Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante Isaïe 29

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
Οὐαὶ πόλις Αριηλ, ἣν Δαυιδ ἐπολέμησεν· συναγάγετε γενήματα ἐνιαυτὸν ἐπ’ ἐνιαυτόν, ϕάγεσθε γὰρ σὺν Μωαβ.

Ouaì pólis Ariēl, hḕn Dauid epolémēsen: synagágete genḗmata eniautòn ep’ eniautón, phágesthe gàr sỳn Mōab.

2LXX
ἐκθλίψω γὰρ Αριηλ, καὶ ἔσται αὐτῆς ἡ ἰσχὺς καὶ τὸ πλοῦτος ἐμοί.

ekthlípsō gàr Ariēl, kaì éstai autē̂s hē ischỳs kaì tò ploûtos emoí.

3
καὶ κυκλώσω ὡς Δαυιδ ἐπὶ σὲ καὶ βαλῶ περὶ σὲ χάρακα καὶ θήσω περὶ σὲ πύργους,

kaì kyklṓsō hōs Dauid epì sè kaì balō̂ perì sè cháraka kaì thḗsō perì sè pýrgous,

4
καὶ ταπεινωθήσονται οἱ λόγοι σου εἰς τὴν γῆν, καὶ εἰς τὴν γῆν οἱ λόγοι σου δύσονται· καὶ ἔσται ὡς οἱ ϕωνοῦντες ἐκ τῆς γῆς ἡ ϕωνή σου, καὶ πρὸς τὸ ἔδαϕος ἡ ϕωνή σου ἀσθενήσει.

kaì tapeinōthḗsontai hoi lógoi sou eis tḕn gē̂n, kaì eis tḕn gē̂n hoi lógoi sou dýsontai: kaì éstai hōs hoi phōnoûntes ek tē̂s gē̂s hē phōnḗ sou, kaì pròs tò édaphos hē phōnḗ sou asthenḗsei.

5
καὶ ἔσται ὡς κονιορτὸς ἀπὸ τροχοῦ ὁ πλοῦτος τῶν ἀσεβῶν καὶ ὡς χνοῦς ϕερόμενος, καὶ ἔσται ὡς στιγμὴ παραχρῆμα

kaì éstai hōs koniortòs apò trochoû ho ploûtos tō̂n asebō̂n kaì hōs chnoûs pherómenos, kaì éstai hōs stigmḕ parachrē̂ma

6
παρὰ κυρίου σαβαωθ· ἐπισκοπὴ γὰρ ἔσται μετὰ βροντῆς καὶ σεισμοῦ καὶ ϕωνῆς μεγάλης, καταιγὶς ϕερομένη καὶ ϕλὸξ πυρὸς κατεσθίουσα.

parà kyríou sabaōth: episkopḕ gàr éstai metà brontē̂s kaì seismoû kaì phōnē̂s megálēs, kataigìs pheroménē kaì phlòx pyròs katesthíousa.

7
καὶ ἔσται ὡς ὁ ἐνυπνιαζόμενος ἐν ὕπνῳ ὁ πλοῦτος τῶν ἐθνῶν πάντων, ὅσοι ἐπεστράτευσαν ἐπὶ Αριηλ, καὶ πάντες οἱ στρατευσάμενοι ἐπὶ Ιερουσαλημ καὶ πάντες οἱ συνηγμένοι ἐπ’ αὐτὴν καὶ θλίβοντες αὐτήν.

kaì éstai hōs ho enypniazómenos en hýpnōi ho ploûtos tō̂n ethnō̂n pántōn, hósoi epestráteusan epì Ariēl, kaì pántes hoi strateusámenoi epì Ierousalēm kaì pántes hoi synēgménoi ep’ autḕn kaì thlíbontes autḗn.

8
καὶ ἔσονται ὡς οἱ ἐν ὕπνῳ πίνοντες καὶ ἔσθοντες, καὶ ἐξαναστάντων μάταιον αὐτῶν τὸ ἐνύπνιον, καὶ ὃν τρόπον ἐνυπνιάζεται ὁ διψῶν ὡς πίνων καὶ ἐξαναστὰς ἔτι διψᾷ, ἡ δὲ ψυχὴ αὐτοῦ εἰς κενὸν ἤλπισεν, οὕτως ἔσται ὁ πλοῦτος πάντων τῶν ἐθνῶν, ὅσοι ἐπεστράτευσαν ἐπὶ τὸ ὄρος Σιων.

kaì ésontai hōs hoi en hýpnōi pínontes kaì ésthontes, kaì exanastántōn mátaion autō̂n tò enýpnion, kaì hòn trópon enypniázetai ho dipsō̂n hōs pínōn kaì exanastàs éti dipsā̂i, hē dè psychḕ autoû eis kenòn ḗlpisen, hoútōs éstai ho ploûtos pántōn tō̂n ethnō̂n, hósoi epestráteusan epì tò óros Siōn.

9
ἐκλύθητε καὶ ἔκστητε καὶ κραιπαλήσατε οὐκ ἀπὸ σικερα οὐδὲ ἀπὸ οἴνου·

eklýthēte kaì ékstēte kaì kraipalḗsate ouk apò sikera oudè apò oínou:

10
ὅτι πεπότικεν ὑμᾶς κύριος πνεύματι κατανύξεως καὶ καμμύσει τοὺς ὀϕθαλμοὺς αὐτῶν καὶ τῶν προϕητῶν αὐτῶν καὶ τῶν ἀρχόντων αὐτῶν, οἱ ὁρῶντες τὰ κρυπτά.

hóti pepótiken hymâs kýrios pneúmati katanýxeōs kaì kammýsei toùs ophthalmoùs autō̂n kaì tō̂n prophētō̂n autō̂n kaì tō̂n archóntōn autō̂n, hoi horō̂ntes tà kryptá.

11
καὶ ἔσονται ὑμῖν πάντα τὰ ῥήματα ταῦτα ὡς οἱ λόγοι τοῦ βιβλίου τοῦ ἐσϕραγισμένου τούτου, ὃ ἐὰν δῶσιν αὐτὸ ἀνθρώπῳ ἐπισταμένῳ γράμματα λέγοντες ’Ανάγνωθι ταῦτα· καὶ ἐρεῖ Οὐ δύναμαι ἀναγνῶναι, ἐσϕράγισται γάρ.

kaì ésontai hymîn pánta tà rhḗmata taûta hōs hoi lógoi toû biblíou toû esphragisménou toútou, hò eàn dō̂sin autò anthrṓpōi epistaménōi grámmata légontes ’Anágnōthi taûta: kaì ereî Ou dýnamai anagnō̂nai, esphrágistai gár.

12
καὶ δοθήσεται τὸ βιβλίον τοῦτο εἰς χεῖρας ἀνθρώπου μὴ ἐπισταμένου γράμματα, καὶ ἐρεῖ αὐτῷ ’Ανάγνωθι τοῦτο· καὶ ἐρεῖ Οὐκ ἐπίσταμαι γράμματα.

kaì dothḗsetai tò biblíon toûto eis cheîras anthrṓpou mḕ epistaménou grámmata, kaì ereî autō̂i ’Anágnōthi toûto: kaì ereî Ouk epístamai grámmata.

13
Καὶ εἶπεν κύριος ’Εγγίζει μοι ὁ λαὸς οὗτος τοῖς χείλεσιν αὐτῶν τιμῶσίν με, ἡ δὲ καρδία αὐτῶν πόρρω ἀπέχει ἀπ’ ἐμοῦ, μάτην δὲ σέβονταί με διδάσκοντες ἐντάλματα ἀνθρώπων καὶ διδασκαλίας.

Kaì eîpen kýrios ’Engízei moi ho laòs hoûtos toîs cheílesin autō̂n timō̂sín me, hē dè kardía autō̂n pórrō apéchei ap’ emoû, mátēn dè sébontaí me didáskontes entálmata anthrṓpōn kaì didaskalías.

14
διὰ τοῦτο ἰδοὺ ἐγὼ προσθήσω τοῦ μεταθεῖναι τὸν λαὸν τοῦτον καὶ μεταθήσω αὐτοὺς καὶ ἀπολῶ τὴν σοϕίαν τῶν σοϕῶν καὶ τὴν σύνεσιν τῶν συνετῶν κρύψω.

dià toûto idoù egṑ prosthḗsō toû metatheînai tòn laòn toûton kaì metathḗsō autoùs kaì apolō̂ tḕn sophían tō̂n sophō̂n kaì tḕn sýnesin tō̂n synetō̂n krýpsō.

15
οὐαὶ οἱ βαθέως βουλὴν ποιοῦντες καὶ οὐ διὰ κυρίου· οὐαὶ οἱ ἐν κρυϕῇ βουλὴν ποιοῦντες καὶ ἔσται ἐν σκότει τὰ ἔργα αὐτῶν καὶ ἐροῦσιν Τίς ἡμᾶς ἑώρακεν καὶ τίς ἡμᾶς γνώσεται ἢ ἃ ἡμεῖς ποιοῦμεν;

ouaì hoi bathéōs boulḕn poioûntes kaì ou dià kyríou: ouaì hoi en kryphē̂i boulḕn poioûntes kaì éstai en skótei tà érga autō̂n kaì eroûsin Tís hēmâs heṓraken kaì tís hēmâs gnṓsetai ḕ hà hēmeîs poioûmen?

16
οὐχ ὡς ὁ πηλὸς τοῦ κεραμέως λογισθήσεσθε; μὴ ἐρεῖ τὸ πλάσμα τῷ πλάσαντι Οὐ σύ με ἔπλασας; ἢ τὸ ποίημα τῷ ποιήσαντι Οὐ συνετῶς με ἐποίησας;

ouch hōs ho pēlòs toû keraméōs logisthḗsesthe? mḕ ereî tò plásma tō̂i plásanti Ou sý me éplasas? ḕ tò poíēma tō̂i poiḗsanti Ou synetō̂s me epoíēsas?

17
οὐκέτι μικρὸν καὶ μετατεθήσεται ὁ Λίβανος ὡς τὸ ὄρος τὸ Χερμελ καὶ τὸ ὄρος τὸ Χερμελ εἰς δρυμὸν λογισθήσεται;

oukéti mikròn kaì metatethḗsetai ho Líbanos hōs tò óros tò Chermel kaì tò óros tò Chermel eis drymòn logisthḗsetai?

18
καὶ ἀκούσονται ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ κωϕοὶ λόγους βιβλίου, καὶ οἱ ἐν τῷ σκότει καὶ οἱ ἐν τῇ ὁμίχλῃ ὀϕθαλμοὶ τυϕλῶν βλέψονται·

kaì akoúsontai en tē̂i hēmérāi ekeínēi kōphoì lógous biblíou, kaì hoi en tō̂i skótei kaì hoi en tē̂i homíchlēi ophthalmoì typhlō̂n blépsontai:

19
καὶ ἀγαλλιάσονται πτωχοὶ διὰ κύριον ἐν εὐϕροσύνῃ, καὶ οἱ ἀπηλπισμένοι τῶν ἀνθρώπων ἐμπλησθήσονται εὐϕροσύνης.

kaì agalliásontai ptōchoì dià kýrion en euphrosýnēi, kaì hoi apēlpisménoi tō̂n anthrṓpōn emplēsthḗsontai euphrosýnēs.

20
ἐξέλιπεν ἄνομος, καὶ ἀπώλετο ὑπερήϕανος, καὶ ἐξωλεθρεύθησαν οἱ ἀνομοῦντες ἐπὶ κακίᾳ

exélipen ánomos, kaì apṓleto hyperḗphanos, kaì exōlethreúthēsan hoi anomoûntes epì kakíāi

21
καὶ οἱ ποιοῦντες ἁμαρτεῖν ἀνθρώπους ἐν λόγῳ· πάντας δὲ τοὺς ἐλέγχοντας ἐν πύλαις πρόσκομμα θήσουσιν καὶ ἐπλαγίασαν ἐν ἀδίκοις δίκαιον.

kaì hoi poioûntes hamarteîn anthrṓpous en lógōi: pántas dè toùs elénchontas en pýlais próskomma thḗsousin kaì eplagíasan en adíkois díkaion.

22
διὰ τοῦτο τάδε λέγει κύριος ἐπὶ τὸν οἶκον Ιακωβ, ὃν ἀϕώρισεν ἐξ Αβρααμ Οὐ νῦν αἰσχυνθήσεται Ιακωβ οὐδὲ νῦν τὸ πρόσωπον μεταβαλεῖ Ισραηλ·

dià toûto táde légei kýrios epì tòn oîkon Iakōb, hòn aphṓrisen ex Abraam Ou nŷn aischynthḗsetai Iakōb oudè nŷn tò prósōpon metabaleî Israēl:

23
ἀλλ’ ὅταν ἴδωσιν τὰ τέκνα αὐτῶν τὰ ἔργα μου, δι’ ἐμὲ ἁγιάσουσιν τὸ ὄνομά μου καὶ ἁγιάσουσιν τὸν ἅγιον Ιακωβ καὶ τὸν θεὸν τοῦ Ισραηλ ϕοβηθήσονται.

all’ hótan ídōsin tà tékna autō̂n tà érga mou, di’ emè hagiásousin tò ónomá mou kaì hagiásousin tòn hágion Iakōb kaì tòn theòn toû Israēl phobēthḗsontai.

24
καὶ γνώσονται οἱ τῷ πνεύματι πλανώμενοι σύνεσιν, οἱ δὲ γογγύζοντες μαθήσονται ὑπακούειν, καὶ αἱ γλώσσαι αἱ ψελλίζουσαι μαθήσονται λαλεῖν εἰρήνην.

kaì gnṓsontai hoi tō̂i pneúmati planṓmenoi sýnesin, hoi dè gongýzontes mathḗsontai hypakoúein, kaì hai glṓssai hai psellízousai mathḗsontai laleîn eirḗnēn.