Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante Ecclésiaste 5

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
μὴ σπεῦδε ἐπὶ στόματί σου, καὶ καρδία σου μὴ ταχυνάτω τοῦ ἐξενέγκαι λόγον πρὸ προσώπου τοῦ θεοῦ· ὅτι ὁ θεὸς ἐν τῷ οὐρανῷ, καὶ σὺ ἐπὶ τῆς γῆς, ἐπὶ τούτῳ ἔστωσαν οἱ λόγοι σου ὀλίγοι.

mḕ speûde epì stómatí sou, kaì kardía sou mḕ tachynátō toû exenénkai lógon prò prosṓpou toû theoû: hóti ho theòs en tō̂i ouranō̂i, kaì sỳ epì tē̂s gē̂s, epì toútōi éstōsan hoi lógoi sou olígoi.

2
ὅτι παραγίνεται ἐνύπνιον ἐν πλήθει περισπασμοῦ καὶ ϕωνὴ ἄϕρονος ἐν πλήθει λόγων.

hóti paragínetai enýpnion en plḗthei perispasmoû kaì phōnḕ áphronos en plḗthei lógōn.

3
καθὼς ἂν εὔξῃ εὐχὴν τῷ θεῷ, μὴ χρονίσῃς τοῦ ἀποδοῦναι αὐτήν· ὅτι οὐκ ἔστιν θέλημα ἐν ἄϕροσιν, σὺν ὅσα ἐὰν εὔξῃ ἀπόδος.

kathṑs àn eúxēi euchḕn tō̂i theō̂i, mḕ chronísēis toû apodoûnai autḗn: hóti ouk éstin thélēma en áphrosin, sỳn hósa eàn eúxēi apódos.

4
ἀγαθὸν τὸ μὴ εὔξασθαί σε ἢ τὸ εὔξασθαί σε καὶ μὴ ἀποδοῦναι.

agathòn tò mḕ eúxasthaí se ḕ tò eúxasthaí se kaì mḕ apodoûnai.

5
μὴ δῷς τὸ στόμα σου τοῦ ἐξαμαρτῆσαι τὴν σάρκα σου καὶ μὴ εἴπῃς πρὸ προσώπου τοῦ θεοῦ ὅτι Ἄγνοιά ἐστιν, ἵνα μὴ ὀργισθῇ ὁ θεὸς ἐπὶ ϕωνῇ σου καὶ διαϕθείρῃ τὰ ποιήματα χειρῶν σου.

mḕ dō̂is tò stóma sou toû examartē̂sai tḕn sárka sou kaì mḕ eípēis prò prosṓpou toû theoû hóti Ágnoiá estin, hína mḕ orgisthē̂i ho theòs epì phōnē̂i sou kaì diaphtheírēi tà poiḗmata cheirō̂n sou.

6
ὅτι ἐν πλήθει ἐνυπνίων καὶ ματαιότητες καὶ λόγοι πολλοί· ὅτι σὺν τὸν θεὸν ϕοβοῦ.

hóti en plḗthei enypníōn kaì mataiótētes kaì lógoi polloí: hóti sỳn tòn theòn phoboû.

7
Ἐὰν συκοϕαντίαν πένητος καὶ ἁρπαγὴν κρίματος καὶ δικαιοσύνης ἴδῃς ἐν χώρᾳ, μὴ θαυμάσῃς ἐπὶ τῷ πράγματι· ὅτι ὑψηλὸς ἐπάνω ὑψηλοῦ ϕυλάξαι καὶ ὑψηλοὶ ἐπ’ αὐτούς.

Eàn sykophantían pénētos kaì harpagḕn krímatos kaì dikaiosýnēs ídēis en chṓrāi, mḕ thaumásēis epì tō̂i prágmati: hóti hypsēlòs epánō hypsēloû phyláxai kaì hypsēloì ep’ autoús.

8
καὶ περισσεία γῆς ἐν παντί ἐστι, βασιλεὺς τοῦ ἀγροῦ εἰργασμένου.

kaì perisseía gē̂s en pantí esti, basileùs toû agroû eirgasménou.

9
Ἀγαπῶν ἀργύριον οὐ πλησθήσεται ἀργυρίου· καὶ τίς ἠγάπησεν ἐν πλήθει αὐτῶν γένημα; καί γε τοῦτο ματαιότης.

Agapō̂n argýrion ou plēsthḗsetai argyríou: kaì tís ēgápēsen en plḗthei autō̂n génēma? kaí ge toûto mataiótēs.

10
ἐν πλήθει τῆς ἀγαθωσύνης ἐπληθύνθησαν ἔσθοντες αὐτήν· καὶ τί ἀνδρεία τῷ παρ’ αὐτῆς ὅτι ἀλλ’ ἢ τοῦ ὁρᾶν ὀϕθαλμοῖς αὐτοῦ;

en plḗthei tē̂s agathōsýnēs eplēthýnthēsan ésthontes autḗn: kaì tí andreía tō̂i par’ autē̂s hóti all’ ḕ toû horân ophthalmoîs autoû?

11
γλυκὺς ὕπνος τοῦ δούλου, εἰ ὀλίγον καὶ εἰ πολὺ ϕάγεται· καὶ τῷ ἐμπλησθέντι τοῦ πλουτῆσαι οὐκ ἔστιν ἀϕίων αὐτὸν τοῦ ὑπνῶσαι.

glykỳs hýpnos toû doúlou, ei olígon kaì ei polỳ phágetai: kaì tō̂i emplēsthénti toû ploutē̂sai ouk éstin aphíōn autòn toû hypnō̂sai.

12
ἔστιν ἀρρωστία, ἣν εἶδον ὑπὸ τὸν ἥλιον, πλοῦτον ϕυλασσόμενον τῷ παρ’ αὐτοῦ εἰς κακίαν αὐτοῦ,

éstin arrōstía, hḕn eîdon hypò tòn hḗlion, ploûton phylassómenon tō̂i par’ autoû eis kakían autoû,

13
καὶ ἀπολεῖται ὁ πλοῦτος ἐκεῖνος ἐν περισπασμῷ πονηρῷ, καὶ ἐγέννησεν υἱόν, καὶ οὐκ ἔστιν ἐν χειρὶ αὐτοῦ οὐδέν.

kaì apoleîtai ho ploûtos ekeînos en perispasmō̂i ponērō̂i, kaì egénnēsen hyión, kaì ouk éstin en cheirì autoû oudén.

14
καθὼς ἐξῆλθεν ἀπὸ γαστρὸς μητρὸς αὐτοῦ γυμνός, ἐπιστρέψει τοῦ πορευθῆναι ὡς ἥκει καὶ οὐδὲν οὐ λήμψεται ἐν μόχθῳ αὐτοῦ, ἵνα πορευθῇ ἐν χειρὶ αὐτοῦ.

kathṑs exē̂lthen apò gastròs mētròs autoû gymnós, epistrépsei toû poreuthē̂nai hōs hḗkei kaì oudèn ou lḗmpsetai en móchthōi autoû, hína poreuthē̂i en cheirì autoû.

15
καί γε τοῦτο πονηρὰ ἀρρωστία· ὥσπερ γὰρ παρεγένετο, οὕτως καὶ ἀπελεύσεται, καὶ τίς περισσεία αὐτῷ, ᾗ μοχθεῖ εἰς ἄνεμον;

kaí ge toûto ponērà arrōstía: hṓsper gàr paregéneto, hoútōs kaì apeleúsetai, kaì tís perisseía autō̂i, hē̂i mochtheî eis ánemon?

16
καί γε πᾶσαι αἱ ἡμέραι αὐτοῦ ἐν σκότει καὶ πένθει καὶ θυμῷ πολλῷ καὶ ἀρρωστίᾳ καὶ χόλῳ.

kaí ge pâsai hai hēmérai autoû en skótei kaì pénthei kaì thymō̂i pollō̂i kaì arrōstíāi kaì chólōi.

17
Ἰδοὺ ὃ εἶδον ἐγὼ ἀγαθόν, ὅ ἐστιν καλόν, τοῦ ϕαγεῖν καὶ τοῦ πιεῖν καὶ τοῦ ἰδεῖν ἀγαθωσύνην ἐν παντὶ μόχθῳ αὐτοῦ, ᾧ ἐὰν μοχθῇ ὑπὸ τὸν ἥλιον ἀριθμὸν ἡμερῶν ζωῆς αὐτοῦ, ὧν ἔδωκεν αὐτῷ ὁ θεός· ὅτι αὐτὸ μερὶς αὐτοῦ.

Idoù hò eîdon egṑ agathón, hó estin kalón, toû phageîn kaì toû pieîn kaì toû ideîn agathōsýnēn en pantì móchthōi autoû, hō̂i eàn mochthē̂i hypò tòn hḗlion arithmòn hēmerō̂n zōē̂s autoû, hō̂n édōken autō̂i ho theós: hóti autò merìs autoû.

18
καί γε πᾶς ὁ ἄνθρωπος, ᾧ ἔδωκεν αὐτῷ ὁ θεὸς πλοῦτον καὶ ὑπάρχοντα καὶ ἐξουσίασεν αὐτὸν τοῦ ϕαγεῖν ἀπ’ αὐτοῦ καὶ τοῦ λαβεῖν τὸ μέρος αὐτοῦ καὶ τοῦ εὐϕρανθῆναι ἐν μόχθῳ αὐτοῦ, τοῦτο δόμα θεοῦ ἐστιν.

kaí ge pâs ho ánthrōpos, hō̂i édōken autō̂i ho theòs ploûton kaì hypárchonta kaì exousíasen autòn toû phageîn ap’ autoû kaì toû labeîn tò méros autoû kaì toû euphranthē̂nai en móchthōi autoû, toûto dóma theoû estin.

19
ὅτι οὐ πολλὰ μνησθήσεται τὰς ἡμέρας τῆς ζωῆς αὐτοῦ· ὅτι ὁ θεὸς περισπᾷ αὐτὸν ἐν εὐϕροσύνῃ καρδίας αὐτοῦ.

hóti ou pollà mnēsthḗsetai tàs hēméras tē̂s zōē̂s autoû: hóti ho theòs perispā̂i autòn en euphrosýnēi kardías autoû.