Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante Job 34

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
‘Υπολαβὼν δὲ Ελιους λέγει

‘Ypolabṑn dè Elious légei

2
’Ακούσατέ μου, σοϕοί· ἐπιστάμενοι, ἐνωτίζεσθε τὸ καλόν·

’Akoúsaté mou, sophoí: epistámenoi, enōtízesthe tò kalón:

3
* ὅτι οὖς λόγους δοκιμάζει, * καὶ λάρυγξ γεύεται βρῶσιν.

* hóti oûs lógous dokimázei, * kaì lárynx geúetai brō̂sin.

4
* κρίσιν ἑλώμεθα ἑαυτοῖς, * γνῶμεν ἀνὰ μέσον ἑαυτῶν ὅ τι καλόν.⊥

* krísin helṓmetha heautoîs, * gnō̂men anà méson heautō̂n hó ti kalón.⊥

5
ὅτι εἴρηκεν Ιωβ Δίκαιός εἰμι, ὁ κύριος ἀπήλλαξέν μου τὸ κρίμα,

hóti eírēken Iōb Díkaiós eimi, ho kýrios apḗllaxén mou tò kríma,

6
ἐψεύσατο δὲ τῷ κρίματί μου, * βίαιον τὸ βέλος μου ἄνευ ἀδικίας.

epseúsato dè tō̂i krímatí mou, * bíaion tò bélos mou áneu adikías.

7
* τίς ἀνὴρ ὥσπερ Ιωβ * πίνων μυκτηρισμὸν ὥσπερ ὕδωρ⊥

* tís anḕr hṓsper Iōb * pínōn myktērismòn hṓsper hýdōr⊥

8
οὐχ ἁμαρτὼν οὐδὲ ἀσεβήσας ἢ ὁδοῦ κοινωνήσας μετὰ ποιούντων τὰ ἄνομα τοῦ πορευθῆναι μετὰ ἀσεβῶν;

ouch hamartṑn oudè asebḗsas ḕ hodoû koinōnḗsas metà poioúntōn tà ánoma toû poreuthē̂nai metà asebō̂n?

9
μὴ γὰρ εἴπῃς ὅτι Οὐκ ἔσται ἐπισκοπὴ ἀνδρός· καὶ ἐπισκοπὴ αὐτῷ παρὰ κυρίου.

mḕ gàr eípēis hóti Ouk éstai episkopḕ andrós: kaì episkopḕ autō̂i parà kyríou.

10
διό, συνετοὶ καρδίας, ἀκούσατέ μου Μή μοι εἴη ἔναντι κυρίου ἀσεβῆσαι καὶ ἔναντι παντοκράτορος ταράξαι τὸ δίκαιον·

dió, synetoì kardías, akoúsaté mou Mḗ moi eíē énanti kyríou asebē̂sai kaì énanti pantokrátoros taráxai tò díkaion:

11
ἀλλὰ ἀποδιδοῖ ἀνθρώπῳ καθὰ ποιεῖ ἕκαστος αὐτῶν, * καὶ ἐν τρίβῳ ἀνδρὸς εὑρήσει αὐτόν.⊥

allà apodidoî anthrṓpōi kathà poieî hékastos autō̂n, * kaì en tríbōi andròs heurḗsei autón.⊥

12
οἴῃ δὲ τὸν κύριον ἄτοπα ποιήσειν; ἢ ὁ παντοκράτωρ ταράξει κρίσιν;

oíēi dè tòn kýrion átopa poiḗsein? ḕ ho pantokrátōr taráxei krísin?

13
ὃς ἐποίησεν τὴν γῆν· τίς δέ ἐστιν ὁ ποιῶν τὴν ὑπ’ οὐρανὸν καὶ τὰ ἐνόντα πάντα;

hòs epoíēsen tḕn gē̂n: tís dé estin ho poiō̂n tḕn hyp’ ouranòn kaì tà enónta pánta?

14
εἰ γὰρ βούλοιτο συνέχειν καὶ τὸ πνεῦμα παρ’ αὐτῷ κατασχεῖν,

ei gàr boúloito synéchein kaì tò pneûma par’ autō̂i katascheîn,

15
τελευτήσει πᾶσα σὰρξ ὁμοθυμαδόν, πᾶς δὲ βροτὸς εἰς γῆν ἀπελεύσεται, ὅθεν καὶ ἐπλάσθη.

teleutḗsei pâsa sàrx homothymadón, pâs dè brotòs eis gē̂n apeleúsetai, hóthen kaì eplásthē.

16
εἰ δὲ μὴ νουθετῇ, ἄκουε ταῦτα, ἐνωτίζου ϕωνὴν ῥημάτων.

ei dè mḕ nouthetē̂i, ákoue taûta, enōtízou phōnḕn rhēmátōn.

17
ἰδὲ σὺ τὸν μισοῦντα ἄνομα καὶ τὸν ὀλλύντα τοὺς πονηροὺς ὄντα αἰώνιον δίκαιον.

idè sỳ tòn misoûnta ánoma kaì tòn ollýnta toùs ponēroùs ónta aiṓnion díkaion.

18
ἀσεβὴς ὁ λέγων βασιλεῖ Παρανομεῖς, * ἀσεβέστατε τοῖς ἄρχουσιν·⊥

asebḕs ho légōn basileî Paranomeîs, * asebéstate toîs árchousin:⊥

19
ὃς οὐκ ἐπῃσχύνθη πρόσωπον ἐντίμου οὐδὲ οἶδεν τιμὴν θέσθαι ἁδροῖς θαυμασθῆναι πρόσωπα αὐτῶν.

hòs ouk epēischýnthē prósōpon entímou oudè oîden timḕn thésthai hadroîs thaumasthē̂nai prósōpa autō̂n.

20
κενὰ δὲ αὐτοῖς ἀποβήσεται τὸ κεκραγέναι καὶ δεῖσθαι ἀνδρός· ἐχρήσαντο γὰρ παρανόμως ἐκκλινομένων ἀδυνάτων.

kenà dè autoîs apobḗsetai tò kekragénai kaì deîsthai andrós: echrḗsanto gàr paranómōs ekklinoménōn adynátōn.

21
αὐτὸς γὰρ ὁρατής ἐστιν ἔργων ἀνθρώπων, λέληθεν δὲ αὐτὸν οὐδὲν ὧν πράσσουσιν,

autòs gàr horatḗs estin érgōn anthrṓpōn, lélēthen dè autòn oudèn hō̂n prássousin,

22
οὐδὲ ἔσται τόπος τοῦ κρυβῆναι τοὺς ποιοῦντας τὰ ἄνομα·

oudè éstai tópos toû krybē̂nai toùs poioûntas tà ánoma:

23
* ὅτι οὐκ ἐπ’ ἄνδρα θήσει ἔτι·⊥ ὁ γὰρ κύριος πάντας ἐϕορᾷ

* hóti ouk ep’ ándra thḗsei éti:⊥ ho gàr kýrios pántas ephorā̂i

24
ὁ καταλαμβάνων ἀνεξιχνίαστα, ἔνδοξά τε καὶ ἐξαίσια, ὧν οὐκ ἔστιν ἀριθμός·

ho katalambánōn anexichníasta, éndoxá te kaì exaísia, hō̂n ouk éstin arithmós:

25
ὁ γνωρίζων αὐτῶν τὰ ἔργα * καὶ στρέψει νύκτα, καὶ ταπεινωθήσονται.⊥

ho gnōrízōn autō̂n tà érga * kaì strépsei nýkta, kaì tapeinōthḗsontai.⊥

26
ἔσβεσεν δὲ ἀσεβεῖς, ὁρατοὶ δὲ ἐναντίον αὐτοῦ,

ésbesen dè asebeîs, horatoì dè enantíon autoû,

27
ὅτι ἐξέκλιναν ἐκ νόμου θεοῦ, δικαιώματα δὲ αὐτοῦ οὐκ ἐπέγνωσαν

hóti exéklinan ek nómou theoû, dikaiṓmata dè autoû ouk epégnōsan

28
* τοῦ ἐπαγαγεῖν ἐπ’ αὐτὸν κραυγὴν πένητος, * καὶ κραυγὴν πτωχῶν εἰσακούσεται.

* toû epagageîn ep’ autòn kraugḕn pénētos, * kaì kraugḕn ptōchō̂n eisakoúsetai.

29
* καὶ αὐτὸς ἡσυχίαν παρέξει, καὶ τίς καταδικάσεται; * καὶ κρύψει πρόσωπον, καὶ τίς ὄψεται αὐτόν; * καὶ κατὰ ἔθνους καὶ κατὰ ἀνθρώπου ὁμοῦ

* kaì autòs hēsychían paréxei, kaì tís katadikásetai? * kaì krýpsei prósōpon, kaì tís ópsetai autón? * kaì katà éthnous kaì katà anthrṓpou homoû

30
* βασιλεύων ἄνθρωπον ὑποκριτὴν ἀπὸ δυσκολίας λαοῦ.

* basileúōn ánthrōpon hypokritḕn apò dyskolías laoû.

31
* ὅτι πρὸς τὸν ἰσχυρὸν ὁ λέγων Εἴληϕα, οὐκ ἐνεχυράσω·

* hóti pròs tòn ischyròn ho légōn Eílēpha, ouk enechyrásō:

32
* ἄνευ ἐμαυτοῦ ὄψομαι, σὺ δεῖξόν μοι· * εἰ ἀδικίαν ἠργασάμην, οὐ μὴ προσθήσω.

* áneu emautoû ópsomai, sỳ deîxón moi: * ei adikían ērgasámēn, ou mḕ prosthḗsō.

33
* μὴ παρὰ σοῦ ἀποτείσει αὐτήν; * ὅτι ἀπώσῃ, ὅτι σὺ ἐκλέξῃ καὶ οὐκ ἐγώ· * καὶ τί ἔγνως λάλησον.⊥

* mḕ parà soû apoteísei autḗn? * hóti apṓsēi, hóti sỳ ekléxēi kaì ouk egṓ: * kaì tí égnōs lálēson.⊥

34
διὸ συνετοὶ καρδίας ἐροῦσιν ταῦτα, ἀνὴρ δὲ σοϕὸς ἀκήκοέν μου τὸ ῥῆμα.

diò synetoì kardías eroûsin taûta, anḕr dè sophòs akḗkoén mou tò rhē̂ma.

35
Ιωβ δὲ οὐκ ἐν συνέσει ἐλάλησεν, τὰ δὲ ῥήματα αὐτοῦ οὐκ ἐν ἐπιστήμῃ.

Iōb dè ouk en synései elálēsen, tà dè rhḗmata autoû ouk en epistḗmēi.

36
οὐ μὴν δὲ ἀλλὰ μάθε, Ιωβ, μὴ δῷς ἔτι ἀνταπόκρισιν ὥσπερ οἱ ἄϕρονες,

ou mḕn dè allà máthe, Iōb, mḕ dō̂is éti antapókrisin hṓsper hoi áphrones,

37
ἵνα μὴ προσθῶμεν ἐϕ’ ἁμαρτίαις ἡμῶν, ἀνομία δὲ ἐϕ’ ἡμῖν λογισθήσεται πολλὰ λαλούντων ῥήματα ἐναντίον τοῦ κυρίου.

hína mḕ prosthō̂men eph’ hamartíais hēmō̂n, anomía dè eph’ hēmîn logisthḗsetai pollà laloúntōn rhḗmata enantíon toû kyríou.