Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum 2 Corinthiens 2:4

New Testament
Chapter
Verses
1
ἔκρινα γὰρ ἐμαυτῷ τοῦτο, τὸ μὴ πάλιν ἐν λύπῃ πρὸς ὑμᾶς ἐλθεῖν·

ékrina gàr emautō̂i toûto, tò mḕ pálin en lýpēi pròs hymâs eltheîn:

2
εἰ γὰρ ἐγὼ λυπῶ ὑμᾶς, καὶ τίς ὁ εὐφραίνων με εἰ μὴ ὁ λυπούμενος ἐξ ἐμοῦ;

ei gàr egṑ lypō̂ hymâs, kaì tís ho euphraínōn me ei mḕ ho lypoúmenos ex emoû?

3
καὶ ἔγραψα τοῦτο αὐτὸ ἵνα μὴ ἐλθὼν λύπην σχῶ ἀφ’ ὧν ἔδει με χαίρειν, πεποιθὼς ἐπὶ πάντας ὑμᾶς ὅτι ἡ ἐμὴ χαρὰ πάντων ὑμῶν ἐστιν.

kaì égrapsa toûto autò hína mḕ elthṑn lýpēn schō̂ aph’ hō̂n édei me chaírein, pepoithṑs epì pántas hymâs hóti hē emḕ charà pántōn hymō̂n estin.

4
ἐκ γὰρ πολλῆς θλίψεως καὶ συνοχῆς καρδίας ἔγραψα ὑμῖν διὰ πολλῶν δακρύων, οὐχ ἵνα λυπηθῆτε ἀλλὰ τὴν ἀγάπην ἵνα γνῶτε ἣν ἔχω περισσοτέρως εἰς ὑμᾶς.

ek gàr pollē̂s thlípseōs kaì synochē̂s kardías égrapsa hymîn dià pollō̂n dakrýōn, ouch hína lypēthē̂te allà tḕn agápēn hína gnō̂te hḕn échō perissotérōs eis hymâs.

5
Εἰ δέ τις λελύπηκεν, οὐκ ἐμὲ λελύπηκεν, ἀλλὰ ἀπὸ μέρους, ἵνα μὴ ἐπιβαρῶ, πάντας ὑμᾶς.

Ei dé tis lelýpēken, ouk emè lelýpēken, allà apò mérous, hína mḕ epibarō̂, pántas hymâs.

6
ἱκανὸν τῷ τοιούτῳ ἡ ἐπιτιμία αὕτη ἡ ὑπὸ τῶν πλειόνων,

hikanòn tō̂i toioútōi hē epitimía haútē hē hypò tō̂n pleiónōn,

7
ὥστε τοὐναντίον μᾶλλον ὑμᾶς χαρίσασθαι καὶ παρακαλέσαι, μή πως τῇ περισσοτέρᾳ λύπῃ καταποθῇ ὁ τοιοῦτος.

hṓste tounantíon mâllon hymâs charísasthai kaì parakalésai, mḗ pōs tē̂i perissotérāi lýpēi katapothē̂i ho toioûtos.

8
διὸ παρακαλῶ ὑμᾶς κυρῶσαι εἰς αὐτὸν ἀγάπην·

diò parakalō̂ hymâs kyrō̂sai eis autòn agápēn:

9
εἰς τοῦτο γὰρ καὶ ἔγραψα ἵνα γνῶ τὴν δοκιμὴν ὑμῶν, εἰ εἰς πάντα ὑπήκοοί ἐστε.

eis toûto gàr kaì égrapsa hína gnō̂ tḕn dokimḕn hymō̂n, ei eis pánta hypḗkooí este.

10
ᾧ δέ τι χαρίζεσθε, κἀγώ· καὶ γὰρ ἐγὼ ὃ κεχάρισμαι, εἴ τι κεχάρισμαι, δι’ ὑμᾶς ἐν προσώπῳ Χριστοῦ,

hō̂i dé ti charízesthe, kagṓ: kaì gàr egṑ hò kechárismai, eí ti kechárismai, di’ hymâs en prosṓpōi Christoû,

11
ἵνα μὴ πλεονεκτηθῶμεν ὑπὸ τοῦ Σατανᾶ, οὐ γὰρ αὐτοῦ τὰ νοήματα ἀγνοοῦμεν.

hína mḕ pleonektēthō̂men hypò toû Satanâ, ou gàr autoû tà noḗmata agnooûmen.

12
’Ελθὼν δὲ εἰς τὴν Τρῳάδα εἰς τὸ εὐαγγέλιον τοῦ Χριστοῦ, καὶ θύρας μοι ἀνεῳγμένης ἐν κυρίῳ,

’Elthṑn dè eis tḕn Trōiáda eis tò euangélion toû Christoû, kaì thýras moi aneōigménēs en kyríōi,

13
οὐκ ἔσχηκα ἄνεσιν τῷ πνεύματί μου τῷ μὴ εὑρεῖν με Τίτον τὸν ἀδελφόν μου, ἀλλὰ ἀποταξάμενος αὐτοῖς ἐξῆλθον εἰς Μακεδονίαν.

ouk éschēka ánesin tō̂i pneúmatí mou tō̂i mḕ heureîn me Títon tòn adelphón mou, allà apotaxámenos autoîs exē̂lthon eis Makedonían.

14
Τῷ δὲ θεῷ χάρις τῷ πάντοτε θριαμβεύοντι ἡμᾶς ἐν τῷ Χριστῷ καὶ τὴν ὀσμὴν τῆς γνώσεως αὐτοῦ φανεροῦντι δι’ ἡμῶν ἐν παντὶ τόπῳ·

Tō̂i dè theō̂i cháris tō̂i pántote thriambeúonti hēmâs en tō̂i Christō̂i kaì tḕn osmḕn tē̂s gnṓseōs autoû phaneroûnti di’ hēmō̂n en pantì tópōi:

15
ὅτι Χριστοῦ εὐωδία ἐσμὲν τῷ θεῷ ἐν τοῖς σῳζομένοις καὶ ἐν τοῖς ἀπολλυμένοις,

hóti Christoû euōdía esmèn tō̂i theō̂i en toîs sōizoménois kaì en toîs apollyménois,

16
οἷς μὲν ὀσμὴ ἐκ θανάτου εἰς θάνατον, οἷς δὲ ὀσμὴ ἐκ ζωῆς εἰς ζωήν. καὶ πρὸς ταῦτα τίς ἱκανός;

hoîs mèn osmḕ ek thanátou eis thánaton, hoîs dè osmḕ ek zōē̂s eis zōḗn. kaì pròs taûta tís hikanós?

17
οὐ γάρ ἐσμεν ὡς οἱ πολλοὶ καπηλεύοντες τὸν λόγον τοῦ θεοῦ, ἀλλ’ ὡς ἐξ εἰλικρινείας, ἀλλ’ ὡς ἐκ θεοῦ κατέναντι θεοῦ ἐν Χριστῷ λαλοῦμεν.

ou gár esmen hōs hoi polloì kapēleúontes tòn lógon toû theoû, all’ hōs ex eilikrineías, all’ hōs ek theoû katénanti theoû en Christō̂i laloûmen.