Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante Isaïe 10

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
οὐαὶ τοῖς γράϕουσιν πονηρίαν· γράϕοντες γὰρ πονηρίαν γράϕουσιν

ouaì toîs gráphousin ponērían: gráphontes gàr ponērían gráphousin

2
ἐκκλίνοντες κρίσιν πτωχῶν, ἁρπάζοντες κρίμα πενήτων τοῦ λαοῦ μου ὥστε εἶναι αὐτοῖς χήραν εἰς ἁρπαγὴν καὶ ὀρϕανὸν εἰς προνομήν.

ekklínontes krísin ptōchō̂n, harpázontes kríma penḗtōn toû laoû mou hṓste eînai autoîs chḗran eis harpagḕn kaì orphanòn eis pronomḗn.

3
καὶ τί ποιήσουσιν ἐν τῇ ἡμέρᾳ τῆς ἐπισκοπῆς; ἡ γὰρ θλῖψις ὑμῖν πόρρωθεν ἥξει· καὶ πρὸς τίνα καταϕεύξεσθε τοῦ βοηθηθῆναι; καὶ ποῦ καταλείψετε τὴν δόξαν ὑμῶν

kaì tí poiḗsousin en tē̂i hēmérāi tē̂s episkopē̂s? hē gàr thlîpsis hymîn pórrōthen hḗxei: kaì pròs tína katapheúxesthe toû boēthēthē̂nai? kaì poû kataleípsete tḕn dóxan hymō̂n

4
τοῦ μὴ ἐμπεσεῖν εἰς ἐπαγωγήν; ἐπὶ πᾶσι τούτοις οὐκ ἀπεστράϕη ὁ θυμός, ἀλλ’ ἔτι ἡ χεὶρ ὑψηλή.

toû mḕ empeseîn eis epagōgḗn? epì pâsi toútois ouk apestráphē ho thymós, all’ éti hē cheìr hypsēlḗ.

5
Οὐαὶ ’Ασσυρίοις· ἡ ῥάβδος τοῦ θυμοῦ μου καὶ ὀργῆς ἐστιν ἐν ταῖς χερσὶν αὐτῶν.

Ouaì ’Assyríois: hē rhábdos toû thymoû mou kaì orgē̂s estin en taîs chersìn autō̂n.

6
τὴν ὀργήν μου εἰς ἔθνος ἄνομον ἀποστελῶ καὶ τῷ ἐμῷ λαῷ συντάξω ποιῆσαι σκῦλα καὶ προνομὴν καὶ καταπατεῖν τὰς πόλεις καὶ θεῖναι αὐτὰς εἰς κονιορτόν.

tḕn orgḗn mou eis éthnos ánomon apostelō̂ kaì tō̂i emō̂i laō̂i syntáxō poiē̂sai skŷla kaì pronomḕn kaì katapateîn tàs póleis kaì theînai autàs eis koniortón.

7
αὐτὸς δὲ οὐχ οὕτως ἐνεθυμήθη καὶ τῇ ψυχῇ οὐχ οὕτως λελόγισται, ἀλλὰ ἀπαλλάξει ὁ νοῦς αὐτοῦ καὶ τοῦ ἔθνη ἐξολεθρεῦσαι οὐκ ὀλίγα.

autòs dè ouch hoútōs enethymḗthē kaì tē̂i psychē̂i ouch hoútōs lelógistai, allà apalláxei ho noûs autoû kaì toû éthnē exolethreûsai ouk olíga.

8
καὶ ἐὰν εἴπωσιν αὐτῷ Σὺ μόνος εἶ ἄρχων,

kaì eàn eípōsin autō̂i Sỳ mónos eî árchōn,

9LXX
καὶ ἐρεῖ Οὐκ ἔλαβον τὴν χώραν τὴν ἐπάνω Βαβυλῶνος καὶ Χαλαννη, οὗ ὁ πύργος ᾠκοδομήθη; καὶ ἔλαβον ’Αραβίαν καὶ Δαμασκὸν καὶ Σαμάρειαν·

kaì ereî Ouk élabon tḕn chṓran tḕn epánō Babylō̂nos kaì Chalannē, hoû ho pýrgos ōikodomḗthē? kaì élabon ’Arabían kaì Damaskòn kaì Samáreian:

10
ὃν τρόπον ταύτας ἔλαβον ἐν τῇ χειρί μου, καὶ πάσας τὰς ἀρχὰς λήμψομαι. ὀλολύξατε, τὰ γλυπτὰ ἐν Ιερουσαλημ καὶ ἐν Σαμαρείᾳ·

hòn trópon taútas élabon en tē̂i cheirí mou, kaì pásas tàs archàs lḗmpsomai. ololýxate, tà glyptà en Ierousalēm kaì en Samareíāi:

11
ὃν τρόπον γὰρ ἐποίησα Σαμαρείᾳ καὶ τοῖς χειροποιήτοις αὐτῆς, οὕτως ποιήσω καὶ Ιερουσαλημ καὶ τοῖς εἰδώλοις αὐτῆς.

hòn trópon gàr epoíēsa Samareíāi kaì toîs cheiropoiḗtois autē̂s, hoútōs poiḗsō kaì Ierousalēm kaì toîs eidṓlois autē̂s.

12
καὶ ἔσται ὅταν συντελέσῃ κύριος πάντα ποιῶν ἐν τῷ ὄρει Σιων καὶ ἐν Ιερουσαλημ, ἐπάξει ἐπὶ τὸν νοῦν τὸν μέγαν, τὸν ἄρχοντα τῶν ’Ασσυρίων, καὶ ἐπὶ τὸ ὕψος τῆς δόξης τῶν ὀϕθαλμῶν αὐτοῦ.

kaì éstai hótan syntelésēi kýrios pánta poiō̂n en tō̂i órei Siōn kaì en Ierousalēm, epáxei epì tòn noûn tòn mégan, tòn árchonta tō̂n ’Assyríōn, kaì epì tò hýpsos tē̂s dóxēs tō̂n ophthalmō̂n autoû.

13
εἶπεν γάρ Τῇ ἰσχύι ποιήσω καὶ τῇ σοϕίᾳ τῆς συνέσεως, ἀϕελῶ ὅρια ἐθνῶν καὶ τὴν ἰσχὺν αὐτῶν προνομεύσω καὶ σείσω πόλεις κατοικουμένας

eîpen gár Tē̂i ischýi poiḗsō kaì tē̂i sophíāi tē̂s synéseōs, aphelō̂ hória ethnō̂n kaì tḕn ischỳn autō̂n pronomeúsō kaì seísō póleis katoikouménas

14
καὶ τὴν οἰκουμένην ὅλην καταλήμψομαι τῇ χειρὶ ὡς νοσσιὰν καὶ ὡς καταλελειμμένα ᾠὰ ἀρῶ, καὶ οὐκ ἔστιν ὃς διαϕεύξεταί με ἢ ἀντείπῃ μοι.

kaì tḕn oikouménēn hólēn katalḗmpsomai tē̂i cheirì hōs nossiàn kaì hōs kataleleimména ōià arō̂, kaì ouk éstin hòs diapheúxetaí me ḕ anteípēi moi.

15
μὴ δοξασθήσεται ἀξίνη ἄνευ τοῦ κόπτοντος ἐν αὐτῇ; ἢ ὑψωθήσεται πρίων ἄνευ τοῦ ἕλκοντος αὐτόν; ὡσαύτως ἐάν τις ἄρῃ ῥάβδον ἢ ξύλον.

mḕ doxasthḗsetai axínē áneu toû kóptontos en autē̂i? ḕ hypsōthḗsetai príōn áneu toû hélkontos autón? hōsaútōs eán tis árēi rhábdon ḕ xýlon.

16
καὶ οὐχ οὕτως, ἀλλὰ ἀποστελεῖ κύριος σαβαωθ εἰς τὴν σὴν τιμὴν ἀτιμίαν, καὶ εἰς τὴν σὴν δόξαν πῦρ καιόμενον καυθήσεται·

kaì ouch hoútōs, allà aposteleî kýrios sabaōth eis tḕn sḕn timḕn atimían, kaì eis tḕn sḕn dóxan pŷr kaiómenon kauthḗsetai:

17
καὶ ἔσται τὸ ϕῶς τοῦ Ισραηλ εἰς πῦρ καὶ ἁγιάσει αὐτὸν ἐν πυρὶ καιομένῳ καὶ ϕάγεται ὡσεὶ χόρτον τὴν ὕλην. τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ

kaì éstai tò phō̂s toû Israēl eis pŷr kaì hagiásei autòn en pyrì kaioménōi kaì phágetai hōseì chórton tḕn hýlēn. tē̂i hēmérāi ekeínēi

18
ἀποσβεσθήσεται τὰ ὄρη καὶ οἱ βουνοὶ καὶ οἱ δρυμοί, καὶ καταϕάγεται ἀπὸ ψυχῆς ἕως σαρκῶν· καὶ ἔσται ὁ ϕεύγων ὡς ὁ ϕεύγων ἀπὸ ϕλογὸς καιομένης·

aposbesthḗsetai tà órē kaì hoi bounoì kaì hoi drymoí, kaì kataphágetai apò psychē̂s héōs sarkō̂n: kaì éstai ho pheúgōn hōs ho pheúgōn apò phlogòs kaioménēs:

19
καὶ οἱ καταλειϕθέντες ἀπ’ αὐτῶν ἔσονται ἀριθμός, καὶ παιδίον γράψει αὐτούς.

kaì hoi kataleiphthéntes ap’ autō̂n ésontai arithmós, kaì paidíon grápsei autoús.

20
Καὶ ἔσται ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ οὐκέτι προστεθήσεται τὸ καταλειϕθὲν Ισραηλ, καὶ οἱ σωθέντες τοῦ Ιακωβ οὐκέτι μὴ πεποιθότες ὦσιν ἐπὶ τοὺς ἀδικήσαντας αὐτούς, ἀλλὰ ἔσονται πεποιθότες ἐπὶ τὸν θεὸν τὸν ἅγιον τοῦ Ισραηλ τῇ ἀληθείᾳ,

Kaì éstai en tē̂i hēmérāi ekeínēi oukéti prostethḗsetai tò kataleiphthèn Israēl, kaì hoi sōthéntes toû Iakōb oukéti mḕ pepoithótes ō̂sin epì toùs adikḗsantas autoús, allà ésontai pepoithótes epì tòn theòn tòn hágion toû Israēl tē̂i alētheíāi,

21
καὶ ἔσται τὸ καταλειϕθὲν τοῦ Ιακωβ ἐπὶ θεὸν ἰσχύοντα.

kaì éstai tò kataleiphthèn toû Iakōb epì theòn ischýonta.

22
καὶ ἐὰν γένηται ὁ λαὸς Ισραηλ ὡς ἡ ἄμμος τῆς θαλάσσης, τὸ κατάλειμμα αὐτῶν σωθήσεται· λόγον γὰρ συντελῶν καὶ συντέμνων ἐν δικαιοσύνῃ,

kaì eàn génētai ho laòs Israēl hōs hē ámmos tē̂s thalássēs, tò katáleimma autō̂n sōthḗsetai: lógon gàr syntelō̂n kaì syntémnōn en dikaiosýnēi,

23
ὅτι λόγον συντετμημένον ποιήσει ὁ θεὸς ἐν τῇ οἰκουμένῃ ὅλῃ.

hóti lógon syntetmēménon poiḗsei ho theòs en tē̂i oikouménēi hólēi.

24
Διὰ τοῦτο τάδε λέγει κύριος σαβαωθ Μὴ ϕοβοῦ, ὁ λαός μου οἱ κατοικοῦντες ἐν Σιων, ἀπὸ ’Ασσυρίων, ὅτι ἐν ῥάβδῳ πατάξει σε· πληγὴν γὰρ ἐγὼ ἐπάγω ἐπὶ σὲ τοῦ ἰδεῖν ὁδὸν Αἰγύπτου.

Dià toûto táde légei kýrios sabaōth Mḕ phoboû, ho laós mou hoi katoikoûntes en Siōn, apò ’Assyríōn, hóti en rhábdōi patáxei se: plēgḕn gàr egṑ epágō epì sè toû ideîn hodòn Aigýptou.

25
ἔτι γὰρ μικρὸν καὶ παύσεται ἡ ὀργή, ὁ δὲ θυμός μου ἐπὶ τὴν βουλὴν αὐτῶν·

éti gàr mikròn kaì paúsetai hē orgḗ, ho dè thymós mou epì tḕn boulḕn autō̂n:

26
καὶ ἐπεγερεῖ ὁ θεὸς ἐπ’ αὐτοὺς κατὰ τὴν πληγὴν τὴν Μαδιαμ ἐν τόπῳ θλίψεως, καὶ ὁ θυμὸς αὐτοῦ τῇ ὁδῷ τῇ κατὰ θάλασσαν εἰς τὴν ὁδὸν τὴν κατ’ Αἴγυπτον.

kaì epegereî ho theòs ep’ autoùs katà tḕn plēgḕn tḕn Madiam en tópōi thlípseōs, kaì ho thymòs autoû tē̂i hodō̂i tē̂i katà thálassan eis tḕn hodòn tḕn kat’ Aígypton.

27
καὶ ἔσται ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἀϕαιρεθήσεται ὁ ϕόβος αὐτοῦ ἀπὸ σοῦ καὶ ὁ ζυγὸς αὐτοῦ ἀπὸ τοῦ ὤμου σου, καὶ καταϕθαρήσεται ὁ ζυγὸς ἀπὸ τῶν ὤμων ὑμῶν.

kaì éstai en tē̂i hēmérāi ekeínēi aphairethḗsetai ho phóbos autoû apò soû kaì ho zygòs autoû apò toû ṓmou sou, kaì kataphtharḗsetai ho zygòs apò tō̂n ṓmōn hymō̂n.

28
ἥξει γὰρ εἰς τὴν πόλιν Αγγαι καὶ παρελεύσεται εἰς Μαγεδω καὶ ἐν Μαχμας θήσει τὰ σκεύη αὐτοῦ·

hḗxei gàr eis tḕn pólin Angai kaì pareleúsetai eis Magedō kaì en Machmas thḗsei tà skeúē autoû:

29
καὶ παρελεύσεται ϕάραγγα καὶ ἥξει εἰς Αγγαι, ϕόβος λήμψεται Ραμα πόλιν Σαουλ· ϕεύξεται

kaì pareleúsetai pháranga kaì hḗxei eis Angai, phóbos lḗmpsetai Rama pólin Saoul: pheúxetai

30
ἡ θυγάτηρ Γαλλιμ, ἐπακούσεται Λαισα, ἐπακούσεται Αναθωθ·

hē thygátēr Gallim, epakoúsetai Laisa, epakoúsetai Anathōth:

31
ἐξέστη Μαδεβηνα καὶ οἱ κατοικοῦντες Γιββιρ· παρακαλεῖτε

exéstē Madebēna kaì hoi katoikoûntes Gibbir: parakaleîte

32
σήμερον ἐν ὁδῷ τοῦ μεῖναι, τῇ χειρὶ παρακαλεῖτε, τὸ ὄρος, τὴν θυγατέρα Σιων, καὶ οἱ βουνοὶ οἱ ἐν Ιερουσαλημ.

sḗmeron en hodō̂i toû meînai, tē̂i cheirì parakaleîte, tò óros, tḕn thygatéra Siōn, kaì hoi bounoì hoi en Ierousalēm.

33
ἰδοὺ γὰρ ὁ δεσπότης κύριος σαβαωθ συνταράσσει τοὺς ἐνδόξους μετὰ ἰσχύος, καὶ οἱ ὑψηλοὶ τῇ ὕβρει συντριβήσονται, καὶ οἱ ὑψηλοὶ ταπεινωθήσονται,

idoù gàr ho despótēs kýrios sabaōth syntarássei toùs endóxous metà ischýos, kaì hoi hypsēloì tē̂i hýbrei syntribḗsontai, kaì hoi hypsēloì tapeinōthḗsontai,

34
καὶ πεσοῦνται οἱ ὑψηλοὶ μαχαίρᾳ, ὁ δὲ Λίβανος σὺν τοῖς ὑψηλοῖς πεσεῖται.

kaì pesoûntai hoi hypsēloì machaírāi, ho dè Líbanos sỳn toîs hypsēloîs peseîtai.