Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante Jérémie 5

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
Περιδράμετε ἐν ταῖς ὁδοῖς Ιερουσαλημ καὶ ἴδετε καὶ γνῶτε καὶ ζητήσατε ἐν ταῖς πλατείαις αὐτῆς, ἐὰν εὕρητε ἄνδρα, εἰ ἔστιν ποιῶν κρίμα καὶ ζητῶν πίστιν, καὶ ἵλεως ἔσομαι αὐτοῖς, λέγει κύριος.

Peridrámete en taîs hodoîs Ierousalēm kaì ídete kaì gnō̂te kaì zētḗsate en taîs plateíais autē̂s, eàn heúrēte ándra, ei éstin poiō̂n kríma kaì zētō̂n pístin, kaì híleōs ésomai autoîs, légei kýrios.

2
Ζῇ κύριος, λέγουσιν· διὰ τοῦτο οὐκ ἐπὶ ψεύδεσιν ὀμνύουσιν;

Zē̂i kýrios, légousin: dià toûto ouk epì pseúdesin omnýousin?

3
κύριε, οἱ ὀϕθαλμοί σου εἰς πίστιν· ἐμαστίγωσας αὐτούς, καὶ οὐκ ἐπόνεσαν· συνετέλεσας αὐτούς, καὶ οὐκ ἠθέλησαν δέξασθαι παιδείαν· ἐστερέωσαν τὰ πρόσωπα αὐτῶν ὑπὲρ πέτραν καὶ οὐκ ἠθέλησαν ἐπιστραϕῆναι.

kýrie, hoi ophthalmoí sou eis pístin: emastígōsas autoús, kaì ouk epónesan: synetélesas autoús, kaì ouk ēthélēsan déxasthai paideían: esteréōsan tà prósōpa autō̂n hypèr pétran kaì ouk ēthélēsan epistraphē̂nai.

4
καὶ ἐγὼ εἶπα ῎Ισως πτωχοί εἰσιν, διότι οὐκ ἐδυνάσθησαν, ὅτι οὐκ ἔγνωσαν ὁδὸν κυρίου καὶ κρίσιν θεοῦ·

kaì egṑ eîpa ῎Isōs ptōchoí eisin, dióti ouk edynásthēsan, hóti ouk égnōsan hodòn kyríou kaì krísin theoû:

5
πορεύσομαι πρὸς τοὺς ἁδροὺς καὶ λαλήσω αὐτοῖς, ὅτι αὐτοὶ ἐπέγνωσαν ὁδὸν κυρίου καὶ κρίσιν θεοῦ· καὶ ἰδοὺ ὁμοθυμαδὸν συνέτριψαν ζυγόν, διέρρηξαν δεσμούς.

poreúsomai pròs toùs hadroùs kaì lalḗsō autoîs, hóti autoì epégnōsan hodòn kyríou kaì krísin theoû: kaì idoù homothymadòn synétripsan zygón, diérrēxan desmoús.

6
διὰ τοῦτο ἔπαισεν αὐτοὺς λέων ἐκ τοῦ δρυμοῦ, καὶ λύκος ἕως τῶν οἰκιῶν ὠλέθρευσεν αὐτούς, καὶ πάρδαλις ἐγρηγόρησεν ἐπὶ τὰς πόλεις αὐτῶν· πάντες οἱ ἐκπορευόμενοι ἀπ’ αὐτῶν θηρευθήσονται, ὅτι ἐπλήθυναν ἀσεβείας αὐτῶν, ἴσχυσαν ἐν ταῖς ἀποστροϕαῖς αὐτῶν.

dià toûto épaisen autoùs léōn ek toû drymoû, kaì lýkos héōs tō̂n oikiō̂n ōléthreusen autoús, kaì párdalis egrēgórēsen epì tàs póleis autō̂n: pántes hoi ekporeuómenoi ap’ autō̂n thēreuthḗsontai, hóti eplḗthynan asebeías autō̂n, íschysan en taîs apostrophaîs autō̂n.

7
ποίᾳ τούτων ἵλεως γένωμαί σοι; οἱ υἱοί σου ἐγκατέλιπόν με καὶ ὤμνυον ἐν τοῖς οὐκ οὖσιν θεοῖς· καὶ ἐχόρτασα αὐτούς, καὶ ἐμοιχῶντο καὶ ἐν οἴκοις πορνῶν κατέλυον.

poíāi toútōn híleōs génōmaí soi? hoi hyioí sou enkatélipón me kaì ṓmnyon en toîs ouk oûsin theoîs: kaì echórtasa autoús, kaì emoichō̂nto kaì en oíkois pornō̂n katélyon.

8
ἵπποι θηλυμανεῖς ἐγενήθησαν, ἕκαστος ἐπὶ τὴν γυναῖκα τοῦ πλησίον αὐτοῦ ἐχρεμέτιζον.

híppoi thēlymaneîs egenḗthēsan, hékastos epì tḕn gynaîka toû plēsíon autoû echremétizon.

9
μὴ ἐπὶ τούτοις οὐκ ἐπισκέψομαι; λέγει κύριος· ἢ ἐν ἔθνει τοιούτῳ οὐκ ἐκδικήσει ἡ ψυχή μου;

mḕ epì toútois ouk episképsomai? légei kýrios: ḕ en éthnei toioútōi ouk ekdikḗsei hē psychḗ mou?

10
ἀνάβητε ἐπὶ τοὺς προμαχῶνας αὐτῆς καὶ κατασκάψατε, συντέλειαν δὲ μὴ ποιήσητε· ὑπολίπεσθε τὰ ὑποστηρίγματα αὐτῆς, ὅτι τοῦ κυρίου εἰσίν.

anábēte epì toùs promachō̂nas autē̂s kaì kataskápsate, syntéleian dè mḕ poiḗsēte: hypolípesthe tà hypostērígmata autē̂s, hóti toû kyríou eisín.

11
ὅτι ἀθετῶν ἠθέτησεν εἰς ἐμέ, λέγει κύριος, οἶκος Ισραηλ καὶ οἶκος Ιουδα.

hóti athetō̂n ēthétēsen eis emé, légei kýrios, oîkos Israēl kaì oîkos Iouda.

12
ἐψεύσαντο τῷ κυρίῳ ἑαυτῶν καὶ εἶπαν Οὐκ ἔστιν ταῦτα· οὐχ ἥξει ἐϕ’ ἡμᾶς κακά, καὶ μάχαιραν καὶ λιμὸν οὐκ ὀψόμεθα·

epseúsanto tō̂i kyríōi heautō̂n kaì eîpan Ouk éstin taûta: ouch hḗxei eph’ hēmâs kaká, kaì máchairan kaì limòn ouk opsómetha:

13
οἱ προϕῆται ἡμῶν ἦσαν εἰς ἄνεμον, καὶ λόγος κυρίου οὐχ ὑπῆρχεν ἐν αὐτοῖς· οὕτως ἔσται αὐτοῖς.

hoi prophē̂tai hēmō̂n ē̂san eis ánemon, kaì lógos kyríou ouch hypē̂rchen en autoîs: hoútōs éstai autoîs.

14
διὰ τοῦτο τάδε λέγει κύριος παντοκράτωρ ’Ανθ’ ὧν ἐλαλήσατε τὸ ῥῆμα τοῦτο, ἰδοὺ ἐγὼ δέδωκα τοὺς λόγους μου εἰς τὸ στόμα σου πῦρ καὶ τὸν λαὸν τοῦτον ξύλα, καὶ καταϕάγεται αὐτούς.

dià toûto táde légei kýrios pantokrátōr ’Anth’ hō̂n elalḗsate tò rhē̂ma toûto, idoù egṑ dédōka toùs lógous mou eis tò stóma sou pŷr kaì tòn laòn toûton xýla, kaì kataphágetai autoús.

15
ἰδοὺ ἐγὼ ἐπάγω ἐϕ’ ὑμᾶς ἔθνος πόρρωθεν, οἶκος Ισραηλ, λέγει κύριος, ἔθνος, οὗ οὐκ ἀκούσῃ τῆς ϕωνῆς τῆς γλώσσης αὐτοῦ·

idoù egṑ epágō eph’ hymâs éthnos pórrōthen, oîkos Israēl, légei kýrios, éthnos, hoû ouk akoúsēi tē̂s phōnē̂s tē̂s glṓssēs autoû:

16
πάντες ἰσχυροὶ

pántes ischyroì

17
καὶ κατέδονται τὸν θερισμὸν ὑμῶν καὶ τοὺς ἄρτους ὑμῶν καὶ κατέδονται τοὺς υἱοὺς ὑμῶν καὶ τὰς θυγατέρας ὑμῶν καὶ κατέδονται τὰ πρόβατα ὑμῶν καὶ τοὺς μόσχους ὑμῶν καὶ κατέδονται τοὺς ἀμπελῶνας ὑμῶν καὶ τοὺς συκῶνας ὑμῶν καὶ τοὺς ἐλαιῶνας ὑμῶν· καὶ ἀλοήσουσιν τὰς πόλεις τὰς ὀχυρὰς ὑμῶν, ἐϕ’ αἷς ὑμεῖς πεποίθατε ἐπ’ αὐταῖς, ἐν ῥομϕαίᾳ.

kaì katédontai tòn therismòn hymō̂n kaì toùs ártous hymō̂n kaì katédontai toùs hyioùs hymō̂n kaì tàs thygatéras hymō̂n kaì katédontai tà próbata hymō̂n kaì toùs móschous hymō̂n kaì katédontai toùs ampelō̂nas hymō̂n kaì toùs sykō̂nas hymō̂n kaì toùs elaiō̂nas hymō̂n: kaì aloḗsousin tàs póleis tàs ochyràs hymō̂n, eph’ haîs hymeîs pepoíthate ep’ autaîs, en rhomphaíāi.

18
καὶ ἔσται ἐν ταῖς ἡμέραις ἐκείναις, λέγει κύριος ὁ θεός σου, οὐ μὴ ποιήσω ὑμᾶς εἰς συντέλειαν.

kaì éstai en taîs hēmérais ekeínais, légei kýrios ho theós sou, ou mḕ poiḗsō hymâs eis syntéleian.

19
καὶ ἔσται ὅταν εἴπητε Τίνος ἕνεκεν ἐποίησεν κύριος ὁ θεὸς ἡμῶν ἡμῖν ἅπαντα ταῦτα; καὶ ἐρεῖς αὐτοῖς ’Ανθ’ ὧν ἐδουλεύσατε θεοῖς ἀλλοτρίοις ἐν τῇ γῇ ὑμῶν, οὕτως δουλεύσετε ἀλλοτρίοις ἐν γῇ οὐχ ὑμῶν.

kaì éstai hótan eípēte Tínos héneken epoíēsen kýrios ho theòs hēmō̂n hēmîn hápanta taûta? kaì ereîs autoîs ’Anth’ hō̂n edouleúsate theoîs allotríois en tē̂i gē̂i hymō̂n, hoútōs douleúsete allotríois en gē̂i ouch hymō̂n.

20
ἀναγγείλατε ταῦτα εἰς τὸν οἶκον Ιακωβ, καὶ ἀκουσθήτω ἐν τῷ Ιουδα.

anangeílate taûta eis tòn oîkon Iakōb, kaì akousthḗtō en tō̂i Iouda.

21
ἀκούσατε δὴ ταῦτα, λαὸς μωρὸς καὶ ἀκάρδιος, ὀϕθαλμοὶ αὐτοῖς καὶ οὐ βλέπουσιν, ὦτα αὐτοῖς καὶ οὐκ ἀκούουσιν.

akoúsate dḕ taûta, laòs mōròs kaì akárdios, ophthalmoì autoîs kaì ou blépousin, ō̂ta autoîs kaì ouk akoúousin.

22
μὴ ἐμὲ οὐ ϕοβηθήσεσθε; λέγει κύριος, ἢ ἀπὸ προσώπου μου οὐκ εὐλαβηθήσεσθε; τὸν τάξαντα ἄμμον ὅριον τῇ θαλάσσῃ, πρόσταγμα αἰώνιον, καὶ οὐχ ὑπερβήσεται αὐτό, καὶ ταραχθήσεται καὶ οὐ δυνήσεται, καὶ ἠχήσουσιν τὰ κύματα αὐτῆς καὶ οὐχ ὑπερβήσεται αὐτό.

mḕ emè ou phobēthḗsesthe? légei kýrios, ḕ apò prosṓpou mou ouk eulabēthḗsesthe? tòn táxanta ámmon hórion tē̂i thalássēi, próstagma aiṓnion, kaì ouch hyperbḗsetai autó, kaì tarachthḗsetai kaì ou dynḗsetai, kaì ēchḗsousin tà kýmata autē̂s kaì ouch hyperbḗsetai autó.

23
τῷ δὲ λαῷ τούτῳ ἐγενήθη καρδία ἀνήκοος καὶ ἀπειθής, καὶ ἐξέκλιναν καὶ ἀπήλθοσαν·

tō̂i dè laō̂i toútōi egenḗthē kardía anḗkoos kaì apeithḗs, kaì exéklinan kaì apḗlthosan:

24
καὶ οὐκ εἶπον ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτῶν Φοβηθῶμεν δὴ κύριον τὸν θεὸν ἡμῶν τὸν διδόντα ἡμῖν ὑετὸν πρόιμον καὶ ὄψιμον κατὰ καιρὸν πληρώσεως προστάγματος θερισμοῦ καὶ ἐϕύλαξεν ἡμῖν.

kaì ouk eîpon en tē̂i kardíāi autō̂n Phobēthō̂men dḕ kýrion tòn theòn hēmō̂n tòn didónta hēmîn hyetòn próimon kaì ópsimon katà kairòn plērṓseōs prostágmatos therismoû kaì ephýlaxen hēmîn.

25
αἱ ἀνομίαι ὑμῶν ἐξέκλιναν ταῦτα, καὶ αἱ ἁμαρτίαι ὑμῶν ἀπέστησαν τὰ ἀγαθὰ ἀϕ’ ὑμῶν·

hai anomíai hymō̂n exéklinan taûta, kaì hai hamartíai hymō̂n apéstēsan tà agathà aph’ hymō̂n:

26
ὅτι εὑρέθησαν ἐν τῷ λαῷ μου ἀσεβεῖς καὶ παγίδας ἔστησαν διαϕθεῖραι ἄνδρας καὶ συνελαμβάνοσαν.

hóti heuréthēsan en tō̂i laō̂i mou asebeîs kaì pagídas éstēsan diaphtheîrai ándras kaì synelambánosan.

27
ὡς παγὶς ἐϕεσταμένη πλήρης πετεινῶν, οὕτως οἱ οἶκοι αὐτῶν πλήρεις δόλου· διὰ τοῦτο ἐμεγαλύνθησαν καὶ ἐπλούτησαν·

hōs pagìs ephestaménē plḗrēs peteinō̂n, hoútōs hoi oîkoi autō̂n plḗreis dólou: dià toûto emegalýnthēsan kaì eploútēsan:

28
καὶ παρέβησαν κρίσιν, οὐκ ἔκριναν κρίσιν ὀρϕανοῦ καὶ κρίσιν χήρας οὐκ ἐκρίνοσαν.

kaì parébēsan krísin, ouk ékrinan krísin orphanoû kaì krísin chḗras ouk ekrínosan.

29
μὴ ἐπὶ τούτοις οὐκ ἐπισκέψομαι; λέγει κύριος, ἢ ἐν ἔθνει τῷ τοιούτῳ οὐκ ἐκδικήσει ἡ ψυχή μου;

mḕ epì toútois ouk episképsomai? légei kýrios, ḕ en éthnei tō̂i toioútōi ouk ekdikḗsei hē psychḗ mou?

30
ἔκστασις καὶ ϕρικτὰ ἐγενήθη ἐπὶ τῆς γῆς.

ékstasis kaì phriktà egenḗthē epì tē̂s gē̂s.

31
οἱ προϕῆται προϕητεύουσιν ἄδικα, καὶ οἱ ἱερεῖς ἐπεκρότησαν ταῖς χερσὶν αὐτῶν, καὶ ὁ λαός μου ἠγάπησεν οὕτως· καὶ τί ποιήσετε εἰς τὰ μετὰ ταῦτα;

hoi prophē̂tai prophēteúousin ádika, kaì hoi hiereîs epekrótēsan taîs chersìn autō̂n, kaì ho laós mou ēgápēsen hoútōs: kaì tí poiḗsete eis tà metà taûta?