Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante Jérémie 17

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
5
’Επικατάρατος ὁ ἄνθρωπος, ὃς τὴν ἐλπίδα ἔχει ἐπ’ ἄνθρωπον καὶ στηρίσει σάρκα βραχίονος αὐτοῦ ἐπ’ αὐτόν, καὶ ἀπὸ κυρίου ἀποστῇ ἡ καρδία αὐτοῦ·

’Epikatáratos ho ánthrōpos, hòs tḕn elpída échei ep’ ánthrōpon kaì stērísei sárka brachíonos autoû ep’ autón, kaì apò kyríou apostē̂i hē kardía autoû:

6
καὶ ἔσται ὡς ἡ ἀγριομυρίκη ἡ ἐν τῇ ἐρήμῳ, οὐκ ὄψεται ὅταν ἔλθῃ τὰ ἀγαθά, καὶ κατασκηνώσει ἐν ἁλίμοις καὶ ἐν ἐρήμῳ, ἐν γῇ ἁλμυρᾷ ἥτις οὐ κατοικεῖται.

kaì éstai hōs hē agriomyríkē hē en tē̂i erḗmōi, ouk ópsetai hótan élthēi tà agathá, kaì kataskēnṓsei en halímois kaì en erḗmōi, en gē̂i halmyrā̂i hḗtis ou katoikeîtai.

7
καὶ εὐλογημένος ὁ ἄνθρωπος, ὃς πέποιθεν ἐπὶ τῷ κυρίῳ, καὶ ἔσται κύριος ἐλπὶς αὐτοῦ·

kaì eulogēménos ho ánthrōpos, hòs pépoithen epì tō̂i kyríōi, kaì éstai kýrios elpìs autoû:

8
καὶ ἔσται ὡς ξύλον εὐθηνοῦν παρ’ ὕδατα καὶ ἐπὶ ἰκμάδα βαλεῖ ῥίζας αὐτοῦ καὶ οὐ ϕοβηθήσεται ὅταν ἔλθῃ καῦμα, καὶ ἔσται ἐπ’ αὐτῷ στελέχη ἀλσώδη, ἐν ἐνιαυτῷ ἀβροχίας οὐ ϕοβηθήσεται καὶ οὐ διαλείψει ποιῶν καρπόν.

kaì éstai hōs xýlon euthēnoûn par’ hýdata kaì epì ikmáda baleî rhízas autoû kaì ou phobēthḗsetai hótan élthēi kaûma, kaì éstai ep’ autō̂i steléchē alsṓdē, en eniautō̂i abrochías ou phobēthḗsetai kaì ou dialeípsei poiō̂n karpón.

9
βαθεῖα ἡ καρδία παρὰ πάντα, καὶ ἄνθρωπός ἐστιν· καὶ τίς γνώσεται αὐτόν;

batheîa hē kardía parà pánta, kaì ánthrōpós estin: kaì tís gnṓsetai autón?

10
ἐγὼ κύριος ἐτάζων καρδίας καὶ δοκιμάζων νεϕροὺς τοῦ δοῦναι ἑκάστῳ κατὰ τὰς ὁδοὺς αὐτοῦ καὶ κατὰ τοὺς καρποὺς τῶν ἐπιτηδευμάτων αὐτοῦ.

egṑ kýrios etázōn kardías kaì dokimázōn nephroùs toû doûnai hekástōi katà tàs hodoùs autoû kaì katà toùs karpoùs tō̂n epitēdeumátōn autoû.

11
ἐϕώνησεν πέρδιξ, συνήγαγεν ἃ οὐκ ἔτεκεν· ποιῶν πλοῦτον αὐτοῦ οὐ μετὰ κρίσεως, ἐν ἡμίσει ἡμερῶν αὐτοῦ ἐγκαταλείψουσιν αὐτόν, καὶ ἐπ’ ἐσχάτων αὐτοῦ ἔσται ἄϕρων.

ephṓnēsen pérdix, synḗgagen hà ouk éteken: poiō̂n ploûton autoû ou metà kríseōs, en hēmísei hēmerō̂n autoû enkataleípsousin autón, kaì ep’ eschátōn autoû éstai áphrōn.

12
θρόνος δόξης ὑψωμένος ἁγίασμα ἡμῶν

thrónos dóxēs hypsōménos hagíasma hēmō̂n

13
ὑπομονὴ Ισραηλ κύριε, πάντες οἱ καταλιπόντες σε καταισχυνθήτωσαν, ἀϕεστηκότες ἐπὶ τῆς γῆς γραϕήτωσαν, ὅτι ἐγκατέλιπον πηγὴν ζωῆς τὸν κύριον.

hypomonḕ Israēl kýrie, pántes hoi katalipóntes se kataischynthḗtōsan, aphestēkótes epì tē̂s gē̂s graphḗtōsan, hóti enkatélipon pēgḕn zōē̂s tòn kýrion.

14
ἴασαί με, κύριε, καὶ ἰαθήσομαι· σῶσόν με, καὶ σωθήσομαι· ὅτι καύχημά μου σὺ εἶ.

íasaí me, kýrie, kaì iathḗsomai: sō̂són me, kaì sōthḗsomai: hóti kaúchēmá mou sỳ eî.

15
ἰδοὺ αὐτοὶ λέγουσι πρός με Ποῦ ἐστιν ὁ λόγος κυρίου; ἐλθάτω.

idoù autoì légousi prós me Poû estin ho lógos kyríou? elthátō.

16
ἐγὼ δὲ οὐκ ἐκοπίασα κατακολουθῶν ὀπίσω σου καὶ ἡμέραν ἀνθρώπου οὐκ ἐπεθύμησα, σὺ ἐπίστῃ· τὰ ἐκπορευόμενα διὰ τῶν χειλέων μου πρὸ προσώπου σού ἐστιν.

egṑ dè ouk ekopíasa katakolouthō̂n opísō sou kaì hēméran anthrṓpou ouk epethýmēsa, sỳ epístēi: tà ekporeuómena dià tō̂n cheiléōn mou prò prosṓpou soú estin.

17
μὴ γενηθῇς μοι εἰς ἀλλοτρίωσιν ϕειδόμενός μου ἐν ἡμέρᾳ πονηρᾷ.

mḕ genēthē̂is moi eis allotríōsin pheidómenós mou en hēmérāi ponērā̂i.

18
καταισχυνθήτωσαν οἱ διώκοντές με, καὶ μὴ καταισχυνθείην ἐγώ· πτοηθείησαν αὐτοί, καὶ μὴ πτοηθείην ἐγώ· ἐπάγαγε ἐπ’ αὐτοὺς ἡμέραν πονηράν, δισσὸν σύντριμμα σύντριψον αὐτούς.

kataischynthḗtōsan hoi diṓkontés me, kaì mḕ kataischyntheíēn egṓ: ptoētheíēsan autoí, kaì mḕ ptoētheíēn egṓ: epágage ep’ autoùs hēméran ponērán, dissòn sýntrimma sýntripson autoús.

19
Τάδε λέγει κύριος Βάδισον καὶ στῆθι ἐν πύλαις υἱῶν λαοῦ σου, ἐν αἷς εἰσπορεύονται ἐν αὐταῖς βασιλεῖς Ιουδα καὶ ἐν αἷς ἐκπορεύονται ἐν αὐταῖς, καὶ ἐν πάσαις ταῖς πύλαις Ιερουσαλημ

Táde légei kýrios Bádison kaì stē̂thi en pýlais hyiō̂n laoû sou, en haîs eisporeúontai en autaîs basileîs Iouda kaì en haîs ekporeúontai en autaîs, kaì en pásais taîs pýlais Ierousalēm

20
καὶ ἐρεῖς πρὸς αὐτούς ’Ακούσατε λόγον κυρίου, βασιλεῖς Ιουδα καὶ πᾶσα Ιουδαία καὶ πᾶσα Ιερουσαλημ οἱ εἰσπορευόμενοι ἐν ταῖς πύλαις ταύταις,

kaì ereîs pròs autoús ’Akoúsate lógon kyríou, basileîs Iouda kaì pâsa Ioudaía kaì pâsa Ierousalēm hoi eisporeuómenoi en taîs pýlais taútais,

21
τάδε λέγει κύριος Φυλάσσεσθε τὰς ψυχὰς ὑμῶν καὶ μὴ αἴρετε βαστάγματα ἐν τῇ ἡμέρᾳ τῶν σαββάτων καὶ μὴ ἐκπορεύεσθε ταῖς πύλαις Ιερουσαλημ

táde légei kýrios Phylássesthe tàs psychàs hymō̂n kaì mḕ aírete bastágmata en tē̂i hēmérāi tō̂n sabbátōn kaì mḕ ekporeúesthe taîs pýlais Ierousalēm

22
καὶ μὴ ἐκϕέρετε βαστάγματα ἐξ οἰκιῶν ὑμῶν ἐν τῇ ἡμέρᾳ τῶν σαββάτων καὶ πᾶν ἔργον οὐ ποιήσετε· ἁγιάσατε τὴν ἡμέραν τῶν σαββάτων, καθὼς ἐνετειλάμην τοῖς πατράσιν ὑμῶν. καὶ οὐκ ἤκουσαν καὶ οὐκ ἔκλιναν τὸ οὖς αὐτῶν

kaì mḕ ekphérete bastágmata ex oikiō̂n hymō̂n en tē̂i hēmérāi tō̂n sabbátōn kaì pân érgon ou poiḗsete: hagiásate tḕn hēméran tō̂n sabbátōn, kathṑs eneteilámēn toîs patrásin hymō̂n. kaì ouk ḗkousan kaì ouk éklinan tò oûs autō̂n

23
καὶ ἐσκλήρυναν τὸν τράχηλον αὐτῶν ὑπὲρ τοὺς πατέρας αὐτῶν τοῦ μὴ ἀκοῦσαί μου καὶ τοῦ μὴ δέξασθαι παιδείαν.

kaì esklḗrynan tòn tráchēlon autō̂n hypèr toùs patéras autō̂n toû mḕ akoûsaí mou kaì toû mḕ déxasthai paideían.

24
καὶ ἔσται ἐὰν ἀκοῇ ἀκούσητέ μου, λέγει κύριος, τοῦ μὴ εἰσϕέρειν βαστάγματα διὰ τῶν πυλῶν τῆς πόλεως ταύτης ἐν τῇ ἡμέρᾳ τῶν σαββάτων καὶ ἁγιάζειν τὴν ἡμέραν τῶν σαββάτων τοῦ μὴ ποιεῖν πᾶν ἔργον,

kaì éstai eàn akoē̂i akoúsēté mou, légei kýrios, toû mḕ eisphérein bastágmata dià tō̂n pylō̂n tē̂s póleōs taútēs en tē̂i hēmérāi tō̂n sabbátōn kaì hagiázein tḕn hēméran tō̂n sabbátōn toû mḕ poieîn pân érgon,

25
καὶ εἰσελεύσονται διὰ τῶν πυλῶν τῆς πόλεως ταύτης βασιλεῖς καὶ ἄρχοντες καθήμενοι ἐπὶ θρόνου Δαυιδ καὶ ἐπιβεβηκότες ἐϕ’ ἅρμασιν καὶ ἵπποις αὐτῶν, αὐτοὶ καὶ οἱ ἄρχοντες αὐτῶν, ἄνδρες Ιουδα καὶ οἱ κατοικοῦντες Ιερουσαλημ, καὶ κατοικισθήσεται ἡ πόλις αὕτη εἰς τὸν αἰῶνα.

kaì eiseleúsontai dià tō̂n pylō̂n tē̂s póleōs taútēs basileîs kaì árchontes kathḗmenoi epì thrónou Dauid kaì epibebēkótes eph’ hármasin kaì híppois autō̂n, autoì kaì hoi árchontes autō̂n, ándres Iouda kaì hoi katoikoûntes Ierousalēm, kaì katoikisthḗsetai hē pólis haútē eis tòn aiō̂na.

26
καὶ ἥξουσιν ἐκ τῶν πόλεων Ιουδα καὶ κυκλόθεν Ιερουσαλημ καὶ ἐκ γῆς Βενιαμιν καὶ ἐκ τῆς πεδινῆς καὶ ἐκ τοῦ ὄρους καὶ ἐκ τῆς πρὸς νότον ϕέροντες ὁλοκαυτώματα καὶ θυσίαν καὶ θυμιάματα καὶ μαναα καὶ λίβανον, ϕέροντες αἴνεσιν εἰς οἶκον κυρίου.

kaì hḗxousin ek tō̂n póleōn Iouda kaì kyklóthen Ierousalēm kaì ek gē̂s Beniamin kaì ek tē̂s pedinē̂s kaì ek toû órous kaì ek tē̂s pròs nóton phérontes holokautṓmata kaì thysían kaì thymiámata kaì manaa kaì líbanon, phérontes aínesin eis oîkon kyríou.

27
καὶ ἔσται ἐὰν μὴ εἰσακούσητέ μου τοῦ ἁγιάζειν τὴν ἡμέραν τῶν σαββάτων τοῦ μὴ αἴρειν βαστάγματα καὶ μὴ εἰσπορεύεσθαι ταῖς πύλαις Ιερουσαλημ ἐν τῇ ἡμέρᾳ τῶν σαββάτων, καὶ ἀνάψω πῦρ ἐν ταῖς πύλαις αὐτῆς, καὶ καταϕάγεται ἄμϕοδα Ιερουσαλημ καὶ οὐ σβεσθήσεται.

kaì éstai eàn mḕ eisakoúsēté mou toû hagiázein tḕn hēméran tō̂n sabbátōn toû mḕ aírein bastágmata kaì mḕ eisporeúesthai taîs pýlais Ierousalēm en tē̂i hēmérāi tō̂n sabbátōn, kaì anápsō pŷr en taîs pýlais autē̂s, kaì kataphágetai ámphoda Ierousalēm kaì ou sbesthḗsetai.