Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante Jérémie 22

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
Τάδε λέγει κύριος Πορεύου καὶ κατάβηθι εἰς τὸν οἶκον τοῦ βασιλέως Ιουδα καὶ λαλήσεις ἐκεῖ τὸν λόγον τοῦτον

Táde légei kýrios Poreúou kaì katábēthi eis tòn oîkon toû basiléōs Iouda kaì lalḗseis ekeî tòn lógon toûton

2
καὶ ἐρεῖς ῎Ακουε λόγον κυρίου, βασιλεῦ Ιουδα ὁ καθήμενος ἐπὶ θρόνου Δαυιδ, σὺ καὶ ὁ οἶκός σου καὶ ὁ λαός σου καὶ οἱ εἰσπορευόμενοι ταῖς πύλαις ταύταις

kaì ereîs ῎Akoue lógon kyríou, basileû Iouda ho kathḗmenos epì thrónou Dauid, sỳ kaì ho oîkós sou kaì ho laós sou kaì hoi eisporeuómenoi taîs pýlais taútais

3
Τάδε λέγει κύριος Ποιεῖτε κρίσιν καὶ δικαιοσύνην καὶ ἐξαιρεῖσθε διηρπασμένον ἐκ χειρὸς ἀδικοῦντος αὐτὸν καὶ προσήλυτον καὶ ὀρϕανὸν καὶ χήραν μὴ καταδυναστεύετε καὶ μὴ ἀσεβεῖτε καὶ αἷμα ἀθῷον μὴ ἐκχέητε ἐν τῷ τόπῳ τούτῳ.

Táde légei kýrios Poieîte krísin kaì dikaiosýnēn kaì exaireîsthe diērpasménon ek cheiròs adikoûntos autòn kaì prosḗlyton kaì orphanòn kaì chḗran mḕ katadynasteúete kaì mḕ asebeîte kaì haîma athō̂ion mḕ ekchéēte en tō̂i tópōi toútōi.

4
διότι ἐὰν ποιοῦντες ποιήσητε τὸν λόγον τοῦτον, καὶ εἰσελεύσονται ἐν ταῖς πύλαις τοῦ οἴκου τούτου βασιλεῖς καθήμενοι ἐπὶ θρόνου Δαυιδ καὶ ἐπιβεβηκότες ἐϕ’ ἁρμάτων καὶ ἵππων, αὐτοὶ καὶ οἱ παῖδες αὐτῶν καὶ ὁ λαὸς αὐτῶν·

dióti eàn poioûntes poiḗsēte tòn lógon toûton, kaì eiseleúsontai en taîs pýlais toû oíkou toútou basileîs kathḗmenoi epì thrónou Dauid kaì epibebēkótes eph’ harmátōn kaì híppōn, autoì kaì hoi paîdes autō̂n kaì ho laòs autō̂n:

5
ἐὰν δὲ μὴ ποιήσητε τοὺς λόγους τούτους, κατ’ ἐμαυτοῦ ὤμοσα, λέγει κύριος, ὅτι εἰς ἐρήμωσιν ἔσται ὁ οἶκος οὗτος.

eàn dè mḕ poiḗsēte toùs lógous toútous, kat’ emautoû ṓmosa, légei kýrios, hóti eis erḗmōsin éstai ho oîkos hoûtos.

6
ὅτι τάδε λέγει κύριος κατὰ τοῦ οἴκου βασιλέως Ιουδα Γαλααδ σύ μοι, ἀρχὴ τοῦ Λιβάνου· ἐὰν μὴ θῶ σε εἰς ἔρημον, πόλεις μὴ κατοικηθησομένας·

hóti táde légei kýrios katà toû oíkou basiléōs Iouda Galaad sý moi, archḕ toû Libánou: eàn mḕ thō̂ se eis érēmon, póleis mḕ katoikēthēsoménas:

7
καὶ ἐπάξω ἐπὶ σὲ ἄνδρα ὀλεθρεύοντα καὶ τὸν πέλεκυν αὐτοῦ, καὶ ἐκκόψουσιν τὰς ἐκλεκτὰς κέδρους σου καὶ ἐμβαλοῦσιν εἰς τὸ πῦρ.

kaì epáxō epì sè ándra olethreúonta kaì tòn pélekyn autoû, kaì ekkópsousin tàs eklektàs kédrous sou kaì embaloûsin eis tò pŷr.

8
καὶ διελεύσονται ἔθνη διὰ τῆς πόλεως ταύτης καὶ ἐροῦσιν ἕκαστος πρὸς τὸν πλησίον αὐτοῦ Διὰ τί ἐποίησεν κύριος οὕτως τῇ πόλει τῇ μεγάλῃ ταύτῃ;

kaì dieleúsontai éthnē dià tē̂s póleōs taútēs kaì eroûsin hékastos pròs tòn plēsíon autoû Dià tí epoíēsen kýrios hoútōs tē̂i pólei tē̂i megálēi taútēi?

9
καὶ ἐροῦσιν ’Ανθ’ ὧν ἐγκατέλιπον τὴν διαθήκην κυρίου θεοῦ αὐτῶν καὶ προσεκύνησαν θεοῖς ἀλλοτρίοις καὶ ἐδούλευσαν αὐτοῖς.

kaì eroûsin ’Anth’ hō̂n enkatélipon tḕn diathḗkēn kyríou theoû autō̂n kaì prosekýnēsan theoîs allotríois kaì edoúleusan autoîs.

10
Μὴ κλαίετε τὸν τεθνηκότα μηδὲ θρηνεῖτε αὐτόν· κλαύσατε κλαυθμῷ τὸν ἐκπορευόμενον, ὅτι οὐκ ἐπιστρέψει ἔτι καὶ οὐ μὴ ἴδῃ τὴν γῆν πατρίδος αὐτοῦ.

Mḕ klaíete tòn tethnēkóta mēdè thrēneîte autón: klaúsate klauthmō̂i tòn ekporeuómenon, hóti ouk epistrépsei éti kaì ou mḕ ídēi tḕn gē̂n patrídos autoû.

11
διότι τάδε λέγει κύριος ἐπὶ Σελλημ υἱὸν Ιωσια τὸν βασιλεύοντα ἀντὶ Ιωσια τοῦ πατρὸς αὐτοῦ, ὃς ἐξῆλθεν ἐκ τοῦ τόπου τούτου Οὐκ ἀναστρέψει ἐκεῖ οὐκέτι,

dióti táde légei kýrios epì Sellēm hyiòn Iōsia tòn basileúonta antì Iōsia toû patròs autoû, hòs exē̂lthen ek toû tópou toútou Ouk anastrépsei ekeî oukéti,

12
ἀλλ’ ἢ ἐν τῷ τόπῳ, οὗ μετῴκισα αὐτόν, ἐκεῖ ἀποθανεῖται καὶ τὴν γῆν ταύτην οὐκ ὄψεται ἔτι.

all’ ḕ en tō̂i tópōi, hoû metṓikisa autón, ekeî apothaneîtai kaì tḕn gē̂n taútēn ouk ópsetai éti.

13
῏Ω ὁ οἰκοδομῶν οἰκίαν αὐτοῦ οὐ μετὰ δικαιοσύνης καὶ τὰ ὑπερῷα αὐτοῦ οὐκ ἐν κρίματι, παρὰ τῷ πλησίον αὐτοῦ ἐργᾶται δωρεὰν καὶ τὸν μισθὸν αὐτοῦ οὐ μὴ ἀποδώσει αὐτῷ.

᾿̂Ō ho oikodomō̂n oikían autoû ou metà dikaiosýnēs kaì tà hyperō̂ia autoû ouk en krímati, parà tō̂i plēsíon autoû ergâtai dōreàn kaì tòn misthòn autoû ou mḕ apodṓsei autō̂i.

14
ᾠκοδόμησας σεαυτῷ οἶκον σύμμετρον, ὑπερῷα ῥιπιστὰ διεσταλμένα θυρίσιν καὶ ἐξυλωμένα ἐν κέδρῳ καὶ κεχρισμένα ἐν μίλτῳ.

ōikodómēsas seautō̂i oîkon sýmmetron, hyperō̂ia rhipistà diestalména thyrísin kaì exylōména en kédrōi kaì kechrisména en míltōi.

15
μὴ βασιλεύσεις, ὅτι σὺ παροξύνῃ ἐν Αχαζ τῷ πατρί σου; οὐ ϕάγονται καὶ οὐ πίονται· βέλτιον ἦν σε ποιεῖν κρίμα καὶ δικαιοσύνην καλήν.

mḕ basileúseis, hóti sỳ paroxýnēi en Achaz tō̂i patrí sou? ou phágontai kaì ou píontai: béltion ē̂n se poieîn kríma kaì dikaiosýnēn kalḗn.

16
οὐκ ἔγνωσαν, οὐκ ἔκριναν κρίσιν ταπεινῷ οὐδὲ κρίσιν πένητος· οὐ τοῦτό ἐστιν τὸ μὴ γνῶναί σε ἐμέ; λέγει κύριος.

ouk égnōsan, ouk ékrinan krísin tapeinō̂i oudè krísin pénētos: ou toûtó estin tò mḕ gnō̂naí se emé? légei kýrios.

17
ἰδοὺ οὔκ εἰσιν οἱ ὀϕθαλμοί σου οὐδὲ ἡ καρδία σου καλή, ἀλλ’ εἰς τὴν πλεονεξίαν σου καὶ εἰς τὸ αἷμα τὸ ἀθῷον τοῦ ἐκχέειν αὐτὸ καὶ εἰς ἀδίκημα καὶ εἰς ϕόνον τοῦ ποιεῖν.

idoù oúk eisin hoi ophthalmoí sou oudè hē kardía sou kalḗ, all’ eis tḕn pleonexían sou kaì eis tò haîma tò athō̂ion toû ekchéein autò kaì eis adíkēma kaì eis phónon toû poieîn.

18
διὰ τοῦτο τάδε λέγει κύριος ἐπὶ Ιωακιμ υἱὸν Ιωσια βασιλέα Ιουδα Οὐαὶ ἐπὶ τὸν ἄνδρα τοῦτον· οὐ μὴ κόψωνται αὐτόν ῏Ω ἀδελϕέ, οὐδὲ μὴ κλαύσονται αὐτόν Οἴμμοι κύριε.

dià toûto táde légei kýrios epì Iōakim hyiòn Iōsia basiléa Iouda Ouaì epì tòn ándra toûton: ou mḕ kópsōntai autón ᾿̂Ō adelphé, oudè mḕ klaúsontai autón Oímmoi kýrie.

19
ταϕὴν ὄνου ταϕήσεται, συμψησθεὶς ῥιϕήσεται ἐπέκεινα τῆς πύλης Ιερουσαλημ.

taphḕn ónou taphḗsetai, sympsēstheìs rhiphḗsetai epékeina tē̂s pýlēs Ierousalēm.

20
’Ανάβηθι εἰς τὸν Λίβανον καὶ κέκραξον καὶ εἰς τὴν Βασαν δὸς τὴν ϕωνήν σου καὶ βόησον εἰς τὸ πέραν τῆς θαλάσσης, ὅτι συνετρίβησαν πάντες οἱ ἐρασταί σου.

’Anábēthi eis tòn Líbanon kaì kékraxon kaì eis tḕn Basan dòs tḕn phōnḗn sou kaì bóēson eis tò péran tē̂s thalássēs, hóti synetríbēsan pántes hoi erastaí sou.

21
ἐλάλησα πρὸς σὲ ἐν τῇ παραπτώσει σου, καὶ εἶπας Οὐκ ἀκούσομαι· αὕτη ἡ ὁδός σου ἐκ νεότητός σου, οὐκ ἤκουσας τῆς ϕωνῆς μου.

elálēsa pròs sè en tē̂i paraptṓsei sou, kaì eîpas Ouk akoúsomai: haútē hē hodós sou ek neótētós sou, ouk ḗkousas tē̂s phōnē̂s mou.

22
πάντας τοὺς ποιμένας σου ποιμανεῖ ἄνεμος, καὶ οἱ ἐρασταί σου ἐν αἰχμαλωσίᾳ ἐξελεύσονται· ὅτι τότε αἰσχυνθήσῃ καὶ ἀτιμωθήσῃ ἀπὸ πάντων τῶν ϕιλούντων σε.

pántas toùs poiménas sou poimaneî ánemos, kaì hoi erastaí sou en aichmalōsíāi exeleúsontai: hóti tóte aischynthḗsēi kaì atimōthḗsēi apò pántōn tō̂n philoúntōn se.

23
κατοικοῦσα ἐν τῷ Λιβάνῳ ἐννοσσεύουσα ἐν ταῖς κέδροις, καταστενάξεις ἐν τῷ ἐλθεῖν σοι ὠδῖνας ὡς τικτούσης.

katoikoûsa en tō̂i Libánōi ennosseúousa en taîs kédrois, katastenáxeis en tō̂i eltheîn soi ōdînas hōs tiktoúsēs.

24
ζῶ ἐγώ, λέγει κύριος, ἐὰν γενόμενος γένηται Ιεχονιας υἱὸς Ιωακιμ βασιλεὺς Ιουδα ἀποσϕράγισμα ἐπὶ τῆς χειρὸς τῆς δεξιᾶς μου, ἐκεῖθεν ἐκσπάσω σε

zō̂ egṓ, légei kýrios, eàn genómenos génētai Iechonias hyiòs Iōakim basileùs Iouda aposphrágisma epì tē̂s cheiròs tē̂s dexiâs mou, ekeîthen ekspásō se

25
καὶ παραδώσω σε εἰς χεῖρας τῶν ζητούντων τὴν ψυχήν σου, ὧν σὺ εὐλαβῇ ἀπὸ προσώπου αὐτῶν, εἰς χεῖρας τῶν Χαλδαίων·

kaì paradṓsō se eis cheîras tō̂n zētoúntōn tḕn psychḗn sou, hō̂n sỳ eulabē̂i apò prosṓpou autō̂n, eis cheîras tō̂n Chaldaíōn:

26
καὶ ἀπορρίψω σὲ καὶ τὴν μητέρα σου τὴν τεκοῦσάν σε εἰς γῆν, οὗ οὐκ ἐτέχθης ἐκεῖ, καὶ ἐκεῖ ἀποθανεῖσθε·

kaì aporrípsō sè kaì tḕn mētéra sou tḕn tekoûsán se eis gē̂n, hoû ouk etéchthēs ekeî, kaì ekeî apothaneîsthe:

27
εἰς δὲ τὴν γῆν, ἣν αὐτοὶ εὔχονται ταῖς ψυχαῖς αὐτῶν, οὐ μὴ ἀποστρέψωσιν.

eis dè tḕn gē̂n, hḕn autoì eúchontai taîs psychaîs autō̂n, ou mḕ apostrépsōsin.

28
ἠτιμώθη Ιεχονιας ὡς σκεῦος, οὗ οὐκ ἔστιν χρεία αὐτοῦ, ὅτι ἐξερρίϕη καὶ ἐξεβλήθη εἰς γῆν, ἣν οὐκ ᾔδει.

ētimṓthē Iechonias hōs skeûos, hoû ouk éstin chreía autoû, hóti exerríphē kaì exeblḗthē eis gē̂n, hḕn ouk ḗidei.

29
γῆ γῆ, ἄκουε λόγον κυρίου

gē̂ gē̂, ákoue lógon kyríou

30
Γράψον τὸν ἄνδρα τοῦτον ἐκκήρυκτον ἄνθρωπον, ὅτι οὐ μὴ αὐξηθῇ ἐκ τοῦ σπέρματος αὐτοῦ ἀνὴρ καθήμενος ἐπὶ θρόνου Δαυιδ ἄρχων ἔτι ἐν τῷ Ιουδα.

Grápson tòn ándra toûton ekkḗrykton ánthrōpon, hóti ou mḕ auxēthē̂i ek toû spérmatos autoû anḕr kathḗmenos epì thrónou Dauid árchōn éti en tō̂i Iouda.