Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante Ecclésiaste 3

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
Τοῖς πᾶσιν χρόνος, καὶ καιρὸς τῷ παντὶ πράγματι ὑπὸ τὸν οὐρανόν.

Toîs pâsin chrónos, kaì kairòs tō̂i pantì prágmati hypò tòn ouranón.

2
καιρὸς τοῦ τεκεῖν καὶ καιρὸς τοῦ ἀποθανεῖν, καιρὸς τοῦ ϕυτεῦσαι καὶ καιρὸς τοῦ ἐκτῖλαι πεϕυτευμένον,

kairòs toû tekeîn kaì kairòs toû apothaneîn, kairòs toû phyteûsai kaì kairòs toû ektîlai pephyteuménon,

3
καιρὸς τοῦ ἀποκτεῖναι καὶ καιρὸς τοῦ ἰάσασθαι, καιρὸς τοῦ καθελεῖν καὶ καιρὸς τοῦ οἰκοδομῆσαι,

kairòs toû apokteînai kaì kairòs toû iásasthai, kairòs toû katheleîn kaì kairòs toû oikodomē̂sai,

4
καιρὸς τοῦ κλαῦσαι καὶ καιρὸς τοῦ γελάσαι, καιρὸς τοῦ κόψασθαι καὶ καιρὸς τοῦ ὀρχήσασθαι,

kairòs toû klaûsai kaì kairòs toû gelásai, kairòs toû kópsasthai kaì kairòs toû orchḗsasthai,

5
καιρὸς τοῦ βαλεῖν λίθους καὶ καιρὸς τοῦ συναγαγεῖν λίθους, καιρὸς τοῦ περιλαβεῖν καὶ καιρὸς τοῦ μακρυνθῆναι ἀπὸ περιλήμψεως,

kairòs toû baleîn líthous kaì kairòs toû synagageîn líthous, kairòs toû perilabeîn kaì kairòs toû makrynthē̂nai apò perilḗmpseōs,

6
καιρὸς τοῦ ζητῆσαι καὶ καιρὸς τοῦ ἀπολέσαι, καιρὸς τοῦ ϕυλάξαι καὶ καιρὸς τοῦ ἐκβαλεῖν,

kairòs toû zētē̂sai kaì kairòs toû apolésai, kairòs toû phyláxai kaì kairòs toû ekbaleîn,

7
καιρὸς τοῦ ῥῆξαι καὶ καιρὸς τοῦ ῥάψαι, καιρὸς τοῦ σιγᾶν καὶ καιρὸς τοῦ λαλεῖν,

kairòs toû rhē̂xai kaì kairòs toû rhápsai, kairòs toû sigân kaì kairòs toû laleîn,

8
καιρὸς τοῦ ϕιλῆσαι καὶ καιρὸς τοῦ μισῆσαι, καιρὸς πολέμου καὶ καιρὸς εἰρήνης.

kairòs toû philē̂sai kaì kairòs toû misē̂sai, kairòs polémou kaì kairòs eirḗnēs.

9
τίς περισσεία τοῦ ποιοῦντος ἐν οἷς αὐτὸς μοχθεῖ;

tís perisseía toû poioûntos en hoîs autòs mochtheî?

10
εἶδον σὺν τὸν περισπασμόν, ὃν ἔδωκεν ὁ θεὸς τοῖς υἱοῖς τοῦ ἀνθρώπου τοῦ περισπᾶσθαι ἐν αὐτῷ.

eîdon sỳn tòn perispasmón, hòn édōken ho theòs toîs hyioîs toû anthrṓpou toû perispâsthai en autō̂i.

11
σὺν τὰ πάντα ἐποίησεν καλὰ ἐν καιρῷ αὐτοῦ καί γε σὺν τὸν αἰῶνα ἔδωκεν ἐν καρδίᾳ αὐτῶν, ὅπως μὴ εὕρῃ ὁ ἄνθρωπος τὸ ποίημα, ὃ ἐποίησεν ὁ θεός, ἀπ’ ἀρχῆς καὶ μέχρι τέλους.

sỳn tà pánta epoíēsen kalà en kairō̂i autoû kaí ge sỳn tòn aiō̂na édōken en kardíāi autō̂n, hópōs mḕ heúrēi ho ánthrōpos tò poíēma, hò epoíēsen ho theós, ap’ archē̂s kaì méchri télous.

12
ἔγνων ὅτι οὐκ ἔστιν ἀγαθὸν ἐν αὐτοῖς εἰ μὴ τοῦ εὐϕρανθῆναι καὶ τοῦ ποιεῖν ἀγαθὸν ἐν ζωῇ αὐτοῦ·

égnōn hóti ouk éstin agathòn en autoîs ei mḕ toû euphranthē̂nai kaì toû poieîn agathòn en zōē̂i autoû:

13
καί γε πᾶς ὁ ἄνθρωπος, ὃς ϕάγεται καὶ πίεται καὶ ἴδῃ ἀγαθὸν ἐν παντὶ μόχθῳ αὐτοῦ, δόμα θεοῦ ἐστιν.

kaí ge pâs ho ánthrōpos, hòs phágetai kaì píetai kaì ídēi agathòn en pantì móchthōi autoû, dóma theoû estin.

14
ἔγνων ὅτι πάντα, ὅσα ἐποίησεν ὁ θεός, αὐτὰ ἔσται εἰς τὸν αἰῶνα· ἐπ’ αὐτῷ οὐκ ἔστιν προσθεῖναι, καὶ ἀπ’ αὐτοῦ οὐκ ἔστιν ἀϕελεῖν, καὶ ὁ θεὸς ἐποίησεν, ἵνα ϕοβηθῶσιν ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ.

égnōn hóti pánta, hósa epoíēsen ho theós, autà éstai eis tòn aiō̂na: ep’ autō̂i ouk éstin prostheînai, kaì ap’ autoû ouk éstin apheleîn, kaì ho theòs epoíēsen, hína phobēthō̂sin apò prosṓpou autoû.

15
τὸ γενόμενον ἤδη ἐστίν, καὶ ὅσα τοῦ γίνεσθαι, ἤδη γέγονεν, καὶ ὁ θεὸς ζητήσει τὸν διωκόμενον.

tò genómenon ḗdē estín, kaì hósa toû gínesthai, ḗdē gégonen, kaì ho theòs zētḗsei tòn diōkómenon.

16
Καὶ ἔτι εἶδον ὑπὸ τὸν ἥλιον τόπον τῆς κρίσεως, ἐκεῖ ὁ ἀσεβής, καὶ τόπον τοῦ δικαίου, ἐκεῖ ὁ ἀσεβής.

Kaì éti eîdon hypò tòn hḗlion tópon tē̂s kríseōs, ekeî ho asebḗs, kaì tópon toû dikaíou, ekeî ho asebḗs.

17
εἶπα ἐγὼ ἐν καρδίᾳ μου Σὺν τὸν δίκαιον καὶ σὺν τὸν ἀσεβῆ κρινεῖ ὁ θεός, ὅτι καιρὸς τῷ παντὶ πράγματι καὶ ἐπὶ παντὶ τῷ ποιήματι.

eîpa egṑ en kardíāi mou Sỳn tòn díkaion kaì sỳn tòn asebē̂ krineî ho theós, hóti kairòs tō̂i pantì prágmati kaì epì pantì tō̂i poiḗmati.

18
ἐκεῖ εἶπα ἐγὼ ἐν καρδίᾳ μου περὶ λαλιᾶς υἱῶν τοῦ ἀνθρώπου, ὅτι διακρινεῖ αὐτοὺς ὁ θεός, καὶ τοῦ δεῖξαι ὅτι αὐτοὶ κτήνη εἰσὶν καί γε αὐτοῖς.

ekeî eîpa egṑ en kardíāi mou perì laliâs hyiō̂n toû anthrṓpou, hóti diakrineî autoùs ho theós, kaì toû deîxai hóti autoì ktḗnē eisìn kaí ge autoîs.

19
ὅτι συνάντημα υἱῶν τοῦ ἀνθρώπου καὶ συνάντημα τοῦ κτήνους, συνάντημα ἓν αὐτοῖς· ὡς ὁ θάνατος τούτου, οὕτως ὁ θάνατος τούτου, καὶ πνεῦμα ἓν τοῖς πᾶσιν· καὶ τί ἐπερίσσευσεν ὁ ἄνθρωπος παρὰ τὸ κτῆνος; οὐδέν, ὅτι τὰ πάντα ματαιότης.

hóti synántēma hyiō̂n toû anthrṓpou kaì synántēma toû ktḗnous, synántēma hèn autoîs: hōs ho thánatos toútou, hoútōs ho thánatos toútou, kaì pneûma hèn toîs pâsin: kaì tí eperísseusen ho ánthrōpos parà tò ktē̂nos? oudén, hóti tà pánta mataiótēs.

20
τὰ πάντα πορεύεται εἰς τόπον ἕνα· τὰ πάντα ἐγένετο ἀπὸ τοῦ χοός, καὶ τὰ πάντα ἐπιστρέϕει εἰς τὸν χοῦν·

tà pánta poreúetai eis tópon héna: tà pánta egéneto apò toû choós, kaì tà pánta epistréphei eis tòn choûn:

21
καὶ τίς οἶδεν πνεῦμα υἱῶν τοῦ ἀνθρώπου εἰ ἀναβαίνει αὐτὸ εἰς ἄνω, καὶ πνεῦμα τοῦ κτήνους εἰ καταβαίνει αὐτὸ κάτω εἰς γῆν;

kaì tís oîden pneûma hyiō̂n toû anthrṓpou ei anabaínei autò eis ánō, kaì pneûma toû ktḗnous ei katabaínei autò kátō eis gē̂n?

22
καὶ εἶδον ὅτι οὐκ ἔστιν ἀγαθὸν εἰ μὴ ὃ εὐϕρανθήσεται ὁ ἄνθρωπος ἐν ποιήμασιν αὐτοῦ, ὅτι αὐτὸ μερὶς αὐτοῦ· ὅτι τίς ἄξει αὐτὸν τοῦ ἰδεῖν ἐν ᾧ ἐὰν γένηται μετ’ αὐτόν;

kaì eîdon hóti ouk éstin agathòn ei mḕ hò euphranthḗsetai ho ánthrōpos en poiḗmasin autoû, hóti autò merìs autoû: hóti tís áxei autòn toû ideîn en hō̂i eàn génētai met’ autón?