Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante Jérémie 6

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
’Ενισχύσατε, υἱοὶ Βενιαμιν, ἐκ μέσου τῆς Ιερουσαλημ καὶ ἐν θεκουε σημάνατε σάλπιγγι καὶ ὑπὲρ Βαιθαχαρμα ἄρατε σημεῖον, ὅτι κακὰ ἐκκέκυϕεν ἀπὸ βορρᾶ, καὶ συντριβὴ μεγάλη γίνεται,

’Enischýsate, hyioì Beniamin, ek mésou tē̂s Ierousalēm kaì en thekoue sēmánate sálpingi kaì hypèr Baithacharma árate sēmeîon, hóti kakà ekkékyphen apò borrâ, kaì syntribḕ megálē gínetai,

2
καὶ ἀϕαιρεθήσεται τὸ ὕψος σου, θύγατερ Σιων.

kaì aphairethḗsetai tò hýpsos sou, thýgater Siōn.

3
εἰς αὐτὴν ἥξουσιν ποιμένες καὶ τὰ ποίμνια αὐτῶν καὶ πήξουσιν ἐπ’ αὐτὴν σκηνὰς κύκλῳ καὶ ποιμανοῦσιν ἕκαστος τῇ χειρὶ αὐτοῦ.

eis autḕn hḗxousin poiménes kaì tà poímnia autō̂n kaì pḗxousin ep’ autḕn skēnàs kýklōi kaì poimanoûsin hékastos tē̂i cheirì autoû.

4
παρασκευάσασθε ἐπ’ αὐτὴν εἰς πόλεμον, ἀνάστητε καὶ ἀναβῶμεν ἐπ’ αὐτὴν μεσημβρίας· οὐαὶ ἡμῖν, ὅτι κέκλικεν ἡ ἡμέρα, ὅτι ἐκλείπουσιν αἱ σκιαὶ τῆς ἑσπέρας.

paraskeuásasthe ep’ autḕn eis pólemon, anástēte kaì anabō̂men ep’ autḕn mesēmbrías: ouaì hēmîn, hóti kékliken hē hēméra, hóti ekleípousin hai skiaì tē̂s hespéras.

5
ἀνάστητε καὶ ἀναβῶμεν ἐν τῇ νυκτὶ καὶ διαϕθείρωμεν τὰ θεμέλια αὐτῆς.

anástēte kaì anabō̂men en tē̂i nyktì kaì diaphtheírōmen tà themélia autē̂s.

6
ὅτι τάδε λέγει κύριος ῎Εκκοψον τὰ ξύλα αὐτῆς, ἔκχεον ἐπὶ Ιερουσαλημ δύναμιν· ὦ πόλις ψευδής, ὅλη καταδυναστεία ἐν αὐτῇ.

hóti táde légei kýrios ῎Ekkopson tà xýla autē̂s, ékcheon epì Ierousalēm dýnamin: ō̂ pólis pseudḗs, hólē katadynasteía en autē̂i.

7
ὡς ψύχει λάκκος ὕδωρ, οὕτως ψύχει κακία αὐτῆς· ἀσέβεια καὶ ταλαιπωρία ἀκουσθήσεται ἐν αὐτῇ ἐπὶ πρόσωπον αὐτῆς διὰ παντός. πόνῳ καὶ μάστιγι

hōs psýchei lákkos hýdōr, hoútōs psýchei kakía autē̂s: asébeia kaì talaipōría akousthḗsetai en autē̂i epì prósōpon autē̂s dià pantós. pónōi kaì mástigi

8
παιδευθήσῃ, Ιερουσαλημ, μὴ ἀποστῇ ἡ ψυχή μου ἀπὸ σοῦ, μὴ ποιήσω σε ἄβατον γῆν ἥτις οὐ κατοικηθήσεται.

paideuthḗsēi, Ierousalēm, mḕ apostē̂i hē psychḗ mou apò soû, mḕ poiḗsō se ábaton gē̂n hḗtis ou katoikēthḗsetai.

9
ὅτι τάδε λέγει κύριος Καλαμᾶσθε καλαμᾶσθε ὡς ἄμπελον τὰ κατάλοιπα τοῦ Ισραηλ, ἐπιστρέψατε ὡς ὁ τρυγῶν ἐπὶ τὸν κάρταλλον αὐτοῦ.

hóti táde légei kýrios Kalamâsthe kalamâsthe hōs ámpelon tà katáloipa toû Israēl, epistrépsate hōs ho trygō̂n epì tòn kártallon autoû.

10
πρὸς τίνα λαλήσω καὶ διαμαρτύρωμαι, καὶ ἀκούσεται; ἰδοὺ ἀπερίτμητα τὰ ὦτα αὐτῶν, καὶ οὐ δύνανται ἀκούειν· ἰδοὺ τὸ ῥῆμα κυρίου ἐγένετο αὐτοῖς εἰς ὀνειδισμόν, οὐ μὴ βουληθῶσιν αὐτὸ ἀκοῦσαι.

pròs tína lalḗsō kaì diamartýrōmai, kaì akoúsetai? idoù aperítmēta tà ō̂ta autō̂n, kaì ou dýnantai akoúein: idoù tò rhē̂ma kyríou egéneto autoîs eis oneidismón, ou mḕ boulēthō̂sin autò akoûsai.

11
καὶ τὸν θυμόν μου ἔπλησα καὶ ἐπέσχον καὶ οὐ συνετέλεσα αὐτούς· ἐκχεῶ ἐπὶ νήπια ἔξωθεν καὶ ἐπὶ συναγωγὴν νεανίσκων ἅμα, ὅτι ἀνὴρ καὶ γυνὴ συλλημϕθήσονται, πρεσβύτερος μετὰ πλήρους ἡμερῶν·

kaì tòn thymón mou éplēsa kaì epéschon kaì ou synetélesa autoús: ekcheō̂ epì nḗpia éxōthen kaì epì synagōgḕn neanískōn háma, hóti anḕr kaì gynḕ syllēmphthḗsontai, presbýteros metà plḗrous hēmerō̂n:

12
καὶ μεταστραϕήσονται αἱ οἰκίαι αὐτῶν εἰς ἑτέρους, ἀγροὶ καὶ αἱ γυναῖκες αὐτῶν ἐπὶ τὸ αὐτό, ὅτι ἐκτενῶ τὴν χεῖρά μου ἐπὶ τοὺς κατοικοῦντας τὴν γῆν ταύτην, λέγει κύριος.

kaì metastraphḗsontai hai oikíai autō̂n eis hetérous, agroì kaì hai gynaîkes autō̂n epì tò autó, hóti ektenō̂ tḕn cheîrá mou epì toùs katoikoûntas tḕn gē̂n taútēn, légei kýrios.

13
ὅτι ἀπὸ μικροῦ αὐτῶν καὶ ἕως μεγάλου πάντες συνετελέσαντο ἄνομα, ἀπὸ ἱερέως καὶ ἕως ψευδοπροϕήτου πάντες ἐποίησαν ψευδῆ.

hóti apò mikroû autō̂n kaì héōs megálou pántes synetelésanto ánoma, apò hieréōs kaì héōs pseudoprophḗtou pántes epoíēsan pseudē̂.

14
καὶ ἰῶντο τὸ σύντριμμα τοῦ λαοῦ μου ἐξουθενοῦντες καὶ λέγοντες Εἰρήνη εἰρήνη· καὶ ποῦ ἐστιν εἰρήνη;

kaì iō̂nto tò sýntrimma toû laoû mou exouthenoûntes kaì légontes Eirḗnē eirḗnē: kaì poû estin eirḗnē?

15
κατῃσχύνθησαν, ὅτι ἐξελίποσαν· καὶ οὐδ’ ὧς καταισχυνόμενοι κατῃσχύνθησαν καὶ τὴν ἀτιμίαν αὐτῶν οὐκ ἔγνωσαν. διὰ τοῦτο πεσοῦνται ἐν τῇ πτώσει αὐτῶν καὶ ἐν καιρῷ ἐπισκοπῆς αὐτῶν ἀπολοῦνται, εἶπεν κύριος.

katēischýnthēsan, hóti exelíposan: kaì oud’ hō̂s kataischynómenoi katēischýnthēsan kaì tḕn atimían autō̂n ouk égnōsan. dià toûto pesoûntai en tē̂i ptṓsei autō̂n kaì en kairō̂i episkopē̂s autō̂n apoloûntai, eîpen kýrios.

16
τάδε λέγει κύριος Στῆτε ἐπὶ ταῖς ὁδοῖς καὶ ἴδετε, καὶ ἐρωτήσατε τρίβους κυρίου αἰωνίους καὶ ἴδετε, ποία ἐστὶν ἡ ὁδὸς ἡ ἀγαθή, καὶ βαδίζετε ἐν αὐτῇ, καὶ εὑρήσετε ἁγνισμὸν ταῖς ψυχαῖς ὑμῶν· καὶ εἶπαν Οὐ πορευσόμεθα.

táde légei kýrios Stē̂te epì taîs hodoîs kaì ídete, kaì erōtḗsate tríbous kyríou aiōníous kaì ídete, poía estìn hē hodòs hē agathḗ, kaì badízete en autē̂i, kaì heurḗsete hagnismòn taîs psychaîs hymō̂n: kaì eîpan Ou poreusómetha.

17
κατέστακα ἐϕ’ ὑμᾶς σκοπούς, ἀκούσατε τῆς ϕωνῆς τῆς σάλπιγγος· καὶ εἶπαν Οὐκ ἀκουσόμεθα.

katéstaka eph’ hymâs skopoús, akoúsate tē̂s phōnē̂s tē̂s sálpingos: kaì eîpan Ouk akousómetha.

18
διὰ τοῦτο ἤκουσαν τὰ ἔθνη καὶ οἱ ποιμαίνοντες τὰ ποίμνια αὐτῶν.

dià toûto ḗkousan tà éthnē kaì hoi poimaínontes tà poímnia autō̂n.

19
ἄκουε, γῆ· ἰδοὺ ἐγὼ ἐπάγω ἐπὶ τὸν λαὸν τοῦτον κακά, τὸν καρπὸν ἀποστροϕῆς αὐτῶν· ὅτι τῶν λόγων μου οὐ προσέσχον καὶ τὸν νόμον μου ἀπώσαντο.

ákoue, gē̂: idoù egṑ epágō epì tòn laòn toûton kaká, tòn karpòn apostrophē̂s autō̂n: hóti tō̂n lógōn mou ou proséschon kaì tòn nómon mou apṓsanto.

20
ἵνα τί μοι λίβανον ἐκ Σαβα ϕέρετε καὶ κιννάμωμον ἐκ γῆς μακρόθεν; τὰ ὁλοκαυτώματα ὑμῶν οὔκ εἰσιν δεκτά, καὶ αἱ θυσίαι ὑμῶν οὐχ ἥδυνάν μοι.

hína tí moi líbanon ek Saba phérete kaì kinnámōmon ek gē̂s makróthen? tà holokautṓmata hymō̂n oúk eisin dektá, kaì hai thysíai hymō̂n ouch hḗdynán moi.

21
διὰ τοῦτο τάδε λέγει κύριος ’Ιδοὺ ἐγὼ δίδωμι ἐπὶ τὸν λαὸν τοῦτον ἀσθένειαν, καὶ ἀσθενήσουσιν ἐν αὐτῇ πατέρες καὶ υἱοὶ ἅμα, γείτων καὶ ὁ πλησίον αὐτοῦ ἀπολοῦνται.

dià toûto táde légei kýrios ’Idoù egṑ dídōmi epì tòn laòn toûton asthéneian, kaì asthenḗsousin en autē̂i patéres kaì hyioì háma, geítōn kaì ho plēsíon autoû apoloûntai.

22
τάδε λέγει κύριος ’Ιδοὺ λαὸς ἔρχεται ἀπὸ βορρᾶ, καὶ ἔθνη ἐξεγερθήσεται ἀπ’ ἐσχάτου τῆς γῆς·

táde légei kýrios ’Idoù laòs érchetai apò borrâ, kaì éthnē exegerthḗsetai ap’ eschátou tē̂s gē̂s:

23
τόξον καὶ ζιβύνην κρατήσουσιν, ἰταμός ἐστιν καὶ οὐκ ἐλεήσει, ϕωνὴ αὐτοῦ ὡς θάλασσα κυμαίνουσα, ἐϕ’ ἵπποις καὶ ἅρμασιν παρατάξεται ὡς πῦρ εἰς πόλεμον πρὸς σέ, θύγατερ Σιων.

tóxon kaì zibýnēn kratḗsousin, itamós estin kaì ouk eleḗsei, phōnḕ autoû hōs thálassa kymaínousa, eph’ híppois kaì hármasin paratáxetai hōs pŷr eis pólemon pròs sé, thýgater Siōn.

24
ἠκούσαμεν τὴν ἀκοὴν αὐτῶν, παρελύθησαν αἱ χεῖρες ἡμῶν, θλῖψις κατέσχεν ἡμᾶς, ὠδῖνες ὡς τικτούσης.

ēkoúsamen tḕn akoḕn autō̂n, parelýthēsan hai cheîres hēmō̂n, thlîpsis katéschen hēmâs, ōdînes hōs tiktoúsēs.

25
μὴ ἐκπορεύεσθε εἰς ἀγρὸν καὶ ἐν ταῖς ὁδοῖς μὴ βαδίζετε, ὅτι ῥομϕαία τῶν ἐχθρῶν παροικεῖ κυκλόθεν.

mḕ ekporeúesthe eis agròn kaì en taîs hodoîs mḕ badízete, hóti rhomphaía tō̂n echthrō̂n paroikeî kyklóthen.

26
θύγατερ λαοῦ μου, περίζωσαι σάκκον, κατάπασαι ἐν σποδῷ, πένθος ἀγαπητοῦ ποίησαι σεαυτῇ, κοπετὸν οἰκτρόν, ὅτι ἐξαίϕνης ἥξει ταλαιπωρία ἐϕ’ ὑμᾶς.

thýgater laoû mou, perízōsai sákkon, katápasai en spodō̂i, pénthos agapētoû poíēsai seautē̂i, kopetòn oiktrón, hóti exaíphnēs hḗxei talaipōría eph’ hymâs.

27
δοκιμαστὴν δέδωκά σε ἐν λαοῖς δεδοκιμασμένοις, καὶ γνώσῃ με ἐν τῷ δοκιμάσαι με τὴν ὁδὸν αὐτῶν·

dokimastḕn dédōká se en laoîs dedokimasménois, kaì gnṓsēi me en tō̂i dokimásai me tḕn hodòn autō̂n:

28
πάντες ἀνήκοοι, πορευόμενοι σκολιῶς, χαλκὸς καὶ σίδηρος, πάντες διεϕθαρμένοι εἰσίν.

pántes anḗkooi, poreuómenoi skoliō̂s, chalkòs kaì sídēros, pántes diephtharménoi eisín.

29
ἐξέλιπεν ϕυσητὴρ ἀπὸ πυρός, ἐξέλιπεν μόλιβος· εἰς κενὸν ἀργυροκόπος ἀργυροκοπεῖ, πονηρία αὐτῶν οὐκ ἐτάκη.

exélipen physētḕr apò pyrós, exélipen mólibos: eis kenòn argyrokópos argyrokopeî, ponēría autō̂n ouk etákē.

30
ἀργύριον ἀποδεδοκιμασμένον καλέσατε αὐτούς, ὅτι ἀπεδοκίμασεν αὐτοὺς κύριος.

argýrion apodedokimasménon kalésate autoús, hóti apedokímasen autoùs kýrios.