Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante Judith 8

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
Καὶ ἤκουσεν ἐν ἐκείναις ταῖς ἡμέραις Ιουδιθ θυγάτηρ Μεραρι υἱοῦ Ωξ υἱοῦ Ιωσηϕ υἱοῦ Οζιηλ υἱοῦ Ελκια υἱοῦ Ανανιου υἱοῦ Γεδεων υἱοῦ Ραϕαϊν υἱοῦ Αχιτωβ υἱοῦ Ηλιου υἱοῦ Χελκιου υἱοῦ Ελιαβ υἱοῦ Ναθαναηλ υἱοῦ Σαλαμιηλ υἱοῦ Σαρασαδαι υἱοῦ Ισραηλ.

Kaì ḗkousen en ekeínais taîs hēmérais Ioudith thygátēr Merari hyioû Ōx hyioû Iōsēph hyioû Oziēl hyioû Elkia hyioû Ananiou hyioû Gedeōn hyioû Raphaïn hyioû Achitōb hyioû Ēliou hyioû Chelkiou hyioû Eliab hyioû Nathanaēl hyioû Salamiēl hyioû Sarasadai hyioû Israēl.

2
καὶ ὁ ἀνὴρ αὐτῆς Μανασσης τῆς ϕυλῆς αὐτῆς καὶ τῆς πατριᾶς αὐτῆς· καὶ ἀπέθανεν ἐν ἡμέραις θερισμοῦ κριθῶν·

kaì ho anḕr autē̂s Manassēs tē̂s phylē̂s autē̂s kaì tē̂s patriâs autē̂s: kaì apéthanen en hēmérais therismoû krithō̂n:

3
ἐπέστη γὰρ ἐπὶ τοὺς δεσμεύοντας τὰ δράγματα ἐν τῷ πεδίῳ, καὶ ὁ καύσων ἦλθεν ἐπὶ τὴν κεϕαλὴν αὐτοῦ, καὶ ἔπεσεν ἐπὶ τὴν κλίνην αὐτοῦ καὶ ἐτελεύτησεν ἐν Βαιτυλουα τῇ πόλει αὐτοῦ, καὶ ἔθαψαν αὐτὸν μετὰ τῶν πατέρων αὐτοῦ ἐν τῷ ἀγρῷ τῷ ἀνὰ μέσον Δωθαϊμ καὶ Βαλαμων.

epéstē gàr epì toùs desmeúontas tà drágmata en tō̂i pedíōi, kaì ho kaúsōn ē̂lthen epì tḕn kephalḕn autoû, kaì épesen epì tḕn klínēn autoû kaì eteleútēsen en Baityloua tē̂i pólei autoû, kaì éthapsan autòn metà tō̂n patérōn autoû en tō̂i agrō̂i tō̂i anà méson Dōthaïm kaì Balamōn.

4
καὶ ἦν Ιουδιθ ἐν τῷ οἴκῳ αὐτῆς χηρεύουσα ἔτη τρία καὶ μῆνας τέσσαρας.

kaì ē̂n Ioudith en tō̂i oíkōi autē̂s chēreúousa étē tría kaì mē̂nas téssaras.

5
καὶ ἐποίησεν ἑαυτῇ σκηνὴν ἐπὶ τοῦ δώματος τοῦ οἴκου αὐτῆς καὶ ἐπέθηκεν ἐπὶ τὴν ὀσϕὺν αὐτῆς σάκκον, καὶ ἦν ἐπ’ αὐτῆς τὰ ἱμάτια τῆς χηρεύσεως αὐτῆς.

kaì epoíēsen heautē̂i skēnḕn epì toû dṓmatos toû oíkou autē̂s kaì epéthēken epì tḕn osphỳn autē̂s sákkon, kaì ē̂n ep’ autē̂s tà himátia tē̂s chēreúseōs autē̂s.

6
καὶ ἐνήστευε πάσας τὰς ἡμέρας τῆς χηρεύσεως αὐτῆς χωρὶς προσαββάτων καὶ σαββάτων καὶ προνουμηνιῶν καὶ νουμηνιῶν καὶ ἑορτῶν καὶ χαρμοσυνῶν οἴκου Ισραηλ.

kaì enḗsteue pásas tàs hēméras tē̂s chēreúseōs autē̂s chōrìs prosabbátōn kaì sabbátōn kaì pronoumēniō̂n kaì noumēniō̂n kaì heortō̂n kaì charmosynō̂n oíkou Israēl.

7
καὶ ἦν καλὴ τῷ εἴδει καὶ ὡραία τῇ ὄψει σϕόδρα· καὶ ὑπελίπετο αὐτῇ Μανασσης ὁ ἀνὴρ αὐτῆς χρυσίον καὶ ἀργύριον καὶ παῖδας καὶ παιδίσκας καὶ κτήνη καὶ ἀγρούς, καὶ ἔμενεν ἐπ’ αὐτῶν.

kaì ē̂n kalḕ tō̂i eídei kaì hōraía tē̂i ópsei sphódra: kaì hypelípeto autē̂i Manassēs ho anḕr autē̂s chrysíon kaì argýrion kaì paîdas kaì paidískas kaì ktḗnē kaì agroús, kaì émenen ep’ autō̂n.

8
καὶ οὐκ ἦν ὃς ἐπήνεγκεν αὐτῇ ῥῆμα πονηρόν, ὅτι ἐϕοβεῖτο τὸν θεὸν σϕόδρα.

kaì ouk ē̂n hòs epḗnenken autē̂i rhē̂ma ponērón, hóti ephobeîto tòn theòn sphódra.

9
καὶ ἤκουσεν τὰ ῥήματα τοῦ λαοῦ τὰ πονηρὰ ἐπὶ τὸν ἄρχοντα, ὅτι ὠλιγοψύχησαν ἐν τῇ σπάνει τῶν ὑδάτων, καὶ ἤκουσεν πάντας τοὺς λόγους Ιουδιθ, οὓς ἐλάλησεν πρὸς αὐτοὺς Οζιας, ὡς ὤμοσεν αὐτοῖς παραδώσειν τὴν πόλιν μετὰ ἡμέρας πέντε τοῖς ’Ασσυρίοις·

kaì ḗkousen tà rhḗmata toû laoû tà ponērà epì tòn árchonta, hóti ōligopsýchēsan en tē̂i spánei tō̂n hydátōn, kaì ḗkousen pántas toùs lógous Ioudith, hoùs elálēsen pròs autoùs Ozias, hōs ṓmosen autoîs paradṓsein tḕn pólin metà hēméras pénte toîs ’Assyríois:

10
καὶ ἀποστείλασα τὴν ἅβραν αὐτῆς τὴν ἐϕεστῶσαν πᾶσιν τοῖς ὑπάρχουσιν αὐτῆς ἐκάλεσεν Χαβριν καὶ Χαρμιν τοὺς πρεσβυτέρους τῆς πόλεως αὐτῆς,

kaì aposteílasa tḕn hábran autē̂s tḕn ephestō̂san pâsin toîs hypárchousin autē̂s ekálesen Chabrin kaì Charmin toùs presbytérous tē̂s póleōs autē̂s,

11
καὶ ἦλθον πρὸς αὐτήν, καὶ εἶπεν πρὸς αὐτούς ’Ακούσατε δή μου, ἄρχοντες τῶν κατοικούντων ἐν Βαιτυλουα· ὅτι οὐκ εὐθὴς ὁ λόγος ὑμῶν, ὃν ἐλαλήσατε ἐναντίον τοῦ λαοῦ ἐν τῇ ἡμέρᾳ ταύτῃ καὶ ἐστήσατε τὸν ὅρκον τοῦτον, ὃν ἐλαλήσατε ἀνὰ μέσον τοῦ θεοῦ καὶ ὑμῶν καὶ εἴπατε ἐκδώσειν τὴν πόλιν τοῖς ἐχθροῖς ἡμῶν, ἐὰν μὴ ἐν αὐταῖς ἐπιστρέψῃ κύριος βοήθειαν ὑμῖν.

kaì ē̂lthon pròs autḗn, kaì eîpen pròs autoús ’Akoúsate dḗ mou, árchontes tō̂n katoikoúntōn en Baityloua: hóti ouk euthḕs ho lógos hymō̂n, hòn elalḗsate enantíon toû laoû en tē̂i hēmérāi taútēi kaì estḗsate tòn hórkon toûton, hòn elalḗsate anà méson toû theoû kaì hymō̂n kaì eípate ekdṓsein tḕn pólin toîs echthroîs hēmō̂n, eàn mḕ en autaîs epistrépsēi kýrios boḗtheian hymîn.

12
καὶ νῦν τίνες ἐστὲ ὑμεῖς, οἳ ἐπειράσατε τὸν θεὸν ἐν τῇ ἡμέρᾳ τῇ σήμερον καὶ ἵστατε ὑπὲρ τοῦ θεοῦ ἐν μέσῳ υἱῶν ἀνθρώπων;

kaì nŷn tínes estè hymeîs, hoì epeirásate tòn theòn en tē̂i hēmérāi tē̂i sḗmeron kaì hístate hypèr toû theoû en mésōi hyiō̂n anthrṓpōn?

13
καὶ νῦν κύριον παντοκράτορα ἐξετάζετε καὶ οὐθὲν ἐπιγνώσεσθε ἕως τοῦ αἰῶνος.

kaì nŷn kýrion pantokrátora exetázete kaì outhèn epignṓsesthe héōs toû aiō̂nos.

14
ὅτι βάθος καρδίας ἀνθρώπου οὐχ εὑρήσετε καὶ λόγους τῆς διανοίας αὐτοῦ οὐ διαλήμψεσθε· καὶ πῶς τὸν θεόν, ὃς ἐποίησεν πάντα ταῦτα, ἐρευνήσετε καὶ τὸν νοῦν αὐτοῦ ἐπιγνώσεσθε καὶ τὸν λογισμὸν αὐτοῦ κατανοήσετε; μηδαμῶς, ἀδελϕοί, μὴ παροργίζετε κύριον τὸν θεὸν ἡμῶν.

hóti báthos kardías anthrṓpou ouch heurḗsete kaì lógous tē̂s dianoías autoû ou dialḗmpsesthe: kaì pō̂s tòn theón, hòs epoíēsen pánta taûta, ereunḗsete kaì tòn noûn autoû epignṓsesthe kaì tòn logismòn autoû katanoḗsete? mēdamō̂s, adelphoí, mḕ parorgízete kýrion tòn theòn hēmō̂n.

15
ὅτι ἐὰν μὴ βούληται ἐν ταῖς πέντε ἡμέραις βοηθῆσαι ἡμῖν, αὐτὸς ἔχει τὴν ἐξουσίαν ἐν αἷς θέλει σκεπάσαι ἡμέραις ἢ καὶ ὀλεθρεῦσαι ἡμᾶς πρὸ προσώπου τῶν ἐχθρῶν ἡμῶν.

hóti eàn mḕ boúlētai en taîs pénte hēmérais boēthē̂sai hēmîn, autòs échei tḕn exousían en haîs thélei skepásai hēmérais ḕ kaì olethreûsai hēmâs prò prosṓpou tō̂n echthrō̂n hēmō̂n.

16
ὑμεῖς δὲ μὴ ἐνεχυράζετε τὰς βουλὰς κυρίου τοῦ θεοῦ ἡμῶν, ὅτι οὐχ ὡς ἄνθρωπος ὁ θεὸς ἀπειληθῆναι οὐδ’ ὡς υἱὸς ἀνθρώπου διαιτηθῆναι.

hymeîs dè mḕ enechyrázete tàs boulàs kyríou toû theoû hēmō̂n, hóti ouch hōs ánthrōpos ho theòs apeilēthē̂nai oud’ hōs hyiòs anthrṓpou diaitēthē̂nai.

17
διόπερ ἀναμένοντες τὴν παρ’ αὐτοῦ σωτηρίαν ἐπικαλεσώμεθα αὐτὸν εἰς βοήθειαν ἡμῶν, καὶ εἰσακούσεται τῆς ϕωνῆς ἡμῶν, ἐὰν ᾖ αὐτῷ ἀρεστόν.

dióper anaménontes tḕn par’ autoû sōtērían epikalesṓmetha autòn eis boḗtheian hēmō̂n, kaì eisakoúsetai tē̂s phōnē̂s hēmō̂n, eàn ē̂i autō̂i arestón.

18
ὅτι οὐκ ἀνέστη ἐν ταῖς γενεαῖς ἡμῶν οὐδέ ἐστιν ἐν τῇ ἡμέρᾳ τῇ σήμερον οὔτε ϕυλὴ οὔτε πατριὰ οὔτε δῆμος οὔτε πόλις ἐξ ἡμῶν, οἳ προσκυνοῦσι θεοῖς χειροποιήτοις, καθάπερ ἐγένετο ἐν ταῖς πρότερον ἡμέραις·

hóti ouk anéstē en taîs geneaîs hēmō̂n oudé estin en tē̂i hēmérāi tē̂i sḗmeron oúte phylḕ oúte patrià oúte dē̂mos oúte pólis ex hēmō̂n, hoì proskynoûsi theoîs cheiropoiḗtois, katháper egéneto en taîs próteron hēmérais:

19
ὧν χάριν ἐδόθησαν εἰς ῥομϕαίαν καὶ εἰς διαρπαγὴν οἱ πατέρες ἡμῶν καὶ ἔπεσον πτῶμα μέγα ἐνώπιον τῶν ἐχθρῶν ἡμῶν.

hō̂n chárin edóthēsan eis rhomphaían kaì eis diarpagḕn hoi patéres hēmō̂n kaì épeson ptō̂ma méga enṓpion tō̂n echthrō̂n hēmō̂n.

20
ἡμεῖς δὲ ἕτερον θεὸν οὐκ ἔγνωμεν πλὴν αὐτοῦ· ὅθεν ἐλπίζομεν ὅτι οὐχ ὑπερόψεται ἡμᾶς οὐδ’ ἀπὸ τοῦ γένους ἡμῶν.

hēmeîs dè héteron theòn ouk égnōmen plḕn autoû: hóthen elpízomen hóti ouch hyperópsetai hēmâs oud’ apò toû génous hēmō̂n.

21
ὅτι ἐν τῷ λημϕθῆναι ἡμᾶς οὕτως καὶ λημϕθήσεται πᾶσα ἡ Ιουδαία, καὶ προνομευθήσεται τὰ ἅγια ἡμῶν, καὶ ἐκζητήσει τὴν βεβήλωσιν αὐτῶν ἐκ τοῦ αἵματος ἡμῶν

hóti en tō̂i lēmphthē̂nai hēmâs hoútōs kaì lēmphthḗsetai pâsa hē Ioudaía, kaì pronomeuthḗsetai tà hágia hēmō̂n, kaì ekzētḗsei tḕn bebḗlōsin autō̂n ek toû haímatos hēmō̂n

22
καὶ τὸν ϕόνον τῶν ἀδελϕῶν ἡμῶν καὶ τὴν αἰχμαλωσίαν τῆς γῆς καὶ τὴν ἐρήμωσιν τῆς κληρονομίας ἡμῶν ἐπιστρέψει εἰς κεϕαλὴν ἡμῶν ἐν τοῖς ἔθνεσιν, οὗ ἐὰν δουλεύσωμεν ἐκεῖ, καὶ ἐσόμεθα εἰς πρόσκομμα καὶ εἰς ὄνειδος ἐναντίον τῶν κτωμένων ἡμᾶς.

kaì tòn phónon tō̂n adelphō̂n hēmō̂n kaì tḕn aichmalōsían tē̂s gē̂s kaì tḕn erḗmōsin tē̂s klēronomías hēmō̂n epistrépsei eis kephalḕn hēmō̂n en toîs éthnesin, hoû eàn douleúsōmen ekeî, kaì esómetha eis próskomma kaì eis óneidos enantíon tō̂n ktōménōn hēmâs.

23
ὅτι οὐ κατευθυνθήσεται ἡ δουλεία ἡμῶν εἰς χάριν, ἀλλ’ εἰς ἀτιμίαν θήσει αὐτὴν κύριος ὁ θεὸς ἡμῶν.

hóti ou kateuthynthḗsetai hē douleía hēmō̂n eis chárin, all’ eis atimían thḗsei autḕn kýrios ho theòs hēmō̂n.

24
καὶ νῦν, ἀδελϕοί, ἐπιδειξώμεθα τοῖς ἀδελϕοῖς ἡμῶν, ὅτι ἐξ ἡμῶν κρέμαται ἡ ψυχὴ αὐτῶν, καὶ τὰ ἅγια καὶ ὁ οἶκος καὶ τὸ θυσιαστήριον ἐπεστήρισται ἐϕ’ ἡμῖν.

kaì nŷn, adelphoí, epideixṓmetha toîs adelphoîs hēmō̂n, hóti ex hēmō̂n krématai hē psychḕ autō̂n, kaì tà hágia kaì ho oîkos kaì tò thysiastḗrion epestḗristai eph’ hēmîn.

25
παρὰ ταῦτα πάντα εὐχαριστήσωμεν κυρίῳ τῷ θεῷ ἡμῶν, ὃς πειράζει ἡμᾶς καθὰ καὶ τοὺς πατέρας ἡμῶν.

parà taûta pánta eucharistḗsōmen kyríōi tō̂i theō̂i hēmō̂n, hòs peirázei hēmâs kathà kaì toùs patéras hēmō̂n.

26
μνήσθητε ὅσα ἐποίησεν μετὰ Αβρααμ καὶ ὅσα ἐπείρασεν τὸν Ισαακ καὶ ὅσα ἐγένετο τῷ Ιακωβ ἐν Μεσοποταμίᾳ τῆς Συρίας ποιμαίνοντι τὰ πρόβατα Λαβαν τοῦ ἀδελϕοῦ τῆς μητρὸς αὐτοῦ.

mnḗsthēte hósa epoíēsen metà Abraam kaì hósa epeírasen tòn Isaak kaì hósa egéneto tō̂i Iakōb en Mesopotamíāi tē̂s Syrías poimaínonti tà próbata Laban toû adelphoû tē̂s mētròs autoû.

27
ὅτι οὐ καθὼς ἐκείνους ἐπύρωσεν εἰς ἐτασμὸν τῆς καρδίας αὐτῶν, καὶ ἡμᾶς οὐκ ἐξεδίκησεν, ἀλλ’ εἰς νουθέτησιν μαστιγοῖ κύριος τοὺς ἐγγίζοντας αὐτῷ.

hóti ou kathṑs ekeínous epýrōsen eis etasmòn tē̂s kardías autō̂n, kaì hēmâs ouk exedíkēsen, all’ eis nouthétēsin mastigoî kýrios toùs engízontas autō̂i.

28
καὶ εἶπεν πρὸς αὐτὴν Οζιας Πάντα, ὅσα εἶπας, ἐν ἀγαθῇ καρδίᾳ ἐλάλησας, καὶ οὐκ ἔστιν ὃς ἀντιστήσεται τοῖς λόγοις σου·

kaì eîpen pròs autḕn Ozias Pánta, hósa eîpas, en agathē̂i kardíāi elálēsas, kaì ouk éstin hòs antistḗsetai toîs lógois sou:

29
ὅτι οὐκ ἐν τῇ σήμερον ἡ σοϕία σου πρόδηλός ἐστιν, ἀλλ’ ἀπ’ ἀρχῆς ἡμερῶν σου ἔγνω πᾶς ὁ λαὸς τὴν σύνεσίν σου, καθότι ἀγαθόν ἐστιν τὸ πλάσμα τῆς καρδίας σου.

hóti ouk en tē̂i sḗmeron hē sophía sou pródēlós estin, all’ ap’ archē̂s hēmerō̂n sou égnō pâs ho laòs tḕn sýnesín sou, kathóti agathón estin tò plásma tē̂s kardías sou.

30
ἀλλὰ ὁ λαὸς δεδίψηκεν σϕόδρα καὶ ἠνάγκασαν ἡμᾶς ποιῆσαι καθὰ ἐλαλήσαμεν αὐτοῖς καὶ ἐπαγαγεῖν ἐϕ’ ἡμᾶς ὅρκον, ὃν οὐ παραβησόμεθα.

allà ho laòs dedípsēken sphódra kaì ēnánkasan hēmâs poiē̂sai kathà elalḗsamen autoîs kaì epagageîn eph’ hēmâs hórkon, hòn ou parabēsómetha.

31
καὶ νῦν δεήθητι περὶ ἡμῶν, ὅτι γυνὴ εὐσεβὴς εἶ, καὶ ἀποστελεῖ κύριος τὸν ὑετὸν εἰς πλήρωσιν τῶν λάκκων ἡμῶν, καὶ οὐκ ἐκλείψομεν ἔτι.

kaì nŷn deḗthēti perì hēmō̂n, hóti gynḕ eusebḕs eî, kaì aposteleî kýrios tòn hyetòn eis plḗrōsin tō̂n lákkōn hēmō̂n, kaì ouk ekleípsomen éti.

32
καὶ εἶπεν πρὸς αὐτοὺς Ιουδιθ ’Ακούσατέ μου, ’Ακούσατέ μου, καὶ ποιήσω πρᾶγμα ὃ ἀϕίξεται εἰς γενεὰς γενεῶν υἱοῖς τοῦ γένους ἡμῶν.

kaì eîpen pròs autoùs Ioudith ’Akoúsaté mou, ’Akoúsaté mou, kaì poiḗsō prâgma hò aphíxetai eis geneàs geneō̂n hyioîs toû génous hēmō̂n.

33
ὑμεῖς στήσεσθε ἐπὶ τῆς πύλης τὴν νύκτα ταύτην, καὶ ἐξελεύσομαι ἐγὼ μετὰ τῆς ἅβρας μου, καὶ ἐν ταῖς ἡμέραις, μεθ’ ἃς εἴπατε παραδώσειν τὴν πόλιν τοῖς ἐχθροῖς ἡμῶν, ἐπισκέψεται κύριος τὸν Ισραηλ ἐν χειρί μου·

hymeîs stḗsesthe epì tē̂s pýlēs tḕn nýkta taútēn, kaì exeleúsomai egṑ metà tē̂s hábras mou, kaì en taîs hēmérais, meth’ hàs eípate paradṓsein tḕn pólin toîs echthroîs hēmō̂n, episképsetai kýrios tòn Israēl en cheirí mou:

34
ὑμεῖς δὲ οὐκ ἐξερευνήσετε τὴν πρᾶξίν μου, οὐ γὰρ ἐρῶ ὑμῖν ἕως τοῦ τελεσθῆναι ἃ ἐγὼ ποιῶ.

hymeîs dè ouk exereunḗsete tḕn prâxín mou, ou gàr erō̂ hymîn héōs toû telesthē̂nai hà egṑ poiō̂.

35
καὶ εἶπεν Οζιας καὶ οἱ ἄρχοντες πρὸς αὐτήν Πορεύου εἰς εἰρήνην, καὶ κύριος ὁ θεὸς ἔμπροσθέν σου εἰς ἐκδίκησιν τῶν ἐχθρῶν ἡμῶν.

kaì eîpen Ozias kaì hoi árchontes pròs autḗn Poreúou eis eirḗnēn, kaì kýrios ho theòs émprosthén sou eis ekdíkēsin tō̂n echthrō̂n hēmō̂n.

36
καὶ ἀποστρέψαντες ἐκ τῆς σκηνῆς ἐπορεύθησαν ἐπὶ τὰς διατάξεις αὐτῶν.

kaì apostrépsantes ek tē̂s skēnē̂s eporeúthēsan epì tàs diatáxeis autō̂n.