Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante Isaïe 57

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
῎Ιδετε ὡς ὁ δίκαιος ἀπώλετο, καὶ οὐδεὶς ἐκδέχεται τῇ καρδίᾳ, καὶ ἄνδρες δίκαιοι αἴρονται, καὶ οὐδεὶς κατανοεῖ. ἀπὸ γὰρ προσώπου ἀδικίας ἦρται ὁ δίκαιος·

῎Idete hōs ho díkaios apṓleto, kaì oudeìs ekdéchetai tē̂i kardíāi, kaì ándres díkaioi aírontai, kaì oudeìs katanoeî. apò gàr prosṓpou adikías ē̂rtai ho díkaios:

2LXX
ἔσται ἐν εἰρήνῃ ἡ ταϕὴ αὐτοῦ, ἦρται ἐκ τοῦ μέσου.

éstai en eirḗnēi hē taphḕ autoû, ē̂rtai ek toû mésou.

3
ὑμεῖς δὲ προσαγάγετε ὧδε, υἱοὶ ἄνομοι, σπέρμα μοιχῶν καὶ πόρνης·

hymeîs dè prosagágete hō̂de, hyioì ánomoi, spérma moichō̂n kaì pórnēs:

4
ἐν τίνι ἐνετρυϕήσατε; καὶ ἐπὶ τίνα ἠνοίξατε τὸ στόμα ὑμῶν; καὶ ἐπὶ τίνα ἐχαλάσατε τὴν γλῶσσαν ὑμῶν; οὐχ ὑμεῖς ἐστε τέκνα ἀπωλείας, σπέρμα ἄνομον;

en tíni enetryphḗsate? kaì epì tína ēnoíxate tò stóma hymō̂n? kaì epì tína echalásate tḕn glō̂ssan hymō̂n? ouch hymeîs este tékna apōleías, spérma ánomon?

5
οἱ παρακαλοῦντες ἐπὶ τὰ εἴδωλα ὑπὸ δένδρα δασέα, σϕάζοντες τὰ τέκνα αὐτῶν ἐν ταῖς ϕάραγξιν ἀνὰ μέσον τῶν πετρῶν.

hoi parakaloûntes epì tà eídōla hypò déndra daséa, spházontes tà tékna autō̂n en taîs pháranxin anà méson tō̂n petrō̂n.

6
ἐκείνη σου ἡ μερίς, οὗτός σου ὁ κλῆρος, κἀκείνοις ἐξέχεας σπονδὰς κἀκείνοις ἀνήνεγκας θυσίας· ἐπὶ τούτοις οὖν οὐκ ὀργισθήσομαι;

ekeínē sou hē merís, hoûtós sou ho klē̂ros, kakeínois exécheas spondàs kakeínois anḗnenkas thysías: epì toútois oûn ouk orgisthḗsomai?

7
ἐπ’ ὄρος ὑψηλὸν καὶ μετέωρον, ἐκεῖ σου ἡ κοίτη, κἀκεῖ ἀνεβίβασας θυσίας.

ep’ óros hypsēlòn kaì metéōron, ekeî sou hē koítē, kakeî anebíbasas thysías.

8
καὶ ὀπίσω τῶν σταθμῶν τῆς θύρας σου ἔθηκας μνημόσυνά σου· ᾤου ὅτι ἐὰν ἀπ’ ἐμοῦ ἀποστῇς, πλεῖόν τι ἕξεις· ἠγάπησας τοὺς κοιμωμένους μετὰ σοῦ

kaì opísō tō̂n stathmō̂n tē̂s thýras sou éthēkas mnēmósyná sou: ṓiou hóti eàn ap’ emoû apostē̂is, pleîón ti héxeis: ēgápēsas toùs koimōménous metà soû

9
καὶ ἐπλήθυνας τὴν πορνείαν σου μετ’ αὐτῶν καὶ πολλοὺς ἐποίησας τοὺς μακρὰν ἀπὸ σοῦ καὶ ἀπέστειλας πρέσβεις ὑπὲρ τὰ ὅριά σου καὶ ἀπέστρεψας καὶ ἐταπεινώθης ἕως ᾅδου.

kaì eplḗthynas tḕn porneían sou met’ autō̂n kaì polloùs epoíēsas toùs makràn apò soû kaì apésteilas présbeis hypèr tà hóriá sou kaì apéstrepsas kaì etapeinṓthēs héōs hā́idou.

10
ταῖς πολυοδίαις σου ἐκοπίασας καὶ οὐκ εἶπας Παύσομαι ἐνισχύουσα ὅτι ἔπραξας ταῦτα, διὰ τοῦτο οὐ κατεδεήθης μου

taîs polyodíais sou ekopíasas kaì ouk eîpas Paúsomai enischýousa hóti épraxas taûta, dià toûto ou katedeḗthēs mou

11
σύ. τίνα εὐλαβηθεῖσα ἐϕοβήθης καὶ ἐψεύσω με καὶ οὐκ ἐμνήσθης μου οὐδὲ ἔλαβές με εἰς τὴν διάνοιαν οὐδὲ εἰς τὴν καρδίαν σου; κἀγώ σε ἰδὼν παρορῶ, καὶ ἐμὲ οὐκ ἐϕοβήθης.

sý. tína eulabētheîsa ephobḗthēs kaì epseúsō me kaì ouk emnḗsthēs mou oudè élabés me eis tḕn diánoian oudè eis tḕn kardían sou? kagṓ se idṑn parorō̂, kaì emè ouk ephobḗthēs.

12
κἀγὼ ἀπαγγελῶ τὴν δικαιοσύνην μου καὶ τὰ κακά σου, ἃ οὐκ ὠϕελήσουσίν σε.

kagṑ apangelō̂ tḕn dikaiosýnēn mou kaì tà kaká sou, hà ouk ōphelḗsousín se.

13
ὅταν ἀναβοήσῃς, ἐξελέσθωσάν σε ἐν τῇ θλίψει σου· τούτους γὰρ πάντας ἄνεμος λήμψεται καὶ ἀποίσει καταιγίς. οἱ δὲ ἀντεχόμενοί μου κτήσονται γῆν καὶ κληρονομήσουσιν τὸ ὄρος τὸ ἅγιόν μου.

hótan anaboḗsēis, exelésthōsán se en tē̂i thlípsei sou: toútous gàr pántas ánemos lḗmpsetai kaì apoísei kataigís. hoi dè antechómenoí mou ktḗsontai gē̂n kaì klēronomḗsousin tò óros tò hágión mou.

14
καὶ ἐροῦσιν Καθαρίσατε ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ ὁδοὺς καὶ ἄρατε σκῶλα ἀπὸ τῆς ὁδοῦ τοῦ λαοῦ μου.

kaì eroûsin Katharísate apò prosṓpou autoû hodoùs kaì árate skō̂la apò tē̂s hodoû toû laoû mou.

15
Τάδε λέγει κύριος ὁ ὕψιστος ὁ ἐν ὑψηλοῖς κατοικῶν τὸν αἰῶνα, ἅγιος ἐν ἁγίοις ὄνομα αὐτῷ, κύριος ὕψιστος ἐν ἁγίοις ἀναπαυόμενος καὶ ὀλιγοψύχοις διδοὺς μακροθυμίαν καὶ διδοὺς ζωὴν τοῖς συντετριμμένοις τὴν καρδίαν

Táde légei kýrios ho hýpsistos ho en hypsēloîs katoikō̂n tòn aiō̂na, hágios en hagíois ónoma autō̂i, kýrios hýpsistos en hagíois anapauómenos kaì oligopsýchois didoùs makrothymían kaì didoùs zōḕn toîs syntetrimménois tḕn kardían

16
Οὐκ εἰς τὸν αἰῶνα ἐκδικήσω ὑμᾶς οὐδὲ διὰ παντὸς ὀργισθήσομαι ὑμῖν· πνεῦμα γὰρ παρ’ ἐμοῦ ἐξελεύσεται, καὶ πνοὴν πᾶσαν ἐγὼ ἐποίησα.

Ouk eis tòn aiō̂na ekdikḗsō hymâs oudè dià pantòs orgisthḗsomai hymîn: pneûma gàr par’ emoû exeleúsetai, kaì pnoḕn pâsan egṑ epoíēsa.

17
δι’ ἁμαρτίαν βραχύ τι ἐλύπησα αὐτὸν καὶ ἐπάταξα αὐτὸν καὶ ἀπέστρεψα τὸ πρόσωπόν μου ἀπ’ αὐτοῦ, καὶ ἐλυπήθη καὶ ἐπορεύθη στυγνὸς ἐν ταῖς ὁδοῖς αὐτοῦ.

di’ hamartían brachý ti elýpēsa autòn kaì epátaxa autòn kaì apéstrepsa tò prósōpón mou ap’ autoû, kaì elypḗthē kaì eporeúthē stygnòs en taîs hodoîs autoû.

18
τὰς ὁδοὺς αὐτοῦ ἑώρακα καὶ ἰασάμην αὐτὸν καὶ παρεκάλεσα αὐτὸν καὶ ἔδωκα αὐτῷ παράκλησιν ἀληθινήν,

tàs hodoùs autoû heṓraka kaì iasámēn autòn kaì parekálesa autòn kaì édōka autō̂i paráklēsin alēthinḗn,

19
εἰρήνην ἐπ’ εἰρήνην τοῖς μακρὰν καὶ τοῖς ἐγγὺς οὖσιν· καὶ εἶπεν κύριος ’Ιάσομαι αὐτούς.

eirḗnēn ep’ eirḗnēn toîs makràn kaì toîs engỳs oûsin: kaì eîpen kýrios ’Iásomai autoús.

20
οἱ δὲ ἄδικοι οὕτως κλυδωνισθήσονται καὶ ἀναπαύσασθαι οὐ δυνήσονται.

hoi dè ádikoi hoútōs klydōnisthḗsontai kaì anapaúsasthai ou dynḗsontai.

21
οὐκ ἔστιν χαίρειν τοῖς ἀσεβέσιν, εἶπεν κύριος ὁ θεός.

ouk éstin chaírein toîs asebésin, eîpen kýrios ho theós.