Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante Jonas 4

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
Καὶ ἐλυπήθη Ιωνας λύπην μεγάλην καὶ συνεχύθη.

Kaì elypḗthē Iōnas lýpēn megálēn kaì synechýthē.

2
καὶ προσεύξατο πρὸς κύριον καὶ εἶπεν ῏Ω κύριε, οὐχ οὗτοι οἱ λόγοι μου ἔτι ὄντος μου ἐν τῇ γῇ μου; διὰ τοῦτο προέϕθασα τοῦ ϕυγεῖν εἰς θαρσις, διότι ἔγνων ὅτι σὺ ἐλεήμων καὶ οἰκτίρμων, μακρόθυμος καὶ πολυέλεος καὶ μετανοῶν ἐπὶ ταῖς κακίαις.

kaì proseúxato pròs kýrion kaì eîpen ᾿̂Ō kýrie, ouch hoûtoi hoi lógoi mou éti óntos mou en tē̂i gē̂i mou? dià toûto proéphthasa toû phygeîn eis tharsis, dióti égnōn hóti sỳ eleḗmōn kaì oiktírmōn, makróthymos kaì polyéleos kaì metanoō̂n epì taîs kakíais.

3
καὶ νῦν, δέσποτα κύριε, λαβὲ τὴν ψυχήν μου ἀπ’ ἐμοῦ, ὅτι καλὸν τὸ ἀποθανεῖν με ἢ ζῆν με.

kaì nŷn, déspota kýrie, labè tḕn psychḗn mou ap’ emoû, hóti kalòn tò apothaneîn me ḕ zē̂n me.

4
καὶ εἶπεν κύριος πρὸς Ιωναν Εἰ σϕόδρα λελύπησαι σύ;

kaì eîpen kýrios pròs Iōnan Ei sphódra lelýpēsai sý?

5
καὶ ἐξῆλθεν Ιωνας ἐκ τῆς πόλεως καὶ ἐκάθισεν ἀπέναντι τῆς πόλεως· καὶ ἐποίησεν ἑαυτῷ ἐκεῖ σκηνὴν καὶ ἐκάθητο ὑποκάτω αὐτῆς ἐν σκιᾷ, ἕως οὗ ἀπίδῃ τί ἔσται τῇ πόλει.

kaì exē̂lthen Iōnas ek tē̂s póleōs kaì ekáthisen apénanti tē̂s póleōs: kaì epoíēsen heautō̂i ekeî skēnḕn kaì ekáthēto hypokátō autē̂s en skiā̂i, héōs hoû apídēi tí éstai tē̂i pólei.

6
καὶ προσέταξεν κύριος ὁ θεὸς κολοκύνθῃ, καὶ ἀνέβη ὑπὲρ κεϕαλῆς τοῦ Ιωνα τοῦ εἶναι σκιὰν ὑπεράνω τῆς κεϕαλῆς αὐτοῦ τοῦ σκιάζειν αὐτῷ ἀπὸ τῶν κακῶν αὐτοῦ· καὶ ἐχάρη Ιωνας ἐπὶ τῇ κολοκύνθῃ χαρὰν μεγάλην.

kaì prosétaxen kýrios ho theòs kolokýnthēi, kaì anébē hypèr kephalē̂s toû Iōna toû eînai skiàn hyperánō tē̂s kephalē̂s autoû toû skiázein autō̂i apò tō̂n kakō̂n autoû: kaì echárē Iōnas epì tē̂i kolokýnthēi charàn megálēn.

7
καὶ προσέταξεν ὁ θεὸς σκώληκι ἑωθινῇ τῇ ἐπαύριον, καὶ ἐπάταξεν τὴν κολόκυνθαν, καὶ ἀπεξηράνθη.

kaì prosétaxen ho theòs skṓlēki heōthinē̂i tē̂i epaúrion, kaì epátaxen tḕn kolókynthan, kaì apexēránthē.

8
καὶ ἐγένετο ἅμα τῷ ἀνατεῖλαι τὸν ἥλιον καὶ προσέταξεν ὁ θεὸς πνεύματι καύσωνος συγκαίοντι, καὶ ἐπάταξεν ὁ ἥλιος ἐπὶ τὴν κεϕαλὴν Ιωνα· καὶ ὠλιγοψύχησεν καὶ ἀπελέγετο τὴν ψυχὴν αὐτοῦ καὶ εἶπεν Καλόν μοι ἀποθανεῖν με ἢ ζῆν.

kaì egéneto háma tō̂i anateîlai tòn hḗlion kaì prosétaxen ho theòs pneúmati kaúsōnos synkaíonti, kaì epátaxen ho hḗlios epì tḕn kephalḕn Iōna: kaì ōligopsýchēsen kaì apelégeto tḕn psychḕn autoû kaì eîpen Kalón moi apothaneîn me ḕ zē̂n.

9
καὶ εἶπεν ὁ θεὸς πρὸς Ιωναν Εἰ σϕόδρα λελύπησαι σὺ ἐπὶ τῇ κολοκύνθῃ; καὶ εἶπεν Σϕόδρα λελύπημαι ἐγὼ ἕως θανάτου.

kaì eîpen ho theòs pròs Iōnan Ei sphódra lelýpēsai sỳ epì tē̂i kolokýnthēi? kaì eîpen Sphódra lelýpēmai egṑ héōs thanátou.

10
καὶ εἶπεν κύριος Σὺ ἐϕείσω ὑπὲρ τῆς κολοκύνθης, ὑπὲρ ἧς οὐκ ἐκακοπάθησας ἐπ’ αὐτὴν καὶ οὐκ ἐξέθρεψας αὐτήν, ἣ ἐγενήθη ὑπὸ νύκτα καὶ ὑπὸ νύκτα ἀπώλετο.

kaì eîpen kýrios Sỳ epheísō hypèr tē̂s kolokýnthēs, hypèr hē̂s ouk ekakopáthēsas ep’ autḕn kaì ouk exéthrepsas autḗn, hḕ egenḗthē hypò nýkta kaì hypò nýkta apṓleto.

11
ἐγὼ δὲ οὐ ϕείσομαι ὑπὲρ Νινευη τῆς πόλεως τῆς μεγάλης, ἐν ᾗ κατοικοῦσιν πλείους ἢ δώδεκα μυριάδες ἀνθρώπων, οἵτινες οὐκ ἔγνωσαν δεξιὰν αὐτῶν ἢ ἀριστερὰν αὐτῶν, καὶ κτήνη πολλά;

egṑ dè ou pheísomai hypèr Nineuē tē̂s póleōs tē̂s megálēs, en hē̂i katoikoûsin pleíous ḕ dṓdeka myriádes anthrṓpōn, hoítines ouk égnōsan dexiàn autō̂n ḕ aristeràn autō̂n, kaì ktḗnē pollá?