Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Matthieu 22:41

New Testament
Chapter
Verses
1
Καὶ ἀποκριθεὶς ὁ ’Ιησοῦς πάλιν εἶπεν ἐν παραβολαῖς αὐτοῖς λέγων,

Kaì apokritheìs ho ’Iēsoûs pálin eîpen en parabolaîs autoîs légōn,

2
‘Ωμοιώθη ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν ἀνθρώπῳ βασιλεῖ, ὅστις ἐποίησεν γάμους τῷ υἱῷ αὐτοῦ.

‘Ōmoiṓthē hē basileía tō̂n ouranō̂n anthrṓpōi basileî, hóstis epoíēsen gámous tō̂i hyiō̂i autoû.

3
καὶ ἀπέστειλεν τοὺς δούλους αὐτοῦ καλέσαι τοὺς κεκλημένους εἰς τοὺς γάμους, καὶ οὐκ ἤθελον ἐλθεῖν.

kaì apésteilen toùs doúlous autoû kalésai toùs keklēménous eis toùs gámous, kaì ouk ḗthelon eltheîn.

4
πάλιν ἀπέστειλεν ἄλλους δούλους λέγων, Εἴπατε τοῖς κεκλημένοις, ’Ιδοὺ τὸ ἄριστόν μου ἡτοίμακα, οἱ ταῦροί μου καὶ τὰ σιτιστὰ τεθυμένα, καὶ πάντα ἕτοιμα· δεῦτε εἰς τοὺς γάμους.

pálin apésteilen állous doúlous légōn, Eípate toîs keklēménois, ’Idoù tò áristón mou hētoímaka, hoi taûroí mou kaì tà sitistà tethyména, kaì pánta hétoima: deûte eis toùs gámous.

5
οἱ δὲ ἀμελήσαντες ἀπῆλθον, ὃς μὲν εἰς τὸν ἴδιον ἀγρόν, ὃς δὲ ἐπὶ τὴν ἐμπορίαν αὐτοῦ·

hoi dè amelḗsantes apē̂lthon, hòs mèn eis tòn ídion agrón, hòs dè epì tḕn emporían autoû:

6
οἱ δὲ λοιποὶ κρατήσαντες τοὺς δούλους αὐτοῦ ὕβρισαν καὶ ἀπέκτειναν.

hoi dè loipoì kratḗsantes toùs doúlous autoû hýbrisan kaì apékteinan.

7
ὁ δὲ βασιλεὺς ὠργίσθη, καὶ πέμψας τὰ στρατεύματα αὐτοῦ ἀπώλεσεν τοὺς ϕονεῖς ἐκείνους καὶ τὴν πόλιν αὐτῶν ἐνέπρησεν.

ho dè basileùs ōrgísthē, kaì pémpsas tà strateúmata autoû apṓlesen toùs phoneîs ekeínous kaì tḕn pólin autō̂n enéprēsen.

8
τότε λέγει τοῖς δούλοις αὐτοῦ, ‘Ο μὲν γάμος ἕτοιμός ἐστιν, οἱ δὲ κεκλημένοι οὐκ ἦσαν ἄξιοι·

tóte légei toîs doúlois autoû, ‘O mèn gámos hétoimós estin, hoi dè keklēménoi ouk ē̂san áxioi:

9
πορεύεσθε οὖν ἐπὶ τὰς διεξόδους τῶν ὁδῶν, καὶ ὅσους ἐὰν εὕρητε καλέσατε εἰς τοὺς γάμους.

poreúesthe oûn epì tàs diexódous tō̂n hodō̂n, kaì hósous eàn heúrēte kalésate eis toùs gámous.

10
καὶ ἐξελθόντες οἱ δοῦλοι ἐκεῖνοι εἰς τὰς ὁδοὺς συνήγαγον πάντας οὓς εὗρον, πονηρούς τε καὶ ἀγαθούς· καὶ ἐπλήσθη ὁ γάμος ἀνακειμένων.

kaì exelthóntes hoi doûloi ekeînoi eis tàs hodoùs synḗgagon pántas hoùs heûron, ponēroús te kaì agathoús: kaì eplḗsthē ho gámos anakeiménōn.

11
εἰσελθὼν δὲ ὁ βασιλεὺς θεάσασθαι τοὺς ἀνακειμένους εἶδεν ἐκεῖ ἄνθρωπον οὐκ ἐνδεδυμένον ἔνδυμα γάμου·

eiselthṑn dè ho basileùs theásasthai toùs anakeiménous eîden ekeî ánthrōpon ouk endedyménon éndyma gámou:

12
καὶ λέγει αὐτῷ, ‘Εταῖρε, πῶς εἰσῆλθες ὧδε μὴ ἔχων ἔνδυμα γάμου; ὁ δὲ ἐϕιμώθη.

kaì légei autō̂i, ‘Etaîre, pō̂s eisē̂lthes hō̂de mḕ échōn éndyma gámou? ho dè ephimṓthē.

13
τότε ὁ βασιλεὺς εἶπεν τοῖς διακόνοις, Δήσαντες αὐτοῦ πόδας καὶ χεῖρας ἐκβάλετε αὐτὸν εἰς τὸ σκότος τὸ ἐξώτερον· ἐκεῖ ἔσται ὁ κλαυθμὸς καὶ ὁ βρυγμὸς τῶν ὀδόντων.

tóte ho basileùs eîpen toîs diakónois, Dḗsantes autoû pódas kaì cheîras ekbálete autòn eis tò skótos tò exṓteron: ekeî éstai ho klauthmòs kaì ho brygmòs tō̂n odóntōn.

14
πολλοὶ γάρ εἰσιν κλητοὶ ὀλίγοι δὲ ἐκλεκτοί.

polloì gár eisin klētoì olígoi dè eklektoí.

15
Τότε πορευθέντες οἱ Φαρισαῖοι συμβούλιον ἔλαβον ὅπως αὐτὸν παγιδεύσωσιν ἐν λόγῳ.

Tóte poreuthéntes hoi Pharisaîoi symboúlion élabon hópōs autòn pagideúsōsin en lógōi.

16
καὶ ἀποστέλλουσιν αὐτῷ τοὺς μαθητὰς αὐτῶν μετὰ τῶν ‘Ηρῳδιανῶν λέγοντες, Διδάσκαλε, οἴδαμεν ὅτι ἀληθὴς εἶ καὶ τὴν ὁδὸν τοῦ θεοῦ ἐν ἀληθείᾳ διδάσκεις, καὶ οὐ μέλει σοι περὶ οὐδενός, οὐ γὰρ βλέπεις εἰς πρόσωπον ἀνθρώπων.

kaì apostéllousin autō̂i toùs mathētàs autō̂n metà tō̂n ‘Ērōidianō̂n légontes, Didáskale, oídamen hóti alēthḕs eî kaì tḕn hodòn toû theoû en alētheíāi didáskeis, kaì ou mélei soi perì oudenós, ou gàr blépeis eis prósōpon anthrṓpōn.

17
εἰπὲ οὖν ἡμῖν τί σοι δοκεῖ· ἔξεστιν δοῦναι κῆνσον Καίσαρι ἢ οὔ;

eipè oûn hēmîn tí soi dokeî: éxestin doûnai kē̂nson Kaísari ḕ oú?

18
γνοὺς δὲ ὁ ’Ιησοῦς τὴν πονηρίαν αὐτῶν εἶπεν, Τί με πειράζετε, ὑποκριταί;

gnoùs dè ho ’Iēsoûs tḕn ponērían autō̂n eîpen, Tí me peirázete, hypokritaí?

19
ἐπιδείξατέ μοι τὸ νόμισμα τοῦ κήνσου. οἱ δὲ προσήνεγκαν αὐτῷ δηνάριον.

epideíxaté moi tò nómisma toû kḗnsou. hoi dè prosḗnenkan autō̂i dēnárion.

20
καὶ λέγει αὐτοῖς, Τίνος ἡ εἰκὼν αὕτη καὶ ἡ ἐπιγραϕή;

kaì légei autoîs, Tínos hē eikṑn haútē kaì hē epigraphḗ?

22
καὶ ἀκούσαντες ἐθαύμασαν, καὶ ἀϕέντες αὐτὸν ἀπῆλθον.

kaì akoúsantes ethaúmasan, kaì aphéntes autòn apē̂lthon.

23
’Εν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ προσῆλθον αὐτῷ Σαδδουκαῖοι, λέγοντες μὴ εἶναι ἀνάστασιν, καὶ ἐπηρώτησαν αὐτὸν

’En ekeínēi tē̂i hēmérāi prosē̂lthon autō̂i Saddoukaîoi, légontes mḕ eînai anástasin, kaì epērṓtēsan autòn

24
λέγοντες, Διδάσκαλε, Μωϋσῆς εἶπεν, ’Εάν τις ἀποθάνῃ μὴ ἔχων τέκνα, ἐπιγαμβρεύσει ὁ ἀδελϕὸς αὐτοῦ τὴν γυναῖκα αὐτοῦ καὶ ἀναστήσει σπέρμα τῷ ἀδελϕῷ αὐτοῦ.

légontes, Didáskale, Mōÿsē̂s eîpen, ’Eán tis apothánēi mḕ échōn tékna, epigambreúsei ho adelphòs autoû tḕn gynaîka autoû kaì anastḗsei spérma tō̂i adelphō̂i autoû.

25
ἦσαν δὲ παρ’ ἡμῖν ἑπτὰ ἀδελϕοί· καὶ ὁ πρῶτος γήμας ἐτελεύτησεν, καὶ μὴ ἔχων σπέρμα ἀϕῆκεν τὴν γυναῖκα αὐτοῦ τῷ ἀδελϕῷ αὐτοῦ·

ē̂san dè par’ hēmîn heptà adelphoí: kaì ho prō̂tos gḗmas eteleútēsen, kaì mḕ échōn spérma aphē̂ken tḕn gynaîka autoû tō̂i adelphō̂i autoû:

26
ὁμοίως καὶ ὁ δεύτερος καὶ ὁ τρίτος, ἕως τῶν ἑπτά.

homoíōs kaì ho deúteros kaì ho trítos, héōs tō̂n heptá.

27
ὕστερον δὲ πάντων ἀπέθανεν ἡ γυνή.

hýsteron dè pántōn apéthanen hē gynḗ.

28
ἐν τῇ ἀναστάσει οὖν τίνος τῶν ἑπτὰ ἔσται γυνή; πάντες γὰρ ἔσχον αὐτήν.

en tē̂i anastásei oûn tínos tō̂n heptà éstai gynḗ? pántes gàr éschon autḗn.

29
ἀποκριθεὶς δὲ ὁ ’Ιησοῦς εἶπεν αὐτοῖς, Πλανᾶσθε μὴ εἰδότες τὰς γραϕὰς μηδὲ τὴν δύναμιν τοῦ θεοῦ·

apokritheìs dè ho ’Iēsoûs eîpen autoîs, Planâsthe mḕ eidótes tàs graphàs mēdè tḕn dýnamin toû theoû:

30
ἐν γὰρ τῇ ἀναστάσει οὔτε γαμοῦσιν οὔτε γαμίζονται, ἀλλ’ ὡς ἄγγελοι ἐν τῷ οὐρανῷ εἰσιν.

en gàr tē̂i anastásei oúte gamoûsin oúte gamízontai, all’ hōs ángeloi en tō̂i ouranō̂i eisin.

31
περὶ δὲ τῆς ἀναστάσεως τῶν νεκρῶν οὐκ ἀνέγνωτε τὸ ῥηθὲν ὑμῖν ὑπὸ τοῦ θεοῦ λέγοντος,

perì dè tē̂s anastáseōs tō̂n nekrō̂n ouk anégnōte tò rhēthèn hymîn hypò toû theoû légontos,

32
’Εγώ εἰμι ὁ θεὸς ’Αβραὰμ καὶ ὁ θεὸς ’Ισαὰκ καὶ ὁ θεὸς ’Ιακώβ; οὐκ ἔστιν [ὁ] θεὸς νεκρῶν ἀλλὰ ζώντων.

’Egṓ eimi ho theòs ’Abraàm kaì ho theòs ’Isaàk kaì ho theòs ’Iakṓb? ouk éstin [ho] theòs nekrō̂n allà zṓntōn.

33
καὶ ἀκούσαντες οἱ ὄχλοι ἐξεπλήσσοντο ἐπὶ τῇ διδαχῇ αὐτοῦ.

kaì akoúsantes hoi óchloi exeplḗssonto epì tē̂i didachē̂i autoû.

34
Οἱ δὲ Φαρισαῖοι ἀκούσαντες ὅτι ἐϕίμωσεν τοὺς Σαδδουκαίους συνήχθησαν ἐπὶ τὸ αὐτό.

Hoi dè Pharisaîoi akoúsantes hóti ephímōsen toùs Saddoukaíous synḗchthēsan epì tò autó.

35
καὶ ἐπηρώτησεν εἷς ἐξ αὐτῶν [νομικὸς] πειράζων αὐτόν,

kaì epērṓtēsen heîs ex autō̂n [nomikòs] peirázōn autón,

36
Διδάσκαλε, ποία ἐντολὴ μεγάλη ἐν τῷ νόμῳ;

Didáskale, poía entolḕ megálē en tō̂i nómōi?

37
ὁ δὲ ἔϕη αὐτῷ, ’Αγαπήσεις κύριον τὸν θεόν σου ἐν ὅλῃ τῇ καρδίᾳ σου καὶ ἐν ὅλῃ τῇ ψυχῇ σου καὶ ἐν ὅλῃ τῇ διανοίᾳ σου·

ho dè éphē autō̂i, ’Agapḗseis kýrion tòn theón sou en hólēi tē̂i kardíāi sou kaì en hólēi tē̂i psychē̂i sou kaì en hólēi tē̂i dianoíāi sou:

38
αὕτη ἐστὶν ἡ μεγάλη καὶ πρώτη ἐντολή.

haútē estìn hē megálē kaì prṓtē entolḗ.

39
δευτέρα δὲ ὁμοία αὐτῇ, ’Αγαπήσεις τὸν πλησίον σου ὡς σεαυτόν.

deutéra dè homoía autē̂i, ’Agapḗseis tòn plēsíon sou hōs seautón.

40
ἐν ταύταις ταῖς δυσὶν ἐντολαῖς ὅλος ὁ νόμος κρέμαται καὶ οἱ προϕῆται.

en taútais taîs dysìn entolaîs hólos ho nómos krématai kaì hoi prophē̂tai.

41
Συνηγμένων δὲ τῶν Φαρισαίων ἐπηρώτησεν αὐτοὺς ὁ ’Ιησοῦς

Synēgménōn dè tō̂n Pharisaíōn epērṓtēsen autoùs ho ’Iēsoûs

42
λέγων, Τί ὑμῖν δοκεῖ περὶ τοῦ Χριστοῦ; τίνος υἱός ἐστιν; λέγουσιν αὐτῷ, Τοῦ Δαυίδ.

légōn, Tí hymîn dokeî perì toû Christoû? tínos hyiós estin? légousin autō̂i, Toû Dauíd.

43
λέγει αὐτοῖς, Πῶς οὖν Δαυὶδ ἐν πνεύματι καλεῖ αὐτὸν κύριον λέγων,

légei autoîs, Pō̂s oûn Dauìd en pneúmati kaleî autòn kýrion légōn,

44
Εἶπεν κύριος τῷ κυρίῳ μου, Κάθου ἐκ δεξιῶν μου ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου ὑποκάτω τῶν ποδῶν σου;

Eîpen kýrios tō̂i kyríōi mou, Káthou ek dexiō̂n mou héōs àn thō̂ toùs echthroús sou hypokátō tō̂n podō̂n sou?

45
εἰ οὖν Δαυὶδ καλεῖ αὐτὸν κύριον, πῶς υἱὸς αὐτοῦ ἐστιν;

ei oûn Dauìd kaleî autòn kýrion, pō̂s hyiòs autoû estin?

46
καὶ οὐδεὶς ἐδύνατο ἀποκριθῆναι αὐτῷ λόγον, οὐδὲ ἐτόλμησέν τις ἀπ’ ἐκείνης τῆς ἡμέρας ἐπερωτῆσαι αὐτὸν οὐκέτι.

kaì oudeìs edýnato apokrithē̂nai autō̂i lógon, oudè etólmēsén tis ap’ ekeínēs tē̂s hēméras eperōtē̂sai autòn oukéti.