Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante Isaïe 5

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
῎Αισω δὴ τῷ ἠγαπημένῳ ᾆσμα τοῦ ἀγαπητοῦ τῷ ἀμπελῶνί μου. ἀμπελὼν ἐγενήθη τῷ ἠγαπημένῳ ἐν κέρατι ἐν τόπῳ πίονι.

῎Aisō dḕ tō̂i ēgapēménōi ā̂isma toû agapētoû tō̂i ampelō̂ní mou. ampelṑn egenḗthē tō̂i ēgapēménōi en kérati en tópōi píoni.

2
καὶ ϕραγμὸν περιέθηκα καὶ ἐχαράκωσα καὶ ἐϕύτευσα ἄμπελον σωρηχ καὶ ᾠκοδόμησα πύργον ἐν μέσῳ αὐτοῦ καὶ προλήνιον ὤρυξα ἐν αὐτῷ· καὶ ἔμεινα τοῦ ποιῆσαι σταϕυλήν, ἐποίησεν δὲ ἀκάνθας.

kaì phragmòn periéthēka kaì echarákōsa kaì ephýteusa ámpelon sōrēch kaì ōikodómēsa pýrgon en mésōi autoû kaì prolḗnion ṓryxa en autō̂i: kaì émeina toû poiē̂sai staphylḗn, epoíēsen dè akánthas.

3
καὶ νῦν, ἄνθρωπος τοῦ Ιουδα καὶ οἱ ἐνοικοῦντες ἐν Ιερουσαλημ, κρίνατε ἐν ἐμοὶ καὶ ἀνὰ μέσον τοῦ ἀμπελῶνός μου.

kaì nŷn, ánthrōpos toû Iouda kaì hoi enoikoûntes en Ierousalēm, krínate en emoì kaì anà méson toû ampelō̂nós mou.

4
τί ποιήσω ἔτι τῷ ἀμπελῶνί μου καὶ οὐκ ἐποίησα αὐτῷ; διότι ἔμεινα τοῦ ποιῆσαι σταϕυλήν, ἐποίησεν δὲ ἀκάνθας.

tí poiḗsō éti tō̂i ampelō̂ní mou kaì ouk epoíēsa autō̂i? dióti émeina toû poiē̂sai staphylḗn, epoíēsen dè akánthas.

5
νῦν δὲ ἀναγγελῶ ὑμῖν τί ποιήσω τῷ ἀμπελῶνί μου· ἀϕελῶ τὸν ϕραγμὸν αὐτοῦ καὶ ἔσται εἰς διαρπαγήν, καὶ καθελῶ τὸν τοῖχον αὐτοῦ καὶ ἔσται εἰς καταπάτημα,

nŷn dè anangelō̂ hymîn tí poiḗsō tō̂i ampelō̂ní mou: aphelō̂ tòn phragmòn autoû kaì éstai eis diarpagḗn, kaì kathelō̂ tòn toîchon autoû kaì éstai eis katapátēma,

6
καὶ ἀνήσω τὸν ἀμπελῶνά μου καὶ οὐ μὴ τμηθῇ οὐδὲ μὴ σκαϕῇ, καὶ ἀναβήσεται εἰς αὐτὸν ὡς εἰς χέρσον ἄκανθα· καὶ ταῖς νεϕέλαις ἐντελοῦμαι τοῦ μὴ βρέξαι εἰς αὐτὸν ὑετόν.

kaì anḗsō tòn ampelō̂ná mou kaì ou mḕ tmēthē̂i oudè mḕ skaphē̂i, kaì anabḗsetai eis autòn hōs eis chérson ákantha: kaì taîs nephélais enteloûmai toû mḕ bréxai eis autòn hyetón.

7
ὁ γὰρ ἀμπελὼν κυρίου σαβαωθ οἶκος τοῦ Ισραηλ ἐστίν καὶ ἄνθρωπος τοῦ Ιουδα νεόϕυτον ἠγαπημένον· ἔμεινα τοῦ ποιῆσαι κρίσιν, ἐποίησεν δὲ ἀνομίαν καὶ οὐ δικαιοσύνην ἀλλὰ κραυγήν.

ho gàr ampelṑn kyríou sabaōth oîkos toû Israēl estín kaì ánthrōpos toû Iouda neóphyton ēgapēménon: émeina toû poiē̂sai krísin, epoíēsen dè anomían kaì ou dikaiosýnēn allà kraugḗn.

8
Οὐαὶ οἱ συνάπτοντες οἰκίαν πρὸς οἰκίαν καὶ ἀγρὸν πρὸς ἀγρὸν ἐγγίζοντες, ἵνα τοῦ πλησίον ἀϕέλωνταί τι· μὴ οἰκήσετε μόνοι ἐπὶ τῆς γῆς;

Ouaì hoi synáptontes oikían pròs oikían kaì agròn pròs agròn engízontes, hína toû plēsíon aphélōntaí ti: mḕ oikḗsete mónoi epì tē̂s gē̂s?

9
ἠκούσθη γὰρ εἰς τὰ ὦτα κυρίου σαβαωθ ταῦτα· ἐὰν γὰρ γένωνται οἰκίαι πολλαί, εἰς ἔρημον ἔσονται μεγάλαι καὶ καλαί, καὶ οὐκ ἔσονται οἱ ἐνοικοῦντες ἐν αὐταῖς.

ēkoústhē gàr eis tà ō̂ta kyríou sabaōth taûta: eàn gàr génōntai oikíai pollaí, eis érēmon ésontai megálai kaì kalaí, kaì ouk ésontai hoi enoikoûntes en autaîs.

10
οὗ γὰρ ἐργῶνται δέκα ζεύγη βοῶν, ποιήσει κεράμιον ἕν, καὶ ὁ σπείρων ἀρτάβας ἓξ ποιήσει μέτρα τρία.

hoû gàr ergō̂ntai déka zeúgē boō̂n, poiḗsei kerámion hén, kaì ho speírōn artábas hèx poiḗsei métra tría.

11
οὐαὶ οἱ ἐγειρόμενοι τὸ πρωὶ καὶ τὸ σικερα διώκοντες, οἱ μένοντες τὸ ὀψέ· ὁ γὰρ οἶνος αὐτοὺς συγκαύσει.

ouaì hoi egeirómenoi tò prōì kaì tò sikera diṓkontes, hoi ménontes tò opsé: ho gàr oînos autoùs synkaúsei.

12
μετὰ γὰρ κιθάρας καὶ ψαλτηρίου καὶ τυμπάνων καὶ αὐλῶν τὸν οἶνον πίνουσιν, τὰ δὲ ἔργα κυρίου οὐκ ἐμβλέπουσιν καὶ τὰ ἔργα τῶν χειρῶν αὐτοῦ οὐ κατανοοῦσιν.

metà gàr kitháras kaì psaltēríou kaì tympánōn kaì aulō̂n tòn oînon pínousin, tà dè érga kyríou ouk emblépousin kaì tà érga tō̂n cheirō̂n autoû ou katanooûsin.

13
τοίνυν αἰχμάλωτος ὁ λαός μου ἐγενήθη διὰ τὸ μὴ εἰδέναι αὐτοὺς τὸν κύριον, καὶ πλῆθος ἐγενήθη νεκρῶν διὰ λιμὸν καὶ δίψαν ὕδατος.

toínyn aichmálōtos ho laós mou egenḗthē dià tò mḕ eidénai autoùs tòn kýrion, kaì plē̂thos egenḗthē nekrō̂n dià limòn kaì dípsan hýdatos.

14
καὶ ἐπλάτυνεν ὁ ᾅδης τὴν ψυχὴν αὐτοῦ καὶ διήνοιξεν τὸ στόμα αὐτοῦ τοῦ μὴ διαλιπεῖν, καὶ καταβήσονται οἱ ἔνδοξοι καὶ οἱ μεγάλοι καὶ οἱ πλούσιοι καὶ οἱ λοιμοὶ αὐτῆς.

kaì eplátynen ho hā́idēs tḕn psychḕn autoû kaì diḗnoixen tò stóma autoû toû mḕ dialipeîn, kaì katabḗsontai hoi éndoxoi kaì hoi megáloi kaì hoi ploúsioi kaì hoi loimoì autē̂s.

15
καὶ ταπεινωθήσεται ἄνθρωπος, καὶ ἀτιμασθήσεται ἀνήρ, καὶ οἱ ὀϕθαλμοὶ οἱ μετέωροι ταπεινωθήσονται·

kaì tapeinōthḗsetai ánthrōpos, kaì atimasthḗsetai anḗr, kaì hoi ophthalmoì hoi metéōroi tapeinōthḗsontai:

16
καὶ ὑψωθήσεται κύριος σαβαωθ ἐν κρίματι, καὶ ὁ θεὸς ὁ ἅγιος δοξασθήσεται ἐν δικαιοσύνῃ.

kaì hypsōthḗsetai kýrios sabaōth en krímati, kaì ho theòs ho hágios doxasthḗsetai en dikaiosýnēi.

17
καὶ βοσκηθήσονται οἱ διηρπασμένοι ὡς ταῦροι, καὶ τὰς ἐρήμους τῶν ἀπειλημμένων ἄρνες ϕάγονται.

kaì boskēthḗsontai hoi diērpasménoi hōs taûroi, kaì tàs erḗmous tō̂n apeilēmménōn árnes phágontai.

18
οὐαὶ οἱ ἐπισπώμενοι τὰς ἁμαρτίας ὡς σχοινίῳ μακρῷ καὶ ὡς ζυγοῦ ἱμάντι δαμάλεως τὰς ἀνομίας,

ouaì hoi epispṓmenoi tàs hamartías hōs schoiníōi makrō̂i kaì hōs zygoû himánti damáleōs tàs anomías,

19
οἱ λέγοντες Τὸ τάχος ἐγγισάτω ἃ ποιήσει, ἵνα ἴδωμεν, καὶ ἐλθάτω ἡ βουλὴ τοῦ ἁγίου Ισραηλ, ἵνα γνῶμεν.

hoi légontes Tò táchos engisátō hà poiḗsei, hína ídōmen, kaì elthátō hē boulḕ toû hagíou Israēl, hína gnō̂men.

20
οὐαὶ οἱ λέγοντες τὸ πονηρὸν καλὸν καὶ τὸ καλὸν πονηρόν, οἱ τιθέντες τὸ σκότος ϕῶς καὶ τὸ ϕῶς σκότος, οἱ τιθέντες τὸ πικρὸν γλυκὺ καὶ τὸ γλυκὺ πικρόν.

ouaì hoi légontes tò ponēròn kalòn kaì tò kalòn ponērón, hoi tithéntes tò skótos phō̂s kaì tò phō̂s skótos, hoi tithéntes tò pikròn glykỳ kaì tò glykỳ pikrón.

21
οὐαὶ οἱ συνετοὶ ἐν ἑαυτοῖς καὶ ἐνώπιον ἑαυτῶν ἐπιστήμονες.

ouaì hoi synetoì en heautoîs kaì enṓpion heautō̂n epistḗmones.

22
οὐαὶ οἱ ἰσχύοντες ὑμῶν οἱ τὸν οἶνον πίνοντες καὶ οἱ δυνάσται οἱ κεραννύντες τὸ σικερα,

ouaì hoi ischýontes hymō̂n hoi tòn oînon pínontes kaì hoi dynástai hoi kerannýntes tò sikera,

23
οἱ δικαιοῦντες τὸν ἀσεβῆ ἕνεκεν δώρων καὶ τὸ δίκαιον τοῦ δικαίου αἴροντες.

hoi dikaioûntes tòn asebē̂ héneken dṓrōn kaì tò díkaion toû dikaíou aírontes.

24
διὰ τοῦτο ὃν τρόπον καυθήσεται καλάμη ὑπὸ ἄνθρακος πυρὸς καὶ συγκαυθήσεται ὑπὸ ϕλογὸς ἀνειμένης, ἡ ῥίζα αὐτῶν ὡς χνοῦς ἔσται, καὶ τὸ ἄνθος αὐτῶν ὡς κονιορτὸς ἀναβήσεται· οὐ γὰρ ἠθέλησαν τὸν νόμον κυρίου σαβαωθ, ἀλλὰ τὸ λόγιον τοῦ ἁγίου Ισραηλ παρώξυναν.

dià toûto hòn trópon kauthḗsetai kalámē hypò ánthrakos pyròs kaì synkauthḗsetai hypò phlogòs aneiménēs, hē rhíza autō̂n hōs chnoûs éstai, kaì tò ánthos autō̂n hōs koniortòs anabḗsetai: ou gàr ēthélēsan tòn nómon kyríou sabaōth, allà tò lógion toû hagíou Israēl parṓxynan.

25
καὶ ἐθυμώθη ὀργῇ κύριος σαβαωθ ἐπὶ τὸν λαὸν αὐτοῦ, καὶ ἐπέβαλεν τὴν χεῖρα αὐτοῦ ἐπ’ αὐτοὺς καὶ ἐπάταξεν αὐτούς, καὶ παρωξύνθη τὰ ὄρη, καὶ ἐγενήθη τὰ θνησιμαῖα αὐτῶν ὡς κοπρία ἐν μέσῳ ὁδοῦ. καὶ ἐν πᾶσι τούτοις οὐκ ἀπεστράϕη ὁ θυμός, ἀλλ’ ἔτι ἡ χεὶρ ὑψηλή.

kaì ethymṓthē orgē̂i kýrios sabaōth epì tòn laòn autoû, kaì epébalen tḕn cheîra autoû ep’ autoùs kaì epátaxen autoús, kaì parōxýnthē tà órē, kaì egenḗthē tà thnēsimaîa autō̂n hōs kopría en mésōi hodoû. kaì en pâsi toútois ouk apestráphē ho thymós, all’ éti hē cheìr hypsēlḗ.

26
τοιγαροῦν ἀρεῖ σύσσημον ἐν τοῖς ἔθνεσιν τοῖς μακρὰν καὶ συριεῖ αὐτοῖς ἀπ’ ἄκρου τῆς γῆς, καὶ ἰδοὺ ταχὺ κούϕως ἔρχονται·

toigaroûn areî sýssēmon en toîs éthnesin toîs makràn kaì syrieî autoîs ap’ ákrou tē̂s gē̂s, kaì idoù tachỳ koúphōs érchontai:

27
οὐ πεινάσουσιν οὐδὲ κοπιάσουσιν οὐδὲ νυστάξουσιν οὐδὲ κοιμηθήσονται οὐδὲ λύσουσιν τὰς ζώνας αὐτῶν ἀπὸ τῆς ὀσϕύος αὐτῶν, οὐδὲ μὴ ῥαγῶσιν οἱ ἱμάντες τῶν ὑποδημάτων αὐτῶν·

ou peinásousin oudè kopiásousin oudè nystáxousin oudè koimēthḗsontai oudè lýsousin tàs zṓnas autō̂n apò tē̂s osphýos autō̂n, oudè mḕ rhagō̂sin hoi himántes tō̂n hypodēmátōn autō̂n:

28
ὧν τὰ βέλη ὀξεῖά ἐστιν καὶ τὰ τόξα αὐτῶν ἐντεταμένα, οἱ πόδες τῶν ἵππων αὐτῶν ὡς στερεὰ πέτρα ἐλογίσθησαν, οἱ τροχοὶ τῶν ἁρμάτων αὐτῶν ὡς καταιγίς·

hō̂n tà bélē oxeîá estin kaì tà tóxa autō̂n entetaména, hoi pódes tō̂n híppōn autō̂n hōs stereà pétra elogísthēsan, hoi trochoì tō̂n harmátōn autō̂n hōs kataigís:

29
ὁρμῶσιν ὡς λέοντες καὶ παρέστηκαν ὡς σκύμνος λέοντος· καὶ ἐπιλήμψεται καὶ βοήσει ὡς θηρίου καὶ ἐκβαλεῖ, καὶ οὐκ ἔσται ὁ ῥυόμενος αὐτούς.

hormō̂sin hōs léontes kaì paréstēkan hōs skýmnos léontos: kaì epilḗmpsetai kaì boḗsei hōs thēríou kaì ekbaleî, kaì ouk éstai ho rhyómenos autoús.

30
καὶ βοήσει δι’ αὐτοὺς ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ὡς ϕωνὴ θαλάσσης κυμαινούσης· καὶ ἐμβλέψονται εἰς τὴν γῆν, καὶ ἰδοὺ σκότος σκληρὸν ἐν τῇ ἀπορίᾳ αὐτῶν.

kaì boḗsei di’ autoùs en tē̂i hēmérāi ekeínēi hōs phōnḕ thalássēs kymainoúsēs: kaì emblépsontai eis tḕn gē̂n, kaì idoù skótos sklēròn en tē̂i aporíāi autō̂n.