Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Romains 14:14

New Testament
Chapter
Verses
1
Τὸν δὲ ἀσθενοῦντα τῇ πίστει προσλαμβάνεσθε, μὴ εἰς διακρίσεις διαλογισμῶν.

Tòn dè asthenoûnta tē̂i pístei proslambánesthe, mḕ eis diakríseis dialogismō̂n.

2
ὃς μὲν πιστεύει φαγεῖν πάντα, ὁ δὲ ἀσθενῶν λάχανα ἐσθίει.

hòs mèn pisteúei phageîn pánta, ho dè asthenō̂n láchana esthíei.

3
ὁ ἐσθίων τὸν μὴ ἐσθίοντα μὴ ἐξουθενείτω, ὁ δὲ μὴ ἐσθίων τὸν ἐσθίοντα μὴ κρινέτω, ὁ θεὸς γὰρ αὐτὸν προσελάβετο.

ho esthíōn tòn mḕ esthíonta mḕ exoutheneítō, ho dè mḕ esthíōn tòn esthíonta mḕ krinétō, ho theòs gàr autòn proselábeto.

4
σὺ τίς εἶ ὁ κρίνων ἀλλότριον οἰκέτην; τῷ ἰδίῳ κυρίῳ στήκει ἢ πίπτει· σταθήσεται δέ, δυνατεῖ γὰρ ὁ κύριος στῆσαι αὐτόν.

sỳ tís eî ho krínōn allótrion oikétēn? tō̂i idíōi kyríōi stḗkei ḕ píptei: stathḗsetai dé, dynateî gàr ho kýrios stē̂sai autón.

5
ὃς μὲν [γὰρ] κρίνει ἡμέραν παρ’ ἡμέραν, ὃς δὲ κρίνει πᾶσαν ἡμέραν· ἕκαστος ἐν τῷ ἰδίῳ νοῒ πληροφορείσθω.

hòs mèn [gàr] krínei hēméran par’ hēméran, hòs dè krínei pâsan hēméran: hékastos en tō̂i idíōi noï̀ plērophoreísthō.

6
ὁ φρονῶν τὴν ἡμέραν κυρίῳ φρονεῖ· καὶ ὁ ἐσθίων κυρίῳ ἐσθίει, εὐχαριστεῖ γὰρ τῷ θεῷ· καὶ ὁ μὴ ἐσθίων κυρίῳ οὐκ ἐσθίει, καὶ εὐχαριστεῖ τῷ θεῷ.

ho phronō̂n tḕn hēméran kyríōi phroneî: kaì ho esthíōn kyríōi esthíei, eucharisteî gàr tō̂i theō̂i: kaì ho mḕ esthíōn kyríōi ouk esthíei, kaì eucharisteî tō̂i theō̂i.

7
οὐδεὶς γὰρ ἡμῶν ἑαυτῷ ζῇ, καὶ οὐδεὶς ἑαυτῷ ἀποθνῄσκει·

oudeìs gàr hēmō̂n heautō̂i zē̂i, kaì oudeìs heautō̂i apothnḗiskei:

8
ἐάν τε γὰρ ζῶμεν, τῷ κυρίῳ ζῶμεν, ἐάν τε ἀποθνῄσκωμεν, τῷ κυρίῳ ἀποθνῄσκομεν. ἐάν τε οὖν ζῶμεν ἐάν τε ἀποθνῄσκωμεν, τοῦ κυρίου ἐσμέν.

eán te gàr zō̂men, tō̂i kyríōi zō̂men, eán te apothnḗiskōmen, tō̂i kyríōi apothnḗiskomen. eán te oûn zō̂men eán te apothnḗiskōmen, toû kyríou esmén.

9
εἰς τοῦτο γὰρ Χριστὸς ἀπέθανεν καὶ ἔζησεν ἵνα καὶ νεκρῶν καὶ ζώντων κυριεύσῃ.

eis toûto gàr Christòs apéthanen kaì ézēsen hína kaì nekrō̂n kaì zṓntōn kyrieúsēi.

10
σὺ δὲ τί κρίνεις τὸν ἀδελφόν σου; ἢ καὶ σὺ τί ἐξουθενεῖς τὸν ἀδελφόν σου; πάντες γὰρ παραστησόμεθα τῷ βήματι τοῦ θεοῦ·

sỳ dè tí kríneis tòn adelphón sou? ḕ kaì sỳ tí exoutheneîs tòn adelphón sou? pántes gàr parastēsómetha tō̂i bḗmati toû theoû:

11
γέγραπται γάρ, Ζῶ ἐγώ, λέγει κύριος, ὅτι ἐμοὶ κάμψει πᾶν γόνυ, καὶ πᾶσα γλῶσσα ἐξομολογήσεται τῷ θεῷ.

gégraptai gár, Zō̂ egṓ, légei kýrios, hóti emoì kámpsei pân góny, kaì pâsa glō̂ssa exomologḗsetai tō̂i theō̂i.

12
ἄρα [οὖν] ἕκαστος ἡμῶν περὶ ἑαυτοῦ λόγον δώσει τῷ θεῷ.

ára [oûn] hékastos hēmō̂n perì heautoû lógon dṓsei tō̂i theō̂i.

13
Μηκέτι οὖν ἀλλήλους κρίνωμεν· ἀλλὰ τοῦτο κρίνατε μᾶλλον, τὸ μὴ τιθέναι πρόσκομμα τῷ ἀδελφῷ ἢ σκάνδαλον.

Mēkéti oûn allḗlous krínōmen: allà toûto krínate mâllon, tò mḕ tithénai próskomma tō̂i adelphō̂i ḕ skándalon.

14
οἶδα καὶ πέπεισμαι ἐν κυρίῳ ’Ιησοῦ ὅτι οὐδὲν κοινὸν δι’ ἑαυτοῦ· εἰ μὴ τῷ λογιζομένῳ τι κοινὸν εἶναι, ἐκείνῳ κοινόν.

oîda kaì pépeismai en kyríōi ’Iēsoû hóti oudèn koinòn di’ heautoû: ei mḕ tō̂i logizoménōi ti koinòn eînai, ekeínōi koinón.

15
εἰ γὰρ διὰ βρῶμα ὁ ἀδελφός σου λυπεῖται, οὐκέτι κατὰ ἀγάπην περιπατεῖς. μὴ τῷ βρώματί σου ἐκεῖνον ἀπόλλυε ὑπὲρ οὗ Χριστὸς ἀπέθανεν.

ei gàr dià brō̂ma ho adelphós sou lypeîtai, oukéti katà agápēn peripateîs. mḕ tō̂i brṓmatí sou ekeînon apóllye hypèr hoû Christòs apéthanen.

16
μὴ βλασφημείσθω οὖν ὑμῶν τὸ ἀγαθόν.

mḕ blasphēmeísthō oûn hymō̂n tò agathón.

17
οὐ γάρ ἐστιν ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ βρῶσις καὶ πόσις, ἀλλὰ δικαιοσύνη καὶ εἰρήνη καὶ χαρὰ ἐν πνεύματι ἁγίῳ·

ou gár estin hē basileía toû theoû brō̂sis kaì pósis, allà dikaiosýnē kaì eirḗnē kaì charà en pneúmati hagíōi:

18
ὁ γὰρ ἐν τούτῳ δουλεύων τῷ Χριστῷ εὐάρεστος τῷ θεῷ καὶ δόκιμος τοῖς ἀνθρώποις.

ho gàr en toútōi douleúōn tō̂i Christō̂i euárestos tō̂i theō̂i kaì dókimos toîs anthrṓpois.

19
ἄρα οὖν τὰ τῆς εἰρήνης διώκωμεν καὶ τὰ τῆς οἰκοδομῆς τῆς εἰς ἀλλήλους·

ára oûn tà tē̂s eirḗnēs diṓkōmen kaì tà tē̂s oikodomē̂s tē̂s eis allḗlous:

20
μὴ ἕνεκεν βρώματος κατάλυε τὸ ἔργον τοῦ θεοῦ. πάντα μὲν καθαρά, ἀλλὰ κακὸν τῷ ἀνθρώπῳ τῷ διὰ προσκόμματος ἐσθίοντι.

mḕ héneken brṓmatos katálye tò érgon toû theoû. pánta mèn kathará, allà kakòn tō̂i anthrṓpōi tō̂i dià proskómmatos esthíonti.

21
καλὸν τὸ μὴ φαγεῖν κρέα μηδὲ πιεῖν οἶνον μηδὲ ἐν ᾧ ὁ ἀδελφός σου προσκόπτει.

kalòn tò mḕ phageîn kréa mēdè pieîn oînon mēdè en hō̂i ho adelphós sou proskóptei.

22
σὺ πίστιν [ἣν] ἔχεις κατὰ σεαυτὸν ἔχε ἐνώπιον τοῦ θεοῦ. μακάριος ὁ μὴ κρίνων ἑαυτὸν ἐν ᾧ δοκιμάζει·

sỳ pístin [hḕn] écheis katà seautòn éche enṓpion toû theoû. makários ho mḕ krínōn heautòn en hō̂i dokimázei:

23
ὁ δὲ διακρινόμενος ἐὰν φάγῃ κατακέκριται, ὅτι οὐκ ἐκ πίστεως· πᾶν δὲ ὃ οὐκ ἐκ πίστεως ἁμαρτία ἐστίν.

ho dè diakrinómenos eàn phágēi katakékritai, hóti ouk ek písteōs: pân dè hò ouk ek písteōs hamartía estín.