Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante Jérémie 4

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
’Εὰν ἐπιστραϕῇ Ισραηλ, λέγει κύριος, πρός με ἐπιστραϕήσεται· ἐὰν περιέλῃ τὰ βδελύγματα αὐτοῦ ἐκ στόματος αὐτοῦ καὶ ἀπὸ τοῦ προσώπου μου εὐλαβηθῇ

’Eàn epistraphē̂i Israēl, légei kýrios, prós me epistraphḗsetai: eàn periélēi tà bdelýgmata autoû ek stómatos autoû kaì apò toû prosṓpou mou eulabēthē̂i

2
καὶ ὀμόσῃ Ζῇ κύριος μετὰ ἀληθείας καὶ ἐν κρίσει καὶ ἐν δικαιοσύνῃ, καὶ εὐλογήσουσιν ἐν αὐτῇ ἔθνη καὶ ἐν αὐτῷ αἰνέσουσιν τῷ θεῷ ἐν Ιερουσαλημ.

kaì omósēi Zē̂i kýrios metà alētheías kaì en krísei kaì en dikaiosýnēi, kaì eulogḗsousin en autē̂i éthnē kaì en autō̂i ainésousin tō̂i theō̂i en Ierousalēm.

3
ὅτι τάδε λέγει κύριος τοῖς ἀνδράσιν Ιουδα καὶ τοῖς κατοικοῦσιν Ιερουσαλημ Νεώσατε ἑαυτοῖς νεώματα καὶ μὴ σπείρητε ἐπ’ ἀκάνθαις.

hóti táde légei kýrios toîs andrásin Iouda kaì toîs katoikoûsin Ierousalēm Neṓsate heautoîs neṓmata kaì mḕ speírēte ep’ akánthais.

4
περιτμήθητε τῷ θεῷ ὑμῶν καὶ περιτέμεσθε τὴν σκληροκαρδίαν ὑμῶν, ἄνδρες Ιουδα καὶ οἱ κατοικοῦντες Ιερουσαλημ, μὴ ἐξέλθῃ ὡς πῦρ ὁ θυμός μου καὶ ἐκκαυθήσεται, καὶ οὐκ ἔσται ὁ σβέσων ἀπὸ προσώπου πονηρίας ἐπιτηδευμάτων ὑμῶν.

peritmḗthēte tō̂i theō̂i hymō̂n kaì peritémesthe tḕn sklērokardían hymō̂n, ándres Iouda kaì hoi katoikoûntes Ierousalēm, mḕ exélthēi hōs pŷr ho thymós mou kaì ekkauthḗsetai, kaì ouk éstai ho sbésōn apò prosṓpou ponērías epitēdeumátōn hymō̂n.

5
’Αναγγείλατε ἐν τῷ Ιουδα, καὶ ἀκουσθήτω ἐν Ιερουσαλημ· εἴπατε Σημάνατε ἐπὶ τῆς γῆς σάλπιγγι καὶ κεκράξατε μέγα· εἴπατε Συνάχθητε καὶ εἰσέλθωμεν εἰς τὰς πόλεις τὰς τειχήρεις.

’Anangeílate en tō̂i Iouda, kaì akousthḗtō en Ierousalēm: eípate Sēmánate epì tē̂s gē̂s sálpingi kaì kekráxate méga: eípate Synáchthēte kaì eisélthōmen eis tàs póleis tàs teichḗreis.

6
ἀναλαβόντες ϕεύγετε εἰς Σιων· σπεύσατε μὴ στῆτε, ὅτι κακὰ ἐγὼ ἐπάγω ἀπὸ βορρᾶ καὶ συντριβὴν μεγάλην.

analabóntes pheúgete eis Siōn: speúsate mḕ stē̂te, hóti kakà egṑ epágō apò borrâ kaì syntribḕn megálēn.

7
ἀνέβη λέων ἐκ τῆς μάνδρας αὐτοῦ, ἐξολεθρεύων ἔθνη ἐξῆρεν καὶ ἐξῆλθεν ἐκ τοῦ τόπου αὐτοῦ τοῦ θεῖναι τὴν γῆν εἰς ἐρήμωσιν, καὶ πόλεις καθαιρεθήσονται παρὰ τὸ μὴ κατοικεῖσθαι αὐτάς.

anébē léōn ek tē̂s mándras autoû, exolethreúōn éthnē exē̂ren kaì exē̂lthen ek toû tópou autoû toû theînai tḕn gē̂n eis erḗmōsin, kaì póleis kathairethḗsontai parà tò mḕ katoikeîsthai autás.

8
ἐπὶ τούτοις περιζώσασθε σάκκους καὶ κόπτεσθε καὶ ἀλαλάξατε, διότι οὐκ ἀπεστράϕη ὁ θυμὸς κυρίου ἀϕ’ ὑμῶν.

epì toútois perizṓsasthe sákkous kaì kóptesthe kaì alaláxate, dióti ouk apestráphē ho thymòs kyríou aph’ hymō̂n.

9
καὶ ἔσται ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ, λέγει κύριος, ἀπολεῖται ἡ καρδία τοῦ βασιλέως καὶ ἡ καρδία τῶν ἀρχόντων, καὶ οἱ ἱερεῖς ἐκστήσονται, καὶ οἱ προϕῆται θαυμάσονται.

kaì éstai en ekeínēi tē̂i hēmérāi, légei kýrios, apoleîtai hē kardía toû basiléōs kaì hē kardía tō̂n archóntōn, kaì hoi hiereîs ekstḗsontai, kaì hoi prophē̂tai thaumásontai.

10
καὶ εἶπα ῏Ω δέσποτα κύριε, ἄρα γε ἀπατῶν ἠπάτησας τὸν λαὸν τοῦτον καὶ τὴν Ιερουσαλημ λέγων Εἰρήνη ἔσται ὑμῖν, καὶ ἰδοὺ ἥψατο ἡ μάχαιρα ἕως τῆς ψυχῆς αὐτῶν.

kaì eîpa ᾿̂Ō déspota kýrie, ára ge apatō̂n ēpátēsas tòn laòn toûton kaì tḕn Ierousalēm légōn Eirḗnē éstai hymîn, kaì idoù hḗpsato hē máchaira héōs tē̂s psychē̂s autō̂n.

11
ἐν τῷ καιρῷ ἐκείνῳ ἐροῦσιν τῷ λαῷ τούτῳ καὶ τῇ Ιερουσαλημ Πνεῦμα πλανήσεως ἐν τῇ ἐρήμῳ, ὁδὸς τῆς θυγατρὸς τοῦ λαοῦ μου οὐκ εἰς καθαρὸν οὐδ’ εἰς ἅγιον.

en tō̂i kairō̂i ekeínōi eroûsin tō̂i laō̂i toútōi kaì tē̂i Ierousalēm Pneûma planḗseōs en tē̂i erḗmōi, hodòs tē̂s thygatròs toû laoû mou ouk eis katharòn oud’ eis hágion.

12
πνεῦμα πληρώσεως ἥξει μοι· νῦν δὲ ἐγὼ λαλῶ κρίματα πρὸς αὐτούς.

pneûma plērṓseōs hḗxei moi: nŷn dè egṑ lalō̂ krímata pròs autoús.

13
ἰδοὺ ὡς νεϕέλη ἀναβήσεται, καὶ ὡς καταιγὶς τὰ ἅρματα αὐτοῦ, κουϕότεροι ἀετῶν οἱ ἵπποι αὐτοῦ· οὐαὶ ἡμῖν, ὅτι ταλαιπωροῦμεν.

idoù hōs nephélē anabḗsetai, kaì hōs kataigìs tà hármata autoû, kouphóteroi aetō̂n hoi híppoi autoû: ouaì hēmîn, hóti talaipōroûmen.

14
ἀπόπλυνε ἀπὸ κακίας τὴν καρδίαν σου, Ιερουσαλημ, ἵνα σωθῇς· ἕως πότε ὑπάρξουσιν ἐν σοὶ διαλογισμοὶ πόνων σου;

apóplyne apò kakías tḕn kardían sou, Ierousalēm, hína sōthē̂is: héōs póte hypárxousin en soì dialogismoì pónōn sou?

15
διότι ϕωνὴ ἀναγγέλλοντος ἐκ Δαν ἥξει, καὶ ἀκουσθήσεται πόνος ἐξ ὄρους Εϕραιμ.

dióti phōnḕ anangéllontos ek Dan hḗxei, kaì akousthḗsetai pónos ex órous Ephraim.

16
ἀναμνήσατε ἔθνη ’Ιδοὺ ἥκασιν· ἀναγγείλατε ἐν Ιερουσαλημ Συστροϕαὶ ἔρχονται ἐκ γῆς μακρόθεν καὶ ἔδωκαν ἐπὶ τὰς πόλεις Ιουδα ϕωνὴν αὐτῶν.

anamnḗsate éthnē ’Idoù hḗkasin: anangeílate en Ierousalēm Systrophaì érchontai ek gē̂s makróthen kaì édōkan epì tàs póleis Iouda phōnḕn autō̂n.

17
ὡς ϕυλάσσοντες ἀγρὸν ἐγένοντο ἐπ’ αὐτὴν κύκλῳ, ὅτι ἐμοῦ ἠμέλησας, λέγει κύριος.

hōs phylássontes agròn egénonto ep’ autḕn kýklōi, hóti emoû ēmélēsas, légei kýrios.

18
αἱ ὁδοί σου καὶ τὰ ἐπιτηδεύματά σου ἐποίησαν ταῦτά σοι· αὕτη ἡ κακία σου, ὅτι πικρά, ὅτι ἥψατο ἕως τῆς καρδίας σου.

hai hodoí sou kaì tà epitēdeúmatá sou epoíēsan taûtá soi: haútē hē kakía sou, hóti pikrá, hóti hḗpsato héōs tē̂s kardías sou.

19
τὴν κοιλίαν μου τὴν κοιλίαν μου ἀλγῶ, καὶ τὰ αἰσθητήρια τῆς καρδίας μου· μαιμάσσει ἡ ψυχή μου, σπαράσσεται ἡ καρδία μου, οὐ σιωπήσομαι, ὅτι ϕωνὴν σάλπιγγος ἤκουσεν ἡ ψυχή μου, κραυγὴν πολέμου.

tḕn koilían mou tḕn koilían mou algō̂, kaì tà aisthētḗria tē̂s kardías mou: maimássei hē psychḗ mou, sparássetai hē kardía mou, ou siōpḗsomai, hóti phōnḕn sálpingos ḗkousen hē psychḗ mou, kraugḕn polémou.

20
καὶ ταλαιπωρίαν συντριμμὸν ἐπικαλεῖται, ὅτι τεταλαιπώρηκεν πᾶσα ἡ γῆ· ἄϕνω τεταλαιπώρηκεν ἡ σκηνή, διεσπάσθησαν αἱ δέρρεις μου.

kaì talaipōrían syntrimmòn epikaleîtai, hóti tetalaipṓrēken pâsa hē gē̂: áphnō tetalaipṓrēken hē skēnḗ, diespásthēsan hai dérreis mou.

21
ἕως πότε ὄψομαι ϕεύγοντας ἀκούων ϕωνὴν σαλπίγγων;

héōs póte ópsomai pheúgontas akoúōn phōnḕn salpíngōn?

22
διότι οἱ ἡγούμενοι τοῦ λαοῦ μου ἐμὲ οὐκ ᾔδεισαν, υἱοὶ ἄϕρονές εἰσιν καὶ οὐ συνετοί· σοϕοί εἰσιν τοῦ κακοποιῆσαι, τὸ δὲ καλῶς ποιῆσαι οὐκ ἐπέγνωσαν.

dióti hoi hēgoúmenoi toû laoû mou emè ouk ḗideisan, hyioì áphronés eisin kaì ou synetoí: sophoí eisin toû kakopoiē̂sai, tò dè kalō̂s poiē̂sai ouk epégnōsan.

23
ἐπέβλεψα ἐπὶ τὴν γῆν, καὶ ἰδοὺ οὐθέν, καὶ εἰς τὸν οὐρανόν, καὶ οὐκ ἦν τὰ ϕῶτα αὐτοῦ·

epéblepsa epì tḕn gē̂n, kaì idoù outhén, kaì eis tòn ouranón, kaì ouk ē̂n tà phō̂ta autoû:

24
εἶδον τὰ ὄρη, καὶ ἦν τρέμοντα, καὶ πάντας τοὺς βουνοὺς ταρασσομένους·

eîdon tà órē, kaì ē̂n trémonta, kaì pántas toùs bounoùs tarassoménous:

25
ἐπέβλεψα, καὶ ἰδοὺ οὐκ ἦν ἄνθρωπος, καὶ πάντα τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ ἐπτοεῖτο·

epéblepsa, kaì idoù ouk ē̂n ánthrōpos, kaì pánta tà peteinà toû ouranoû eptoeîto:

26
εἶδον, καὶ ἰδοὺ ὁ Κάρμηλος ἔρημος, καὶ πᾶσαι αἱ πόλεις ἐμπεπυρισμέναι πυρὶ ἀπὸ προσώπου κυρίου, καὶ ἀπὸ προσώπου ὀργῆς θυμοῦ αὐτοῦ ἠϕανίσθησαν.

eîdon, kaì idoù ho Kármēlos érēmos, kaì pâsai hai póleis empepyrisménai pyrì apò prosṓpou kyríou, kaì apò prosṓpou orgē̂s thymoû autoû ēphanísthēsan.

27
τάδε λέγει κύριος ῎Ερημος ἔσται πᾶσα ἡ γῆ, συντέλειαν δὲ οὐ μὴ ποιήσω.

táde légei kýrios ῎Erēmos éstai pâsa hē gē̂, syntéleian dè ou mḕ poiḗsō.

28
ἐπὶ τούτοις πενθείτω ἡ γῆ, καὶ συσκοτασάτω ὁ οὐρανὸς ἄνωθεν, διότι ἐλάλησα καὶ οὐ μετανοήσω, ὥρμησα καὶ οὐκ ἀποστρέψω ἀπ’ αὐτῆς.

epì toútois pentheítō hē gē̂, kaì syskotasátō ho ouranòs ánōthen, dióti elálēsa kaì ou metanoḗsō, hṓrmēsa kaì ouk apostrépsō ap’ autē̂s.

29
ἀπὸ ϕωνῆς ἱππέως καὶ ἐντεταμένου τόξου ἀνεχώρησεν πᾶσα χώρα· εἰσέδυσαν εἰς τὰ σπήλαια καὶ εἰς τὰ ἄλση ἐκρύβησαν καὶ ἐπὶ τὰς πέτρας ἀνέβησαν· πᾶσα πόλις ἐγκατελείϕθη, οὐ κατοικεῖ ἐν αὐταῖς ἄνθρωπος.

apò phōnē̂s hippéōs kaì entetaménou tóxou anechṓrēsen pâsa chṓra: eisédysan eis tà spḗlaia kaì eis tà álsē ekrýbēsan kaì epì tàs pétras anébēsan: pâsa pólis enkateleíphthē, ou katoikeî en autaîs ánthrōpos.

30
καὶ σὺ τί ποιήσεις, ἐὰν περιβάλῃ κόκκινον καὶ κοσμήσῃ κόσμῳ χρυσῷ καὶ ἐὰν ἐγχρίσῃ στίβι τοὺς ὀϕθαλμούς σου; εἰς μάτην ὁ ὡραϊσμός σου· ἀπώσαντό σε οἱ ἐρασταί σου, τὴν ψυχήν σου ζητοῦσιν.

kaì sỳ tí poiḗseis, eàn peribálēi kókkinon kaì kosmḗsēi kósmōi chrysō̂i kaì eàn enchrísēi stíbi toùs ophthalmoús sou? eis mátēn ho hōraïsmós sou: apṓsantó se hoi erastaí sou, tḕn psychḗn sou zētoûsin.

31
ὅτι ϕωνὴν ὡς ὠδινούσης ἤκουσα, τοῦ στεναγμοῦ σου ὡς πρωτοτοκούσης, ϕωνὴ θυγατρὸς Σιων· ἐκλυθήσεται καὶ παρήσει τὰς χεῖρας αὐτῆς Οἴμμοι ἐγώ, ὅτι ἐκλείπει ἡ ψυχή μου ἐπὶ τοῖς ἀνῃρημένοις.

hóti phōnḕn hōs ōdinoúsēs ḗkousa, toû stenagmoû sou hōs prōtotokoúsēs, phōnḕ thygatròs Siōn: eklythḗsetai kaì parḗsei tàs cheîras autē̂s Oímmoi egṓ, hóti ekleípei hē psychḗ mou epì toîs anēirēménois.