Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante Genèse 28

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
προσκαλεσάμενος δὲ Ισαακ τὸν Ιακωβ εὐλόγησεν αὐτὸν καὶ ἐνετείλατο αὐτῷ λέγων Οὐ λήμψῃ γυναῖκα ἐκ τῶν θυγατέρων Χανααν·

proskalesámenos dè Isaak tòn Iakōb eulógēsen autòn kaì eneteílato autō̂i légōn Ou lḗmpsēi gynaîka ek tō̂n thygatérōn Chanaan:

2
ἀναστὰς ἀπόδραθι εἰς τὴν Μεσοποταμίαν εἰς τὸν οἶκον Βαθουηλ τοῦ πατρὸς τῆς μητρός σου καὶ λαβὲ σεαυτῷ ἐκεῖθεν γυναῖκα ἐκ τῶν θυγατέρων Λαβαν τοῦ ἀδελϕοῦ τῆς μητρός σου.

anastàs apódrathi eis tḕn Mesopotamían eis tòn oîkon Bathouēl toû patròs tē̂s mētrós sou kaì labè seautō̂i ekeîthen gynaîka ek tō̂n thygatérōn Laban toû adelphoû tē̂s mētrós sou.

3
ὁ δὲ θεός μου εὐλογήσαι σε καὶ αὐξήσαι σε καὶ πληθύναι σε, καὶ ἔσῃ εἰς συναγωγὰς ἐθνῶν·

ho dè theós mou eulogḗsai se kaì auxḗsai se kaì plēthýnai se, kaì ésēi eis synagōgàs ethnō̂n:

4
καὶ δῴη σοι τὴν εὐλογίαν Αβρααμ τοῦ πατρός μου, σοὶ καὶ τῷ σπέρματί σου μετὰ σέ, κληρονομῆσαι τὴν γῆν τῆς παροικήσεώς σου, ἣν ἔδωκεν ὁ θεὸς τῷ Αβρααμ.

kaì dṓiē soi tḕn eulogían Abraam toû patrós mou, soì kaì tō̂i spérmatí sou metà sé, klēronomē̂sai tḕn gē̂n tē̂s paroikḗseṓs sou, hḕn édōken ho theòs tō̂i Abraam.

5
καὶ ἀπέστειλεν Ισαακ τὸν Ιακωβ, καὶ ἐπορεύθη εἰς τὴν Μεσοποταμίαν πρὸς Λαβαν τὸν υἱὸν Βαθουηλ τοῦ Σύρου ἀδελϕὸν δὲ Ρεβεκκας τῆς μητρὸς Ιακωβ καὶ Ησαυ.

kaì apésteilen Isaak tòn Iakōb, kaì eporeúthē eis tḕn Mesopotamían pròs Laban tòn hyiòn Bathouēl toû Sýrou adelphòn dè Rebekkas tē̂s mētròs Iakōb kaì Ēsau.

6
Εἶδεν δὲ Ησαυ ὅτι εὐλόγησεν Ισαακ τὸν Ιακωβ καὶ ἀπῴχετο εἰς τὴν Μεσοποταμίαν Συρίας λαβεῖν ἑαυτῷ ἐκεῖθεν γυναῖκα ἐν τῷ εὐλογεῖν αὐτὸν καὶ ἐνετείλατο αὐτῷ λέγων Οὐ λήμψῃ γυναῖκα ἀπὸ τῶν θυγατέρων Χανααν,

Eîden dè Ēsau hóti eulógēsen Isaak tòn Iakōb kaì apṓicheto eis tḕn Mesopotamían Syrías labeîn heautō̂i ekeîthen gynaîka en tō̂i eulogeîn autòn kaì eneteílato autō̂i légōn Ou lḗmpsēi gynaîka apò tō̂n thygatérōn Chanaan,

7
καὶ ἤκουσεν Ιακωβ τοῦ πατρὸς καὶ τῆς μητρὸς αὐτοῦ καὶ ἐπορεύθη εἰς τὴν Μεσοποταμίαν Συρίας,

kaì ḗkousen Iakōb toû patròs kaì tē̂s mētròs autoû kaì eporeúthē eis tḕn Mesopotamían Syrías,

8
καὶ εἶδεν Ησαυ ὅτι πονηραί εἰσιν αἱ θυγατέρες Χανααν ἐναντίον Ισαακ τοῦ πατρὸς αὐτοῦ,

kaì eîden Ēsau hóti ponēraí eisin hai thygatéres Chanaan enantíon Isaak toû patròs autoû,

9
καὶ ἐπορεύθη Ησαυ πρὸς Ισμαηλ καὶ ἔλαβεν τὴν Μαελεθ θυγατέρα Ισμαηλ τοῦ υἱοῦ Αβρααμ ἀδελϕὴν Ναβαιωθ πρὸς ταῖς γυναιξὶν αὐτοῦ γυναῖκα.

kaì eporeúthē Ēsau pròs Ismaēl kaì élaben tḕn Maeleth thygatéra Ismaēl toû hyioû Abraam adelphḕn Nabaiōth pròs taîs gynaixìn autoû gynaîka.

10
Καὶ ἐξῆλθεν Ιακωβ ἀπὸ τοῦ ϕρέατος τοῦ ὅρκου καὶ ἐπορεύθη εἰς Χαρραν.

Kaì exē̂lthen Iakōb apò toû phréatos toû hórkou kaì eporeúthē eis Charran.

11
καὶ ἀπήντησεν τόπῳ καὶ ἐκοιμήθη ἐκεῖ· ἔδυ γὰρ ὁ ἥλιος· καὶ ἔλαβεν ἀπὸ τῶν λίθων τοῦ τόπου καὶ ἔθηκεν πρὸς κεϕαλῆς αὐτοῦ καὶ ἐκοιμήθη ἐν τῷ τόπῳ ἐκείνῳ.

kaì apḗntēsen tópōi kaì ekoimḗthē ekeî: édy gàr ho hḗlios: kaì élaben apò tō̂n líthōn toû tópou kaì éthēken pròs kephalē̂s autoû kaì ekoimḗthē en tō̂i tópōi ekeínōi.

12
καὶ ἐνυπνιάσθη, καὶ ἰδοὺ κλίμαξ ἐστηριγμένη ἐν τῇ γῇ, ἧς ἡ κεϕαλὴ ἀϕικνεῖτο εἰς τὸν οὐρανόν, καὶ οἱ ἄγγελοι τοῦ θεοῦ ἀνέβαινον καὶ κατέβαινον ἐπ’ αὐτῆς.

kaì enypniásthē, kaì idoù klímax estērigménē en tē̂i gē̂i, hē̂s hē kephalḕ aphikneîto eis tòn ouranón, kaì hoi ángeloi toû theoû anébainon kaì katébainon ep’ autē̂s.

13
ὁ δὲ κύριος ἐπεστήρικτο ἐπ’ αὐτῆς καὶ εἶπεν ’Εγὼ κύριος ὁ θεὸς Αβρααμ τοῦ πατρός σου καὶ ὁ θεὸς Ισαακ· μὴ ϕοβοῦ· ἡ γῆ, ἐϕ’ ἧς σὺ καθεύδεις ἐπ’ αὐτῆς, σοὶ δώσω αὐτὴν καὶ τῷ σπέρματί σου.

ho dè kýrios epestḗrikto ep’ autē̂s kaì eîpen ’Egṑ kýrios ho theòs Abraam toû patrós sou kaì ho theòs Isaak: mḕ phoboû: hē gē̂, eph’ hē̂s sỳ katheúdeis ep’ autē̂s, soì dṓsō autḕn kaì tō̂i spérmatí sou.

14
καὶ ἔσται τὸ σπέρμα σου ὡς ἡ ἄμμος τῆς γῆς καὶ πλατυνθήσεται ἐπὶ θάλασσαν καὶ ἐπὶ λίβα καὶ ἐπὶ βορρᾶν καὶ ἐπ’ ἀνατολάς, καὶ ἐνευλογηθήσονται ἐν σοὶ πᾶσαι αἱ ϕυλαὶ τῆς γῆς καὶ ἐν τῷ σπέρματί σου.

kaì éstai tò spérma sou hōs hē ámmos tē̂s gē̂s kaì platynthḗsetai epì thálassan kaì epì líba kaì epì borrân kaì ep’ anatolás, kaì eneulogēthḗsontai en soì pâsai hai phylaì tē̂s gē̂s kaì en tō̂i spérmatí sou.

15
καὶ ἰδοὺ ἐγὼ μετὰ σοῦ διαϕυλάσσων σε ἐν τῇ ὁδῷ πάσῃ, οὗ ἐὰν πορευθῇς, καὶ ἀποστρέψω σε εἰς τὴν γῆν ταύτην, ὅτι οὐ μή σε ἐγκαταλίπω ἕως τοῦ ποιῆσαί με πάντα, ὅσα ἐλάλησά σοι.

kaì idoù egṑ metà soû diaphylássōn se en tē̂i hodō̂i pásēi, hoû eàn poreuthē̂is, kaì apostrépsō se eis tḕn gē̂n taútēn, hóti ou mḗ se enkatalípō héōs toû poiē̂saí me pánta, hósa elálēsá soi.

16
καὶ ἐξηγέρθη Ιακωβ ἀπὸ τοῦ ὕπνου αὐτοῦ καὶ εἶπεν ὅτι ῎Εστιν κύριος ἐν τῷ τόπῳ τούτῳ, ἐγὼ δὲ οὐκ ᾔδειν.

kaì exēgérthē Iakōb apò toû hýpnou autoû kaì eîpen hóti ῎Estin kýrios en tō̂i tópōi toútōi, egṑ dè ouk ḗidein.

17
καὶ ἐϕοβήθη καὶ εἶπεν ‘Ως ϕοβερὸς ὁ τόπος οὗτος· οὐκ ἔστιν τοῦτο ἀλλ’ ἢ οἶκος θεοῦ, καὶ αὕτη ἡ πύλη τοῦ οὐρανοῦ.

kaì ephobḗthē kaì eîpen ‘Ōs phoberòs ho tópos hoûtos: ouk éstin toûto all’ ḕ oîkos theoû, kaì haútē hē pýlē toû ouranoû.

18
καὶ ἀνέστη Ιακωβ τὸ πρωὶ καὶ ἔλαβεν τὸν λίθον, ὃν ὑπέθηκεν ἐκεῖ πρὸς κεϕαλῆς αὐτοῦ, καὶ ἔστησεν αὐτὸν στήλην καὶ ἐπέχεεν ἔλαιον ἐπὶ τὸ ἄκρον αὐτῆς.

kaì anéstē Iakōb tò prōì kaì élaben tòn líthon, hòn hypéthēken ekeî pròs kephalē̂s autoû, kaì éstēsen autòn stḗlēn kaì epécheen élaion epì tò ákron autē̂s.

19
καὶ ἐκάλεσεν Ιακωβ τὸ ὄνομα τοῦ τόπου ἐκείνου Οἶκος θεοῦ· καὶ Ουλαμλους ἦν ὄνομα τῇ πόλει τὸ πρότερον.

kaì ekálesen Iakōb tò ónoma toû tópou ekeínou Oîkos theoû: kaì Oulamlous ē̂n ónoma tē̂i pólei tò próteron.

20
καὶ ηὔξατο Ιακωβ εὐχὴν λέγων ’Εὰν ᾖ κύριος ὁ θεὸς μετ’ ἐμοῦ καὶ διαϕυλάξῃ με ἐν τῇ ὁδῷ ταύτῃ, ᾗ ἐγὼ πορεύομαι, καὶ δῷ μοι ἄρτον ϕαγεῖν καὶ ἱμάτιον περιβαλέσθαι

kaì ēýxato Iakōb euchḕn légōn ’Eàn ē̂i kýrios ho theòs met’ emoû kaì diaphyláxēi me en tē̂i hodō̂i taútēi, hē̂i egṑ poreúomai, kaì dō̂i moi árton phageîn kaì himátion peribalésthai

21
καὶ ἀποστρέψῃ με μετὰ σωτηρίας εἰς τὸν οἶκον τοῦ πατρός μου, καὶ ἔσται μοι κύριος εἰς θεόν,

kaì apostrépsēi me metà sōtērías eis tòn oîkon toû patrós mou, kaì éstai moi kýrios eis theón,

22
καὶ ὁ λίθος οὗτος, ὃν ἔστησα στήλην, ἔσται μοι οἶκος θεοῦ, καὶ πάντων, ὧν ἐάν μοι δῷς, δεκάτην ἀποδεκατώσω αὐτά σοι.

kaì ho líthos hoûtos, hòn éstēsa stḗlēn, éstai moi oîkos theoû, kaì pántōn, hō̂n eán moi dō̂is, dekátēn apodekatṓsō autá soi.