Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante Psaumes 41

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
Εἰς τὸ τέλος· εἰς σύνεσιν τοῖς υἱοῖς Κορε.

Eis tò télos: eis sýnesin toîs hyioîs Kore.

2
῝Ον τρόπον ἐπιποθεῖ ἡ ἔλαϕος ἐπὶ τὰς πηγὰς τῶν ὑδάτων, οὕτως ἐπιποθεῖ ἡ ψυχή μου πρὸς σέ, ὁ θεός.

῝On trópon epipotheî hē élaphos epì tàs pēgàs tō̂n hydátōn, hoútōs epipotheî hē psychḗ mou pròs sé, ho theós.

3
ἐδίψησεν ἡ ψυχή μου πρὸς τὸν θεὸν τὸν ζῶντα· πότε ἥξω καὶ ὀϕθήσομαι τῷ προσώπῳ τοῦ θεοῦ;

edípsēsen hē psychḗ mou pròs tòn theòn tòn zō̂nta: póte hḗxō kaì ophthḗsomai tō̂i prosṓpōi toû theoû?

4
ἐγενήθη μοι τὰ δάκρυά μου ἄρτος ἡμέρας καὶ νυκτὸς ἐν τῷ λέγεσθαί μοι καθ’ ἑκάστην ἡμέραν Ποῦ ἐστιν ὁ θεός σου;

egenḗthē moi tà dákryá mou ártos hēméras kaì nyktòs en tō̂i légesthaí moi kath’ hekástēn hēméran Poû estin ho theós sou?

5
ταῦτα ἐμνήσθην καὶ ἐξέχεα ἐπ’ ἐμὲ τὴν ψυχήν μου, ὅτι διελεύσομαι ἐν τόπῳ σκηνῆς θαυμαστῆς ἕως τοῦ οἴκου τοῦ θεοῦ ἐν ϕωνῇ ἀγαλλιάσεως καὶ ἐξομολογήσεως ἤχου ἑορτάζοντος.

taûta emnḗsthēn kaì exéchea ep’ emè tḕn psychḗn mou, hóti dieleúsomai en tópōi skēnē̂s thaumastē̂s héōs toû oíkou toû theoû en phōnē̂i agalliáseōs kaì exomologḗseōs ḗchou heortázontos.

6
ἵνα τί περίλυπος εἶ, ψυχή, καὶ ἵνα τί συνταράσσεις με; ἔλπισον ἐπὶ τὸν θεόν, ὅτι ἐξομολογήσομαι αὐτῷ· σωτήριον τοῦ προσώπου μου ὁ θεός μου.

hína tí perílypos eî, psychḗ, kaì hína tí syntarásseis me? élpison epì tòn theón, hóti exomologḗsomai autō̂i: sōtḗrion toû prosṓpou mou ho theós mou.

7
πρὸς ἐμαυτὸν ἡ ψυχή μου ἐταράχθη· διὰ τοῦτο μνησθήσομαί σου ἐκ γῆς Ιορδάνου καὶ Ερμωνιιμ, ἀπὸ ὄρους μικροῦ.

pròs emautòn hē psychḗ mou etaráchthē: dià toûto mnēsthḗsomaí sou ek gē̂s Iordánou kaì Ermōniim, apò órous mikroû.

8
ἄβυσσος ἄβυσσον ἐπικαλεῖται εἰς ϕωνὴν τῶν καταρρακτῶν σου, πάντες οἱ μετεωρισμοί σου καὶ τὰ κύματά σου ἐπ’ ἐμὲ διῆλθον.

ábyssos ábysson epikaleîtai eis phōnḕn tō̂n katarraktō̂n sou, pántes hoi meteōrismoí sou kaì tà kýmatá sou ep’ emè diē̂lthon.

9
ἡμέρας ἐντελεῖται κύριος τὸ ἔλεος αὐτοῦ, καὶ νυκτὸς ᾠδὴ παρ’ ἐμοί, προσευχὴ τῷ θεῷ τῆς ζωῆς μου.

hēméras enteleîtai kýrios tò éleos autoû, kaì nyktòs ōidḕ par’ emoí, proseuchḕ tō̂i theō̂i tē̂s zōē̂s mou.

10
ἐρῶ τῷ θεῷ ’Αντιλήμπτωρ μου εἶ· διὰ τί μου ἐπελάθου; ἵνα τί σκυθρωπάζων πορεύομαι ἐν τῷ ἐκθλίβειν τὸν ἐχθρόν μου;

erō̂ tō̂i theō̂i ’Antilḗmptōr mou eî: dià tí mou epeláthou? hína tí skythrōpázōn poreúomai en tō̂i ekthlíbein tòn echthrón mou?

11
ἐν τῷ καταθλάσαι τὰ ὀστᾶ μου ὠνείδισάν με οἱ θλίβοντές με ἐν τῷ λέγειν αὐτούς μοι καθ’ ἑκάστην ἡμέραν Ποῦ ἐστιν ὁ θεός σου;

en tō̂i katathlásai tà ostâ mou ōneídisán me hoi thlíbontés me en tō̂i légein autoús moi kath’ hekástēn hēméran Poû estin ho theós sou?

12
ἵνα τί περίλυπος εἶ, ψυχή, καὶ ἵνα τί συνταράσσεις με; ἔλπισον ἐπὶ τὸν θεόν, ὅτι ἐξομολογήσομαι αὐτῷ· ἡ σωτηρία τοῦ προσώπου μου ὁ θεός μου.

hína tí perílypos eî, psychḗ, kaì hína tí syntarásseis me? élpison epì tòn theón, hóti exomologḗsomai autō̂i: hē sōtēría toû prosṓpou mou ho theós mou.