Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante Isaïe 41

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
’Εγκαινίζεσθε πρός με, νῆσοι, οἱ γὰρ ἄρχοντες ἀλλάξουσιν ἰσχύν· ἐγγισάτωσαν καὶ λαλησάτωσαν ἅμα, τότε κρίσιν ἀναγγειλάτωσαν.

’Enkainízesthe prós me, nē̂soi, hoi gàr árchontes alláxousin ischýn: engisátōsan kaì lalēsátōsan háma, tóte krísin anangeilátōsan.

2
τίς ἐξήγειρεν ἀπὸ ἀνατολῶν δικαιοσύνην, ἐκάλεσεν αὐτὴν κατὰ πόδας αὐτοῦ, καὶ πορεύσεται; δώσει ἐναντίον ἐθνῶν καὶ βασιλεῖς ἐκστήσει καὶ δώσει εἰς γῆν τὰς μαχαίρας αὐτῶν καὶ ὡς ϕρύγανα ἐξωσμένα τὰ τόξα αὐτῶν·

tís exḗgeiren apò anatolō̂n dikaiosýnēn, ekálesen autḕn katà pódas autoû, kaì poreúsetai? dṓsei enantíon ethnō̂n kaì basileîs ekstḗsei kaì dṓsei eis gē̂n tàs machaíras autō̂n kaì hōs phrýgana exōsména tà tóxa autō̂n:

3
καὶ διώξεται αὐτοὺς καὶ διελεύσεται ἐν εἰρήνῃ ἡ ὁδὸς τῶν ποδῶν αὐτοῦ.

kaì diṓxetai autoùs kaì dieleúsetai en eirḗnēi hē hodòs tō̂n podō̂n autoû.

4
τίς ἐνήργησεν καὶ ἐποίησεν ταῦτα; ἐκάλεσεν αὐτὴν ὁ καλῶν αὐτὴν ἀπὸ γενεῶν ἀρχῆς, ἐγὼ θεὸς πρῶτος, καὶ εἰς τὰ ἐπερχόμενα ἐγώ εἰμι.

tís enḗrgēsen kaì epoíēsen taûta? ekálesen autḕn ho kalō̂n autḕn apò geneō̂n archē̂s, egṑ theòs prō̂tos, kaì eis tà eperchómena egṓ eimi.

5
εἴδοσαν ἔθνη καὶ ἐϕοβήθησαν, τὰ ἄκρα τῆς γῆς ἤγγισαν καὶ ἤλθοσαν ἅμα

eídosan éthnē kaì ephobḗthēsan, tà ákra tē̂s gē̂s ḗngisan kaì ḗlthosan háma

6
κρίνων ἕκαστος τῷ πλησίον καὶ τῷ ἀδελϕῷ βοηθῆσαι καὶ ἐρεῖ

krínōn hékastos tō̂i plēsíon kaì tō̂i adelphō̂i boēthē̂sai kaì ereî

7
῎Ισχυσεν ἀνὴρ τέκτων καὶ χαλκεὺς τύπτων σϕύρῃ ἅμα ἐλαύνων· ποτὲ μὲν ἐρεῖ Σύμβλημα καλόν ἐστιν· ἰσχύρωσαν αὐτὰ ἐν ἥλοις, θήσουσιν αὐτὰ καὶ οὐ κινηθήσονται.

῎Ischysen anḕr téktōn kaì chalkeùs týptōn sphýrēi háma elaúnōn: potè mèn ereî Sýmblēma kalón estin: ischýrōsan autà en hḗlois, thḗsousin autà kaì ou kinēthḗsontai.

8
Σὺ δέ, Ισραηλ, παῖς μου Ιακωβ, ὃν ἐξελεξάμην, σπέρμα Αβρααμ, ὃν ἠγάπησα,

Sỳ dé, Israēl, paîs mou Iakōb, hòn exelexámēn, spérma Abraam, hòn ēgápēsa,

9
οὗ ἀντελαβόμην ἀπ’ ἄκρων τῆς γῆς καὶ ἐκ τῶν σκοπιῶν αὐτῆς ἐκάλεσά σε καὶ εἶπά σοι Παῖς μου εἶ, ἐξελεξάμην σε καὶ οὐκ ἐγκατέλιπόν σε,

hoû antelabómēn ap’ ákrōn tē̂s gē̂s kaì ek tō̂n skopiō̂n autē̂s ekálesá se kaì eîpá soi Paîs mou eî, exelexámēn se kaì ouk enkatélipón se,

10
μὴ ϕοβοῦ, μετὰ σοῦ γάρ εἰμι· μὴ πλανῶ, ἐγὼ γάρ εἰμι ὁ θεός σου ὁ ἐνισχύσας σε καὶ ἐβοήθησά σοι καὶ ἠσϕαλισάμην σε τῇ δεξιᾷ τῇ δικαίᾳ μου.

mḕ phoboû, metà soû gár eimi: mḕ planō̂, egṑ gár eimi ho theós sou ho enischýsas se kaì eboḗthēsá soi kaì ēsphalisámēn se tē̂i dexiā̂i tē̂i dikaíāi mou.

11
ἰδοὺ αἰσχυνθήσονται καὶ ἐντραπήσονται πάντες οἱ ἀντικείμενοί σοι· ἔσονται γὰρ ὡς οὐκ ὄντες καὶ ἀπολοῦνται πάντες οἱ ἀντίδικοί σου.

idoù aischynthḗsontai kaì entrapḗsontai pántes hoi antikeímenoí soi: ésontai gàr hōs ouk óntes kaì apoloûntai pántes hoi antídikoí sou.

12
ζητήσεις αὐτοὺς καὶ οὐ μὴ εὕρῃς τοὺς ἀνθρώπους, οἳ παροινήσουσιν εἰς σέ· ἔσονται γὰρ ὡς οὐκ ὄντες καὶ οὐκ ἔσονται οἱ ἀντιπολεμοῦντές σε.

zētḗseis autoùs kaì ou mḕ heúrēis toùs anthrṓpous, hoì paroinḗsousin eis sé: ésontai gàr hōs ouk óntes kaì ouk ésontai hoi antipolemoûntés se.

13
ὅτι ἐγὼ ὁ θεός σου ὁ κρατῶν τῆς δεξιᾶς σου, ὁ λέγων σοι Μὴ ϕοβοῦ,

hóti egṑ ho theós sou ho kratō̂n tē̂s dexiâs sou, ho légōn soi Mḕ phoboû,

14LXX
Ιακωβ, ὀλιγοστὸς Ισραηλ· ἐγὼ ἐβοήθησά σοι, λέγει ὁ θεὸς ὁ λυτρούμενός σε, Ισραηλ.

Iakōb, oligostòs Israēl: egṑ eboḗthēsá soi, légei ho theòs ho lytroúmenós se, Israēl.

15
ἰδοὺ ἐποίησά σε ὡς τροχοὺς ἁμάξης ἀλοῶντας καινοὺς πριστηροειδεῖς, καὶ ἀλοήσεις ὄρη καὶ λεπτυνεῖς βουνοὺς καὶ ὡς χνοῦν θήσεις·

idoù epoíēsá se hōs trochoùs hamáxēs aloō̂ntas kainoùs pristēroeideîs, kaì aloḗseis órē kaì leptyneîs bounoùs kaì hōs chnoûn thḗseis:

16
καὶ λικμήσεις, καὶ ἄνεμος λήμψεται αὐτούς, καὶ καταιγὶς διασπερεῖ αὐτούς, σὺ δὲ εὐϕρανθήσῃ ἐν τοῖς ἁγίοις Ισραηλ. καὶ ἀγαλλιάσονται

kaì likmḗseis, kaì ánemos lḗmpsetai autoús, kaì kataigìs diaspereî autoús, sỳ dè euphranthḗsēi en toîs hagíois Israēl. kaì agalliásontai

17
οἱ πτωχοὶ καὶ οἱ ἐνδεεῖς· ζητήσουσιν γὰρ ὕδωρ, καὶ οὐκ ἔσται, ἡ γλῶσσα αὐτῶν ἀπὸ τῆς δίψης ἐξηράνθη· ἐγὼ κύριος ὁ θεός, ἐγὼ ἐπακούσομαι, ὁ θεὸς Ισραηλ, καὶ οὐκ ἐγκαταλείψω αὐτούς,

hoi ptōchoì kaì hoi endeeîs: zētḗsousin gàr hýdōr, kaì ouk éstai, hē glō̂ssa autō̂n apò tē̂s dípsēs exēránthē: egṑ kýrios ho theós, egṑ epakoúsomai, ho theòs Israēl, kaì ouk enkataleípsō autoús,

18
ἀλλὰ ἀνοίξω ἐπὶ τῶν ὀρέων ποταμοὺς καὶ ἐν μέσῳ πεδίων πηγάς, ποιήσω τὴν ἔρημον εἰς ἕλη καὶ τὴν διψῶσαν γῆν ἐν ὑδραγωγοῖς,

allà anoíxō epì tō̂n oréōn potamoùs kaì en mésōi pedíōn pēgás, poiḗsō tḕn érēmon eis hélē kaì tḕn dipsō̂san gē̂n en hydragōgoîs,

19LXX
θήσω εἰς τὴν ἄνυδρον γῆν κέδρον καὶ πύξον καὶ μυρσίνην καὶ κυπάρισσον καὶ λεύκην,

thḗsō eis tḕn ánydron gē̂n kédron kaì pýxon kaì myrsínēn kaì kypárisson kaì leúkēn,

20
ἵνα ἴδωσιν καὶ γνῶσιν καὶ ἐννοηθῶσιν καὶ ἐπιστῶνται ἅμα ὅτι χεὶρ κυρίου ἐποίησεν ταῦτα πάντα καὶ ὁ ἅγιος τοῦ Ισραηλ κατέδειξεν.

hína ídōsin kaì gnō̂sin kaì ennoēthō̂sin kaì epistō̂ntai háma hóti cheìr kyríou epoíēsen taûta pánta kaì ho hágios toû Israēl katédeixen.

21
’Εγγίζει ἡ κρίσις ὑμῶν, λέγει κύριος ὁ θεός· ἤγγισαν αἱ βουλαὶ ὑμῶν, λέγει ὁ βασιλεὺς Ιακωβ.

’Engízei hē krísis hymō̂n, légei kýrios ho theós: ḗngisan hai boulaì hymō̂n, légei ho basileùs Iakōb.

22
ἐγγισάτωσαν καὶ ἀναγγειλάτωσαν ὑμῖν ἃ συμβήσεται, ἢ τὰ πρότερα τίνα ἦν εἴπατε, καὶ ἐπιστήσομεν τὸν νοῦν καὶ γνωσόμεθα τί τὰ ἔσχατα, καὶ τὰ ἐπερχόμενα εἴπατε ἡμῖν.

engisátōsan kaì anangeilátōsan hymîn hà symbḗsetai, ḕ tà prótera tína ē̂n eípate, kaì epistḗsomen tòn noûn kaì gnōsómetha tí tà éschata, kaì tà eperchómena eípate hēmîn.

23
ἀναγγείλατε ἡμῖν τὰ ἐπερχόμενα ἐπ’ ἐσχάτου, καὶ γνωσόμεθα ὅτι θεοί ἐστε· εὖ ποιήσατε καὶ κακώσατε, καὶ θαυμασόμεθα καὶ ὀψόμεθα ἅμα·

anangeílate hēmîn tà eperchómena ep’ eschátou, kaì gnōsómetha hóti theoí este: eû poiḗsate kaì kakṓsate, kaì thaumasómetha kaì opsómetha háma:

24
ὅτι πόθεν ἐστὲ ὑμεῖς καὶ πόθεν ἡ ἐργασία ὑμῶν; ἐκ γῆς· βδέλυγμα ἐξελέξαντο ὑμᾶς.

hóti póthen estè hymeîs kaì póthen hē ergasía hymō̂n? ek gē̂s: bdélygma exeléxanto hymâs.

25
ἐγὼ δὲ ἤγειρα τὸν ἀπὸ βορρᾶ καὶ τὸν ἀϕ’ ἡλίου ἀνατολῶν, κληθήσονται τῷ ὀνόματί μου· ἐρχέσθωσαν ἄρχοντες, καὶ ὡς πηλὸς κεραμέως καὶ ὡς κεραμεὺς καταπατῶν τὸν πηλόν, οὕτως καταπατηθήσεσθε.

egṑ dè ḗgeira tòn apò borrâ kaì tòn aph’ hēlíou anatolō̂n, klēthḗsontai tō̂i onómatí mou: erchésthōsan árchontes, kaì hōs pēlòs keraméōs kaì hōs kerameùs katapatō̂n tòn pēlón, hoútōs katapatēthḗsesthe.

26
τίς γὰρ ἀναγγελεῖ τὰ ἐξ ἀρχῆς, ἵνα γνῶμεν, καὶ τὰ ἔμπροσθεν, καὶ ἐροῦμεν ὅτι ἀληθῆ ἐστιν; οὐκ ἔστιν ὁ προλέγων οὐδὲ ὁ ἀκούων ὑμῶν τοὺς λόγους.

tís gàr anangeleî tà ex archē̂s, hína gnō̂men, kaì tà émprosthen, kaì eroûmen hóti alēthē̂ estin? ouk éstin ho prolégōn oudè ho akoúōn hymō̂n toùs lógous.

27LXX
ἀρχὴν Σιων δώσω καὶ Ιερουσαλημ παρακαλέσω εἰς ὁδόν.

archḕn Siōn dṓsō kaì Ierousalēm parakalésō eis hodón.

28LXX
ἀπὸ γὰρ τῶν ἐθνῶν ἰδοὺ οὐδείς, καὶ ἀπὸ τῶν εἰδώλων αὐτῶν οὐκ ἦν ὁ ἀναγγέλλων· καὶ ἐὰν ἐρωτήσω αὐτούς Πόθεν ἐστέ, οὐ μὴ ἀποκριθῶσίν μοι.

apò gàr tō̂n ethnō̂n idoù oudeís, kaì apò tō̂n eidṓlōn autō̂n ouk ē̂n ho anangéllōn: kaì eàn erōtḗsō autoús Póthen esté, ou mḕ apokrithō̂sín moi.

29LXX
εἰσὶν γὰρ οἱ ποιοῦντες ὑμᾶς, καὶ μάτην οἱ πλανῶντες ὑμᾶς.

eisìn gàr hoi poioûntes hymâs, kaì mátēn hoi planō̂ntes hymâs.