Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Jean 10

New Testament
Chapter
Verses
1
’Αμὴν ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ὁ μὴ εἰσερχόμενος διὰ τῆς θύρας εἰς τὴν αὐλὴν τῶν προβάτων ἀλλὰ ἀναβαίνων ἀλλαχόθεν ἐκεῖνος κλέπτης ἐστὶν καὶ λῃστής·

’Amḕn amḕn légō hymîn, ho mḕ eiserchómenos dià tē̂s thýras eis tḕn aulḕn tō̂n probátōn allà anabaínōn allachóthen ekeînos kléptēs estìn kaì lēistḗs:

2
ὁ δὲ εἰσερχόμενος διὰ τῆς θύρας ποιμήν ἐστιν τῶν προβάτων.

ho dè eiserchómenos dià tē̂s thýras poimḗn estin tō̂n probátōn.

3
τούτῳ ὁ θυρωρὸς ἀνοίγει, καὶ τὰ πρόβατα τῆς φωνῆς αὐτοῦ ἀκούει, καὶ τὰ ἴδια πρόβατα φωνεῖ κατ’ ὄνομα καὶ ἐξάγει αὐτά.

toútōi ho thyrōròs anoígei, kaì tà próbata tē̂s phōnē̂s autoû akoúei, kaì tà ídia próbata phōneî kat’ ónoma kaì exágei autá.

4
ὅταν τὰ ἴδια πάντα ἐκβάλῃ, ἔμπροσθεν αὐτῶν πορεύεται, καὶ τὰ πρόβατα αὐτῷ ἀκολουθεῖ, ὅτι οἴδασιν τὴν φωνὴν αὐτοῦ·

hótan tà ídia pánta ekbálēi, émprosthen autō̂n poreúetai, kaì tà próbata autō̂i akoloutheî, hóti oídasin tḕn phōnḕn autoû:

5
ἀλλοτρίῳ δὲ οὐ μὴ ἀκολουθήσουσιν ἀλλὰ φεύξονται ἀπ’ αὐτοῦ, ὅτι οὐκ οἴδασιν τῶν ἀλλοτρίων τὴν φωνήν.

allotríōi dè ou mḕ akolouthḗsousin allà pheúxontai ap’ autoû, hóti ouk oídasin tō̂n allotríōn tḕn phōnḗn.

6
Ταύτην τὴν παροιμίαν εἶπεν αὐτοῖς ὁ ’Ιησοῦς· ἐκεῖνοι δὲ οὐκ ἔγνωσαν τίνα ἦν ἃ ἐλάλει αὐτοῖς.

Taútēn tḕn paroimían eîpen autoîs ho ’Iēsoûs: ekeînoi dè ouk égnōsan tína ē̂n hà elálei autoîs.

7
Εἶπεν οὖν πάλιν ὁ ’Ιησοῦς, ’Αμὴν ἀμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι ἐγώ εἰμι ἡ θύρα τῶν προβάτων.

Eîpen oûn pálin ho ’Iēsoûs, ’Amḕn amḕn légō hymîn hóti egṓ eimi hē thýra tō̂n probátōn.

8
πάντες ὅσοι ἦλθον [πρὸ ἐμοῦ] κλέπται εἰσὶν καὶ λῃσταί· ἀλλ’ οὐκ ἤκουσαν αὐτῶν τὰ πρόβατα.

pántes hósoi ē̂lthon [prò emoû] kléptai eisìn kaì lēistaí: all’ ouk ḗkousan autō̂n tà próbata.

9
ἐγώ εἰμι ἡ θύρα· δι’ ἐμοῦ ἐάν τις εἰσέλθῃ σωθήσεται καὶ εἰσελεύσεται καὶ ἐξελεύσεται καὶ νομὴν εὑρήσει.

egṓ eimi hē thýra: di’ emoû eán tis eisélthēi sōthḗsetai kaì eiseleúsetai kaì exeleúsetai kaì nomḕn heurḗsei.

10
ὁ κλέπτης οὐκ ἔρχεται εἰ μὴ ἵνα κλέψῃ καὶ θύσῃ καὶ ἀπολέσῃ· ἐγὼ ἦλθον ἵνα ζωὴν ἔχωσιν καὶ περισσὸν ἔχωσιν.

ho kléptēs ouk érchetai ei mḕ hína klépsēi kaì thýsēi kaì apolésēi: egṑ ē̂lthon hína zōḕn échōsin kaì perissòn échōsin.

11
’Εγώ εἰμι ὁ ποιμὴν ὁ καλός· ὁ ποιμὴν ὁ καλὸς τὴν ψυχὴν αὐτοῦ τίθησιν ὑπὲρ τῶν προβάτων·

’Egṓ eimi ho poimḕn ho kalós: ho poimḕn ho kalòs tḕn psychḕn autoû títhēsin hypèr tō̂n probátōn:

12
ὁ μισθωτὸς καὶ οὐκ ὢν ποιμήν, οὗ οὐκ ἔστιν τὰ πρόβατα ἴδια, θεωρεῖ τὸν λύκον ἐρχόμενον καὶ ἀφίησιν τὰ πρόβατα καὶ φεύγει – καὶ ὁ λύκος ἁρπάζει αὐτὰ καὶ σκορπίζει –

ho misthōtòs kaì ouk ṑn poimḗn, hoû ouk éstin tà próbata ídia, theōreî tòn lýkon erchómenon kaì aphíēsin tà próbata kaì pheúgei – kaì ho lýkos harpázei autà kaì skorpízei –

13
ὅτι μισθωτός ἐστιν καὶ οὐ μέλει αὐτῷ περὶ τῶν προβάτων.

hóti misthōtós estin kaì ou mélei autō̂i perì tō̂n probátōn.

14
’Εγώ εἰμι ὁ ποιμὴν ὁ καλός, καὶ γινώσκω τὰ ἐμὰ καὶ γινώσκουσί με τὰ ἐμά,

’Egṓ eimi ho poimḕn ho kalós, kaì ginṓskō tà emà kaì ginṓskousí me tà emá,

15
καθὼς γινώσκει με ὁ πατὴρ κἀγὼ γινώσκω τὸν πατέρα· καὶ τὴν ψυχήν μου τίθημι ὑπὲρ τῶν προβάτων.

kathṑs ginṓskei me ho patḕr kagṑ ginṓskō tòn patéra: kaì tḕn psychḗn mou títhēmi hypèr tō̂n probátōn.

16
καὶ ἄλλα πρόβατα ἔχω ἃ οὐκ ἔστιν ἐκ τῆς αὐλῆς ταύτης· κἀκεῖνα δεῖ με ἀγαγεῖν, καὶ τῆς φωνῆς μου ἀκούσουσιν, καὶ γενήσονται μία ποίμνη, εἷς ποιμήν.

kaì álla próbata échō hà ouk éstin ek tē̂s aulē̂s taútēs: kakeîna deî me agageîn, kaì tē̂s phōnē̂s mou akoúsousin, kaì genḗsontai mía poímnē, heîs poimḗn.

17
διὰ τοῦτό με ὁ πατὴρ ἀγαπᾷ ὅτι ἐγὼ τίθημι τὴν ψυχήν μου, ἵνα πάλιν λάβω αὐτήν.

dià toûtó me ho patḕr agapā̂i hóti egṑ títhēmi tḕn psychḗn mou, hína pálin lábō autḗn.

18
οὐδεὶς αἴρει αὐτὴν ἀπ’ ἐμοῦ, ἀλλ’ ἐγὼ τίθημι αὐτὴν ἀπ’ ἐμαυτοῦ. ἐξουσίαν ἔχω θεῖναι αὐτήν, καὶ ἐξουσίαν ἔχω πάλιν λαβεῖν αὐτήν· ταύτην τὴν ἐντολὴν ἔλαβον παρὰ τοῦ πατρός μου.

oudeìs aírei autḕn ap’ emoû, all’ egṑ títhēmi autḕn ap’ emautoû. exousían échō theînai autḗn, kaì exousían échō pálin labeîn autḗn: taútēn tḕn entolḕn élabon parà toû patrós mou.

19
Σχίσμα πάλιν ἐγένετο ἐν τοῖς ’Ιουδαίοις διὰ τοὺς λόγους τούτους.

Schísma pálin egéneto en toîs ’Ioudaíois dià toùs lógous toútous.

20
ἔλεγον δὲ πολλοὶ ἐξ αὐτῶν, Δαιμόνιον ἔχει καὶ μαίνεται· τί αὐτοῦ ἀκούετε;

élegon dè polloì ex autō̂n, Daimónion échei kaì maínetai: tí autoû akoúete?

21
ἄλλοι ἔλεγον, Ταῦτα τὰ ῥήματα οὐκ ἔστιν δαιμονιζομένου· μὴ δαιμόνιον δύναται τυφλῶν ὀφθαλμοὺς ἀνοῖξαι;

álloi élegon, Taûta tà rhḗmata ouk éstin daimonizoménou: mḕ daimónion dýnatai typhlō̂n ophthalmoùs anoîxai?

22
’Εγένετο τότε τὰ ἐγκαίνια ἐν τοῖς ‘Ιεροσολύμοις· χειμὼν ἦν,

’Egéneto tóte tà enkaínia en toîs ‘Ierosolýmois: cheimṑn ē̂n,

23
καὶ περιεπάτει ὁ ’Ιησοῦς ἐν τῷ ἱερῷ ἐν τῇ στοᾷ τοῦ Σολομῶνος.

kaì periepátei ho ’Iēsoûs en tō̂i hierō̂i en tē̂i stoā̂i toû Solomō̂nos.

24
ἐκύκλωσαν οὖν αὐτὸν οἱ ’Ιουδαῖοι καὶ ἔλεγον αὐτῷ, ῞Εως πότε τὴν ψυχὴν ἡμῶν αἴρεις; εἰ σὺ εἶ ὁ Χριστός, εἰπὲ ἡμῖν παρρησίᾳ.

ekýklōsan oûn autòn hoi ’Ioudaîoi kaì élegon autō̂i, ῞Eōs póte tḕn psychḕn hēmō̂n aíreis? ei sỳ eî ho Christós, eipè hēmîn parrēsíāi.

25
ἀπεκρίθη αὐτοῖς ὁ ’Ιησοῦς, Εἶπον ὑμῖν καὶ οὐ πιστεύετε· τὰ ἔργα ἃ ἐγὼ ποιῶ ἐν τῷ ὀνόματι τοῦ πατρός μου ταῦτα μαρτυρεῖ περὶ ἐμοῦ·

apekríthē autoîs ho ’Iēsoûs, Eîpon hymîn kaì ou pisteúete: tà érga hà egṑ poiō̂ en tō̂i onómati toû patrós mou taûta martyreî perì emoû:

26
ἀλλὰ ὑμεῖς οὐ πιστεύετε, ὅτι οὐκ ἐστὲ ἐκ τῶν προβάτων τῶν ἐμῶν.

allà hymeîs ou pisteúete, hóti ouk estè ek tō̂n probátōn tō̂n emō̂n.

27
τὰ πρόβατα τὰ ἐμὰ τῆς φωνῆς μου ἀκούουσιν, κἀγὼ γινώσκω αὐτά, καὶ ἀκολουθοῦσίν μοι,

tà próbata tà emà tē̂s phōnē̂s mou akoúousin, kagṑ ginṓskō autá, kaì akolouthoûsín moi,

28
κἀγὼ δίδωμι αὐτοῖς ζωὴν αἰώνιον, καὶ οὐ μὴ ἀπόλωνται εἰς τὸν αἰῶνα, καὶ οὐχ ἁρπάσει τις αὐτὰ ἐκ τῆς χειρός μου.

kagṑ dídōmi autoîs zōḕn aiṓnion, kaì ou mḕ apólōntai eis tòn aiō̂na, kaì ouch harpásei tis autà ek tē̂s cheirós mou.

29
ὁ πατήρ μου ὃ δέδωκέν μοι πάντων μεῖζόν ἐστιν, καὶ οὐδεὶς δύναται ἁρπάζειν ἐκ τῆς χειρὸς τοῦ πατρός.

ho patḗr mou hò dédōkén moi pántōn meîzón estin, kaì oudeìs dýnatai harpázein ek tē̂s cheiròs toû patrós.

30
ἐγὼ καὶ ὁ πατὴρ ἕν ἐσμεν.

egṑ kaì ho patḕr hén esmen.

31
’Εβάστασαν πάλιν λίθους οἱ ’Ιουδαῖοι ἵνα λιθάσωσιν αὐτόν.

’Ebástasan pálin líthous hoi ’Ioudaîoi hína lithásōsin autón.

32
ἀπεκρίθη αὐτοῖς ὁ ’Ιησοῦς, Πολλὰ ἔργα καλὰ ἔδειξα ὑμῖν ἐκ τοῦ πατρός· διὰ ποῖον αὐτῶν ἔργον ἐμὲ λιθάζετε;

apekríthē autoîs ho ’Iēsoûs, Pollà érga kalà édeixa hymîn ek toû patrós: dià poîon autō̂n érgon emè litházete?

33
ἀπεκρίθησαν αὐτῷ οἱ ’Ιουδαῖοι, Περὶ καλοῦ ἔργου οὐ λιθάζομέν σε ἀλλὰ περὶ βλασφημίας, καὶ ὅτι σὺ ἄνθρωπος ὢν ποιεῖς σεαυτὸν θεόν.

apekríthēsan autō̂i hoi ’Ioudaîoi, Perì kaloû érgou ou litházomén se allà perì blasphēmías, kaì hóti sỳ ánthrōpos ṑn poieîs seautòn theón.

34
ἀπεκρίθη αὐτοῖς [ὁ] ’Ιησοῦς, Οὐκ ἔστιν γεγραμμένον ἐν τῷ νόμῳ ὑμῶν ὅτι ’Εγὼ εἶπα, θεοί ἐστε;

apekríthē autoîs [ho] ’Iēsoûs, Ouk éstin gegramménon en tō̂i nómōi hymō̂n hóti ’Egṑ eîpa, theoí este?

35
εἰ ἐκείνους εἶπεν θεοὺς πρὸς οὓς ὁ λόγος τοῦ θεοῦ ἐγένετο, καὶ οὐ δύναται λυθῆναι ἡ γραφή,

ei ekeínous eîpen theoùs pròs hoùs ho lógos toû theoû egéneto, kaì ou dýnatai lythē̂nai hē graphḗ,

36
ὃν ὁ πατὴρ ἡγίασεν καὶ ἀπέστειλεν εἰς τὸν κόσμον ὑμεῖς λέγετε ὅτι Βλασφημεῖς, ὅτι εἶπον, Υἱὸς [τοῦ] θεοῦ εἰμι;

hòn ho patḕr hēgíasen kaì apésteilen eis tòn kósmon hymeîs légete hóti Blasphēmeîs, hóti eîpon, Hyiòs [toû] theoû eimi?

37
εἰ οὐ ποιῶ τὰ ἔργα τοῦ πατρός μου, μὴ πιστεύετέ μοι·

ei ou poiō̂ tà érga toû patrós mou, mḕ pisteúeté moi:

38
εἰ δὲ ποιῶ, κἂν ἐμοὶ μὴ πιστεύητε, τοῖς ἔργοις πιστεύετε, ἵνα γνῶτε καὶ γινώσκητε ὅτι ἐν ἐμοὶ ὁ πατὴρ κἀγὼ ἐν τῷ πατρί.

ei dè poiō̂, kàn emoì mḕ pisteúēte, toîs érgois pisteúete, hína gnō̂te kaì ginṓskēte hóti en emoì ho patḕr kagṑ en tō̂i patrí.

39
’Εζήτουν [οὖν] πάλιν αὐτὸν πιάσαι· καὶ ἐξῆλθεν ἐκ τῆς χειρὸς αὐτῶν.

’Ezḗtoun [oûn] pálin autòn piásai: kaì exē̂lthen ek tē̂s cheiròs autō̂n.

40
Καὶ ἀπῆλθεν πάλιν πέραν τοῦ ’Ιορδάνου εἰς τὸν τόπον ὅπου ἦν ’Ιωάννης τὸ πρῶτον βαπτίζων, καὶ ἔμεινεν ἐκεῖ.

Kaì apē̂lthen pálin péran toû ’Iordánou eis tòn tópon hópou ē̂n ’Iōánnēs tò prō̂ton baptízōn, kaì émeinen ekeî.

41
καὶ πολλοὶ ἦλθον πρὸς αὐτὸν καὶ ἔλεγον ὅτι ’Ιωάννης μὲν σημεῖον ἐποίησεν οὐδέν, πάντα δὲ ὅσα εἶπεν ’Ιωάννης περὶ τούτου ἀληθῆ ἦν.

kaì polloì ē̂lthon pròs autòn kaì élegon hóti ’Iōánnēs mèn sēmeîon epoíēsen oudén, pánta dè hósa eîpen ’Iōánnēs perì toútou alēthē̂ ē̂n.

42
καὶ πολλοὶ ἐπίστευσαν εἰς αὐτὸν ἐκεῖ.

kaì polloì epísteusan eis autòn ekeî.