὐχ ἅμα τῷ ἅψασθαι αὐτῆς ἄνεμον τὸν καύσωνα ξηρανθήσεται ξηρασίᾳ; σὺν τῷ βώλῳ ἀνατολῆς αὐτῆς ξηρανθήσεται.

kaì idoù piaínetai: mḕ kateuthyneî? ouch háma tō̂i hápsasthai autē̂s ánemon tòn kaúsōna xēranthḗsetai xērasíāi? sỳn tō̂i bṓlōi anatolē̂s autē̂s xēranthḗsetai.

11
Καὶ ἐγένετο λόγος κυρίου πρός με λέγων

Kaì egéneto lógos kyríou prós me légōn

12
Υἱὲ ἀνθρώπου, εἰπὸν δὴ πρὸς τὸν οἶκον τὸν παραπικραίνοντα Οὐκ ἐπίστασθε τί ἦν ταῦτα; εἰπόν ῞Οταν ἔλθῃ βασιλεὺς Βαβυλῶνος ἐπὶ Ιερουσαλημ, καὶ λήμψεται τὸν βασιλέα αὐτῆς καὶ τοὺς ἄρχοντας αὐτῆς καὶ ἄξει αὐτοὺς πρὸς ἑαυτὸν εἰς Βαβυλῶνα.

Hyiè anthrṓpou, eipòn dḕ pròs tòn oîkon tòn parapikraínonta Ouk epístasthe tí ē̂n taûta? eipón ῞Otan élthēi basileùs Babylō̂nos epì Ierousalēm, kaì lḗmpsetai tòn basiléa autē̂s kaì toùs árchontas autē̂s kaì áxei autoùs pròs heautòn eis Babylō̂na.

13
καὶ λήμψεται ἐκ τοῦ σπέρματος τῆς βασιλείας καὶ διαθήσεται πρὸς αὐτὸν διαθήκην καὶ εἰσάξει αὐτὸν ἐν ἀρᾷ· καὶ τοὺς ἡγουμένους τῆς γῆς λήμψεται

kaì lḗmpsetai ek toû spérmatos tē̂s basileías kaì diathḗsetai pròs autòn diathḗkēn kaì eisáxei autòn en arā̂i: kaì toùs hēgouménous tē̂s gē̂s lḗmpsetai

14
τοῦ γενέσθαι εἰς βασιλείαν ἀσθενῆ τὸ καθόλου μὴ ἐπαίρεσθαι τοῦ ϕυλάσσειν τὴν διαθήκην αὐτοῦ καὶ ἱστάνειν αὐτήν.

toû genésthai eis basileían asthenē̂ tò kathólou mḕ epaíresthai toû phylássein tḕn diathḗkēn autoû kaì histánein autḗn.

15
καὶ ἀποστήσεται ἀπ’ αὐτοῦ τοῦ ἐξαποστέλλειν ἀγγέλους ἑαυτοῦ εἰς Αἴγυπτον τοῦ δοῦναι αὐτῷ ἵππους καὶ λαὸν πολύν. εἰ κατευθυνεῖ; εἰ διασωθήσεται ὁ ποιῶν ἐναντία; καὶ παραβαίνων διαθήκην εἰ σωθήσεται;

kaì apostḗsetai ap’ autoû toû exapostéllein angélous heautoû eis Aígypton toû doûnai autō̂i híppous kaì laòn polýn. ei kateuthyneî? ei diasōthḗsetai ho poiō̂n enantía? kaì parabaínōn diathḗkēn ei sōthḗsetai?

16
ζῶ ἐγώ, λέγει κύριος, ἐὰν μὴ ἐν ᾧ τόπῳ ὁ βασιλεὺς ὁ βασιλεύσας αὐτόν, ὃς ἠτίμωσεν τὴν ἀράν μου καὶ ὃς παρέβη τὴν διαθήκην μου, μετ’ αὐτοῦ ἐν μέσῳ Βαβυλῶνος τελευτήσει.

zō̂ egṓ, légei kýrios, eàn mḕ en hō̂i tópōi ho basileùs ho basileúsas autón, hòs ētímōsen tḕn arán mou kaì hòs parébē tḕn diathḗkēn mou, met’ autoû en mésōi Babylō̂nos teleutḗsei.

17
καὶ οὐκ ἐν δυνάμει μεγάλῃ οὐδ’ ἐν ὄχλῳ πολλῷ ποιήσει πρὸς αὐτὸν Φαραω πόλεμον, ἐν χαρακοβολίᾳ καὶ ἐν οἰκοδομῇ βελοστάσεων τοῦ ἐξᾶραι ψυχάς.

kaì ouk en dynámei megálēi oud’ en óchlōi pollō̂i poiḗsei pròs autòn Pharaō pólemon, en charakobolíāi kaì en oikodomē̂i belostáseōn toû exârai psychás.

18
καὶ ἠτίμωσεν ὁρκωμοσίαν τοῦ παραβῆναι διαθήκην, καὶ ἰδοὺ δέδωκεν τὴν χεῖρα αὐτοῦ καὶ πάντα ταῦτα ἐποίησεν αὐτῷ· μὴ σωθήσεται;

kaì ētímōsen horkōmosían toû parabē̂nai diathḗkēn, kaì idoù dédōken tḕn cheîra autoû kaì pánta taûta epoíēsen autō̂i: mḕ sōthḗsetai?

19
διὰ τοῦτο εἰπόν Τάδε λέγει κύριος Ζῶ ἐγὼ ἐὰν μὴ τὴν διαθήκην μου, ἣν παρέβη, καὶ τὴν ὁρκωμοσίαν μου, ἣν ἠτίμωσεν, καὶ δώσω αὐτὰ εἰς κεϕαλὴν αὐτοῦ.

dià toûto eipón Táde légei kýrios Zō̂ egṑ eàn mḕ tḕn diathḗkēn mou, hḕn parébē, kaì tḕn horkōmosían mou, hḕn ētímōsen, kaì dṓsō autà eis kephalḕn autoû.

20
καὶ ἐκπετάσω ἐπ’ αὐτὸν τὸ δίκτυόν μου, καὶ ἁλώσεται ἐν τῇ περιοχῇ αὐτοῦ.

kaì ekpetásō ep’ autòn tò díktyón mou, kaì halṓsetai en tē̂i periochē̂i autoû.

21
ἐν πάσῃ παρατάξει αὐτοῦ ἐν ῥομϕαίᾳ πεσοῦνται, καὶ τοὺς καταλοίπους εἰς πάντα ἄνεμον διασπερῶ· καὶ ἐπιγνώσεσθε διότι ἐγὼ κύριος λελάληκα.

en pásēi paratáxei autoû en rhomphaíāi pesoûntai, kaì toùs kataloípous eis pánta ánemon diasperō̂: kaì epignṓsesthe dióti egṑ kýrios lelálēka.

22
διότι τάδε λέγει κύριος Καὶ λήμψομαι ἐγὼ ἐκ τῶν ἐπιλέκτων τῆς κέδρου, ἐκ κορυϕῆς καρδίας αὐτῶν ἀποκνιῶ καὶ καταϕυτεύσω ἐγὼ ἐπ’ ὄρος ὑψηλόν· καὶ κρεμάσω αὐτὸν

dióti táde légei kýrios Kaì lḗmpsomai egṑ ek tō̂n epiléktōn tē̂s kédrou, ek koryphē̂s kardías autō̂n apokniō̂ kaì kataphyteúsō egṑ ep’ óros hypsēlón: kaì kremásō autòn

23
ἐν ὄρει μετεώρῳ τοῦ Ισραηλ καὶ καταϕυτεύσω, καὶ ἐξοίσει βλαστὸν καὶ ποιήσει καρπὸν καὶ ἔσται εἰς κέδρον μεγάλην, καὶ ἀναπαύσεται ὑποκάτω αὐτοῦ πᾶν θηρίον, καὶ πᾶν πετεινὸν ὑπὸ τὴν σκιὰν αὐτοῦ ἀναπαύσεται, τὰ κλήματα αὐτοῦ ἀποκατασταθήσεται.

en órei meteṓrōi toû Israēl kaì kataphyteúsō, kaì exoísei blastòn kaì poiḗsei karpòn kaì éstai eis kédron megálēn, kaì anapaúsetai hypokátō autoû pân thēríon, kaì pân peteinòn hypò tḕn skiàn autoû anapaúsetai, tà klḗmata autoû apokatastathḗsetai.

24
καὶ γνώσονται πάντα τὰ ξύλα τοῦ πεδίου διότι ἐγὼ κύριος ὁ ταπεινῶν ξύλον ὑψηλὸν καὶ ὑψῶν ξύλον ταπεινὸν καὶ ξηραίνων ξύλον χλωρὸν καὶ ἀναθάλλων ξύλον ξηρόν· ἐγὼ κύριος λελάληκα καὶ ποιήσω.

kaì gnṓsontai pánta tà xýla toû pedíou dióti egṑ kýrios ho tapeinō̂n xýlon hypsēlòn kaì hypsō̂n xýlon tapeinòn kaì xēraínōn xýlon chlōròn kaì anathállōn xýlon xērón: egṑ kýrios lelálēka kaì poiḗsō.