Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante Ecclésiaste 8

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
Τίς οἶδεν σοϕούς; καὶ τίς οἶδεν λύσιν ῥήματος; σοϕία ἀνθρώπου ϕωτιεῖ πρόσωπον αὐτοῦ, καὶ ἀναιδὴς προσώπῳ αὐτοῦ μισηθήσεται.

Tís oîden sophoús? kaì tís oîden lýsin rhḗmatos? sophía anthrṓpou phōtieî prósōpon autoû, kaì anaidḕs prosṓpōi autoû misēthḗsetai.

2
στόμα βασιλέως ϕύλαξον καὶ περὶ λόγου ὅρκου θεοῦ μὴ σπουδάσῃς·

stóma basiléōs phýlaxon kaì perì lógou hórkou theoû mḕ spoudásēis:

3
ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ πορεύσῃ, μὴ στῇς ἐν λόγῳ πονηρῷ· ὅτι πᾶν, ὃ ἐὰν θελήσῃ, ποιήσει,

apò prosṓpou autoû poreúsēi, mḕ stē̂is en lógōi ponērō̂i: hóti pân, hò eàn thelḗsēi, poiḗsei,

4
καθὼς λαλεῖ βασιλεὺς ἐξουσιάζων, καὶ τίς ἐρεῖ αὐτῷ Τί ποιήσεις;

kathṑs laleî basileùs exousiázōn, kaì tís ereî autō̂i Tí poiḗseis?

5
ὁ ϕυλάσσων ἐντολὴν οὐ γνώσεται ῥῆμα πονηρόν, καὶ καιρὸν κρίσεως γινώσκει καρδία σοϕοῦ·

ho phylássōn entolḕn ou gnṓsetai rhē̂ma ponērón, kaì kairòn kríseōs ginṓskei kardía sophoû:

6
ὅτι παντὶ πράγματι ἔστιν καιρὸς καὶ κρίσις, ὅτι γνῶσις τοῦ ἀνθρώπου πολλὴ ἐπ’ αὐτόν·

hóti pantì prágmati éstin kairòs kaì krísis, hóti gnō̂sis toû anthrṓpou pollḕ ep’ autón:

7
ὅτι οὐκ ἔστιν γινώσκων τί τὸ ἐσόμενον, ὅτι καθὼς ἔσται τίς ἀναγγελεῖ αὐτῷ;

hóti ouk éstin ginṓskōn tí tò esómenon, hóti kathṑs éstai tís anangeleî autō̂i?

8
οὐκ ἔστιν ἄνθρωπος ἐξουσιάζων ἐν πνεύματι τοῦ κωλῦσαι σὺν τὸ πνεῦμα· καὶ οὐκ ἔστιν ἐξουσία ἐν ἡμέρᾳ τοῦ θανάτου, καὶ οὐκ ἔστιν ἀποστολὴ ἐν τῷ πολέμῳ, καὶ οὐ διασώσει ἀσέβεια τὸν παρ’ αὐτῆς.

ouk éstin ánthrōpos exousiázōn en pneúmati toû kōlŷsai sỳn tò pneûma: kaì ouk éstin exousía en hēmérāi toû thanátou, kaì ouk éstin apostolḕ en tō̂i polémōi, kaì ou diasṓsei asébeia tòn par’ autē̂s.

9
καὶ σὺν πᾶν τοῦτο εἶδον καὶ ἔδωκα τὴν καρδίαν μου εἰς πᾶν ποίημα, ὃ πεποίηται ὑπὸ τὸν ἥλιον, τὰ ὅσα ἐξουσιάσατο ὁ ἄνθρωπος ἐν ἀνθρώπῳ τοῦ κακῶσαι αὐτόν·

kaì sỳn pân toûto eîdon kaì édōka tḕn kardían mou eis pân poíēma, hò pepoíētai hypò tòn hḗlion, tà hósa exousiásato ho ánthrōpos en anthrṓpōi toû kakō̂sai autón:

10
καὶ τότε εἶδον ἀσεβεῖς εἰς τάϕους εἰσαχθέντας, καὶ ἐκ τόπου ἁγίου ἐπορεύθησαν καὶ ἐπῃνέθησαν ἐν τῇ πόλει, ὅτι οὕτως ἐποίησαν. καί γε τοῦτο ματαιότης.

kaì tóte eîdon asebeîs eis táphous eisachthéntas, kaì ek tópou hagíou eporeúthēsan kaì epēinéthēsan en tē̂i pólei, hóti hoútōs epoíēsan. kaí ge toûto mataiótēs.

11
ὅτι οὐκ ἔστιν γινομένη ἀντίρρησις ἀπὸ τῶν ποιούντων τὸ πονηρὸν ταχύ· διὰ τοῦτο ἐπληροϕορήθη καρδία υἱῶν τοῦ ἀνθρώπου ἐν αὐτοῖς τοῦ ποιῆσαι τὸ πονηρόν.

hóti ouk éstin ginoménē antírrēsis apò tō̂n poioúntōn tò ponēròn tachý: dià toûto eplērophorḗthē kardía hyiō̂n toû anthrṓpou en autoîs toû poiē̂sai tò ponērón.

12
ὃς ἥμαρτεν, ἐποίησεν τὸ πονηρὸν ἀπὸ τότε καὶ ἀπὸ μακρότητος αὐτῷ· ὅτι καί γε γινώσκω ἐγὼ ὅτι ἔσται ἀγαθὸν τοῖς ϕοβουμένοις τὸν θεόν, ὅπως ϕοβῶνται ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ·

hòs hḗmarten, epoíēsen tò ponēròn apò tóte kaì apò makrótētos autō̂i: hóti kaí ge ginṓskō egṑ hóti éstai agathòn toîs phobouménois tòn theón, hópōs phobō̂ntai apò prosṓpou autoû:

13
καὶ ἀγαθὸν οὐκ ἔσται τῷ ἀσεβεῖ, καὶ οὐ μακρυνεῖ ἡμέρας ἐν σκιᾷ ὃς οὐκ ἔστιν ϕοβούμενος ἀπὸ προσώπου τοῦ θεοῦ.

kaì agathòn ouk éstai tō̂i asebeî, kaì ou makryneî hēméras en skiā̂i hòs ouk éstin phoboúmenos apò prosṓpou toû theoû.

14
ἔστιν ματαιότης, ἣ πεποίηται ἐπὶ τῆς γῆς, ὅτι εἰσὶ δίκαιοι ὅτι ϕθάνει πρὸς αὐτοὺς ὡς ποίημα τῶν ἀσεβῶν, καὶ εἰσὶν ἀσεβεῖς ὅτι ϕθάνει πρὸς αὐτοὺς ὡς ποίημα τῶν δικαίων· εἶπα ὅτι καί γε τοῦτο ματαιότης.

éstin mataiótēs, hḕ pepoíētai epì tē̂s gē̂s, hóti eisì díkaioi hóti phthánei pròs autoùs hōs poíēma tō̂n asebō̂n, kaì eisìn asebeîs hóti phthánei pròs autoùs hōs poíēma tō̂n dikaíōn: eîpa hóti kaí ge toûto mataiótēs.

15
καὶ ἐπῄνεσα ἐγὼ σὺν τὴν εὐϕροσύνην, ὅτι οὐκ ἔστιν ἀγαθὸν τῷ ἀνθρώπῳ ὑπὸ τὸν ἥλιον ὅτι εἰ μὴ τοῦ ϕαγεῖν καὶ τοῦ πιεῖν καὶ τοῦ εὐϕρανθῆναι, καὶ αὐτὸ συμπροσέσται αὐτῷ ἐν μόχθῳ αὐτοῦ ἡμέρας ζωῆς αὐτοῦ, ὅσας ἔδωκεν αὐτῷ ὁ θεὸς ὑπὸ τὸν ἥλιον.

kaì epḗinesa egṑ sỳn tḕn euphrosýnēn, hóti ouk éstin agathòn tō̂i anthrṓpōi hypò tòn hḗlion hóti ei mḕ toû phageîn kaì toû pieîn kaì toû euphranthē̂nai, kaì autò symproséstai autō̂i en móchthōi autoû hēméras zōē̂s autoû, hósas édōken autō̂i ho theòs hypò tòn hḗlion.

16
Ἐν οἷς ἔδωκα τὴν καρδίαν μου τοῦ γνῶναι σοϕίαν καὶ τοῦ ἰδεῖν τὸν περισπασμὸν τὸν πεποιημένον ἐπὶ τῆς γῆς, ὅτι καί γε ἐν ἡμέρᾳ καὶ ἐν νυκτὶ ὕπνον ἐν ὀϕθαλμοῖς αὐτοῦ οὐκ ἔστιν βλέπων,

En hoîs édōka tḕn kardían mou toû gnō̂nai sophían kaì toû ideîn tòn perispasmòn tòn pepoiēménon epì tē̂s gē̂s, hóti kaí ge en hēmérāi kaì en nyktì hýpnon en ophthalmoîs autoû ouk éstin blépōn,

17
καὶ εἶδον σὺν πάντα τὰ ποιήματα τοῦ θεοῦ, ὅτι οὐ δυνήσεται ἄνθρωπος τοῦ εὑρεῖν σὺν τὸ ποίημα τὸ πεποιημένον ὑπὸ τὸν ἥλιον· ὅσα ἂν μοχθήσῃ ὁ ἄνθρωπος τοῦ ζητῆσαι, καὶ οὐχ εὑρήσει· καί γε ὅσα ἂν εἴπῃ ὁ σοϕὸς τοῦ γνῶναι, οὐ δυνήσεται τοῦ εὑρεῖν.

kaì eîdon sỳn pánta tà poiḗmata toû theoû, hóti ou dynḗsetai ánthrōpos toû heureîn sỳn tò poíēma tò pepoiēménon hypò tòn hḗlion: hósa àn mochthḗsēi ho ánthrōpos toû zētē̂sai, kaì ouch heurḗsei: kaí ge hósa àn eípēi ho sophòs toû gnō̂nai, ou dynḗsetai toû heureîn.