Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante Isaïe 48

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
’Ακούσατε ταῦτα, οἶκος Ιακωβ οἱ κεκλημένοι τῷ ὀνόματι Ισραηλ καὶ οἱ ἐξ Ιουδα ἐξελθόντες οἱ ὀμνύοντες τῷ ὀνόματι κυρίου θεοῦ Ισραηλ μιμνῃσκόμενοι οὐ μετὰ ἀληθείας οὐδὲ μετὰ δικαιοσύνης

’Akoúsate taûta, oîkos Iakōb hoi keklēménoi tō̂i onómati Israēl kaì hoi ex Iouda exelthóntes hoi omnýontes tō̂i onómati kyríou theoû Israēl mimnēiskómenoi ou metà alētheías oudè metà dikaiosýnēs

2
καὶ ἀντεχόμενοι τῷ ὀνόματι τῆς πόλεως τῆς ἁγίας καὶ ἐπὶ τῷ θεῷ τοῦ Ισραηλ ἀντιστηριζόμενοι, κύριος σαβαωθ ὄνομα αὐτῷ.

kaì antechómenoi tō̂i onómati tē̂s póleōs tē̂s hagías kaì epì tō̂i theō̂i toû Israēl antistērizómenoi, kýrios sabaōth ónoma autō̂i.

3
Τὰ πρότερα ἔτι ἀνήγγειλα, καὶ ἐκ τοῦ στόματός μου ἐξῆλθεν καὶ ἀκουστὸν ἐγένετο· ἐξάπινα ἐποίησα, καὶ ἐπῆλθεν.

Tà prótera éti anḗngeila, kaì ek toû stómatós mou exē̂lthen kaì akoustòn egéneto: exápina epoíēsa, kaì epē̂lthen.

4
γινώσκω ἐγὼ ὅτι σκληρὸς εἶ, καὶ νεῦρον σιδηροῦν ὁ τράχηλός σου, καὶ τὸ μέτωπόν σου χαλκοῦν.

ginṓskō egṑ hóti sklēròs eî, kaì neûron sidēroûn ho tráchēlós sou, kaì tò métōpón sou chalkoûn.

5
καὶ ἀνήγγειλά σοι πάλαι, πρὶν ἐλθεῖν ἐπὶ σὲ ἀκουστόν σοι ἐποίησα· μὴ εἴπῃς ὅτι Τὰ εἴδωλά μου ἐποίησαν, καὶ μὴ εἴπῃς ὅτι Τὰ γλυπτὰ καὶ τὰ χωνευτὰ ἐνετείλατό μοι.

kaì anḗngeilá soi pálai, prìn eltheîn epì sè akoustón soi epoíēsa: mḕ eípēis hóti Tà eídōlá mou epoíēsan, kaì mḕ eípēis hóti Tà glyptà kaì tà chōneutà eneteílató moi.

6a LXX
ἠκούσατε πάντα, καὶ ὑμεῖς οὐκ ἔγνωτε· ἀλλὰ καὶ ἀκουστά σοι ἐποίησα τὰ καινὰ ἀπὸ τοῦ νῦν, ἃ μέλλει γίνεσθαι,

ēkoúsate pánta, kaì hymeîs ouk égnōte: allà kaì akoustá soi epoíēsa tà kainà apò toû nŷn, hà méllei gínesthai,

6b LXX
καὶ οὐκ εἶπας.

kaì ouk eîpas.

7
νῦν γίνεται καὶ οὐ πάλαι, καὶ οὐ προτέραις ἡμέραις ἤκουσας αὐτά· μὴ εἴπῃς ὅτι Ναί, γινώσκω αὐτά.

nŷn gínetai kaì ou pálai, kaì ou protérais hēmérais ḗkousas autá: mḕ eípēis hóti Naí, ginṓskō autá.

8
οὔτε ἔγνως οὔτε ἠπίστω, οὔτε ἀπ’ ἀρχῆς ἤνοιξά σου τὰ ὦτα· ἔγνων γὰρ ὅτι ἀθετῶν ἀθετήσεις καὶ ἄνομος ἔτι ἐκ κοιλίας κηλθήσῃ.

oúte égnōs oúte ēpístō, oúte ap’ archē̂s ḗnoixá sou tà ō̂ta: égnōn gàr hóti athetō̂n athetḗseis kaì ánomos éti ek koilías kēlthḗsēi.

9
ἕνεκεν τοῦ ἐμοῦ ὀνόματος δείξω σοι τὸν θυμόν μου καὶ τὰ ἔνδοξά μου ἐπάξω ἐπὶ σοί, ἵνα μὴ ἐξολεθρεύσω σε.

héneken toû emoû onómatos deíxō soi tòn thymón mou kaì tà éndoxá mou epáxō epì soí, hína mḕ exolethreúsō se.

10
ἰδοὺ πέπρακά σε οὐχ ἕνεκεν ἀργυρίου, ἐξειλάμην δέ σε ἐκ καμίνου πτωχείας·

idoù pépraká se ouch héneken argyríou, exeilámēn dé se ek kamínou ptōcheías:

11
ἕνεκεν ἐμοῦ ποιήσω σοι, ὅτι τὸ ἐμὸν ὄνομα βεβηλοῦται, καὶ τὴν δόξαν μου ἑτέρῳ οὐ δώσω.

héneken emoû poiḗsō soi, hóti tò emòn ónoma bebēloûtai, kaì tḕn dóxan mou hetérōi ou dṓsō.

12
῎Ακουέ μου, Ιακωβ καὶ Ισραηλ ὃν ἐγὼ καλῶ· ἐγώ εἰμι πρῶτος, καὶ ἐγώ εἰμι εἰς τὸν αἰῶνα,

῎Akoué mou, Iakōb kaì Israēl hòn egṑ kalō̂: egṓ eimi prō̂tos, kaì egṓ eimi eis tòn aiō̂na,

13
καὶ ἡ χείρ μου ἐθεμελίωσεν τὴν γῆν, καὶ ἡ δεξιά μου ἐστερέωσεν τὸν οὐρανόν· καλέσω αὐτούς, καὶ στήσονται ἅμα

kaì hē cheír mou ethemelíōsen tḕn gē̂n, kaì hē dexiá mou esteréōsen tòn ouranón: kalésō autoús, kaì stḗsontai háma

14
καὶ συναχθήσονται πάντες καὶ ἀκούσονται. τίς αὐτοῖς ἀνήγγειλεν ταῦτα; ἀγαπῶν σε ἐποίησα τὸ θέλημά σου ἐπὶ Βαβυλῶνα τοῦ ἆραι σπέρμα Χαλδαίων.

kaì synachthḗsontai pántes kaì akoúsontai. tís autoîs anḗngeilen taûta? agapō̂n se epoíēsa tò thélēmá sou epì Babylō̂na toû ârai spérma Chaldaíōn.

15
ἐγὼ ἐλάλησα, ἐγὼ ἐκάλεσα, ἤγαγον αὐτὸν καὶ εὐόδωσα τὴν ὁδὸν αὐτοῦ.

egṑ elálēsa, egṑ ekálesa, ḗgagon autòn kaì euódōsa tḕn hodòn autoû.

16
προσαγάγετε πρός με καὶ ἀκούσατε ταῦτα· οὐκ ἀπ’ ἀρχῆς ἐν κρυϕῇ ἐλάλησα οὐδὲ ἐν τόπῳ γῆς σκοτεινῷ· ἡνίκα ἐγένετο, ἐκεῖ ἤμην, καὶ νῦν κύριος ἀπέσταλκέν με καὶ τὸ πνεῦμα αὐτοῦ.

prosagágete prós me kaì akoúsate taûta: ouk ap’ archē̂s en kryphē̂i elálēsa oudè en tópōi gē̂s skoteinō̂i: hēníka egéneto, ekeî ḗmēn, kaì nŷn kýrios apéstalkén me kaì tò pneûma autoû.

17
οὕτως λέγει κύριος ὁ ῥυσάμενός σε ὁ ἅγιος Ισραηλ ’Εγώ εἰμι ὁ θεός σου, δέδειχά σοι τοῦ εὑρεῖν σε τὴν ὁδόν, ἐν ᾗ πορεύσῃ ἐν αὐτῇ.

hoútōs légei kýrios ho rhysámenós se ho hágios Israēl ’Egṓ eimi ho theós sou, dédeichá soi toû heureîn se tḕn hodón, en hē̂i poreúsēi en autē̂i.

18
καὶ εἰ ἤκουσας τῶν ἐντολῶν μου, ἐγένετο ἂν ὡσεὶ ποταμὸς ἡ εἰρήνη σου καὶ ἡ δικαιοσύνη σου ὡς κῦμα θαλάσσης·

kaì ei ḗkousas tō̂n entolō̂n mou, egéneto àn hōseì potamòs hē eirḗnē sou kaì hē dikaiosýnē sou hōs kŷma thalássēs:

19
καὶ ἐγένετο ἂν ὡς ἡ ἄμμος τὸ σπέρμα σου καὶ τὰ ἔκγονα τῆς κοιλίας σου ὡς ὁ χοῦς τῆς γῆς· οὐδὲ νῦν οὐ μὴ ἐξολεθρευθῇς, οὐδὲ ἀπολεῖται τὸ ὄνομά σου ἐνώπιόν μου.

kaì egéneto àn hōs hē ámmos tò spérma sou kaì tà ékgona tē̂s koilías sou hōs ho choûs tē̂s gē̂s: oudè nŷn ou mḕ exolethreuthē̂is, oudè apoleîtai tò ónomá sou enṓpión mou.

20
῎Εξελθε ἐκ Βαβυλῶνος ϕεύγων ἀπὸ τῶν Χαλδαίων· ϕωνὴν εὐϕροσύνης ἀναγγείλατε, καὶ ἀκουστὸν γενέσθω τοῦτο, ἀπαγγείλατε ἕως ἐσχάτου τῆς γῆς, λέγετε ’Ερρύσατο κύριος τὸν δοῦλον αὐτοῦ Ιακωβ.

῎Exelthe ek Babylō̂nos pheúgōn apò tō̂n Chaldaíōn: phōnḕn euphrosýnēs anangeílate, kaì akoustòn genésthō toûto, apangeílate héōs eschátou tē̂s gē̂s, légete ’Errýsato kýrios tòn doûlon autoû Iakōb.

21
καὶ ἐὰν διψήσωσιν, δι’ ἐρήμου ἄξει αὐτούς, ὕδωρ ἐκ πέτρας ἐξάξει αὐτοῖς· σχισθήσεται πέτρα, καὶ ῥυήσεται ὕδωρ, καὶ πίεται ὁ λαός μου.

kaì eàn dipsḗsōsin, di’ erḗmou áxei autoús, hýdōr ek pétras exáxei autoîs: schisthḗsetai pétra, kaì rhyḗsetai hýdōr, kaì píetai ho laós mou.

22
οὐκ ἔστιν χαίρειν τοῖς ἀσεβέσιν, λέγει κύριος.

ouk éstin chaírein toîs asebésin, légei kýrios.