Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante Ézéchiel 24

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
Καὶ ἐγένετο λόγος κυρίου πρός με ἐν τῷ ἔτει τῷ ἐνάτῳ ἐν τῷ μηνὶ τῷ δεκάτῳ δεκάτῃ τοῦ μηνὸς λέγων

Kaì egéneto lógos kyríou prós me en tō̂i étei tō̂i enátōi en tō̂i mēnì tō̂i dekátōi dekátēi toû mēnòs légōn

2
Υἱὲ ἀνθρώπου, γράψον σεαυτῷ εἰς ἡμέραν ἀπὸ τῆς ἡμέρας ταύτης, ἀϕ’ ἧς ἀπηρείσατο βασιλεὺς Βαβυλῶνος ἐπὶ Ιερουσαλημ, ἀπὸ τῆς ἡμέρας τῆς σήμερον,

Hyiè anthrṓpou, grápson seautō̂i eis hēméran apò tē̂s hēméras taútēs, aph’ hē̂s apēreísato basileùs Babylō̂nos epì Ierousalēm, apò tē̂s hēméras tē̂s sḗmeron,

3
καὶ εἰπὸν ἐπὶ τὸν οἶκον τὸν παραπικραίνοντα παραβολὴν καὶ ἐρεῖς πρὸς αὐτούς Τάδε λέγει κύριος ’Επίστησον τὸν λέβητα καὶ ἔκχεον εἰς αὐτὸν ὕδωρ

kaì eipòn epì tòn oîkon tòn parapikraínonta parabolḕn kaì ereîs pròs autoús Táde légei kýrios ’Epístēson tòn lébēta kaì ékcheon eis autòn hýdōr

4
καὶ ἔμβαλε εἰς αὐτὸν τὰ διχοτομήματα, πᾶν διχοτόμημα καλόν, σκέλος καὶ ὦμον ἐκσεσαρκισμένα ἀπὸ τῶν ὀστῶν

kaì émbale eis autòn tà dichotomḗmata, pân dichotómēma kalón, skélos kaì ō̂mon eksesarkisména apò tō̂n ostō̂n

5
ἐξ ἐπιλέκτων κτηνῶν εἰλημμένων καὶ ὑπόκαιε τὰ ὀστᾶ ὑποκάτω αὐτῶν· ἔζεσεν ἔζεσεν, καὶ ἥψηται τὰ ὀστᾶ αὐτῆς ἐν μέσῳ αὐτῆς.

ex epiléktōn ktēnō̂n eilēmménōn kaì hypókaie tà ostâ hypokátō autō̂n: ézesen ézesen, kaì hḗpsētai tà ostâ autē̂s en mésōi autē̂s.

6
διὰ τοῦτο τάδε λέγει κύριος ῏Ω πόλις αἱμάτων, λέβης ἐν ᾧ ἐστιν ἰὸς ἐν αὐτῷ, καὶ ὁ ἰὸς οὐκ ἐξῆλθεν ἐξ αὐτῆς· κατὰ μέλος αὐτῆς ἐξήνεγκεν, οὐκ ἔπεσεν ἐπ’ αὐτὴν κλῆρος.

dià toûto táde légei kýrios ᾿̂Ō pólis haimátōn, lébēs en hō̂i estin iòs en autō̂i, kaì ho iòs ouk exē̂lthen ex autē̂s: katà mélos autē̂s exḗnenken, ouk épesen ep’ autḕn klē̂ros.

7
ὅτι αἷμα αὐτῆς ἐν μέσῳ αὐτῆς ἐστιν, ἐπὶ λεωπετρίαν τέταχα αὐτό· οὐκ ἐκκέχυκα αὐτὸ ἐπὶ τὴν γῆν τοῦ καλύψαι ἐπ’ αὐτὸ γῆν.

hóti haîma autē̂s en mésōi autē̂s estin, epì leōpetrían tétacha autó: ouk ekkéchyka autò epì tḕn gē̂n toû kalýpsai ep’ autò gē̂n.

8
τοῦ ἀναβῆναι θυμὸν εἰς ἐκδίκησιν ἐκδικηθῆναι δέδωκα τὸ αἷμα αὐτῆς ἐπὶ λεωπετρίαν τοῦ μὴ καλύψαι αὐτό.

toû anabē̂nai thymòn eis ekdíkēsin ekdikēthē̂nai dédōka tò haîma autē̂s epì leōpetrían toû mḕ kalýpsai autó.

9
διὰ τοῦτο τάδε λέγει κύριος Κἀγὼ μεγαλυνῶ τὸν δαλὸν

dià toûto táde légei kýrios Kagṑ megalynō̂ tòn dalòn

10
καὶ πληθυνῶ τὰ ξύλα καὶ ἀνακαύσω τὸ πῦρ, ὅπως τακῇ τὰ κρέα καὶ ἐλαττωθῇ ὁ ζωμὸς

kaì plēthynō̂ tà xýla kaì anakaúsō tò pŷr, hópōs takē̂i tà kréa kaì elattōthē̂i ho zōmòs

11
καὶ στῇ ἐπὶ τοὺς ἄνθρακας, ὅπως προσκαυθῇ καὶ θερμανθῇ ὁ χαλκὸς αὐτῆς καὶ τακῇ ἐν μέσῳ ἀκαθαρσίας αὐτῆς, καὶ ἐκλίπῃ ὁ ἰὸς αὐτῆς,

kaì stē̂i epì toùs ánthrakas, hópōs proskauthē̂i kaì thermanthē̂i ho chalkòs autē̂s kaì takē̂i en mésōi akatharsías autē̂s, kaì eklípēi ho iòs autē̂s,

12
καὶ οὐ μὴ ἐξέλθῃ ἐξ αὐτῆς πολὺς ὁ ἰὸς αὐτῆς, καταισχυνθήσεται ὁ ἰὸς αὐτῆς,

kaì ou mḕ exélthēi ex autē̂s polỳs ho iòs autē̂s, kataischynthḗsetai ho iòs autē̂s,

13
ἀνθ’ ὧν ἐμιαίνου σύ. καὶ τί ἐὰν μὴ καθαρισθῇς ἔτι, ἕως οὗ ἐμπλήσω τὸν θυμόν μου;

anth’ hō̂n emiaínou sý. kaì tí eàn mḕ katharisthē̂is éti, héōs hoû emplḗsō tòn thymón mou?

14
ἐγὼ κύριος λελάληκα, καὶ ἥξει, καὶ ποιήσω, οὐ διαστελῶ οὐδὲ μὴ ἐλεήσω· κατὰ τὰς ὁδούς σου καὶ κατὰ τὰ ἐνθυμήματά σου κρινῶ σε, λέγει κύριος. διὰ τοῦτο ἐγὼ κρινῶ σε κατὰ τὰ αἵματά σου καὶ κατὰ τὰ ἐνθυμήματά σου κρινῶ σε, ἡ ἀκάθαρτος ἡ ὀνομαστὴ καὶ πολλὴ τοῦ παραπικραίνειν.

egṑ kýrios lelálēka, kaì hḗxei, kaì poiḗsō, ou diastelō̂ oudè mḕ eleḗsō: katà tàs hodoús sou kaì katà tà enthymḗmatá sou krinō̂ se, légei kýrios. dià toûto egṑ krinō̂ se katà tà haímatá sou kaì katà tà enthymḗmatá sou krinō̂ se, hē akáthartos hē onomastḕ kaì pollḕ toû parapikraínein.

15
Καὶ ἐγένετο λόγος κυρίου πρός με λέγων

Kaì egéneto lógos kyríou prós me légōn

16
Υἱὲ ἀνθρώπου, ἰδοὺ ἐγὼ λαμβάνω ἐκ σοῦ τὰ ἐπιθυμήματα τῶν ὀϕθαλμῶν σου ἐν παρατάξει· οὐ μὴ κοπῇς οὐδὲ μὴ κλαυσθῇς.

Hyiè anthrṓpou, idoù egṑ lambánō ek soû tà epithymḗmata tō̂n ophthalmō̂n sou en paratáxei: ou mḕ kopē̂is oudè mḕ klausthē̂is.

17
στεναγμὸς αἵματος, ὀσϕύος, πένθους ἐστίν· οὐκ ἔσται τὸ τρίχωμά σου συμπεπλεγμένον ἐπὶ σὲ καὶ τὰ ὑποδήματά σου ἐν τοῖς ποσίν σου, οὐ μὴ παρακληθῇς ἐν χείλεσιν αὐτῶν καὶ ἄρτον ἀνδρῶν οὐ μὴ ϕάγῃς.

stenagmòs haímatos, osphýos, pénthous estín: ouk éstai tò tríchōmá sou sympeplegménon epì sè kaì tà hypodḗmatá sou en toîs posín sou, ou mḕ paraklēthē̂is en cheílesin autō̂n kaì árton andrō̂n ou mḕ phágēis.

18
καὶ ἐλάλησα πρὸς τὸν λαὸν τὸ πρωὶ ὃν τρόπον ἐνετείλατό μοι, καὶ ἀπέθανεν ἡ γυνή μου ἑσπέρας, καὶ ἐποίησα τὸ πρωὶ ὃν τρόπον ἐπετάγη μοι.

kaì elálēsa pròs tòn laòn tò prōì hòn trópon eneteílató moi, kaì apéthanen hē gynḗ mou hespéras, kaì epoíēsa tò prōì hòn trópon epetágē moi.

19
καὶ εἶπεν πρός με ὁ λαός Οὐκ ἀναγγελεῖς ἡμῖν τί ἐστιν ταῦτα, ἃ σὺ ποιεῖς;

kaì eîpen prós me ho laós Ouk anangeleîs hēmîn tí estin taûta, hà sỳ poieîs?

20
καὶ εἶπα πρὸς αὐτούς Λόγος κυρίου πρός με ἐγένετο λέγων

kaì eîpa pròs autoús Lógos kyríou prós me egéneto légōn

21
Εἰπὸν πρὸς τὸν οἶκον τοῦ Ισραηλ Τάδε λέγει κύριος ’Ιδοὺ ἐγὼ βεβηλῶ τὰ ἅγιά μου, ϕρύαγμα ἰσχύος ὑμῶν, ἐπιθυμήματα ὀϕθαλμῶν ὑμῶν, καὶ ὑπὲρ ὧν ϕείδονται αἱ ψυχαὶ ὑμῶν· καὶ οἱ υἱοὶ ὑμῶν καὶ αἱ θυγατέρες ὑμῶν, οὓς ἐγκατελίπετε, ἐν ῥομϕαίᾳ πεσοῦνται.

Eipòn pròs tòn oîkon toû Israēl Táde légei kýrios ’Idoù egṑ bebēlō̂ tà hágiá mou, phrýagma ischýos hymō̂n, epithymḗmata ophthalmō̂n hymō̂n, kaì hypèr hō̂n pheídontai hai psychaì hymō̂n: kaì hoi hyioì hymō̂n kaì hai thygatéres hymō̂n, hoùs enkatelípete, en rhomphaíāi pesoûntai.

22
καὶ ποιήσετε ὃν τρόπον πεποίηκα· ἀπὸ στόματος αὐτῶν οὐ παρακληθήσεσθε καὶ ἄρτον ἀνδρῶν οὐ ϕάγεσθε,

kaì poiḗsete hòn trópon pepoíēka: apò stómatos autō̂n ou paraklēthḗsesthe kaì árton andrō̂n ou phágesthe,

23
καὶ αἱ κόμαι ὑμῶν ἐπὶ τῆς κεϕαλῆς ὑμῶν, καὶ τὰ ὑποδήματα ὑμῶν ἐν τοῖς ποσὶν ὑμῶν· οὔτε μὴ κόψησθε οὔτε μὴ κλαύσητε καὶ ἐντακήσεσθε ἐν ταῖς ἀδικίαις ὑμῶν καὶ παρακαλέσετε ἕκαστος τὸν ἀδελϕὸν αὐτοῦ.

kaì hai kómai hymō̂n epì tē̂s kephalē̂s hymō̂n, kaì tà hypodḗmata hymō̂n en toîs posìn hymō̂n: oúte mḕ kópsēsthe oúte mḕ klaúsēte kaì entakḗsesthe en taîs adikíais hymō̂n kaì parakalésete hékastos tòn adelphòn autoû.

24
καὶ ἔσται Ιεζεκιηλ ὑμῖν εἰς τέρας· κατὰ πάντα, ὅσα ἐποίησεν, ποιήσετε, ὅταν ἔλθῃ ταῦτα· καὶ ἐπιγνώσεσθε διότι ἐγὼ κύριος.

kaì éstai Iezekiēl hymîn eis téras: katà pánta, hósa epoíēsen, poiḗsete, hótan élthēi taûta: kaì epignṓsesthe dióti egṑ kýrios.

25
καὶ σύ, υἱὲ ἀνθρώπου, οὐχὶ ἐν τῇ ἡμέρᾳ, ὅταν λαμβάνω τὴν ἰσχὺν παρ’ αὐτῶν, τὴν ἔπαρσιν τῆς καυχήσεως αὐτῶν, τὰ ἐπιθυμήματα ὀϕθαλμῶν αὐτῶν καὶ τὴν ἔπαρσιν ψυχῆς αὐτῶν, υἱοὺς αὐτῶν καὶ θυγατέρας αὐτῶν,

kaì sý, hyiè anthrṓpou, ouchì en tē̂i hēmérāi, hótan lambánō tḕn ischỳn par’ autō̂n, tḕn éparsin tē̂s kauchḗseōs autō̂n, tà epithymḗmata ophthalmō̂n autō̂n kaì tḕn éparsin psychē̂s autō̂n, hyioùs autō̂n kaì thygatéras autō̂n,

26
ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ ἥξει ὁ ἀνασῳζόμενος πρὸς σὲ τοῦ ἀναγγεῖλαί σοι εἰς τὰ ὦτα;

en ekeínēi tē̂i hēmérāi hḗxei ho anasōizómenos pròs sè toû anangeîlaí soi eis tà ō̂ta?

27
ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ διανοιχθήσεται τὸ στόμα σου πρὸς τὸν ἀνασῳζόμενον, καὶ λαλήσεις καὶ οὐ μὴ ἀποκωϕωθῇς οὐκέτι· καὶ ἔσῃ αὐτοῖς εἰς τέρας, καὶ ἐπιγνώσονται διότι ἐγὼ κύριος.

en ekeínēi tē̂i hēmérāi dianoichthḗsetai tò stóma sou pròs tòn anasōizómenon, kaì lalḗseis kaì ou mḕ apokōphōthē̂is oukéti: kaì ésēi autoîs eis téras, kaì epignṓsontai dióti egṑ kýrios.