Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Galates 2:8

New Testament
Chapter
Verses
1
῎Επειτα διὰ δεκατεσσάρων ἐτῶν πάλιν ἀνέβην εἰς ‘Ιεροσόλυμα μετὰ Βαρναβᾶ, συμπαραλαβὼν καὶ Τίτον·

῎Epeita dià dekatessárōn etō̂n pálin anébēn eis ‘Ierosólyma metà Barnabâ, symparalabṑn kaì Títon:

2
ἀνέβην δὲ κατὰ ἀποκάλυψιν· καὶ ἀνεθέμην αὐτοῖς τὸ εὐαγγέλιον ὃ κηρύσσω ἐν τοῖς ἔθνεσιν, κατ’ ἰδίαν δὲ τοῖς δοκοῦσιν, μή πως εἰς κενὸν τρέχω ἢ ἔδραμον.

anébēn dè katà apokálypsin: kaì anethémēn autoîs tò euangélion hò kērýssō en toîs éthnesin, kat’ idían dè toîs dokoûsin, mḗ pōs eis kenòn tréchō ḕ édramon.

3
ἀλλ’ οὐδὲ Τίτος ὁ σὺν ἐμοί, ῞Ελλην ὤν, ἠναγκάσθη περιτμηθῆναι·

all’ oudè Títos ho sỳn emoí, ῞Ellēn ṓn, ēnankásthē peritmēthē̂nai:

4
διὰ δὲ τοὺς παρεισάκτους ψευδαδέλφους, οἵτινες παρεισῆλθον κατασκοπῆσαι τὴν ἐλευθερίαν ἡμῶν ἣν ἔχομεν ἐν Χριστῷ ’Ιησοῦ, ἵνα ἡμᾶς καταδουλώσουσιν·

dià dè toùs pareisáktous pseudadélphous, hoítines pareisē̂lthon kataskopē̂sai tḕn eleutherían hēmō̂n hḕn échomen en Christō̂i ’Iēsoû, hína hēmâs katadoulṓsousin:

5
οἷς οὐδὲ πρὸς ὥραν εἴξαμεν τῇ ὑποταγῇ, ἵνα ἡ ἀλήθεια τοῦ εὐαγγελίου διαμείνῃ πρὸς ὑμᾶς.

hoîs oudè pròs hṓran eíxamen tē̂i hypotagē̂i, hína hē alḗtheia toû euangelíou diameínēi pròs hymâs.

6
ἀπὸ δὲ τῶν δοκούντων εἶναί τι – ὁποῖοί ποτε ἦσαν οὐδέν μοι διαφέρει· πρόσωπον [ὁ] θεὸς ἀνθρώπου οὐ λαμβάνει – ἐμοὶ γὰρ οἱ δοκοῦντες οὐδὲν προσανέθεντο,

apò dè tō̂n dokoúntōn eînaí ti – hopoîoí pote ē̂san oudén moi diaphérei: prósōpon [ho] theòs anthrṓpou ou lambánei – emoì gàr hoi dokoûntes oudèn prosanéthento,

7
ἀλλὰ τοὐναντίον ἰδόντες ὅτι πεπίστευμαι τὸ εὐαγγέλιον τῆς ἀκροβυστίας καθὼς Πέτρος τῆς περιτομῆς,

allà tounantíon idóntes hóti pepísteumai tò euangélion tē̂s akrobystías kathṑs Pétros tē̂s peritomē̂s,

8
ὁ γὰρ ἐνεργήσας Πέτρῳ εἰς ἀποστολὴν τῆς περιτομῆς ἐνήργησεν καὶ ἐμοὶ εἰς τὰ ἔθνη,

ho gàr energḗsas Pétrōi eis apostolḕn tē̂s peritomē̂s enḗrgēsen kaì emoì eis tà éthnē,

9
καὶ γνόντες τὴν χάριν τὴν δοθεῖσάν μοι, ’Ιάκωβος καὶ Κηφᾶς καὶ ’Ιωάννης, οἱ δοκοῦντες στῦλοι εἶναι, δεξιὰς ἔδωκαν ἐμοὶ καὶ Βαρναβᾷ κοινωνίας, ἵνα ἡμεῖς εἰς τὰ ἔθνη, αὐτοὶ δὲ εἰς τὴν περιτομήν·

kaì gnóntes tḕn chárin tḕn dotheîsán moi, ’Iákōbos kaì Kēphâs kaì ’Iōánnēs, hoi dokoûntes stŷloi eînai, dexiàs édōkan emoì kaì Barnabā̂i koinōnías, hína hēmeîs eis tà éthnē, autoì dè eis tḕn peritomḗn:

10
μόνον τῶν πτωχῶν ἵνα μνημονεύωμεν, ὃ καὶ ἐσπούδασα αὐτὸ τοῦτο ποιῆσαι.

mónon tō̂n ptōchō̂n hína mnēmoneúōmen, hò kaì espoúdasa autò toûto poiē̂sai.

11
῞Οτε δὲ ἦλθεν Κηφᾶς εἰς ’Αντιόχειαν, κατὰ πρόσωπον αὐτῷ ἀντέστην, ὅτι κατεγνωσμένος ἦν.

῞Ote dè ē̂lthen Kēphâs eis ’Antiócheian, katà prósōpon autō̂i antéstēn, hóti kategnōsménos ē̂n.

12
πρὸ τοῦ γὰρ ἐλθεῖν τινας ἀπὸ ’Ιακώβου μετὰ τῶν ἐθνῶν συνήσθιεν· ὅτε δὲ ἦλθον, ὑπέστελλεν καὶ ἀφώριζεν ἑαυτόν, φοβούμενος τοὺς ἐκ περιτομῆς.

prò toû gàr eltheîn tinas apò ’Iakṓbou metà tō̂n ethnō̂n synḗsthien: hóte dè ē̂lthon, hypéstellen kaì aphṓrizen heautón, phoboúmenos toùs ek peritomē̂s.

13
καὶ συνυπεκρίθησαν αὐτῷ [καὶ] οἱ λοιποὶ ’Ιουδαῖοι, ὥστε καὶ Βαρναβᾶς συναπήχθη αὐτῶν τῇ ὑποκρίσει.

kaì synypekríthēsan autō̂i [kaì] hoi loipoì ’Ioudaîoi, hṓste kaì Barnabâs synapḗchthē autō̂n tē̂i hypokrísei.

14
ἀλλ’ ὅτε εἶδον ὅτι οὐκ ὀρθοποδοῦσιν πρὸς τὴν ἀλήθειαν τοῦ εὐαγγελίου, εἶπον τῷ Κηφᾷ ἔμπροσθεν πάντων, Εἰ σὺ ’Ιουδαῖος ὑπάρχων ἐθνικῶς καὶ οὐχὶ ’Ιουδαϊκῶς ζῇς, πῶς τὰ ἔθνη ἀναγκάζεις ’Ιουδαΐζειν;

all’ hóte eîdon hóti ouk orthopodoûsin pròs tḕn alḗtheian toû euangelíou, eîpon tō̂i Kēphā̂i émprosthen pántōn, Ei sỳ ’Ioudaîos hypárchōn ethnikō̂s kaì ouchì ’Ioudaïkō̂s zē̂is, pō̂s tà éthnē anankázeis ’Ioudaḯzein?

15
‘Ημεῖς φύσει ’Ιουδαῖοι καὶ οὐκ ἐξ ἐθνῶν ἁμαρτωλοί,

‘Ēmeîs phýsei ’Ioudaîoi kaì ouk ex ethnō̂n hamartōloí,

16
εἰδότες [δὲ] ὅτι οὐ δικαιοῦται ἄνθρωπος ἐξ ἔργων νόμου ἐὰν μὴ διὰ πίστεως ’Ιησοῦ Χριστοῦ, καὶ ἡμεῖς εἰς Χριστὸν ’Ιησοῦν ἐπιστεύσαμεν, ἵνα δικαιωθῶμεν ἐκ πίστεως Χριστοῦ καὶ οὐκ ἐξ ἔργων νόμου, ὅτι ἐξ ἔργων νόμου οὐ δικαιωθήσεται πᾶσα σάρξ.

eidótes [dè] hóti ou dikaioûtai ánthrōpos ex érgōn nómou eàn mḕ dià písteōs ’Iēsoû Christoû, kaì hēmeîs eis Christòn ’Iēsoûn episteúsamen, hína dikaiōthō̂men ek písteōs Christoû kaì ouk ex érgōn nómou, hóti ex érgōn nómou ou dikaiōthḗsetai pâsa sárx.

17
εἰ δὲ ζητοῦντες δικαιωθῆναι ἐν Χριστῷ εὑρέθημεν καὶ αὐτοὶ ἁμαρτωλοί, ἆρα Χριστὸς ἁμαρτίας διάκονος; μὴ γένοιτο.

ei dè zētoûntes dikaiōthē̂nai en Christō̂i heuréthēmen kaì autoì hamartōloí, âra Christòs hamartías diákonos? mḕ génoito.

18
εἰ γὰρ ἃ κατέλυσα ταῦτα πάλιν οἰκοδομῶ, παραβάτην ἐμαυτὸν συνιστάνω.

ei gàr hà katélysa taûta pálin oikodomō̂, parabátēn emautòn synistánō.

19
ἐγὼ γὰρ διὰ νόμου νόμῳ ἀπέθανον ἵνα θεῷ ζήσω. Χριστῷ συνεσταύρωμαι·

egṑ gàr dià nómou nómōi apéthanon hína theō̂i zḗsō. Christō̂i synestaúrōmai:

20
ζῶ δὲ οὐκέτι ἐγώ, ζῇ δὲ ἐν ἐμοὶ Χριστός· ὃ δὲ νῦν ζῶ ἐν σαρκί, ἐν πίστει ζῶ τῇ τοῦ υἱοῦ τοῦ θεοῦ τοῦ ἀγαπήσαντός με καὶ παραδόντος ἑαυτὸν ὑπὲρ ἐμοῦ.

zō̂ dè oukéti egṓ, zē̂i dè en emoì Christós: hò dè nŷn zō̂ en sarkí, en pístei zō̂ tē̂i toû hyioû toû theoû toû agapḗsantós me kaì paradóntos heautòn hypèr emoû.

21
οὐκ ἀθετῶ τὴν χάριν τοῦ θεοῦ· εἰ γὰρ διὰ νόμου δικαιοσύνη, ἄρα Χριστὸς δωρεὰν ἀπέθανεν.

ouk athetō̂ tḕn chárin toû theoû: ei gàr dià nómou dikaiosýnē, ára Christòs dōreàn apéthanen.